Magyar Nemzet, 1991. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-17 / 89. szám

SZERDA, 1991. április 17. Este héttől a Népstadionban: Magyarország—Szovjetunió Tisztelik Moszkva, április 16. Egy nappal a­­budapesti EB-se­­lejtező előtt meglehetősen vegye­sen ítélték meg a szovjet labda­rúgó-válogatott esélyeit a szak­embereik. Bisovec kapitány a TASZSZ-na­k adott interjúban az­t mondta, 80 százalékig teljesítet­ték a felkészülési tervet, és hogy bízik a sikerben, de nem lesz el­keseredve a döntetlennél sem. Ju­­rij Vanyat, a szovjet fociszakírók nagy öregje viszont a vészharan­got kongatja, igaz, annak csak egy kisebb fajtáját, a Moszkovsz­­kaja Pravda hasábjain, amikor azt írja, hogy a sok sérült, és az idegenlégiósok gyenge formája semmi biztatót nem ígér. Goli­­lukovicsról egyenesen azt írja, hogy fegyelmezetlensége és kul­­turálatlansága többet árt a csa­patnak, mint használ. Szerinte sem Alejnyikov, sem Dobrovolsz­­kij nincs jó formában, kár vi­szont, hogy a Dnyeprből Szigyel­­nyikov és Gorodov még a keret­ben sem kapott helyet. Vanyat hozzáteszi még, hogy az edző­­mérkőzésen nem a győzelem a fontos, de azért elég snassz, hogy a válogatott 1-0-ra kikapott a szimferopoli Tavrijától, miköz­ben Bisovec 17 emberét is kipró­bálta. Ugyanakkor Vanyat szerint a szovjetek javára szól, hogy a szovjet válogatott az utóbbi két évtizedben minden fontos mér­kőzésen jobb volt a magyaroknál, nem is beszélve a mexikói 6—0- ról. Még egy dolgot idéz fel ne­künk a riporter, mégpedig azt, hogy a szovjet válogatott az a Mészöl■ utóbbi 35 évben a Luzsnyiki sta­dionban nem vesztett el tétmecs­­cset, tehát, ha mi most pontot, vagy pontokat akarunk szerez­ni a Bisovec-gárdától, akkor ezt Budapesten kell megtenni. A kommentárok szerint — és ezt Bisovec mester is kiemelte — a szovjetek jól felkészültek a ma­gyarokból. Szimferopolban a já­tékosok is megnézték a 4—2-es győzelemmel végződött, spanyo­lok elleni mérkőzést.. A tudósítók szerint a magyarok céltudatos, gyors, eredményes játéka erős el­lenfél benyomását keltette. A ked­di szovjet lapok Détárit, Kipri­­chét és Kovács Kálmánt emelik ki, és megismétlik azt az értéke­lést, hogy szerintük Petty Zsolt Grosics igazi utóda. Visszatérve még az idegenlé­giósokra, a szovjet újságírók ne­heztelnek az olasz Leccére, amiért nem engedte el az edzőtáborba Alejnyijkovot, holott a szerződés a csapatot szerint ezt meg kellett volna ten­nie az együttesnek. Ezzel kapcso­latban kifejezték azt a reményü­ket, hogy az UEFA esetleg szov­jet kérésre megbünteti ezeket a klubokat Érdekesség, hogy Szimferopol­ban még egy helyi híres ideggyó­gyász és pszichológus is foglalko­zott a szpartakos játékosokkal — Kulkov és Salimov, a két legis­mertebb —, hogy kiemeljék őket a Marseille elleni vereség okozta kedvetlenségből. Hogy ez meny­nyire sikerült, az már csak ma este, a Népstadionban derül ki. Személyes­­benyomásaim azok, hogy ezt a szovjet válogatottat simán meg lehet verni, ők egyéb­ként, a nyilatkozatok alapján, érezhetően jobban tartanak tő­lünk, mint az olaszoktól. A spa­nyolok elleni produkcióval min­denképpen a miénk lehet a két EB-pont. Izbéki Gábor Détári a Mészöly Kálmán szövetségi kapitány tegnap, a tatai edzőtá­borban kihirdette a Szovjetunió elleni mérkőzésen pályára lépő tizenegyet. Elmondta, hogy Détá­ri Lajos, a Bolognában játszó ide­genlégiós csak a kiapadón kap helyet. A válogatott egyébként egy kivétellel megegyezik a Cip­ruson győztes együttessel, a szak­vezető csak Nagy Tibort