Magyar Nemzet, 1985. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-01 / 50. szám

Péntek, 1935. március 1. Távlatok TAPÉTÁZOTT a fiatalas­­­szony abban a percben, ami­kor a légiriadó megszólalt. És többé nem lett szüksége­­a la­kás szépítésére. Egy angol té­véfilmben szerepelt ez a jele­net, s a történet arról szól, hogy milyen sors vár az ilyen fiatal párokra, a városra, la­kóira — atomháború esetén. Szörnyű látvány. Hasonló részleteket, ismert­etéseket, jóslatokat sokat olvashatunk újságjainkban, láthatunk a bé­kemozgalmakat alátámasztó­­ tévébeszámol­ókban. Igazán nem kell meggyőzni bennünket arról, hogy egy nukleáris összecsapás rettentő következményekkel járna. Az ilyen cikkekben, filmekben mégis az a figyelemre méltó, hogy m­a már a tudomány minden eddigieknél világo­sabban elénk tudja rajzolni egy esetleges harmadik világ­háború vonásait. Az elsőnél — 1914-ben — sőt 1939-ben, még elmondhatta az emberi­ség, hogy ismeretlen jövőnek vág neki, győzelemre törhet, valamit nyerhet a háborún. Ma már nem lehet ilyesmire hivatkozni, semmi hasonlóban reménykedni. A tudósok ugyan most sem­ állítják, hogy az ese­mények feltétlenül annak a forgatókönyvnek megfelelően peregnek majd, amelyet ők elkészítenek — de az irányt, az embert s a természetet,’ a környezetet' tönkretevő ténye­zőket ismerik, a Világ arcának eltorzulását el tudják képzel­ni, le tudják írni.. Legfeljebb a valóság még rosszabb­ lesz, mint a látomás, nem tudni, milyen további csapásokat hozhatnak az atomrobbaná­sok, az előre kiszámíthatónál mennyire, végzetesebb, bonyo­­lalistákat zúdíthatnak a fe­jünkre. Milliárdos méretű,­ tö­­meghalál, sugárfertőzések, vá­rosok , romokban, betegségek, torzszülöttek, járványok, a ta­laj és a vizek fertőződése, bib­liai sötétség, fagy, a korszerű mezőgazdasági és ipar eltűné­se, patkány - és­­rovarinvázió •— vissza a középkorba azok­nak, akik életben maradnak. Valóságos tudományággá nőtt az a kutatás, amelynek, a -fő ... cél­ja,a az.-emberek-, és,főleg.. a, kormányok .-(a-szovjet- -küldev­­miniszter szavaival: az alva­járó politikusok­ figyelmezte­tése, visszatartása a könnyel­mű fegyverkezési döntésektől. SZÜKSÉG voltaképpen nem lenne külön alkalo­akra, hogy eszünkbe jussanak ezek a ve­szélyek, naponta hangzik el ró­luk nyilatkozat, a témával kapcsolatos hírek sem , kerül­nek le a sajtó hasábjairól,­­ a képernyőről. De vannak ki­emelt események, amelyekről mégis érdemes megemlékezni, megállni egy pillanatra, mert jelképes szerepük van. Ilyen volt az 1945. március elsején végrehajtott robbantás: az amerikaiak Bikini szigetén hid­rogénbomba kísérletet­ hajtot­tak végre, s itt valami olyasmi történt, ami azóta is intő jel­ként maradt meg. Egy, a tilal­mi övezettől jó távol úszó ja­pán halászhajó legénysége su­gárfertőzést kapott, hónapok múltán­­egyikük meghalt, hu­szonkettő hosszú orvosi keze­lésre szorult. Kiderült valami nagyon fontos: nem lehet kor­látokat szabni, a bomba pusz­tít, helyben és messzebb, hatá­sa terjed térben­ és időben. Minden alkalmat fel kell használni, hogy az emberek a fegyverkezési verseny meg­állítását, a rakétaarzenál