Magyar Nemzet, 1986. augusztus (49. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-01 / 180. szám
Ára: 1,80 forins Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA BÉKÉS MEGYEI KÖNYV * 5601 BÉKÉSCSABA H: 39* Péntek 1986. augusztus 1. XIX. évfolyam 180. szám . f forint arcai ra fizetés lesz. A felismeréshez rá sem kell pillantani a naptárira, elég, ha mindig reménykedő, ám ilyenkor hó végén megszokottan kudarcos mozdulattal a zsebem felé nyúlok. De hát végtére is pénz áll a házhoz, mindenképpen szép nap a mai. No, persze holnap az OTP következik lakástörlesztéssel, aztán szerdára becsenget a díjbeszedő, nem beszélve a gyerek üdüléséről, a nyári hőségről ami megolvasztja időnként még a családi költségvetés vastartalékait is. Ám, miközben efféle, az ország életében ugyancsak apró-cseprő ügyek felett elmélkedik az ember, lehet, hogy a Nemzeti Bankban már meg is gyújtották a születésnapi gyertyákat. Ha így tettek — stílusosan —, akkor az ünnepi tortán most negyven lány pislákol.. A felköszöntött anyakönyvében 1946. augusztus elseje áll a világrajövetel dátumául. Neve: FORINT... Igen, így, csupa nagybetűvel, amit jeles napokra márcsak történelmi tetteivel is kiérdemelt. Aligha vonható ugyanis kétségbe, hogy négy évtizedes országlása alatt az új pénzünk sok nagy csata részese volt. Csak címszavakban felidézve, győztes ütközetet vívott a feketézőkkel, sikeres hadtáposa volt az újjáépítésnek, s az államosítást sem nagyon lehetett nélküle elképzelni. Akadtak persze szeplősebb korszakai is. Iparfejlesztési túlburjánzásért "senki sem fogja aranybetűkkel megörökíteni az utókornak, mint ahogy nem büszkélkedünk inflációs botladozásaival sem. De hát a forintjával valóban úgy van az ember, mint a saját gyerekével. Nem a világ legszebb csemetéje? Nem. Mégcsak nem is a legokosabb? Hát... az sem. Mégis szeretjük, mert legalább időnként a mienk, s hiánya véghetetlen fájdalmat okoz... A forint elődjének, a pengőnek az emléke lassan teljességgel a múltba vész. Ha idősebbektől hallani róla, a történetek többnyire csak gyászos haláltusájának időszakát elevenítik fel. Pedig a történelmi hűséghez hozzátartozik, hogy az 1929—1933-as világgazdasági válságot kevés valuta vészelte át a pengő értékállóságához hasonlóan. Korabeli dokumentumok szerint 1937-ben harminc fillérért egy liter tejet, negyvennégyért egy kiló babot lehetett vásárolni. Egy férfiing sem kóstált többet öt-negyvennél akkor, amikor a középiskolai tanár havi bére 400 pengő volt. (A napszám :2 pengő.) Néhányévre rá viszont a hadikészülődés, a kincstárjegyek kibocsátása, a kormányzat tudatos pénzhígítása már előre vetítette a későbbi végzet árnyait. A világháborús veszteségek, a háborús évek végére már csaknem ötmilliárd pengőre rúgó német tartozás az új demokratikus magyar kormányt valósággal megbénította. A prések hiába ontották a mind nagyobb címletű bankókat, árufedezet híján a pénz 1946 nyarán már óráról-órára értéktelenedett. Az asszonyok kosárban, hordták a pénzt a piacra, s a gyerek kezében hazavihette az árut, amit a bilipengőkért kaptak. Egy korabeli fénykép tanúsága szerint például negyed kiló krumpliért a következő összeget kérték: 780.000.000.000. S utána még három kisebb nulla, amit az árus érzékelhetően helyhiány miatt, kisebb zéróval krétázott oda a táblára ... A krónikák szerint ebben az átláthatatlan, sehová sem vezető gazdasági-pénzügyi helyzetben a Magyar Kommunista Párt szorgalmazta a leghatározottabban a koalíciós