Magyar Nemzet, 1985. november (48. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-05 / 260. szám

Kedd, 1945. november 5. Kupaszerda következik Idegenbeli bravúrra van szükség A Galatasaray-Bayer Uerdin­gen UEFA Kupa-találkozóval már kedden rajtolnak az európai labdarúg­ó­­ kupaküzdelmek, az összecsapások zömét azonban a megszokott szerdai időpontban bonyolítják le. A még állva ma­radt két magyar csapat is ezen a napon lép pályára­­ idegen­ben. A BEK legjobb 8 csapata közé kerülésért a Bp. Honvéd egygó­­los előnnyel kezd a román Steaua Bukarest otthonában, míg az UEFA Kupában a 16 közé kerü­lés a tét a Videoton számára a Legi­a Varsó ellen. * A szombati váratlan zalaeger­szegi vereség után a kispesti együttes vezetői úgy döntöttek, hogy változtatnak az eredetileg kitűzött programon. A tervezett lovasberényi gyakorlás elmaradt, helyette a játékosok hazatérhet­tek, s családjukkal tölthették a hét végét.­­ A szokottnál jóval hosszabb, mintegy másfél órás technikai megbeszélés vezette be a hétfői nap műsorát, majd a szóban el­sajátítottak begyakorlása követ­kezett a pályán — mondta Ko­mora Imre vezető­edző. — Csak délután indultunk Lovasberény­­be, ahol megtekintettük a Steaua mérkőzéseiről készített videófel­vételeket. A szakvezetőnek gondot okoz, hogy Bodonyi kisebb húzódást szenvedett, s emiatt a ZTE ellen le kellett cserélni, míg Caraba teljesítményén érződött, hogy né­hány edzést kihagyott fájós bo­kája miatt. Már a szombati ösz­­szeállításon látszott, hogy Ko­­mora keresi a megfelelő középpá­lyás sort, hiszen a válogatottban is számításba vett Gyimesi kima­radt a kezdő csapatból. Elképzel­hető, hogy a kupatalálkozón is változás lesz, s előtérbe kerül Kerepeczky, illetve Dózsa játéka Az esélyek? — A hazai 1—0 után úgy érzem, hogy a Honvédnak 60, a házigaz­da Steauának pedig 40 százalék esélye van a legjobb nyolc közé kerülésre — vélekedett a kispes­tiek mestere. A találkozó szerdán magyar idő szerint 12.30 órakor az osztrák Brummeier sípjelére kezdődik.* A Videoton október 23-án a sóstói pályán kellemetlen fiaskó­ban részesült, hiszen a 90. perc­ben bekapott góllal szinte re­ménytelen helyzetben indul harc­ba a lengyel fővárosban. — Ennyire nagy feladat meg­oldása elé a tavalyi remek soro­zatban nem néztünk, bár a dön­tőben a Real Madrid elleni sós­tói 0:3 sem az az eredmény, ami­re szívesen emlékezünk — mond­ta Kovács Ferenc, a fehérváriak vezető­edzője. — Minden a Lé­giónak kedvez, a hazai pálya, s játéktudásban jelenleg felettünk áll. Kizárólag azért, mert ezen az őszön szinte egyszer sem tud­tunk olyan összetételben fellépni, amelyet elképzeltem. Némi öröm az ürömben, hogy Csuhay szombaton már kispados volt a Tatabánya ellen, s játék­ra jelentkezett. A védőnek a Le­­gia elleni első mérkőzésen — amint ez később megállapítást nyert — nem az ércsontja tört el, hanem egy erős ütés miatt voltak egyensúlyzavarai is. Kurucz dere­ka, Horváth bokája, Wittmann húzódása mellé az eddigi UEFA Kupa-találkozókon 9 gólt rúgott Szabó József izomhúzódása já­rult. — Terveink szerint kedden délután 17 órakor, a szerdai visz­­szavágó időpontjában a Legia­­stadionban tartok még foglalko­zást, és utána jelölöm ki a kezdő csapatot — zárta nyilatkozatát a vezető­edző. Külföldi stadionokban történt Labdarúgó-világbajnoki selej­tezőn: Chile—Peru 1—0 (0—0). A párharc továbbjutója 5—2-es ösz­­szesítéssel Chile, Kolumbia—Pa­raguay 2—1 (0—0). Az összesítés­ben 4—2 arányban Paraguay bi­zonyult a jobbnak. A közeljövő­ben