csök­kentését, betiltását, megsem­misítését követeljék. Valójá­ban 1945 óta időszerű ez, a tüntetések, az aláírásgyűjtések története három és fél évti­zedre tekint vissza, de a kö­rülmények mindig változnak. Most új szovjet—am­erikai tár­gyalási menet áll küszöbön. Hadd említsük meg itt, hogy létezik egy szovjet, illetve szo­cialista javaslat, amely szerint mindenki mondjon le arról, hogy mással szemben elsőnek atomfegyvert alkalmaz. Ilyen fogadalommal a világ gyakor­latilag fontos lépést tenne az önkéntes és általános tilalom felé. Ehhez a józan megfon­toláshoz azonban úgy látszik nem olyan könnyű eljutni. Valami alapvetőnek át kellene alakulnia a politikában. Einstein, akinek a számításai hozzájárultak az atombomba létrejöttében, kijelentette, amikor látta, mi is jött általa világra: az atom elszabadult hatalma mindent megváltoztatott, kivéve" gon­dolkodásmódunkat. Csakhogy bizonyos értelemben ennek a gondolkodásmódnak is új­já kellene válnia, nem lehet már a régi módon beszélni há­borúról, fegyverről, győzelem­ről, vereségről. E változás meg is indult, ha nem is mindenütt és nem is mindenkinek a fe­jében. Van, aki lényegében így vélekedik: háborúk vol­tak és lesznek, a fegyver fegy­ver. Néhány évvel ezelőtt egy nyugatnémet hetilap megkér­dezte azt az amerikai hadügyi államtitkárt, aki minisztériu­mában a stratégiai és a köze­pes hatótávolságú rakétákért volt felelős. „Mi legyen hát a lakosság teendője valódi tá­madás esetén?" íme a válasz. ..Ássanak, gödröt, fedjék be­­néhány ajtóval, szórjanak rá egy méter Vastagságban föl­det. A­ föld ,a nagy fogas. Ha van elég lapát, úgy mindenki meg is oldja, a dolgot." íme.­, ilyen egyszerű az élet, csak elegendő lapátra van szükség! KEVESEBB atombombára esetleg. Ez a (nyilván köny­­nyedén odavetett) lapát­tanács azonban aligha nyugtat meg bárkit­ is. Még az Egyesült Államok szövetségeseit sem. Éppen a napokban jelentette­­a francia hírügynökség, hogy­­Washington újra és újra vá­ratlan ellenállással találja szemben­ magát a vele baráti viszonyban levő fővárosokban. ..Kielégítő magyarázat" híján" a Pentagon és a külügymi­nisztérium szakértői a szövet­ségeseket hatalmába kerítő nukleáris allergiáról beszél­nek. Kanadától Új-Zélandig sokan más véleményen van­nak a r­akétafegyverkezést, és a „csillagok háborúját” illet­őtő­en, mint ők. Lehet, hogy a washingtoni had-­­és a külügyminisztérium nem talál magyarázatot"a je­lenségre, ez az „allergia" azon­ban mégsem titokzatos. Sem­miképpen nem betegség, in­kább annak az említett gondol­kodásmód-változásnak a jele. Kanada nem enged atomfegy­vert elhelyezni a területén. ÁúísztTáí'ia. jifern 'hájJSnd.^'Segít­­.MiK^'akéták jópróbájátJjaofc,', .. .."’ffi-Zéland nem fogad, nukleáris fegyve­rekkel fölszerelt hajókat, Gö­rögország ,a jövőben­­nem vesz részt NATO-hadgyakorlatukon. Érthető: félnek a fegyverke­zési verseny fokozódásától, a kiszámíthatatlan jövőtől. Ér­zik, határvonalhoz ért­ a világ, s ha ezt valóban­­ átlépi, az eddigieknél is nehezebben megoldható problémák szöve­vényébe kerül. Az amerikai kormány azzal érvel, hogy az a bizonyos űr­rendszer, amelynek tudomá­nyos kísérleteit