Magyar Nemzet, 1992. augusztus (55. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-17 / 194. szám
HÉTFŐ, 1992. augusztus 17. / ·· Az ÁVÜ határidő-javaslata: szeptember közepe Kapják meg földjeiket a dolgozók (MTI) Az Állami Vagyonügynökség szorgalmazza, hogy az állami gazdaságok dolgozói még a gazdaságok értékesítése előtt, legkésőbb szeptember közepéig kapják meg a kárpótlási törvény értelmében nekik járó 20 aranykorona értékű földet - jelentette ki Rácz Ernő, az ÁVÜ igazgatója. A kárpótlási törvény, amely a 20 aranykorona értékű föld kiadásáról szól, nem rendelkezik arról, hogy milyen határidővel kell kiosztani ezeket a földeket. Ez több állami gazdaságban bizonytalanságot okozott. Egyes gazdasági vezetők kormányhatározatra vártak a törvény előírásának végrehajtására. Az ÁVÜ igazgatótanácsa szerint azonban a törvény rendelkezése elegendő annak végrehajtásához, és előreláthatólag igazgatótanácsi határozat születik majd arról, hogy a földeket legkésőbb szeptember közepéig megkapják a dolgozók. A földek kiosztásának egyelőre még az is akadályt szab, hogy nincs pontosítva, mely dolgozók jogosultak a 20 aranykoronás földalapból való részesedésre. Az Állami Vagyonügynökség és az érdekvédelmi szervezetek között előrehaladottak a tárgyalások, és hamarosan megszülethet a megállapodás a jogosultság kérdésében. A földek kiosztása azért is sürgető, mert ösztönzőleg hathat a dolgozók részvételére az állami gazdaságok privatizációjában - mondta Rácz Ernő. Az állami gazdaságok privatizációja során a vagyonügynökség elsődlegesnek azt tartja, hogy a vagyon mihamarabb kerüljön az új tulajdonosok kezébe. Ezért a privatizáció, az értékesítés során az igazgatótanács döntése szerint a kereslethez igazodó árakat kell kialakítani. Első lépésben az állami gazdaságok decentralizációs tervet készítenek, amelynek alapján működőképes egységekre bontják a gazdaságokat. A közel 100 állami gazdaság közül mintegy 50 gazdaság koncepcióját fogadja el a napokban az igazgatótanács. Számos olyan gazdaság van, amelyekben az egyes egységekre már vevők is jelentkeztek. A vásárolni szándékozók többségükben a dolgozók köréből kerülnek ki. Ez természetesen nem változtat azon, hogy a jóváhagyott eladások esetében az ajánlatokat nyilvánosan meg kell hirdetni és értékhatártól függően pályázat, illetve árverés útján kerülnek értékesítésre. Csak számolni kell... Feltűnő módon divatba jött manapság az, hogy egyes gazdálkodó egységek vezetői saját, a nagyközönség számára kifejezetten hátrányos intézkedéseiket csillogó gazdasági érvekkel, statisztikai adatokkal próbálják meg igazolni. Ilyen például a legutóbb a casco biztosítások ügye. A nyilatkozó biztosítási szakemberek nagyvonalúan kijelentik: túl nagy nálunk a casco biztosítottak százalékos aránya, 70 százalék körüli, bezzeg a civilizált Nyugaton, ott az összes autóknak csak 20-30 százaléka a cascóval is biztosított. Tetszetős érvelés, egy apró, de igen súlyos tévedéssel. És ez a jövedelmi viszonyok és a gépkocsiárak összehasonlítása itt és „odaát". Mert: a fejlett országokban, ahol nincs ezerféle adóval agyonterhelve már a gépkocsi „nyers” vételára is (az üzemanyag az más, azt ott is keményen adóztatják...), és ahol általában egyórai munkával a fogyasztási cikkeknek aránytalanul nagyobb mennyiségét lehet megszerezni - szóval ott egy „népautó” 3-4, egy középkategóriájú kocsi 6-8 hónapi jó átlagos munkabérrel megkereshető. (Persze, ne felejtsük el, hogy ott népautó az Opel Kadett és Astra, a VW Golf, a Fiat Ritmo, a Ford Escort, és a középkategória alján van az Opel Vectra, a Ford Orion vagy Sierra, a Lancia vagy a kisebb Mazda és Honda is!) Ugyanez nálunk, átlagosan jól kereső középosztálybelinek is (!), aki mondjuk havi 50 ezer nettót tud hazavinni, egészen másként fest. A hazai Opel vagy Suzuki, tehát a legkisebb népautó is újonnan 20 havi munkabér, a középautó pedig kétnégy esztendőnyi. Akkor, ha abból a bérből semmi másra nem költünk. De még egy két-három éves használt nyugati népautóért is egyévi jövedelmét nettó kifizetheti a középosztálybeli is, amikor ugyanez tőlünk 1000 kilométerre kéthavi keresetből már elérhető. Mármost, ha odaát történik valami a kocsival, összetörik totál- vagy súlyos károsra, ellopják, kigyullad, elsodorja az árvíz - nem ügy, két hónap múlva már jó állapotú, használt kétévest vehet az is, akinek nincs tartalékpénze, így tehát nem is igénye a teljes körű védelmet nyújtó casco. Cascót főleg a nagy értékű járművekre, a Mercedes, a