Chile és Paraguay vetélkedik a Dél-Amerikát megillető negye­dik helyért (Argentína, Uruguay és Brazília már kiharcolta a jö­vő évi mexikói világbajnokságon való részvétel jogát). A női Európa-bajnokság 4. se­lejtező csoportjában: Olaszország —Spanyolország 3—2 (1—1). A csoportban szerepel még a ma­gyar válogatott és Svájc is. Szovjet bajnokság, 31. forduló, érdekesebb eredmények: Kijev— Jereván 4—0, Minszk—Rosztov 3—0. Az élen: Kijev 45, Dnyepr 40, Minszk 39 pont. Spanyolország, 10. forduló: Va­­lencia-**Zaragoza~40-21' ■Az--élcso­port: Real Madrid 17, Gijon 15, Bilbao 13­ pont. Csehszlovákia, 11. forduló: Tat­rán Presov—Bohemians 2—2, Dukla Praga—Vitkovice 0—2, Cheb—Olompus 2—1, Vitkovice 16, Olomouc 15, Slavia Praga 13 pont. Bulgária, 11. forduló: Dunav— Beroe 0—2, Szredec—Trakia 2—3. Az élen: Beroe 17, Trakia Plovdiv 14, Szredec 14 pont. Megnyitották Montrealban vasárnap másfél órás ünnepéllyel megnyitották a XXIII. tornász világbajnokságot, amelyen a hírügynökségek végle­ges adatai szerint 38 ország 363 sportolója vesz részt. Az egy hé­tig tartó versenysorozat hétfőn a férfi csapatkötelezőkkel kezdő­dött, a nők kedden lépnek először a szerekhez. Frank Edmonds, a Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) alelnöke vasárnap a világversenyeket megelőző szokásos sajtótájékozta­tón bejelentette, hogy Montreal­ban pontlevonással sújtják azokat a tornász vb-t a tornászokat, akik gyakorlataik végén a közönség vagy a televí­ziós kamerák felé fordulva, a né­zőket üdvözölve próbálnak mi­nél nagyobb rokonszenvet kihar­colni, hogy ezzel befolyásolják a bírók döntését. Edmonds szerint az új intézkedésre azt követően került sor, hogy a tavalyi Los Angeles-i olimpián gyakoriak vol­tak a tudatos „alakítások”. ♦ Maxi Gnauck nem lesz ott a tornász világbajnokságon­ Montreálban. Az NDK olimpiai-, világ- és Európa-baj­nok tornásznője súlyos hátizomsérü­­lése miatt visszavonult. Vaspapucsos versenyek Kitűnő évet zártak a magyar salakmotorozók, hiszen a külön­böző nemzetközi viadalokon négy hazai „vaspapucsos” is ki­harcolta az Európa-dön­tőben való részvételt, a debreceni Adorján Zoltán pedig a világbajnokság pockingi EB-döntőjén bronzér­mes lett, így eljutott a legjobbak mezőnyébe, a vb-fináléba, ahol végül a 14. helyen fejezte be a küzdelmeket. A külföldi sikerek is szerepet játszottak abban, hogy egyre népszerűbbek a­­ nagy ha­zai versenyek , melyeket kivé­tel nélkül a „keleti karéjban”, Miskolc, Nyíregyháza, Debrecen, Szolnok, Békéscsaba vagy Szeged stadionjaiban rendeznek, mivel az országban máshol nem műkö­dik salakmotoros szakosztály. — A közelmúltban tartották a nemzetközi naptáregyeztető kon­ferenciát, melyen tisztázódott, hogy hazánk 1986-ban is jelentős versenyek házigazdája lesz — mondta Koroknái Jenő, a szövet­ség salakmotoros szakbizottságá­nak vezetője. — Május 11-én Miskolc ad otthont az egyéni vi­lágbajnokság egyik selejtezőjé­nek, a­ mezőnyben három magyar versenyző indulhat. Június else­­jén a szegedi pályán EB-selejte­­zőt tartanak, ez a verseny a 21 éven aluli korosztály világbaj­nokságának számít. Az esztendő legizgalmasabb viadalának a szeptember 7-i debreceni salak­verseny ígérkezik. Az új rend­szerű csapat-világbajnokság egyik csoportjának küzdelmeire kerül sor a hajdúsági megyeszékhelyen. A nemzetközi szövetség az erővi­szonyok alapján négy kategóriá­ba osztotta a válogatottakat: Anglia, az Egyesült Államok, Dá­nia és Svédország küzd az I. osz­tályban a világbajnoki címért, háromfordulós