elindította­, csak védelmi jellegű, s az a nagy előnye lesz, hogy mind­két fél teljes biztonságban érezheti magát, nem lesz szük­ség az óriási rakétarendszerek továbbfejlesztésére. Vajon miért tekint mégis erre a terv­re mély gyanakvással számos NATO-állam is? Miért mond­ja Dumas francia külügymi­niszter, hogy húsz-huszonöt évig szükség lesz a teljes ra­kétaállományra. És természe­tesen fejlesztésükre. (Nem szólva most részletesebben ar­ról, hogy abszolút biztonsá­got még a szakértők sem ígér­nek.) Vagyis folytatódnék tel­jes gőzzel — még e szerint is­, legalább negyed századon át — a fegyverkezési hajsza, olyan sötét távlatokban, ame­lyekben az utódok majd régen elfelejtik, mit is mondott és ígért egykor erről X vagy Y. AZ AZ ÉSSZERŰ, amire Andrej Gránitko e hét ele­jén Rómában utalt: a genfi tárgyalásokon fel kell kutatni, hogyan lehet megakadályozni a fegyverkezési hajsza átter­jedését a világűrre, és vissza­fordítani azt a Földön, csök­kenteni az atomháborús fe­nyegetést. Ezért függ össze­­Egymással a tárgyalások há­rom témaköre: az űr, a hadá­szati és­­a közepes hatótávol­ságú rakéták dolga. A világ — ahogyan az­ az olasz fővá­rosban elhangzott — lélegzet­visszafojtva figyeli, milyen fordulatot vesznek az esemé­nyek. Talán nem helytelen, ha visszautalunk a fent említett két jelképre: tapéta, vagy la­pát? Tatár Imre Mártír Nemzet A kormány elfogadta a gazdaságirányítás továbbfejlesztésének idei programját Április elején nyitják meg a nemzeti könyvtár új otthonát KÖZÉLETI HÍREK Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üd­vözölte Julio Maria Sangui­­nettit, az Uruguayi Keleti Köztársaság új elnökét beik­tatása alkalmából.­ Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, és Sarlós István, az országgyűlés elnöke búcsúlá­­togatáson fogadta Osmo Vaavielaát, a Finn Köztár­saság rendkívüli és megha­talmazott nagykövetét, aki végleg elutazott Budapestről. " A Minisztertanács megvitatta a zöldség- és gyümölcstermelés kérdéseit A kormány Tájékoztatási Hivatala­­ közli: A Minisztertanács csütörtök­­­ki ülésén Lázár György tájé­­­­koztatást adott dr. Fred Si­­­­notvatznak, az Osztrák Köz­társaság szövetségi kancellár­jának meghívására Ausztriá­ban tett hivatalos látogatásá­ról. A kormány a tájékozta­tást tudomásul vette.­­ A kormány a gazdaságira-,­­ nyitási rendszer továbbfej­­­­lesztésére tett intézkedésekkel való összhang­ biztosítása cél­jából módosította a gazdasági ágazati irányításról, az állami ellenőrzésről, valamint a munkavédelemről szóló koráb­bi rendeleteit. A kormány elfogadta a gaz­daságirányítási rendszer­ fejl­­esztésének 1985. évi munka­­programját. A Minisztertanács megerő­sítette a zöldség- és gyümölcs­­termelés növelésére kidolgo­zott programot, egyidejűleg utasítást adott a forgalmazás szervezettebbé tételéhez szük­séges feltételek megteremté­sére. Egységes munkavédelmi törvény Mondhatni, feladták a lec­két a mindössze nyolc, hónap­ja életre hívott Országos Munkavédelmi Felügyelőség­nek: június­ 30-ig meg kell al­kotniuk azokat a szabályokat, amelyek a megváltozott gaz­daság- és­­vállalatirányításhoz igazítják . Sokak szerint még mindig