partnerek támogatásával a stabilizációt, s annak elengedhetetlen feltételeként az új pénz mielőbbi megteremtését. Csikós- Nagy Béla, aki maga is bábáskodott a forint világrajötténél, egyik írásában az indulásról közöl akár jelképesnek titulálható részleteket. Ezek szerint, az 1 és 2 forintos érmék esetében az volt a legfogósabb kérdés, hogy honnan kerítsék elő a vezőtékéhez, s magához a pénzhez szükséges szerszámacélt, fémet. Végül is lelőtt repülőgépek lemezeiből, a háborúban leszakadt távvezetékek alumínium védőborításaiból, valamint ágyúlövedékhüvelyekből ötvözték a megfelelő anyagokat. A forint megjelenését, s a hozzá kapcsolódó stabilizációt a polgári szakértők a pénzügyi história egyik legbravúrosabb tetteként tartják számon. Ahhoz pedig végképp semmi kétség sem fér, hogy az új magyar pénz megjelenése a világtörténelem legnagyobb inflációjának vetett véget. A pengő elértéktelenedéséhez hasonló pénzromlást ugyanis sem előtte, sem azóta nem jegyeztek fel egyetlen államban sem... Nagyjából már első lépéseivel így vonult be a mi forintunk az analesekbe. Aztán következtek az „ötvenes évek”. A lakossági forint korszakában az emberek munkájuk fejében annyi pénzt kaptak, hogy ne maradhasson több bankó a tárcájukban, mint amennyinek a fedezete az üzletek polcain megtalálható volt. Márpedig azok a polcok amúgy sem roskadoztak a kínálat alatt. De hát a forintnak ebben az időszakban ennyi volt a szerepe, hiszen „az ország félkarú óriás ipar nélkül” jelszó divatjának tájékán a gigantikus tervek költségeit nem értékben mérték. A gyárak termelési utasításaikat darabban, tonnában, kilométerben kapták, s annál nagyobb hurrá kísérte az új beruházás avatását, minél több anyagot, munkát öltek bele! A vállalatok számára a pénz egyszerűen fikció volt, s — némi túlzással — elhomályosította volna a vezetés „tisztánlátását”, ha a forint a tényleges helyzetről számukra információt közölt volna... Nem a pénzünkkel volt persze baj, hanem — mint ahogy azt hivatalosan többször is deklarálták — a nép érdekeit háttérbe szorító, voluntarista gazdaságpolitika vitt tévútra. A felismerést követően a forint lassanként kiszabadult mesterséges béklyóiból. Az 1968-ban indult gazdasági reform aztán végképp az őt megillető rangjára emelte azzal, hogy elismerte teljeskörű szabályozó szerepét. S a gazdaság, a társadalom újfent tanulni, értékelni kezdte, hogy mi fán terem az érdekeltség, vagy mondjuk, hol lehet tere és korlátja a vállalati önállóságnak? Az irányítás ekkor már alkudott a vállalattal, a vállalat a szállítójával, a kereskedelem az iparral, a munkás a művezetőjével. Mintegy hozzátartozóan persze kényszerűen megismerkedtünk az inflációval, majd jó esztendővel ezelőtt a rugtató árak és bérek megfékezésére hozott intézkedésekkel. Sőt, egyre határozottabban kirajzolódnak a tőke—forint szerepének vonásai, az állami vállalatok felszámolásáról nemrégiben megjelent jogszabály már ebbe az irányba mutat. Mindez summázható azzal, hogy pénzünk változásainál mindig a komplex gazdaságpolitika munkál. A forint azt az arcát mutatta, mutatja nekünk, amilyet életünk színdarabjához újra és újra rámaszkíroznak. Mélykúti Attila A I¥ATOö fotitkár értékelése A Gorbacsov—Reagan levélváltás közelebb vihet a megállapodáshoz Meghasonlás a brit kabinetben a dél-afrikai szankciók miatt A külpolitikai helyzet KEDVEZŐEN ÉRTÉKELTE a State Department több magas rangú illetékese, visszatérve Mihail Gorbacsov vlagyivosztoki beszédére, hogy az SZKP