rendszerben. A II osztályban Csehszlovákia, Len­gyelország, Ausztrália és az NSZK vetélkedik a feljutást je­lentő első helyért. A mi váloga­tottunk a III. ligában kapott he­lyet: egy finnországi és egy olaszországi csatározás után ke­rül sor a harmadik megméretésre (a csoport negyedik tagja, Új- Zéland nem rendez fordulót). Salakmotorozóink számára hal­latlanul izgalmasnak ígérkezik ez a versenyforma, hiszen a korábbi egyéni versenyek tapasztalatai alapján igen erősnek tűnnek a vetélytársak. A csoportgyőztes feljut a II. osztályba, a negyedik helyezett a IV. ligába kerül, ahol most Ausztria, Hollandia, Norvé­gia, Bulgária és Jugoszlávia sze­repel. A jövő évi hazai nemzet­közi versenyek sorozata szep­tember 14-én a hagyományos miskolci Grand Prix viadallal zárul — fejezte be nyilatkozatát Koroknái Jenő. (a. s.) Magyar Nemzet SPORT SPORTNAPLÓ A Junior kardvívók idei Világ Kupa versenyét a szovjet Panteb­en nyerte. A dourdani viadalon a magyarok kö­zül Kudor a negyedik, Köves pedig a hatodik helyet szerezte meg. A szöuli női röplabdatorna mai zá­rófordulójában az egy vereséggel ál­ló magyar válogatott az éllovas Peru ellen lép pályára, míg Japán a sereg­hajtó Kanada ellen mérkőzik. Juan Antonio Samaranch, a Nem­zetközi Olimpiai Bizottság elnöke ázsiai—afrikai körútjának utolsó ál­lomására, Dzsibutiba érkezett. Orvhalászatért felfüggesztett börtön­büntetésre ítélte az apadai körzeti bíróság a Dinamo Vlnkovel három NB I-es labdarúgóját, Rucsevicset, Borovnicát és Bogdanovicsot. A szen­vedélyes horgászok ötven kiló halat emeltek ki az apadni halastóból. A budapesti lakótelepi sportegye­­sületek vezetői számára tartottak el­méleti tanácskozást a tatai edzőtábor­ban. Olle Nordin (42 esztendős) veszi át 1986-ban a svéd labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányi teendőit. A 19- szeres válogatott Nordin elődje Lars Arnesson volt, aki a Csehszlovákiá­tól elszenvedett, a VB-döntős remé­nyeket szertefoszlató 2—1-es vereség után mondott le. Totónyeremények. Harmincöt darab teltalálatos szelvény akadt a totó 44. játékhetén, a nyertes szelvényekre egyenként 71 480 forintot fizetnek. A 13 találatos szelvények nyereménye 24 368 forint, a 12 találatosak 857, a 11 találatos szelvények 53 forintot érnek. A tíztalálatos szelvényekre ezen a hé­ten 48 forintot fizet a totó. A vízilabda MNK elődöntőiben Fe­rencváros—Vasas és Szolnok—Tungs­ram mérkőzéseket rendeznek decem­ber 7-én. Másnap a győztesek a finá­léban találkoznak, míg a párharcok vesztesei az MNK harmadik helyéért mérik össze tudásukat. A Podpinka aranyérmes Liége-ben befejeződött az őszi idény második nagy nemzetközi asztalitenisz-versenye, amelyen a magyar válogatott tagjai is részt vettek. A belga bajnokságon a férficsapat második helye után az egyéni és páros küzdelmek­ben a legjobb eredményt a fiatal Podpinka András érte el. A ve­gyes párosban a csehszlovák Ma­rie Hrachova oldalán állt asztal­hoz,­­ végül az alkalmi kettős szép győzelmet aratott. A nyol­­caddön­tőben japánokat, a ne­gyeddöntőben norvégokat győz­ték le, az elődöntőben pedig a szovjet Rozenberg, Khasanova kettősnél bizonyultak jobbnak 2:1 arányban. A döntő eredmé­nye: Podpinka, Hrachova—Prean, Grundy (angol) 2:0. Kárpát Kupa Kedden délután Romániába utazik a tartalékos magyar női kézilabda-válogatott, s Iasiban a Kárpát Kupán vesz részt. Az uta­zók névsora: Tóth I, Kovács I. (kapusok), Szilágyi, Zsíros, Barna J., Vinczéné, Orbán, Jónás, Sallai­­né, Tóth R., Kondini, Kiss