afféle szükséges rossz­ként közört munkavédelmi ter­ee­tés,rendhívásokéi. A do­log­­annál­ is­­ sürgetőbb, • mivel a vállm­enti fajtánS, illetve a dolgozók közgyűlése által irá­nyított vállalatoknál és szö­vetkezeteknél ,ezen a téren is megszűnik az illetékes mi­nisztérium felügyeleti jogkör­­­­béli irányítása és ellenőrzése. Vagyis először a többé-kevés­­bé szervezett munkavédelem történetében olyan jogszabá­lyok fogalmazódnak, amelyek a népgazdaság egészére érvé­nyesek. Eddig minden tárca maga szabályozott, itt-ott egy­máshoz képest indokolatlan eltérésekkel. Az egy és oszthatatlan — nevezzük így — munkavédel­mi törvény ú­j­fent szabályozza az oktatás és vizsgáztatás, az ellenőrzés és szemle, a minő­sítés (értendő ezen a kiemel­ten veszélyes gépek üzembe helyezés előtti alapos vizsgála­ta), a különféle (eddig nem szabályozott) kisvállalkozások munkavédelmi gyakorlatát, valamint megoldja az üzemi baleseti statisztikai rendszer reformját. Nem nehéz megjö­vendölni, hogy a minden bi­zonnyal szigorodó felügyelet sok borsot fog törni a válla­latvezetők orra alá, jóllehet a kezdeti tapasztalatok arról vallanak, hogy szívélyesen fo­gadják a korábbinál lényege­sen sűrűbb ellenőrzéseket folytató felügyelőket. A szim­pátia azonban itt-ott látszóla­gos. Ha ugyanis a „kukacos­­kodó" szabályok lassítják a munkát, az esetben — szokás így hivatkozni* —­ „szembeke­rülitek a termelési érdekekkel"! Valójában ez éppen fordítva van: a fegyelmezett , hiúakat 'végzés' igenis­­ meghatározó ré­sze lehet a gazdasági tevé­kenységnek. Nem egy jól szer­vezett vállalatnál a baleseti statisztika is kielégítő." Ugyan­­akkor ki merné azt állítani, hogy szakadt cipőben, pityó­­kásan, nem kielégítő munka­­körülmények mellett is lehet a kor követelményeinek megfe­lelő terméket előállítani? Nyilvánvaló, hogy a mun­kavédelem rangját s az ehhez nélkülözhetetlen szemléletvál­tozást maga a gazdasági kény­szer fogja megteremteni. Mert aki fegyelmezetlenül dolgozik vagy eltűri azt, az alkalmatlan­ná válik a gazdasági együttmű­ködésre, s előbb a munkaru­háját adja el, majd a habarcs­ból a cementet, amint azt az Országos Munkavédelmi Fő­felügyelőségen valaki találóan megjegyezte. Éppen ezért va­lamilyen módon a munkás vé­delmét illene már „becsem­pészni” az érdekeltségi rend­szerbe, amely a baleseteket gyártó vállalatokat sújtaná, a balesetmenteseket pedig jutal­mazná. Ha már egyszer a munkahelyen is a legfőbb ér­ték az ember. (kertész) A Laoszi Országépítési Front küldöttségének látogatása A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának meghívására február 24-től 28-ig Boulang Boulapha, első elnökhelyettes vezetésével hazánkban tartóz­kodott a Laoszi Országépítési Front küldöttsége. A delegá­ciót fogadta Pozsgay Imre, a HNF OT főtitkára kölcsönösen tájékoztatást adtak országuk, népfrontmozgalmuk helyzeté­ről, megvitatták a korábban megkötött együttműködési megállapodás végrehajtásá­nak ez évi feladatait. A küldöttséget­ fogadta Pé­ter János, az országgyűlés al­­elnöke és Barabás János, az MSZMP KB osztályvezető-he­lyettese. A szívélyes, baráti légkörű megbeszéléseken kifejezésre jutott a