Magyar Nemzet, 1988. május (51. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-16 / 115. szám
Bartók és Kodály után Súlyos zenei örökséget kaptunk Beszélgetés Lendvay Kamillával Ahhoz a zeneszerző-nemzedékhez tartozik, amely — saját bevallása szerint — hagyományos utat jár be, nem fordít hátat magának. „ez nem érdem, ez alkati dolog, adottság, hogy a magam választotta utat különösebb kanyarok nélkül, legföljebb kisebb kitérőkkel járjam be". Honnan indult el ez az út? Mi vezette a zeneszerzői pályára? — Szüleim nem voltak hivatásos muzsikusok, de apám is, anyám is jól zongorázott Természetes, hogy alig múltam el ötéves, már engem is a zongorához ültettek , de sohasem gondoltam arra, hogy a zongoraművészi pályára lépjek, kezdettől fogva zeneszerző akartam lenni. Vagyis azóta, amióta a még gyerekfejjel komponált néhány zongoradarabomat megmutattam későbbi mesteremnek, Visky Jánosnak, s ő akkor azt mondta, hogy menjek csak el nyugodtan a felvételi vizsgára a Zeneakadémiára. Mikor komponálta az első olyan darabot, amely a nyilvánosság előtt is zeneszerzővé avatta? — Még főiskolai hallgató voltam, amikor írtam egy olyan művet, amelyet már akkor fölvettek a rádióban: egy rapszódiát hegedűre és zongorára. Ezt elvittem az akkori Zeneműkiadó Vállalathoz, s ott elfogadták kiadásra. De aztán kiderült valamilyen módon, hogy még zeneakadémista vagyok, s akkor viszszaadták a darabot azzal, hogy zeneakadémiai hallgatótól nem adnak ki, jöjjek vissza, ha elvégeztem a főiskolát. Hát így kezdődött Persze ennek a rapszódiának a formavilágán, hangvételén még erősen érződött zeneakadémiai tanulmányaimnak a hatása — de azt hiszem, azóta nevezhetem magam zeneszerzőnek. Szerencsére ma már általában kiadják annak a darabját is, aki olyan tehetséges, hogy még a diplomaosztás előtt publikálásra méltó kompozíciót alkot. Hogyan tágult, milyen módon formálódott Lendvay Kamilló zenei, seneaaeraől látóhatára, hangjás világa? — Tanárunk, Visky János megismertette velünk az új bécsi iskolát és képviselőit; hangfelvételek segítségével hódítottuk meg a magunk számára — vagy legalábbis fedeztük fel — Schönberg, Alban Berg és Webern zenéjét. A hazai koncertéletben akkoriban sűrűnhangzottak el Sosztakovics és Hacsaturján művei, s ezek igen nagy hatással voltak rám. Elsőnek Sztravinszkij, méghozzá a korai Sztravinszkij hatott rám végtelenül elementáris erővel, az a sajátos, erőteljes és népies orosz muzsika. A zongorán kívül még már bang■seren is játszik? — Nem, de, mint ahogy ez minden zeneszerzőnek kötelessége, minden hangszert ismerek, mindegyiknek a hangzása, valamint testi és lelki adottságaik gyökeresen bennem zengenek. Minden titkukat igyekszem megfejteni. Mert ha a zeneszerző nemérez rá a hangszerek sajátos, csakis rájuk jellemző, egyéni jellegére, sosem lesz képes egy-egy témát, meghatározott zenei anyagot az annak egyedül és kizárólagosan megfelelő hangszereken megszólaltatni. Ehhez a gondolathoz természetesen az is hozzátartozik, hogy a zongora preparálásának vagy bármely más hangszer különleges használati módjának a létjogosultságát csak akkor ismerem el, ha ez valamilyen meghatározott zenei indítékból fakad, ha ezzel valamilyen meghatározott zenei szándékot valósít meg. Eff-cs Chaguerazki, megszokottól eltérő használata elvonhatja a hallgatózás figyelmét magáról a zenéről, eseteg épp ellenkező hatást kelt, mint amilyet a zenemű egyébként sugallna. Elképzelhető, hogy hatását téveszti a