főtitkára — szavaik szerint „nyitott” Kína irányába. A The Washington Post idézte az egyik külügyminisztériumi tisztségviselőt, miszerint az új szovjet állásfoglalás az eddiigi legjelentősebb, amely a nyolcvanas évek eleje óta, az Aguan térséggel foglalkozni. Apekingi vélemények egyébként úgytartják, hogy a beszéd elsősorban Kínához szólt. Fejtegetéseik szerint Moszkva lényegében most először mutatott készséget ama, hogy hajlandó lépéseket tenni az úgynevezett „három akadály” elhárítására, amit Kína a kapcsolatok teljes normalizálása feltétételként jelöl meg. E követelések egyike ugyanis a szovjet csapatok kivonása Afganisztánból. A pekingi sajtó kiemeli, hogy módosult Moszkva álláspontja e kérdésben, a megfigyelők ennek alapján, ha nem is gyors, de mérsékelt, vagy éppen pozitív kínai válaszadásra számítanak a Vlagyivosztokban elhangzott javaslatokra. A KREML ÉS A FEHÉR HÁZ levélváltását, s ennek kapcsán a lehetséges fejleményeket elemezte a NATO brüsszeli központja Lord Carrington főtitkára szóvivőjének megítélése szerint az üzenetváltások Moszkva és Washington között azzal biztatnak, hogy kimozdulnak a holtpontról a genfi tárgyalások az atomfegyverekről. Az észak-atlanti szövetség székhelyén hangoztatják, az a hajlékonyság, amelyet mindkét nagyhatalom az űrfegyverkezéskérdésében mutat, végső soron elvezethet a megállapodáshoz. A rugalmasság lehet a biztosítéka annak, hogy a tervezett szovjet—amerikai csúcstalálkozón kompromisszum jöjjön létre a hadászati és a középhatótávú atomfegyverek csökkentéséről — szögezi le a NATO-körökhöz közelálló Nouvelle Atlantique. A "hadászati védelmi kezdeményezésre" adandó szovjet katonai válaszlépések lehetőségeit vázolta fel az NDK egyik katonai folyóirata. Szovjet tudósokra hivatkozva ,többféle elképzelést vett számba: egyrészt romboló, harci eszközök felbocsátását az ellenséges űreszközök pályáira, másrészt a hadászati atomrakéták számának a növelését. Az esetleges válaszlépések műszakilag egyszerűek és viszonylag olcsók lennének. A Szovjetuniónak azonban nem ez a szándéka, az egyenlő biztonságot kívánja a fegyverzet minél alacsonyabb szintjén, szögezi le az írás. RENDKÍVÜLI ÜLÉST TARTOTT a brit kabinet, amelyen megvitatták Sir Geoffrey Howe külügyminiszter jelentését a kudarcnak minősített dél-afrikai közvetítő útjáról. Előzetesen a brit fővárosban arról beszéltek, hogy London feladja eddiigi merev elzárkózását a Pretoriával szembeni gazdasági tilalmaik bevezetésétől, s legalább korlátozott rendszabályokat hoz. A kabinet azonban, a kudarc ellenére is úgy döntött, hogy változatlanul támogatja Margaret Thatcher kormányfőnek a gazdasági megszorításokat elvető álláspontját Csupán Howe hangoztatott ellentétes véleményt. Kijelentette: küldetése során arra a meggyőződésre jutott, hogy bizonyos szankciók immár elkerülhetetlenek. A Londonban tartózkodó Chester Crocker, az afrikai ügyekkel megbízott amerikai külügyi államtitkár jelezte, a Pretoria-ügyben Washington kész átengedni a kezdeményezést a „leginkább érintett” félnek, Nagy-Britanniiának. Mindazonáltal Washington is megtette a maga kezdeményezéseit, felvette ugyanis a kapcsolatot az apartheidrendszer megdöntéséért küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszus képviselőivel. A fehér házi szóvivő szavai szerint ennek célja a tárgyalások előmozdítása a dél-afrikaiválság békés rendezéséért. (Sz. H. L.) Csak az első lépéseket tettük meg Mihail Gorbacsov habarovszki beszéde Moszkvából jelenti