váltja fel Kozma Istvánnal. A kezdő csapat: Petry — Disztl L. — Garaba, Limperger — Mó­­nos, Kozma, Bognár Gy., Lörincz, kispadon Szalma — Kiprich, Kovács K. A cserék: Brockhauser, Nagy T., Détári, Vincze, Gregor. A szovjet válogatott tegnap délelőtt megérkezett Budapestre. Anatolij Bisovec este szintén ki­hirdette kezdőcsapatát: Uvarov (Csercseszov) — Galjamin, Cser­­nisov, Cvejba, Pozdnyakov — Kulkov, Kuznyecov, Kancselsz­­kisz, Salimov, Mihajlicsenko — Kolivanov (Jurán). A mérkőzés 19 órakor kezdődik a Népstadionban, a játékvezető a német Schmidhuber lesz. Férfi kosárlabda BEK-döntő Spanyol és jugoszláv Öröm Párizs, április 16. A szép ámulások szent városa ahogy Ady nevezte Párizst, három napon át nem csupán a világ, hanem a kosárlabdázás fővárosa is. Keddtől csütörtökig a fran­cia metropolis ad otthont a férfi kosárlabda BEK-döntőnek, és a Szajna-partján tartanak kosaras szakkurzust az amerikai profi­bajnokság, az NBA hírneves szak­embereinek közreműködésével. Kedden délelőtt, miközben a Bercy-sportpa­lota csupa vörös nagycsarnokában még az utolsó simításokat végezték a rende­zők az alagsorban a Marcel Cer­­dan Halléban nem más tartott előadást a 100. születésnapját ün­neplő játék alapelemének tartott védekezés tudományáról, mint Habil Brown, akit az Atlanta Hawks mestereként az év edző­jének választottak az Egyesült államokban. S hogy nem akár­milyen előadássorozatot szervez­te­tett a Gatorade cég támogatá­sával — ezúttal immár második alkalommal —, annak bizonyíté­ka: Brownon kívül Jack Ramsey, a Philadelphia Buffalo, a Port­land és az Indiana Pacers edző­je, Calvin Murphy, a Houston Rockets egykori csillaga, aki 1200 NBA-meccsén 17 949 pontot do­bott összesen, illetve Bill Walton, a Portland és a Boston egykori kiválósága szerepel az oktatók sorában. Miközben Brown az emberfo­gás rejtelmeiről értekezett hall­gatóságának a Bercy Boulevar­­don, feltűntek az első, piros-kék sálakba burkolózott szurkolók. A Barcelona drukkerei bizonyultak a legfürgébbeknek, de a déli órákban befutott az olaszok busz­konvoja, és aztán sorra érkeztek a Split és a Maccabi Tel-Aviv szurkolói is. A leghangosabbnak és legbiza­­kodóbbnak a piros-kék harci szí­nekben pompázó spanyolok tűn­tek, ordítva adták ország-világ tudtára, hogy kupagyőzelmet vár­nak kedvenceiktől, akik a klub 65 éves története során még so­sem tudták elhódítani a férfi ku­­pa csapa­tok legértékesebb konti­nentális trófeáját. Reményeik el­sőszámú letéteményesének Bozsi­­dar Maljkovicsot minősítették. A legkiválóbb európai szakemberek között számon tartott jugoszláv edző — furcsa fintora a sorsnak — tavaly még a Pop 84 Splitet segí­tette BEK-győzelemhez, ráadá­sul a jugoszlávok éppen a Bar­celonát verték a fináléban 72—67- re. A katalánok 1990-es együttesé­ből csak négyen maradtak hír­mondónak. Ellenfelük, a 31-szeres izraeli bajnok és 25-szörös kupa­győztes, kétszeres BEK-győztes Maccabi — amely a nyolcas dön­tőben a negyedik lett, s így ke­rült szembe a Barcelonával — az izraeli válogatott kapitánya, Janshi mellett, négy néger kosa­rast vonultatott fel. Igaz, az ame­rikaiak közül Mercert és Semmset időközben honosították. A nyol­cas döntőben az előcsa­tározások során a Barcelona hazai pályán 89—64-re győzött, a visszavágót azonban a Maccabi nyerte 78—68 arányban. Némi meglepetésre, jócskán maradtak üres helyek a Bercy­­csarnokban az elődöntő első ösz­­szecsapásán. (A házigazdákat, úgy tűnik, kevésbé érdekelte a kosárgála a Limoges távollétében.) Az 1991-es