hangszernek nem az előírt módon való alkalmazása, de végtére is minden megoldás elfogadható, ha nem öncélú, ha a zenét szolgálja, ha valódi és igaz zenei gondolat születik általa. Monteverdi kitalálta a pizzicatót, a hegedű húrjának ujjal való pöccintését — a maga idejében nem kevés ellenérzéssel fogadták, s mára már hétköznapi, megszokott játszási formává alakult. És ez minden korban így van: valahányszor valami új jelenik meg a zenében, mindig heves ellenállás fogadja. Talán a mi korunkban egy kissé összesikrüsődött, talán túl sok ennyi új egyszerre. — Valóban, és ez ennek az egész kérdéskörnek a lényege, hogy soha nem volt még ennyire bonyolult és szerteágazó stílusú a zeneművészet — de a többi művészeti ág sem —, mint éppen a mi korunkban. Roppant nehezen ismeri ki magát az ember, s ezért nagy a hozzáértők, a szakemberek felelőssége. Nekik kell utat mutatniuk ebben az útvesztőben. Mert, sajnos, a közönség nem tud eligazodni ebben a sokféleségben. Hogyan látja Lendvay Kamilla zeneszerző a kortárs magyar zene jövőjét? — Az biztos, hogy lesz egy olyan erőteljes vonal Bartók után, a magyar zenének egy olyan képviselete, amelyre rá fognak ismerni mindenütt a világon, amelyről hallani fogják, hogy magyar zene. Élünk itt néhányan, akik olyanfajta zenei nyelvet beszélünk, olyanfajta zenei gesztusrendszerrel, hogy ránk lehet ismerni — jóllehet mindegyikünk különbözik a másiktól: Petrovics, Szokolay, Soproni, Durkó, Bozay... a névsor persze nem teljes; az is igaz, hogy a mi nemzedékünk után jövők valóban másképp komponálnak, szakítva minden eddigi hagyománnyal s ezek az új módok jóval nehezebben szelektálhatók — ha egyáltalán szelektálhatok még — egyénileg is és a nemzeti hovatartozás szempontjából is. Hol vannak az emberi fülnek azok a határai, amelyen túl már nem képes bizonyos hangzásokat, hangösszetételeket zenének hallani? — Nem hiszem, hogy volna ilyen határ. Az emberi fül lehetőségei végtelenek , másutt meglevő korlátokat kellene ledönteni. Az a legfontosabb, hogy olyanfajta világos formálású zenét írjunk, hogy első hallásra is legyen a közönségnek valamiféle lehetősége a zenében való eligazodásra. Természetesen nem stíluskompromisszumra gondolok, de a közönségnek éreznie kell, hogy hol tart a zenei folyamat; hogy csúcspont előtt van-e , hogy egyáltalán várható-e csúcspont; vagy hogy mikor lesz vége a darabnak. Szerintem a formára kell a legtöbb gondot fordítanunk, ha azt akarjuk, hogy a közönség meghallgassa a zenénket. Márpedig én a közönségnek írok — megalkuvás nélkül persze, nem egy vélt közízlést kiszolgálva: a saját mondanivalómat adom közre a magam stílusában. Melyek a zenének azok az összetevői, amelyek zenévé tesznek bizonyos hangokat, zörejeket? — A zene az én számomra dallam, ritmus, harmónia, hangszín, dinamika — mindezek együtt formálódnak zenévé. Ezt mindenféle technikával és hangszerrel el lehet érni? — Bármilyen eszközzel. Tehát a dallam, a harmónia és a többi említett összetevő önmagában még nem gátolja azt, hogy korszerű legyen egy mai darab. — Természetesen nem, ha újak és korszerűek. Meggyőződésem, hogy lehet ilyet írni — csak hát, persze, fantázia kell hozzá, meg kifejezőkészség, no és jó forma- és arányérzék. Szóval alkotói tehetség, nemcsak kísérletezői kedv. A zene akkor élvezhető és érthető, ha a közönség képes eligazodni a megszólaló hangzásvilág időbeli folyamatában. Itt nem lehet visszalapozni, nem lehet megállni, mint egy-egy festmény