B., Major, Lőrinczyné (mezőnyjáté­kosok). A keretből hiányoznak a leg­jobbak, ők nem tartanak az együttessel, hanem a szintén itt­honmaradó Csík János vezető­edző irányításával közösen ké­szülnek a decemberi B csoportos világbajnokságra. Így azonban lehetőség nyílik néhány olyan játékos nemzetközi szintű kipró­bálására, akik a bajnoki mérkő­zéseken jó teljesítménnyel hívták fel magukra a figyelmet. Az együttes Magyarország „B" néven veszi fel a küzdelmet az ellenfe­lekkel, Románia „A” és „B” vá­logatottjával, valamint Bulgáriá­val és Lengyelországgal. Duna menti szupermaratoni November 8—10. között másod­szor kerül megrendezésre a Nem­zetközi Duna menti Szupermarato­ni verseny, amelyen a három nap során 200 km-t kell megtenniük a résztvevőknek A tavalyi ver­sennyel ellentétben az idei tö­megsport-jellegű lesz, mivel nem­­­csak azok indulhatnak el, és akik mindhárom nap teljesítik az előírt távot, hanem a helyi lakosság út­közben is bekapcsolódhat tetszés szerinti résztávok teljesítésébe. A futóknak az első és harma­dik napon, Szigetszentmiklósról és Dunakesziről indulva 68—68, a másodikon (Esztergomból) 64 km-t kell maguk mögött tudniuk. Bár a jelentkezések még nem zá­rultak le, biztos, hogy több lesz az indulók száma, mint tavaly, amikor 44 vállalkozó akadt. Az idei versenyre előzetesen 64 ma­­ratonista küldte el nevezését, 29 külföldi (Ausztriából, az NSZK- ból, az NDK-ból, Csehszlovákiá­ból, Jugoszláviából), valamint 35 magyar. Az eddig nevezett 7 fu­tónő mindegyike külföldi, a leg­jobb magyar női maratonista, a címvédő Szabó Karolina szerep­lése még bizonytalan. A hazai élmezőnyből rajthoz áll Sipos Ist­ván (az első magyar, aki teljesí­tette a görög Spartathlont), Pó­­czos Gyula (a címvédő), Kiskirály Ernő (tavalyi ezüstérmes), Szend­­rei Sándor (a Rank Xerox mara­toni győztese), Zemen János (volt válogatott középtávfutó). A leg­fiatalabb résztvevő 16, a legidő­sebb pedig két, egyaránt 59 esz­tendős futó lesz. A vizsgálat befejeződött A Magyar Autó- és Motorsport Szövetség által kijelölt szakbizott­ság megvizsgálta az 1985. augusz­tus 11-én Pöstyénben, a 25. Szlo­vákiai Nagydíjon tragikus körül­mények között elhunyt Drapál János négyszeres vb-futamgyőz­tes, sokszoros magyar bajnok motorversenyző halálos baleseté­nek a körülményeit. A kivizsgá­lás során felhasználták a cseh­szlovák szervek vizsgálati anya­gát, valamint az Igazságügyi Mű­szaki Szakértői Intézet vélemé­nyét. Bebizonyosodott, hogy a ver­senypálya a műszaki feltételeket a követelményeknek megfelelően kielégítette, s a viadal során a látási és pályaviszonyok is meg­felelőek voltak. Az elhunyt Dra­pál János Yamaha 250 kcm-es motorkerékpárjáról a teljes körű műszaki szakértői vizsgálat meg­állapította, hogy műszaki rendel­lenessége nem volt, a balesetet nem műszaki hiba okozta. Dra­pál a­­pálya körül kiépített védő­­rendszernek csapódott, s olyan súlyos belső sérüléseket szenve­dett, hogy nem lehetett megmen­teni életét. Az év elején a szakemberek amolyan pihentető esztendőt jó­soltak az atlétikában. Mindezt ar­ra alapozták, hogy a Los Angeles-i olimpiát követően az idén egyet­len egyéni szabadtéri világver­seny sem szerepelt a programban, s a most műsoron lévő csapatvia­dalok, a Világ és Európa Kupa vonzereje meg em közelíti a vb vagy az EB varázsát. Persze min­denki kíváncsian várta 1985. két premierjét, a januári fedettpá­lyás világjátékokat, majd a má­jusban kezdődött Mobil Grand Prix sorozatot, amelyen az ama­tőr atlétika történetében először