BEK-elődöntő első pontjára 43 másodpercet kellett várni, ekkor a 203 centiméter ma­gas Royal talált be a spanyolok kosarába. A Maccabi kapott ha­marabb lábra, de a sárgamezesek csak tíz percen át voltak igazi partnerei a katalánoknak. Hiá­ba küldte pályára Goodes mel­lett mind a négy néger játékosát Zvika Sherf edző, az izraeliek egyre inkább visszaestek. Bár Horton nagy igyekezetében még az alapvonal mögötti számítógé­peket is szétdöntötte, de semmi sem segített A Barcelona egyre magabiztosabbá vált, a palánk alatt Norris és Trumbo volt a kor­látlan úr, Montero pedig játszva kidobta a Maccabi védelmét: a 25 éves, a nyáron a Badalonától iga­zolt, 195 centiméter magas bedo­bó, 11,33 perc alatt (ennyit töltött a pályán az első félidőben) egy­maga három hárompontos talá­lattal vétette észre magát (50—38). A szünetben a barcelonai szur­kolótábor mellé letelepedtek a pi­ros-fehérbe öltözött olaszok — válaszul erre az „akcióra” bevo­nultak az arénába a francia rend­őrség alakulatai is. Sok izgalom a második húsz percre már nem maradt, a teljesen szétesett Maccabinak már felvillanásokra sem igen futotta: a Barcelona ko­­sárfiesztával szórakoztatta a nagy­érdeműt. Az izraelieknek a végén már a büntetőkkel is meggyűlt a bajuk, így a 33. percben Malj­­kovics edző azt is megengedhet­te magának, hogy Norrist, a szu­perdöntőre gondolva, leültesse pihenni. A .101—67 arányú Bar­­celona-győzelemmel zárult mér­kőzésen a spanyolok legeredmé­nyesebb játékosa a 25 pontos Montero volt, míg a Maccabiból a legtöbb pontot (16) Horton sze­rezte. . . A lapzártakor befejeződött másik mérkőzésen a POP 84 Split 93—87-re verte a Scavolini Pe­­sarót, így a jugoszlávok játszhat­nak csütörtökön a spanyolokkal az első helyért,­s. Tóth János KÖSZÖNET AZ ESÉLYÉRT Ma este, valamivel kilenc óra előtt, már sokkal okosabbak le­szünk. Akikorra kiderül, hogy mire mentünk a nagy reményeink­kel, megfelelt-e a futballváloga­tott az elvárásoknak? Mert a várakozás óriási. És csak a győzelmet fogadják el azok, akik még mindig, vagy ép­pen újra figyelnek a futballra. Hogy a felfokozott érzelmeknek mennyi közük van ahhoz, hogy éppen a Szovjetunió nemzeti ti­zenegye lép pályára a Népstadion­ban, s mennyi ered abból, hogy van esélyünk az EB-csoportból való továbbjutásra, az tulajdon­képpen eldönthetetlen. Ponto­sabban: csak nézőpont kérdése. A magyar közélet indulatait figyelve, nincs mit csodálkozni azon, hogy az EB-selejtező so­kaknál politikai kérdés lett. Más­ként, más előjellel, mint a múlt­ban, ám mindenképpen eltúloz­va az esemény valós értékét. Aligha véletlenül igyekezett mér­téktartásra inteni a hétfői Tele- Sportban Bognár György, mond­ván: ez egy futballmeccs, ahol lehet nyerni, lehet veszteni, mi több, még a döntetlen is elkép­zelhető. Szóval, este már mindent tud­ni fogunk. Az eredménytől füg­gően értékeljük majd a történ­teket, ki a futball, ki a sporttól távoli szférák szempontjai alap­ján. Én viszont már most, a kez­dés előtt köszönetet mondok Mé­szöly Kálmánnak, egyszerűen azért, mert csapata esélyes. A szovjetek ellen éppen úgy, mint az EB-továbbjutást tekintve. Amikor a csapat nekiindult a selejtezőknek, feltehetően csak kevesen hitték, hogy április kö­zepén amolyan ki-ki meccset játszunk majd a Szovjetunióval. Jómagam sem reméltem ezt, miért is reménykedtem volna, hiszen éppen elegendő mérkő­zést látok a nekünk rendelt baj­nokságban. Aztán ott volt az a bizonyos oslói meccs, amelyről én nem sok jót tudok mesélni, Mé­szöly viszont egyértelműen lel­kes