előtt. A zenei formálás alapkérdése az, hogy az arányok egészségesen viszonyuljanak egymáshoz. Milyen módszerrel, hogyan komponál? — Az én munkafolyamatom kissé hosszadalmas és meglehetősen fárasztó. Egy-egy darab eltervezésekor ugyanis nagyon sok vázlatot készítek, és rengeteget foglalkozom egy-egy tematikus anyag kialakításával, formálásával; nemritkán azt veszem észre végül is, a folyamat vége felé, hogy az így kialakított kész anyag voltaképpen nem más, mint az, amit az első pillanatokban, az első fázisokban vetettem papírra. Ilyenkor mindig azt hiszem, hogy tulajdonképpen nincs is szükség arra, hogy ilyen alapos műhelymunkával dolgozzam — mégis újra és újra nekifogok. Mert muszáj, ha másért nem is, a magam igazolására; vajon az általam elképzelt jó nem lehet-e jobb, formásabb, érdekesebb, szóval: zenébb. Mi Inspirálja, honnan támadnak ötletei, zenei Indítékai? — Az inspirációt legtöbbször előadóművészektől kapom — gyakran írok megrendelésre. Természetesen ilyenkor sincsenek szűk megkötések, zeneszerzői fantáziámra bízzák a lényeget; többnyire csak műfajra — hogy vokális mű, versenymű vagy szimfonikus mű legyen-e például —, esetleg hangszerre szól a megbízás. A Magyar Rádió fafúvósversenyére tőlem klarinétdarabot rendeltek, és bár én szívesebben írtam volna a többi közül bármelyikre — fuvolára, oboára vagy fagottra —, voltaképpen nagyon rövid idő alatt beleéltem magam a klarinétba, és végül is talán nem sikerületlen az a darab, amelyet erre a hangszerre írtam. Hogyan van megelégedve általában darabjainak az előadásával? Mennyire áll közel a megszólaltatott mű a darab belül hallott hangzásával? — Talán ez az egyetlen dolog egész zeneszerzői pályámon, amellyel mindig meg vagyok elégedve, amely mindig megfelel a várakozásaimnak. Egyebekben nagyon sok kétely és bizonytalanság gyötör, ez az egyetlen olyan dolog a munkámban, amely sohasem okoz csalódást , de pozitív csalódást sem, tehát az sem fordul elő, hogy valami jobban szólal meg, mint ahogy elképzeltem. Ha ugyanis valami jobban szólal meg, mint ahogy elképzeltem, akkor rossz volt az elképzelés. A műveknek minden esetben úgy kell megszólalniuk, ahogy én elképzeltem. Legutóbbi munkája, munkái? — A Szombathelyi Szimfonikusok megrendelésére írok most egy művet, öt zenekari darabot kértek, rám bízták, hogy mit írok. A chaconne-t választottam. Bach Chaconne-ját tartom a zeneirodalom egyik legszebb darabjának, kora ifjúságom legnagyobb zenei élménye volt, és azóta él bennem ez a chaconne-vágy. Hogyan jutott el az első darabtól, amelyet még zeneakadémiaiakén! Itt, a mai chachonne-ig? — Nem volt könnyű a mi nemzedékünk helyzete, mert olyan súlyos zenei örökséget kaptunk, amely hosszú ideig nyomasztólag hatott, azt hiszem, sokunkra. Bartók és Kodály hagyatékát s azt a fajta zenei nyelvezetet, amelyet az ötvenes években többen nagyon sok tehetséggel műveltek, nem szabad kidobni az ablakon, nem kell szégyellni és nem kell félni tőle; nagyszerű darabok is születtek a két zeneköltő óriás közvetlen szellemi örökségeként, és ma már érdemtelenül felejtik el ezeknek az értékes daraboknak jó részét. Bennem jól fölszívódott a bartóki és kodályi zenei szellem és hangzásvilág, mindazzal a sokféle európai áramlattal, amelyeket utazásaim során olvasztottam magamba. Sohasem törekedtem arra, hogy bármilyen stílusirányzatot kövessek; mindaz, ami közel áll hozzám, beépül az életművembe. Én arra törekszem, hogy fölfogható, világos zenét