magyar és a laoszi népfront, s a két nép közötti szoros együttműködés. A küldöttség csütörtökön el­utazott hazánkból. Béke és barátsági hónap, Európa-hét Csütörtökön ülést tartott az Országos Béketanács elnöksé­ge. A testület — egyebek kö­zött — megvitatta az OBT mellett működő bizottságok idei terveit. Döntött arról, hogy a magyar békemozgalom­ban együttműködő társadalmi szervezetekkel, köztük a Haza­r­fias Népfronttal közösen, 1985-ben is megrendezik a bé­ke és barátsági hónapot. A rendezvénysorozat a német fa­sizmus és a japán militariz­­mus felett aratott győzelem 40. évfordulóján az OBT ki­ bővített ülésével és, díszünnep­­séggel kezdődik. A hónap so­rán tartják meg a békemun­­kában élenjáró szocialista bri­gádok első országos találkozó­ját, a Pedagógusok a békéért mozgalom I. konferenciáját, emellett Európa-hetet rendez­nek, s országszerte sok prog­ramot szerveznek. /He­lsi­n­ki tudósí­tás Kalevala-ünnepségek Finnországban Százötven évvel ezelőtt, 1835.­ február 28-án jelent meg a finn népi epikus éne­kek első kiadása, a Kalevala. Ebből az alkalomból csütörtö­kön Helsinkiben, a Rainlan­­dia Palotában rendezett főün­nepség hivatalosan is megnyi­totta az egész éven át tartó országos Kalevala-ünnepségek sorát. A finn kormány és a mű­vészeti élet személyiségeinek részvételével zajló ünnepsé­gen Mauno Koivisto finn köz­­társasági elnök mondott beszé­det. Emlékeztetett Lönnrot kimagasló munkájára, amit a finn nemzeti identitás­ érdeké­ben végzett. Tevékenységének kedvezett a korszak kulturá­lis életének légköre. A Kale­valában — mondotta — a Lönnrot által képviselt új finn nemzeti értelmiség tö­rekvései és a nép alkotó kép­zeletei egyesültek, s" ezek "egy­séges művészeti egészt alkot­nak. A Lönnrot által létreho­zott eposz egyszerre sajátja a finn népnek és az egyetemes kultúrának. Az eposz így finn­­és nemzetközi' is egyben. Majd így folytatta: minden nemze­dék megalkotja a maga Kale­valáját, és minden korszak­a új­raépíti,­­saját törekvéseihez igazítja a szampól A Kaleva­lát a nemzeti és nemzetközi viszonyok figyelembevételével újra el kell sajátítanunk. Ez segít hozzá bennlünket ahhoz, hogy'nemzeti kultur­ánk védetl­enében*'felléhájt­junk' a nemzet­' közi tömegkultúr­á ‘veszélyei­nek.­­Ami nértí 'elszigetelődés, hanem a nemzetközi hatások megszűrése." A finn államfő­ ünnepi be­szédét megelőző pári indulót és Kal­eva­la - ba­lettet a szín­házművészeti főiskola Kaleva­la-tisztelgése, majd népdalcso­portok fellépése követte. A helsinki városi zenekar Jor­­ma Panula vezényletével a ka­levalai hőstettek témájára írt művet­ mutatott be, utána egy modern zenemű következett, majd a finn nemzeti zeneszer­ző, Jean Sibelius szimfóniája hangzott el a helsinki egyete­­­­mi­­ kórus tolmácsolásában. Uuno, Kiami századeleji­ kom­pozíciója után a finn himnusz zárta a hangversenyt. Az ün­nepségen a magyar nagykö­vetség képviselői mellett meg­jelentek A Kalevala és a vi­lágirodalom címmel Turkuban megrendezett nemzetközi sze­minárium magyar résztvevői, Domokos Péter és Volt Vilmos egyetemi professzorok. Gáti Katalin ★ A Magyar Tudományos Akadémia épületében csü­törtökön