vetélkedtek legálisan pénzdíjakért — nem is kicsikért — a sporto­lók. A sportág kedvelőinek örömére a kísérleti, sokaknak csak erő­gyűjtésre — az 1986-os stuttgarti Európa-bajnokság előtt — szánt esztendő mégis sok-sok érdekes­séggel szolgált. Az két „újszülött” a rengeteg kritika ellenére bizo­nyította életképességét: a fedett­pályás világbajnokokat a nem­zetközi szövetség a jövőben már világbajnokságnak minősíti, s jö­vőre csekély módosításokkal foly­tatódik a Mobil GP-sorozat is. Küzdelmes versenyeket hozott az Európa Kupa, nem fulladt ku­darcba a világrekordokat is hozó Canberra­ Világ Kupa sem. (Meg­jegyzendő, hogy ez a verseny a sportágban járatlan ausztrál né­zőknek jobban tetszett, mint a bennfenteseknek, de hát a nézők értékítélete mindenkor a legfon­­tosabb. S hogy nem állt meg a sportág fejlődése azt bizonyítja: 1985-ben húsz új világrekord szü­letett, ebből tizenhat az olimpiai számokban.) Tavaly 18 „olimpiai” világcsúcs volt. A fények mellett persze árnyak is voltak. Mindenki nagyon hiá­nyolta az NDK atlétáit a GP ver­senyekről. Öröm, hogy 1986-ban már minden bizonnyal ott lesz­nek. Ezt támasztja alá, hogy jú­liusban Drezda is feliratkozik a Mobil-helyszínek közé. Nem múlt el az idei esztendő sem dopping­botrányok nélkül. Az okozott a megszokottnál nagyobb vihart, hogy az eltiltottak között ezúttal világrekorderek is szerepeltek. Talán éppen az ő esetüket fel­használva hirdette meg még err­e szántabb doppingellenes harcát a nemzetközi szövetség. Mi jellemezte a magyar atléti­kát 1985-ben? Az emlékezetes fe­dettpályás évkezdéskor, még nem tudhattuk, hogy Siska Xénia (világjátékokon aranyérem), Pá­­lóczi Gyula (világjátékokon ezüst, Európa-bajnokságon aranyérem), Bakos György (EB arany), Szal­ma László (EB ezüst) kitűnő fe­dettpályás teljesítményeit a sza­badtéren mérsékeltebb produk­ció követi. A szakvezetés által az év fő versenyének meghirdetett budapesti EK­B-döntőből sem férfi, sem női válogatottunk nem jutott tovább — igaz az utóbbi­tól azt csak a legvérmesebbek vár­ták. Részeredményeknek persze olykor örülhettünk, de végül is teljesen reálisnak tetszik a Ma­gyar Atlétikai Szövetség elnök­ségének az a megállapítása, mely szerint nemzetközi téren nem es­tünk vissza, igaz áttörés sem tör­­tént. Nálunk nem voltak hang­zatos dopping­ügyek, bár a jól­értesültek természetesen beszél­tek néhány esetről. Voltak viszont nagy port felverő átigazolási bo­nyodalmak, de az év végének kö­zeledtével minden visszazökkent a megszokott kerékvágásba; a na­pokban még a két nyíregyházi, Pálóczi és Bakosi dolga is rende­ződött. Amikor dr. Nyerges Mihályt, a Magyar Atlétikai Szövetség fő­titkárát arra kértem, hogy beszél­gessünk a világszerte mind na­gyobb népszerűségnek örvendő sportág helyzetéről, mindketten éreztük, ezt az eszmecserét csak elkezdeni tudjuk, befejezni alig­ha. Azért csak nekivágtunk és órák múltán előzetes elképzelé­seinknek megfelelően a beszélge­tést abbahagytuk, de még koránt­sem értünk a végére. De ami e két időpont között elhangzott, az inkább ad okot aggodalomra, mint lelkendezésre. Pénz és eredmények Egy teljesen magától értetődő kérdéssel kezdtük a beszélgetést: Milyen összefüggés van a sport­ág rohamosan fejlődő eredményei és az atlétikai pályák környékén fellelhető egyre több pénz között? — Az elnökségi beszámolónk­ban Bakai József szövetségi kapi­tány megállapítása szerint a ro­hamos fejlődés mindenekelőtt az anyagi érdekeltség növekedésével magyarázható. Osztom ezt a