írjak. Operaterve nincsen? — Elvi tervem van, de úgy érzem, csak akkor érdemes operát írni, ha ezzel meg tudunk teremteni az operában egy olyan totális színházat, ahol a zene mint a legfőbb hordozóanyag olyan elemekkel — elsősorban dramaturgiai elemekkel — társul, amelyek hallatlanul érdekessé tudják tenni a színpadot, és ezáltal magát az operát. Egyszóval, ha előbbre lehetne vinni azt, amit Puccini olyan zseniálisan betetőzött. A zeneszertés mellett aktív zenei közéletet is él. — Tanítok a Zeneakadémián, a zeneelmélet tanszék vezetője vagyok, van egy sor társadalmi funkcióm, ezek között talán a legfontosabb az, hogy a Szerzői Jogvédő Hivatal társadalmi vezetőségének az elnöke vagyok, és tagja vagyok a Zenei Alap vezetőségének, s a Zeneművészek Szövetsége elnökségének. Zenei életünknek nagyon sok súlyos gondja-baja van, és elsősorban nekünk, muzsikusoknak kell közreműködnünk abban, hogy megoldjuk ezeket. Hiszen a zenei élet egészéről van szó. Kiskalmár Éva 56 Magyar Nemet Vidéki színházak Budapesten (MTI) A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház előadásával vasárnap megkezdődött a vidéki színházaik bemutatkozása a fővárosban, a VII. országos színházi találkozó részeként. A nyíregyházi társulat Miroslav Krleza Galícia című, kétrészes drámáját adta elő a Thália Színházban. Hétfőn a Pesti Színházban a Pécsi Nemzeti Színház mutatja be Gogol Háztűznéző című „hihetetlen történetét”. Kedden a József Attila Színházban az egri Gárdonyi Géza Színház művészei a „Figaro házasságát" adják elő. Május 18-án a Fővárosi Operettszínházban Nyikolaj Erdman Az öngyilkos, 23-án a Vígszínházban Örkény István Pisti a vérzivatarban című drámáját mutatja be a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata. A Kecskeméti Katona József Színház George Bernard Shaw Pygmalionjával vendégszerepel 21-én a Pesti Színházban. A veszprémi Petőfi Színház Dürrenmatt darabját, a Play Strindberget hozza el 24-én a Katona József Színházba. A világhírű Godspel című musical lesz a debreceni Csokonai Színház versenyprogramja a színháztalálkozón. A zenés játéknak a Nemzeti Színház ad helyet május 25-én. Ugyanitt játsszák el Shakespeare Hamletjét a Szegedi Nemzeti Színház művészei, 27-én. A nem fővárosi társulatok bemutatkozása Budapesten a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház előadásával zárul május 30-án a Nemzeti Színházban — a darab címe: A 13 és háromnegyed éves Adrian Mole titkos naplója. A budapesti és vidéki színházi műhelyek által az évad legszínvonalasabb produkcióinak tartott, s most a VII. országos színházi találkozón egy csokorban látható előadásokat szakmai zsűri bírálja el. NAPLÓ Szimbólumok, mítoszok címmel Csók István festészetének kevésbé ismert alkotásaiból, az 1899 és 1919 között született festményeiből nyitottak kiállítást szombaton Székesfehérvárott, az István Király Múzeumban. A tárlatot június 12-ig láthatják az érdeklődők. Hétfő délelőtt 9 órakor a Petőfi rádió hullámhosszán újra jelentkezik és megkezdi idei rendszeres műsorát a Balaton Rádió. A nyitó adás időtartama és helyszíne egyaránt rendhagyó lesz; a Napközben című műsor teljes három óráját a Balatonról , a Hévíz motoroshajó fedélzetéről, illetve két közvetítőkocsi segítségével a part menti településekről sugározzák. Péntekre virradó éjszaka kizuhant amsterdami hotelszobájának ablakából Chef Baker amerikai dzsessztrombitás — közölte a városi rendőrség. Ma, hétfőn délután négy órakor nyitják