volt — ott is. Jött az olaszok elleni itthoni döntetlen (és, ami ritka, jó játék), a Ciprus elleni két győzelem, s egyszercsen ki­derült: van esélyünk... Ha­­ma győzünk, május elsején pedig Salernóban ... Most már lehet számolgatni,­ érdemes figyelni a válogatottra. Ezért mondok köszönetet Mé­szöly Kálmánnak már a ma es­ti kezdés előtt. Favoritot teremtett egy olyan csapatból, amelyet a kezdet kezdetén egy kézlegyin­téssel elintézett mindenki, egy fabatkát se adva érte. Mészöly mindig és mindenütt kiállt az általa kiválasztottakért, még azokért is, akik nem lettek jobb futballisták az ő hitétől, ám a bizalom jóvoltából úgy­mond, „elférnek" a csapatban. Hogy Mészöly valóban hitte, hiszi-e, amit mondott, mond, avagy nyi­latkozatai a lélektani felkészítés elemeinek tekintendők, az édes­mindegy. A fontos, hogy van esély, ezért pedig köszönet jár. Azért, ne feledjük, nem a ma­gyar futball lett jobb, hanem a válogatottal produkál ismét va­laki figyelemre méltót. Bizonyítékul elmondom, hogy az elmúlt hét végén láttam az MTK-VM-Veszprém meccset... (malonyai) Visszavágott az UTE a vasárnap Kaposvárott elszenvedett 1—0-ás ve­reségért. A férfi röplabdabajnokság döntőjének harmadik mérkőzésén: UTE—Kapos Volán 3—0. Összesítésben az újpestiek vezetnek 2—1-re, a negye­dik találkozót pénteken játsszák Ka­posvárott, 17 órától. Megváltoztatták a Tungsram—Pé­csi VSK női kosárlabda-bajnoki elő­döntő harmadik mérkőzésének kez­dési időpontját. A találkozót 19 óra helyett 10.30 órától rendezik a Megye­ri úti csarnokban. Nemzetközi hőlégballonversenyt ren­­de­znek csütörtöktől Zalakaroson. A Közgáz Kupán hat ország sportolói vesznek részt. Jól jár a szervező is A kosárlabda népszerűségének egyik bizonyítéka, hogy a vasár­napi gálára (a Dózsa György úton a férfiválogatott az idegen­­légiósokkal mérkőzik) cégek so­ra jelentkezett különdíjjal, a Ta­karékbank Rt.-től (ők a pénzdíja­kat állják), a Keravillán át, egé­szen a Videotonig. A Bramac, illetve a Konica cég által támo­gatott csapatok összecsapása jó­voltából jól jár a meccset szer­vező Advantage Sportegyesület is alapítványuk részére ugyanis a PRO-YOMAX magyar—tajvani kereskedelmi cég egy számítógé­pet ajánlott fel. Európa Budapesten Ma kezdődik Budapesten az Európa Tanács sportminiszteri találkozója. A rendezvényt Cathe­rine Lalumigre asszony, a szer­vezet francia főtitkára nyitja meg, ezt követően dr. Andrásfalvy Bertalan művelődési és közokta­tási miniszter üdvözlő beszéde következik. A találkozó célja az új alapo­kon nyugvó európai sportegyütt­működés céljainak, módozatainak feltárása. Magyar Nemzet 13 Remekelnek a magyarok az öttusa Eb-n Élén az úszás után (Tudósítónktól) Róma, április 16. Rómában a helyzet változatlan. Az öttusa Európa-bajnokság keddi műsorán egy szabadon választott és egy kötelező program szerepelt. A nap a szabadon választottal kezdődött, vagyis a főváros öttu­sával foglalkozó vendégei, a spor­tolók, az edzők és az Eb-ről tudó­­■ slló újságírók az örök város látni-­­ valóival ismerkedhettek. Az An­gyalvár, a Colosseum és a Szent Péter-bazilika után a városi ta­nács épületébe vezetett az út, ahol Róma és az olasz öttusa szövetség vezetői találkoztak az Eb-n részt­vevőkkel. Este pedig jött a köte­lező program, az úszás. Mivel először az első szám utá­ni sereghajtóknak kellet megten­niük a 306 métert, az élmezőny­ben helyet foglaló Kálnoki Kis Attilát, Madaras Ádámot és Fá­bián Lászlót csak az utolsó futa­mokban szólították. Az öttusázók bevonulásakor óriási