vé­leményt, teljesen nyilvánvaló, hogy a racionálisan gondolkodó üzletemberek — közéjük sorolom a nemzetközi szövetség elnökét, Primo Nebiolót is — felfedezték, milyen jó reklámhordozó, az at­létika. Ez a felismerés olyan ha­talmas összegeket hozott mozgás­ba, amilyenekért már érdemes küzdeni, versenyzőnek, edzőnek egyaránt. Évről-évre növekszik a viadalok száma, már nincs olyan év, amikor ne lenne valamilyen jelentős világverseny, s ezeken pedig alaposan megnőtt a reklá­mok értéke. Az pedig többek kö­zött Nebiolo és a hozzá hasonlóan a kor szavát megértő vezetők ér­deme, hogy a rengeteg pénzt a sportág felvirágoztatására fordít­ják. — Mi a helyzet nálunk? — A mi viszonyaink között a pénz beáramlása messze nem tud a fejlődésre egyértelmű hatást gyakorolni. Bizonyos értelemben zsákutcában vagyunk, hiszen a több pénz megszerzéséhez több átlagon felüli képességű atléta kellene, de anyagiak hiányában — persze sok más ok mellett — már évek óta kevés a nemzetkö­zi mércével is jónak nevezhető versenyzőnk. A legjobbak termé­szetesen ott vannak a sportág vér­keringésében, például Szalma és Bakos neve a legtöbb versenyme­nedzser jegyzetfüzetében szere­pel, őket szívesen hívják meg majd mindenhova. A mi állás­pontunk: aki megérdemli, az men­jen külföldre és keressen több pénzt, azaz legyen kimutatható különbség a jók és a közepesek között. Hazai viszonylatban ugyanis alig lehet differenciálni, az élversenyzők sem tudtak legá­lisan nagyobb jövedelemhez jut­ni, mint a rosszak, pedig ennek így kellene lenni. — Hogyan kerülhető el annak veszélye, hogy a keresett sporto­lók a jövedelemszerzés reményé­ben a megengedhetőnél, az elvi­­selhetőnél többet vállaljanak? — Szerencsére ez nálunk csak kevés embert érint. Az igazat megvallva azonban az idén elég sokat és sokfelé szereplő Bakosra többen rossz szemmel néztek, de edzője, Oros Ferenc hitelt érdem­lően igazolta, nem lesz túl sok a futásból, nem következik visz­­szaesés. — Hogyan igazodnak el Bako­sék a menedzserek nehezen kiis­merhető világában, nem kellene nekik is ilyen pártfogó? — Tény, világjáró atlétáink a megérdemeltnél, a megszokottnál kevesebbet­ kapnak. . Az­ egyedül maradókat a szó legszorosabb ér­telmében becsapják a menedzse­rek. Bakosék olykor a náluk sok­kal gyengébb képességű, szeré­nyebb eredményekkel rendelkező atlétáknál kisebb összeget vesz­nek fel. Sajnos a MASZ főállás­ban nem tudna a versenyzők ér­dekeit külföldön is képviselő­ me­nedzsert alkalmazni, ilyen kevés jó sportoló mellett ez nem is len­ne igazán kifizetődő. Miért kell a dopping? — Talán még szorosan a sok versenyzési lehetőséghez kötődik a manapság mind gyakrabban em­legetett dopping. A kívülállónak lassan már olyan érzése támad­hat, hogy e szerek nélkül ma már nem lehet­­még a nemzetközi kö­zépmezőnyben sem megkapasz­kodni.­­ Sajnos a dopping és a túl­hajszolt, sokat versenyző atléták fogalma szorosan egymáshoz kö­tődik. Sokan mindent vállalnak azért, hogy jó eredményeket ér­jenek el, s ezzel egyenes arány­ban keressenek többet. Nem titok, a mai sport követelményeinek megfelelni csakis az edzések el­végzésével nem lehet, igény van a mindennapi orvosi segítségre. S ebbe beletartozik sajnos még a „legkeményebbnek” tartott sze­rek adása is. A helyzet azonban nem tragikus, a vészharangokat még egyáltalán nem szükséges megkongatni, de szemet hunyni sem lehet a probléma fölött. Úgy tűnik, hogy a sportágba áramló pénz itt is hatásos lehet, hiszen akik befektettek, nyereséget is szeretnének kapni. Ha