meg a hetvenéves Murai Jenő szobrászművész születésnapi kiállítását a népfront XV. kerületi székisáyában. A Pestújhelyen élő és alkotó mester hegesztőpisztollyal készíti szobrait, nyolc millimétertől másfél méterig terjedő méretben. A legnagyobbat, egy monumentális parasztfejet, Pusztavacson, az ország földrajzi középpontjában állították fel. Jellegzzetesek a régi pesti utca alakjait idéző kisplasztikái: a virágárus, a velocipédező férfi, a lámpagyújtogató, az utcai köszörűs. Meghökkentőek szoborpéldázatai. Egyik ilyen műve az atombombán ülő halál. Szomorúan néz maga elé: ezt még ő sem akarta, erre még ő sem lett volna képes. A művész, humánus gesztusként, harminc kisplasztikájának árát ajánlotta fel — a népfront közvetítésével — az afrikai éhezők megsegítésére. (bolgár) Ünnepségsorozat az orosz ortodox kereszténység millenniuma alkalmából (MTI) A magyarországi egyházak és felekezetek május 14. és 17. között ünnepségsorozatot tartanak az orosz ortodox kereszténység millenniuma alkalmából. Ennek nyitányaként szombaton „Orosz egyházművészet Magyarországon” címmel kiállítás nyílt az újjáalakított esztergomi főszékesegyházi kincstár kamaratermében. A tárlatot Vujicsics Dusán Sztoján, az UNESCO keretében működő szláv kultúrák tanulmányozása nemzetközi társaság magyar nemzeti bizottságának elnöke, a szerb ortodox egyházi gyűjtemény igazgatója nyitotta meg. A megnyitón jelen volt Varlaam volami és rovehi érsek, Pimen orosz ortodox pátriárka küldötte, a Magyarországi Ortodox Egyház képviseletében Gálity Vojiszláv esperes-helynök, egyházmegyei titkár, Paskai László esztergomi érsek, a magyar katolikus püspöki kar elnöke, valamint az Állami Egyházügyi Hivatal, a Komárom megyei és az esztergomi városi tanács képviselői. Az augusztus 15-ig nyitva tartó kiállítás a magyarországi szerb ortodox egyház, az esztergomi főszékesegyházi kincstár és a Keresztény Múzeum gyűjteményében levő több mint száz orosz egyházi emléktárgyat, sok szép evangélikus könyvet, ötvöstárgyat és textilt mutat be. Külön részben láthatók azok az ikonok, amelyeket az 1986-ban elhunyt Lékai László bíboros kapott az 1979-es szovjetunióbeli útja alkalmából orosz egyházi vezetőktől. Ezek a máig tovább élő híres orosz ikonfestészet eminens emlékei. Az ünnepségsorozat folytatásaként vasárnap délelőtt 10 órakor istentiszteletet tartanak a budapesti Nagyboldogasszony magyar ortodox templomban. Hétfőn 15 órakor „Az orosz ortodox egyház millenniuma" címmel kiállítás nyílik az orosz ortodox egyházközség termében. Kedden 11 órai kezdettel a magyar egyházak és felekezetek ünnepséget tartanak Budapesten, a RádayKollégiumban, amelyen valamennyi hazai egyház vezetője jelen lesz. Dőlt sorok Székely Mihályról A nézőt szerencsére nem érdekli, kerek évfordulót köszöntve vagy díjnyertes filmek sorozatában — hiszen 1983-ban Londonban oklevelet kapott — került-e ismét bemutatásra a Székely Mihály művészetéről készített portré. Van egyébként ennél sokkal jobb apropó is: negyedszázaddalezelőtt izűzte rendezőként csokorba Horváth Ádám Keresztury Dezső veretes szövegével az énekes néhány basszusáriáját, és a készítőket, az előadót egyként dicséri, hogy a fekete-fehér film szebb, mint sok-sok későbbi színes társa. Nem tudom, Sir Rudolf Bing, aki 22 éven át volt a Met igazgatója (a nálunk is megjelent 5000 este a Metropolitanben című könyvében sok kedves emlékét elevenítette föl), törődött-e Székely Mihály nyelv-, tudásával. Vita robbant