üdvrivalgás fogadta a hazai versenyzőket, kü­lönösen a tavalyi világbajnok , Gianluca Tibertit. A műsorközlő szinte úgy közvetítette „Luca” úszását, mint egy focimeccset, űzte-hajtotta a legjobb itáliai pentatlonistát, aki azonban mesz­­sze elmaradt legjobb idejétől. A végén szereplő magyar trió ugyanott folytatta, ahol a vívás­ban abbahagyta. Bravúrosan sze­repeltek a medencében is. Száll Antal úszód­edző homlokáról el­tűntek a ráncok. — Fantasztikusak voltak a fiúk, Fábián újból igazolta, hogy világ­­klasszis — mondta boldogan. — Madaras és Kálnoki pedig élete legjobbját úszta. A számot a francia Clery nyer­te, aki ezzel az összetett élére „úszott”. Szorosan a nyomában van Kálnoki Kis és Madaras, akik­nek mindössze négy, illetve tizen­egy pont a hátrányuk a vezetővel szemben. Eredmények: Úszás, egyéni: 1. Clerq, 2. Buer (francia), 3. Geifes (osztrák), ... 11. Fábián, ... 21. Madaras,... 27. Kálnoki Kis. Csa­pat: 1. Nagy-Britannia, 2. Szov­jetunió, 3. Franciaország, ... 6. Magyarország, összetett, egyéni: 1. Clerq 2243 pont, 2. Kálnoki Kis 2239, 3. Madaras 2232, ... 9. Fá­bián 2149. Csapat: 1. Magyaror­szág 6620 pont, 2. Szovjetunió 6485, 3. Németország 6356. Az Európa-bajnokság szerdán a lövészettel és a futással folytató­dik. Elnök lett a muzsikusból Az üzlet mindenek előtt Engem nem Neményi Béla, a hatvanas évek népszerű zenésze, s nem is napjaink sikeres üzlet­embere érdekelt. Sokkal kíván­csibb voltam arra, hogy miért ál­dozott milliókat a honi sportélet támogatására, hogy a napokban­­miért vállalta el a Magyar Autó­és Motorsport Szövetség elnöki tisztségét Amikor a Flamenco Szálló te­­niszcsarnokában, röviddel az egyik nagy páros csatája előtt leültünk beszélgetni, a gyermek­kor felidézésével indítottuk a dis­kurzust Szavaiból kiderült: nem került szorosabb kapcsolatba egyetlen sportággal sem, amolyan kipróbálás típus volt, bár srác­korában elég jól pingpongozott és focizott, sőt, annnak idején az ifjúsági másodosztályban is ját­szott. Aztán még középiskolás­ként, a könnyűzene került elő­térbe az életében. A mindig gyöt­rő időhiány miatt a sporttól szin­te teljesen elszakadt. Azokból az esztendőkből két, sokszoros ma­gyar bajnok, a gyorsasági moto­ros Kurucz György és a ralis Ferjáncz Attila nevét említette, előbbitől, az együttes „hivatalos szállítójától” — úton a turnék újabb és újabb állomása felé — gyorsan elleste az autóvezetés csínját-bínját, utóbbi pedig el­adta neki akkori autóját, az Opel Rekordot. Aztán külkerfőiskolai végzettséggel a zsebében, öt esz­tendőn keresztül Cipruson dol­gozott. A hazatérte (1983) utáni eszten­dőkben jóformán csak az üzlete felvirágoztatásával törődött. S tulajdonképpen eljutottunk a je­lenig Nem lettem okosabb, így ismételten rákérdeztem, hogyan is került újból kapcsolatba a sporttal, miként lett mecénás. Annyit ugyan már korábban is tudtam róla, hogy létrehozott egy profi bokszklubot, aztán ott bá­báskodott a Magyar Profi Boksz Szövetség életre hívásánál, sőt, utóbbiban alelnökké választották. Végül elárulta: mindez már az­zal van összefüggésben, hogy közben az East-West (Holding) Kereskedelmi Rt. elnök-vezérigaz­gatója lett, s ebben a minőségé­ben egyre csak azt­­kutatta, az élet melyik újabb területén le­hetne a kisebb vagy nagyobb profit reményében vállalkozni. De pénzt még mindig nem adott. Aztán most januártól a világ­hírű német autó- és motorgyár, a BMW rá, pontosabban, a nyolc­van százalékban tulajdonát ké­pező Neményi Részvénytársaság­ra bízta a magyarországi