megnyitották A Ka­levala és a magyar kultúra­­című dokumentumkiállítást. A­­ megnyitón, részt vett mű­velődési életünk számos kép­viselője. Jelen volt Mikko Jokela, a Finn Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Bereczki Gábor, az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem tanszékveze­tő tanára mondott megnyitót, majd a finn Candomino ének­kar lépett föl, amely a Kale­vala magyarországi ünnepi rendezvényein szerepel. Este a Zeneakadémián a Candomino énekkar hangver­senyt adott. Műsorában Bar­tók,, Kodály, Sibelius, Tyivo Í­yula,­ Ykjö Kirpineri, Jonko Línjama, Suiho Ranta és Lee­­gi Madetoja műveit tolmácsol­ta Tauno Satomaa vezényle­tével. Közreműködött Qu­ita­­pio L­ehtinen hegedűművész, Natalia Lehtinen zongoramű­vész, Taru Valjakka énekmű­vész,­ Szabó Orsolya zongora­művész és Loskó András ének­művész. A százötven éves Kalevala tiszteletére zenei estet rendez az Egyetemi Színpad március A NAP A cselekvés helyesírása Anyanyelv és mentálhigiéné — ez a témája a Ma­gyar Tudományos Akadémia rendezésében ma kez­dődő­ ülésnek. Nem magyarosítjuk a riasztó mentál­higiénét — holott nyilván idegenül feszeng-szorong, főként az anyanyelv tőszomszédságában. Bizonyára pótolhatatlanul pontos szakkifejezés. Az ülésen talán az egészséges észjárás és nyelv kölcsönhatásáról lesz szó. Az anyanyelvben a fürdő agysejtjeink, az anya­nyelv sokál-több­ mint­ BASIC-jén működő agysejt­jeink karbantartásáról, tisztán tartásáról. A kötelező (nemcsak reggeli­ agytorna s a szellemi tisztálkodás fontosságáról. Arról, hogy a fogalmakhoz csak tisz­ta kézzel, ésszel, szellemmel­ szabad nyúlni — és eh­hez tiszta forrásban kell megmerítkezni. A mozgás­hiány sem tesz jót eszünknek-nyelvünknek; nem­csak nyelvi kocogásra kell sort keríteni a szavak legszebb, friss és eredeti tájain — de nagyon kell az a bizonyos jó levegő, légkör, ami nemcsak nyelvi kér­dés. A­­ szennyes gondolat befertőzheti az anyany­el­­vet is — s a pontatlan fogalmaktól, mint túlérzékeny gép, a nyelv elromlik, megromlik, dadog, amiként a bizonytalan, kontár szavaktól, rosszul használt igéktől elfullad a gondolat. Bár titkon azt reméljük, hogy a nyelv maga is védekezik a rossz eszm­ék, ide­gen anyagok ellen, kilöki az oda nem illőt. Van er­kölcsi ítélőképessége... Hihetőleg arról is szó lehet, hogy a nemzetközi tapasztalatok szerint milyen elmorzsoló tehertöbblet az idegrendszernek: kényszerűen nem­ anyanyel­ven tanulni, gondolkozni, alkotni. S viszont milyen szer­ves önépítést tesz lehetővé a töretlen anyanyelvűség, amelyben valóság, gondolat és kifejezés szellemi szép háromsága együtt és szabadon szárnyal... És milyen nyereségtöbblet ugyanakkor az önként vállalt két- és többnyelvűség, az idegen nyelvek más meg­közelítésmódjának, szemszögének, gondolkodás­rendszerének agytágító eltanulása. De hát mindezek csupán laikus közírói gondolatok. És a cselekvés anyanyelvűségéről és higiénéjéről még nem is szóltunk. Holott tudjuk, a tetteket oly­kor nehezebb fertőtlen­ tisztán tartani, mint a szót. Csak a­­tiszta kezű gyakorlat" nem bénítja meg "a gondolatot, s nem fojtja belénk legszebb szavainkat. DIURNUS

Next