fel ugyanis nálunk egy tenorista anekdotázása miatt, hogy Székely Mihály, aki 1946 és 1950 közötta New York-i Metropolitan Opera állandó vendége volt, valóban azért nem tudott-e gyökeret ereszteni ott, mert nem beszélt nyelveket. Azt sem tudhatom, hogy Bing, ez a kiváló menedzser, aki művészeinek oly sokat elnézett, vajon nem tűrte volna-e el, hogy az akkori idők egyik legnagyobb basszistája törvényi hagyományt szegve uram bocsá’ magyarul énekelje el Fülöpöt, Sarastrót, Ozmint, Boriszt. Szinte bizonyos, hogy Székely Mihályt a hazatérésében honvágya sarkallta ugyan, ámvisszautazását a sorompók akadályozták meg. Mi, szerencsések azonban az ötvenes évek első felében hétköznap a B. bérlet 6. előadásán is hallhattuk olyan szerepekben, mint Gremin az Anyeginben, Ochs a Rózsalovagban vagy Ránki Györgynek az akkoriban meglehetősen áthallásos — mert a népünk bölcs atyjának nem túlságosan szilfid termetére is utaló — vígoperájában, a Pomádé királyban, az éppen műsoron szereplő Wagner-művekben és mindenekelőtt a Kékszakállúban. Abban a műben, amelyetmég a szerzővel tanulhatott, meg, és vitt sikerre világszerte. Magyarul? De hiszen Bartók Béla ezen a nyelven írta meg remekművét. A nosztalgia mellett az igazságtalanság érzete is eluralkodott rajtam eportréfilm ismétlése láttán. Mert milyen igaztalan a sors, hogy bárki énekel is már a Don Carlosban, Fülöp csak Székely Mihály, Gilda Gyurkovics Mária, Turandot Takács Paula, Belmonte Rösler Endre, Don José Losonczy György, Bánk Simándy József, Tiborc Palló Imre hangján szólal meg fülemben. Vagy tévedek? Hiszen mindezeknek a szerepeknek kiváló előadóik vannak már nálunk. Lehet, hogy újabb 25 év múlva valamilyen teremméretű, térhatású sztereo videokészülék előtt ülve, ugyanez a nosztalgia lesz úrrá azokon, akik az énekesekről most készült,l készülő portréfilmeket előveszik a gyufadoboz méretű emléktárolóból? (gábor) Az érettségi rangja Megszűnik-e a felvételi? Sokan talán életük első kávéját isszák a rögtönzött büfében, attól remélik szellemük megújulását, a szendvicsek azonban aligalig fogynak, mert hát ki tud enni ilyen nagy esemény közepette. A lázas izgalomban mindenesetre nehéz eldönteni, hogy ki is vizsgázik: a szülő vagy a gyerek. Folyik az érettségi. A diákkor első nagy vizsgája, amelytől mindenki retteg, a tanárok ezzel fenyegetik a négy év alatt a lanyhuló szorgalmú kamaszokat , és amelynek valójában semmiféle jelentősége nincsen. Amiként nem örvend túlságosan nagy társadalmi tiszteletnek az érettségizett ember sem. Az iskolareform újabb és újabb támadásai végül legyőzték az érettségit A legújabb törekvések szerint pedig — amint ezt Boldizsár Gábor, a Művelődési Minisztérium középfokú nevelési főosztályának helyettes vezetője elmondta — ismét szeretnék visszaállítani a nagy diákpróba egykori rangját becsületét — Már a mai érettségi rendszerben is vannak olyan elemek, amelyek közelítik egymáshoz az érettségi és felvételi vizsgákat — kezdi Boldizsár Gábor. — Ilyen például a közös írásbeli, amelyet több tantárgyra is ki lehetne terjeszteni. Ennek előnye, hogy a diákoknak kevesebb a vizsgájuk, így kevesebb az izgalom, a megpróbáltatás is. Ugyanakkor a felvételi példasorok mindig nehezebbek az érettségi feladatainál, tehát aki egy-egy tárgyból gyengébb, nem készül felvételizni, az az érettségin rosszabb jegyet kaphat. Ezen könnyen lehet segíteni, csupán olyan feladatlapokat kell összeállítani, amelyeknek az első részét a gyengébbek