vezér­­képviseletet, s felruházta a cég termékeinek kizárólagos impor­tőri jogával. S ez a nagy üzlet már óriási fordulatot hozott, ek­kor érezte úgy, hogy eljött a nagy pillanat, most már beléphet a szponzorok népes táborába. Kö­rülnézett az országban, s érté­kes reklámhordozókat keresett. A sport­világban Papp Lacira, a háromszoros olimpiai bajnok ök­­lözőre, a jelenlegi szövetségi ka­pitányra — s rajta keresztül a hazai amatőrszövetségre —, vala­mint az olimpiai, világ- és Euró­­pa-bajnoki címekkel büszkélke­dő Darnyi Tamásra, napjaink egyik legjobb úszójára esett a vá­lasztása. Cserébe azt kérte, hogy kivá­lasztottjai reklámozzák a Neményi nevet, viseljék a feliratot, alkal­manként jelenjenek meg egy-egy fontos fogadáson, s lehetőség szerint, nyilatkozataikban is ejt­senek egy-két szót a cégről. Vagyis, egyszerűen üzletet kötött, méghozzá úgy, ahogy ez a nyu­gati országokban is szokás. A MAMSZ elnöki tisztsége tu­lajdonképpen teljesen váratlanul pottyant az ölébe, nem is szá­mított a felkérésre. Az egész, ál­lítólag, a pálya- és hegyiverse­nyekről jól ismert Cserkúti Jó­zsefnek, a BMW-kocsik nagy tu­dorának jutott az eszébe, akivel a Neményi Design Részvénytár­saságban került munkakapcsolat­ba. Ő továbbvitte a javaslatot, aztán az elnökség tagjai is meg­hányták-vetették a dolgot, s vé­gül arra jutottak, hogy a poszt­járól nemrégiben leköszönt dr. Pongrácz Antal helyett szívesen dolgoznának együtt a protezsált­­tal. Hangzatos elnöki programot nem állított össze. A legfonto­sabbnak azt tartja, hogy mindent átlásson, tisztában legyen a ráru­házott jogokkal és kötelességek­kel, hiszen hiányos ismeretek, féli formációk birtokában ér­demben senkivel sem értekezhet. Pedig ő minél hamarabb szeret­ne sokakkal tárgyalóasztalhoz ül­ni, így többek között Bernie Ecc­lestone-nal, a Forma–1 -es világ­­bajnokság teljhatalmú órával, a Hungaroring hasznosítójával is. ϊ : Mészáros István Maradt a Marlboro, maradt a Lancia Rangáék bajnoki címre törnek A színek változatlanok (Marl­boro), az autó márkája (Lancia Delta Integrale) is a régi, ám minden más új a most rajtoló ra­liszezonban Ranga László körül. Navigátora Dudás Mihály helyett Büki Ernő lett, klubjaként pedig az MHB Rallye Team váltotta fel a Plantronik SE-t. A rali bajnokság kezdetét kö­szöntő tájékoztatón, a margitszi­geti Ramada Grand Hotelben dr. Antalffy György, az MHB Rallye Team elnöke bejelentette: a Ma­gyar Hitel Bank Rt. és a Philip Morris minden feltételt biztosít Rangáék jó szerepléséhez. A rész­letekről — a szerződés értelmében — nem ejtett szót, ám azt elmond­ta, hogy a szponzorok azt várják Rangáéktól: szerezzék meg az abszolút bajnoki címet. A lecke nem könnyű. Miért is lenne az, amikor az elsőséghez a Ferjáncz, dr. Tandari kettős le­győzése nélkülözhetetlen. Fer­­jánezék eredményei pedig — így Ranga László — több, mint tisz­teletre méltóak. — Ha őket legyőzzük, az már valami — mondta Ranga. — Csak akkor gondolhatunk a nemzetközi megméretésre, ha jobbak vagyunk náluk — tette hozzá. Ranga és Büki, terveik szerint, valamennyi bajnoki futamon rajthoz állnak, először tehát a hét végén, a Salgó—Mogürt-ra­lin mutatják meg, mit tudnak együtt a Lancia Delta Integrálé­val, amelyről a hozzáértőknek elárulták: tizenhat szelepes, hat­­sebességes, és megközelítőleg 300 lóerős. (m. p.) Ezt vegye, ez a legjobb! Flex L 1109 sarokcsiszoló 9.200 Ft+ÁFA Flex L 1208 sarokcsiszoló 17.500 Ft+ ÁFA Flex L 1031/E dekopírfűrész 17.150 Ft+ ÁFA Viszonteladókat is kiszolgálunk!

Next