az MTI: Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára csütörtökön befejezte a szovjet Távol-Keleten tett látogatását és visszaérkezett Moszkvába. Mihail Gorbacsov, Moszkvába való visszatérése előtt a habarovszki határterület pártaktivája előtt beszédet mondott. Kijelentette, hogy a párt a fő figyelmet a gazdasági és társadalmi problémák újszerű megoldásának szenteli. Csak az első lépéseket tettük meg, a java hátra van — jegyezte meg. Rámutatott, hogy az átalakítás nem korlátozódik a gazdaságra, felöleli a politikai, szociális területet és egyéb szférákat is. Az átalakítást nagy jelentőségűnek mondotta, kijelentve, hogy akár egyenlőségjelet is lehet tenni az átalakítás és a forradalom szó közé. A Szovjetunióban végbemenő változtatásokkal kapcsolatos nyugati reagálásokat érintve megjegyezte, hogy a tőkés világban egyesek a Szovjetuniónak a szocializmustól való eltávolodását várják. Ezek hiú remények — szögezte le. Az SZKP-ban, az egész országban szilárdan megértették, hogy az élet által feltett kérdésekre nem a szocializmus világának határain túl, hanem rendszerünk keretein belül kell keresni a választ. A szovjet hírügynökség ma ismerteti részletesen Mihail Gorbacsov habarovszki beszédét. Tudósílónk telepe Moszkva nagy jelentőséget tulajdonít az össz-európai folyamatnak A helsinki záródokumentum aláírásának tizenegyedik évfordulójáról emlékeztek meg ma Moszkvában. Sajtóértekezleten méltatta a záródokumentum jelentőségét Jevgenyij Szilin, a szovjet európai biztonsági és együttműködési bizottság elnökhelyettese. Szervezete tevékenységének a lényegét is abban látja, hogy az itt lefektetett elveket a gyakorlatban is megvalósítsa. Ennek szellemében hozták létre azt az új bizottságot is, amely a társadalom különböző köreivel konzultál arról, hogy a szocialista rendszert a Szovjetunió törvényei által biztosított kereteken belül miként lehetne kiszélesíteni és gyakorolni a humanitárius és az emberi jogokat Úgy értékelte, hogy az elmúlt hónapok eseményei is tükrözik azt az európai erőfeszítést, hogy földrészünk államközi kapcsolatai a kedvező irányban fejlődjenek. A korábbi időszakhoz képest e felé halad a stockholmi konferencia is, fejtette ki Oleg Grinyevszkij. Az értekezlet munkájában részt vevő szovjet küldöttség vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy Moszkva az összeurópai folyamat részeként nagy jelentőséget tulajdonít a stockholmi találkozó sikeres befejezésének is. A svéd fővárosban az elmúlt hónapok nem könnyű egyeztető munkája eredményeképpen lehetőség nyílt az eredményes befejezésre Jelentős sikerként emelte ki a katonai légi tevékenységről kötött megállapodást, amely sokáig gátolta az előrelépést Nagyra értékelte a semleges és el nem kötelezett országok erőfeszítéseit, de szólt arról is, hogy nem kevés probléma gátolja meg a végső, egységes állásfoglalás kialakítását Ezek közé sorolta a más földrészeket is érintő hadgyakorlatok kérdéseit. Viktor Tatarnyikov vezérőrnagy azt emelte ki, hogy a bizalom légkörének az erősödését szolgálja a helyszíni ellenőrzés kérdése, és e határoknak a kiterjesztése. Míg ez korábban Európa és a Szovjetunió nyugati határaitól számított kétszázötven kilométer széles övezetre vonatkozott, ma az Urálig terjed. A kedvező légkör megszilárdulását szolgálják azok a stockholmi egyeztetések is, amelyek a kétéltű, a deszant egységek ellenőrzési körbe való bevonásáról, és legalább huszonötezer fős hadgyakorlatokra vonatkozó bejelentési