is meg tudják oldani. A közös felvételiérettségi írásbeli eredményét ma is külön-külön értékelik a középiskolákban és a felvételi bizottságokban. — Milyen változtatásokra készülnek az érettségivel kapcsolatban? — A leghamarabb megvalósítható az, hogy az érettségi átlageredménye jelentkezzen a középiskolából vitt pontszámban. Ez ugyan érdemi változást nem hoz az érettségi vizsga szerepében, de mégsem lehet majd annyira félvállról venni. Ugyanakkor egy ilyen intézkedés nem változtatja meg a felkészülés időtartamát, nem befolyásolja a négyéves tanulmányokat, ehhez nem kellenek előkészületek. Tartalmi változtatást pedig csak hosszú távon tervezhetünk, hiszen arról a diákoknak már tanulmányaik megkezdésekor értesülniük kell. — Európában különféle érettségi rendszerek honosak. Milyen lesz a magyar modell? — A kilencvenes évek első felében a tervek szerint független bizottságok előtt vizsgáznak majd a végzős diákok. Ennek azonban csak akkor van értelme, ha ez a vizsga egyben a felvételit is jelenti. Ugyanakkor a felvételi rendszere is módosul, három változata lesz. Egyes felsőoktatási intézményekben az érettségi eredménye és egy alkalmassági, vizsga alapján bírálják el a jelentkezőket. Más típusú egyetemeken az érettségi csak előszűrőnek számít majd, amelynek az eredményét figyelembe veszik, és azon túl a jelentkezőknek egy előre meghatározott anyagból felvételi vizsgát kell tenniük. Hogy egyegy felsőoktatási intézmény mit ír elő, az a saját döntésétől függ, ebben tehát nagyobb önállóságuk lesz. A harmadik kategóriába tartoznak a művészeti főiskolák, amelyekben az érettségi csupán egy általános felkészülést mérő jogi eszköz lesz, a felvételi vizsga pedig a speciális készségeket, képességeket méri. — Ezt a változtatást is a pénzhiány nehezíti majd meg? — Nem. Ez nem múlik pénzen. A jelenlegi felvételi rendszer elég költséges, hiszen a bizottságokat fizetni kell, a mai vizsgáztatási díjak pedig olyan alacsonyak, hogy azokat mindenképpen fel kell emelni. Ehhez képest az összevont, független bizottságok előtt zajló érettségi-felvételi bizonyosan olcsóbb lesz. — Egyre többször hallani, hogy teljesen el kellene törölni már a felvételit. — Nincs Európában olyan ország, ahol egyes egyetemeken ne lenne felvételi vizsga. A színvonalas iskolákban van valamiféle numerus clausus, vagy vizsga, vagy előkészítő év. Azt azonban nem tartom kizártnak, hogy a legtöbb magyar felsőoktatási intézményben megszüntetik a felvételit. A politikának amúgy is fel kell adnia azt a tabut, hogy minden végző diplomásnak állást kínál, hiszen ez már ma sincsen így. Az évköziév végi szelekciónak azonban csak akkor lenne értelme, ha az iskola a távozónak adna valamilyen részképesítést, tehát az addigi erőfeszítései nem lennének teljesen hiábavalóak. (hanthy) Hétfő, 1988. május 16. Alakuló ülést tartott, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (MTI) Alakuló ülést tartottak szombaton azok a tudományos kutatóintézeti dolgozók, akik a történészek kezdeményezésére önálló szakszervezeti érdekképviseletet kívánnak teremteni. A budapesti Metro Klubban megtartott ülésen mintegy 340-en vettek részt és elfogadták a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének alapító levelét és alapszabályzatát, valamint határoztak egy később összehívandó közgyűlésről. Az alapszabályzatban kifejezésre juttatták azt a szándékukat, hogy kapcsolatot kívánnak kiépíteni a SZOT-tal és az ágazati szakszervezetekkel.