pedig az atlétika a korlátlan doppinghasz­nálat irányába fejlődne, akkor a sportág éppen önmagát emészte­né fel, s ez a szponzoroknak sem lehet érdeke. Éppen ezért már nem egy nagy cég komoly esz­közökkel — természetesen anya­giakkal — támogatja a dopping­­ellenes küzdelmet. — Ami minket illet, nos nálunk még nyomaiban sincs meg a bio­lógus, orvos és versenyző közötti együttműködés. Természetesen mi is halljuk a pletykákat arról, hogy ki mit szed, de ezeknek a híreszteléseknek jószerével sem­milyen valóságalapja nincs. Ba­kai nagy küzdelmet folytat e sze­rek használói ellen, a válogatott környékén sem maradhat meg a gyanús sportoló. Hatalmas leégés lenne, ha nagy világversenyen, mondjuk jövőre éppen Stuttgart­ban valaki fennakadna a vizsgá­laton. Ennek elkerülése érdeké­ben egész évben végeznek szak­embereink méréseket. Szerencsé­re ezt ma már meg tudjuk tenni. — Pénz és dopping, divatos té­mák, de az atlétikában más prob­lémák is vannak. Mindig foglal­koztatott például, mit tud tenni a tömérdek szakág képviselőit foglalkoztató válogatott vezetője, ha rövid időre találkozik a jelöl­tekkel. A labdarúgásban még el­képzelhető egy elit gárda kifor­málása — talán erre példa a Me­­zey György irányította csapat —, de mi a helyzet az atlétáknál? Egyáltalán milyen fegyelmező, szabályozó eszközök vannak a MASZ kezében? — Mi azt szeretnénk, ha a szö­vetség egy mened­zser típusú szervezet lenne, azaz mi csak a kereteket adnánk meg a sportág működéséhez, a végrehajtás pe­dig az egyesületek kezében lenne. Ez egy kicsit most is így van, hiszen nekünk szinte nincs is olyan konkrét eszköz a kezünk­ben, amellyel az általunk helyes­nek vélt irányba terelhetnénk az egyes szakosztályok munkáját. Egy konkrét példa: Győrben évek óta jó kis társaság jött össze, na­gyon jó eredményeik voltak. A helyi mecénás úgy döntött, hogy más sportágak támogatása kifize­tődőbb és máris bajba kerültek az atléták. A szövetség alkalmazottai ilyen helyzetben bármit is papol­hatnak, nekünk alkalmazkodnunk­­ kell. Célok és eszközök — Szerencsére az átigazolásnál más a helyzet. Ha egy élverseny­ző más egyesületbe szeretne iga­zolni, de a két klub nem tud megegyezni, mi — természetesen körültekintő vizsgálatok után — kimondhatjuk a végleges szót. Ez­zel azonban esetenként súlyos se­beket szakítunk fel, hiszen a mai szabályozók közepette mindenki ragaszkodik az eredményes ver­senyzőjéhez. — Hosszú évek óta léteznek olyan teljesen logikusan megfo­galmazott állásfoglalások, amelyek az atlétika alapsportág jellegét bizonygatják, az önök jelentései viszont évről évre sanyarúbb kö­rülményeket — anyagiakat és lé­tesítményeket is beleértve — ír­nak le. Az előrelépés szó sem sok­szor fordul elő a dokumentumaik­ban. — Valóban, az írott szavakon kívül nem sok mindent mutat ar­ra, hogy mi bármiféle kivétele­­zettséget élveznénk, sőt... Egé­szen szomorú, hogy kisgyermeke­ket kell leigazolni valamely sport­ágban, félve attól, hogy mások hamarabb ébrednek. Pedig az a fiatal, aki az atlétikai pályákon megtanul futni, ugrani, az még lehet más sportágban is sikeres, fordítva viszont aligha. Lassan persze már hozzászokunk, hogy egyek vagyunk a sok közül, s nem az első, de még csak „dobogós” hely sem jut nekünk, így örül­nünk kell a tehetségeknek, a ke­vés sikernek. Megpróbálunk úgy dolgozni, hogy a lehető legkeve­sebbet ártsunk, de az adott kere­tek között a legtöbbet használjuk. Jelenleg ez a legtöbb, amit tehe­tünk. Iglói Nagy István Egy sportág a sok közül?

Next