kötelezettség alacsonyabb, akár tizennyolcezer fős szintre szállítására vonatkoznak. (—i —r) A török kormányfő szovjetunióbeli vidéki körutazásának első napja Moszkvából jelenti a TASZSZ. Turgut Özal török miniszterelnök — aki hivatalos tárgyalásai befejeztével elutazottMoszkvából — vidéki körútjának első napján, csütörtökön az Üzbég SZSZK nevezetességeivel ismerkedett. Taskentben megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját. Szamaralandban megtekintette az ősi város történelmi és építészeti emlékeit A nap második felében a török kormányfő és felesége Leningrádba Utazott Megcáfolták Howe lemondást Sir Geoffrey Howe külügyminiszter lemondásáról terjedtek el hírek az angol fővárosban csütörtökön, a brit kabinet délafrikai válságtanácskozását követően. A miniszterelnökség és a külügyminisztérium azonnal cáfolt, később, a BBC híradójában, Howe személyesen is „képzelődésnek” minősítette a lemondásáról szóló híreszteléseket. A brit külügyminiszter hangoztatta, hogy Margaret Thatcher miniszterelnök és közte „teljes az egyetértés” abban, hogy „tárgyalások útján és békés eszközökkel kell elérni az apartheid megszüntetését Dél-Afrikában”. Lady Young külügyi államminiszter a nyári szünet előtt utoljára ülésező lordok házában kü szándékát lenös nyomaitokkal hangsúlyozta a kormány egységét a „változatlan” politika támogatásában, anélkül azonban, hogy tisztázta volna, milyen álláspontot fog képviselni a szankciók ügyében Thatcher aszszony a nemzetközösségi vezetők vasárnap kezdődő londoni minicsúcsértekezletén. Megkülönböztette az „átfogó gazdasági szankciókat" (amelyeket a kormány továbbra is ellenez) „további rendszabályoktól”, amelyeket a kormány hajlandó „megfontolni”. Ezek azonban „nem léphetnek automatikusan életbe”, hanem csak az EGK tagállamaival és más nyugati szövetségesekkel való konzultáció és egyetértés eredményeként. A BBC szerint a kormány szokatlan egységtüntetése egy mélyen meghasonlott kabinetet takar . Madrid és Párizs közös fellépése a baszk terroristákkal szemben A francia és spanyol kormány közös elhatározásával a határ mindkét oldalán folyik a körözött és menekülő spanyol baszk nacionalisták kutatása. A francia rendőrség letartóztatta a szakadár ETA két feltételezett tagját Juan de Gamát Bayonne-ban vették őrizetbe és nyomban átadták a spanyol hatóságoknak. Röviddel később elfogták José Bereziatua-Etxarrit is Hendaye kikötőben. Ellene két nemzetközi letartóztatási parancsot adtak már ki, és a spanyol hatóságok kérték kiadatását. Felipe González spanyol kormányfő ősszel Madridban találkozni fog Mitterrand franciai államfővel és Chirac miniszterelnökivel. Erről és a terrorizmus elleni közös fellépésről állapodott meg akét ország külügyminisztere madridi megbeszélésén. Raimond francia külügyminiszter a munkamegbeszélés után visszautazott Párizsiba. Ezen a szinten először Az Egyesült Államok lusakai nagykövete találkozott az ANI három tagjával Washington felvette a kapcsolatot a dél-afrikai fehérek ellen harcoló Afrikai Nemzeti Kongresszussal — adták tudtul a hírügynökségek, megjegyezve, hogy a felek először tanácskoztak ezen a szinten. A nyugati hírügynökségeik jelentését megerősítő amerikai külügyminisztériumi fogalmazás szerint akapcsolatok magasabb szintre emelése azt a törekvést szolgálja, hogy a felek között előmozdítsák a tárgyalások megkezdését. Paul Hare, az Egyesült Államok lasukai nagykövete ennek szellemében tájékoztatta a zambiai emigrációba kényszerült,, s