BMW, a Porsche, a Maserati típusaira kötnek, persze magas árakon, mert azért a mondjuk 100-200 ezer márkás kár még a jómódúaknak is csak biztosítással viselhető el. Magyarországon viszont még egy jobb használt autóban is többévi kuporgatás, lemondás, spórolás van, többévi munka eredménye. Ha ez törik ripityára, lopják el, pusztul el elemi kártól, ismét évekig kell gürcölni, hogy egy másikat vehessünk, ráadásul akinek a kocsi a munkájához is kell, az végképp lehetetlen helyzetbe kerül, mert nincs, amivel megkeresse a másik árát. És nemcsak a taxis dolgozik kocsival, hanem a szolgáltató kisiparos, a kisvállalkozó, mindenki, aki másik településre jár dolgozni, mert lakhelyén nincs munka, és még lehetne folytatni orvostól ügynökig, kistermelőtől kiskereskedőig a sort. Ha az a jövő, amelyet néhány biztosítási szakember tervez, tudniillik, hogy csak olyan casco létezik majd, amelyet a nagy jövedelműek tudnak megfizetni - nos, akkor érdekes módon fog csődbe menni további tíz- és százezer ember, aki nem tagja a magasabb köröknek. Hogy megoldás van-e? Lehetne. Például: olyan autós érdekképviseletet alakítani, amely tényleg az autós kisember érdekeit védve hoz létre gépkocsi-biztosító társaságot, és amelynek érdeke, hogy ne csalárd károkra fizessen, hanem biztonságot adjon a becsületes embereknek. Szatmári Jenő István Üzletkötés a japánokkal Nem elég a nyelvtudás, a szokásokat is ismerni kell „Ember- és hallgatóközpontú könyv ez, ahogyan arra Bill Marscall, a Business English oktatásának párizsi szakértője utal, a humán dimenziót és a technikai oldalt egyenlő súllyal mutatja be. A hallgatók egyéni hajlamainak és érdeklődésének teret ad. Ez nagy rugalmasságra nyújt lehetőséget a tanárnak is, hiszen maga is abba az irányba mozoghat, amelybe a hallgató kívánkozik...” Bácskai Tamás vélekedett recenziójában így Ardó Zsuzsanna English for Practical Management című könyvéről. A Magyar Nemzet a kötet első magyarországi megjelenéséről annak idején beszámolt, majd pedig arról, hogy milyen folytatás várt a szerzőre. Londonban, a King’s College nyelv- és kommunikációs központjában az úgynevezett „műholdprogram” igazgatásával bízták meg, ő vezette hétről hétre azt az élő adást, amelyet Európa számos egyetemén fogtak és alkalmaztak az oktatáshoz. Ardó Zsuzsanna, amint egy évvel ezelőtt, most is a nyári szünetet itthon, Budapesten tölti, most is egy teljesen új fejezetet tárt kérésünkre elénk nemzetközileg is jegyzett, elismert szakmai tevékenységéből. Két kultúra párbeszéde - Japánban töltöttem el hosszabb időt, miután elnyertem egy japán-európai alapítványi ösztöndíjat - mondja magáról Ardó Zsuzsanna. - A távol-keleti szigetországban is, a mi kontinensünkön is felmerült az igény: a két kultúrát közelebb kell hozni egymáshoz. A kétirányú kommunikáció ehhez mindenképpen nélkülözhetetlen eszköz. Az English for Practical Management szerzője értelemszerűen többre utal, mint arra, hogy milyen is a hétköznapi párbeszéd a japán emberek és az európaiak között. Lényegesen komolyabb a tétje a gazdasági, üzleti életben folyó párbeszédnek. S hogy ez mennyire fontos szempont, azt jól bizonyítja az amerikai-japán kommunikáció, amelynek már éppen a sokkal aktívabb kereskedelmi kapcsolatok miatt hagyományai is vannak. Ardó Zsuzsanna a jellegzetes eltérésekre utal, amikor jellemzi: a japán üzletemberek, saját kultúrájuknak megfelelően, nem sok mindent mondanak ki közvetlenül, ha tetszik: egyenesen. Ezzel a mentalitással homlokegyenest ellenkezik az amerikaiak gyakorlata: néhány konkrét információ közlésére szorítkoznak a legszívesebben. Nekik az idő a legdrágább, míg a japán üzletember akár meg is sértődik, ha partnere az órájára néz... - Az ösztöndíjam lényege az volt, hogy videointerjúkat készítsek neves japán üzletemberekkel, illetve a szigetországban élő, ám nem japán kereskedelmi, gazdasági szakértőkkel - részletezi munkájának lényegét Ardó Zsuzsanna. - Értelemszerűen a főbb kommunikációs problémákról hangzottak el a kérdések, illetve a válaszok. A tapasztalataim alapján leszögezhetem: rengeteg mítosz is van a japán menedzsmentről. Jellemző európai közhely: a szigetországban nincs egyéni döntéshozatal, minden fontos kérdésről csapatmunka eredményeként döntenek. Ez igaz természetesen, ám nem egy ellenpélda bizonyítja az ellenkezőjét is. Világszerte ismerik a walkmaneket. Amikor kifejlesztették ezt a készüléket, akkor a terméktervezőktől kezdve a marketinget irányítókig mindenki ellenezte a piacra vitelt. Az ezzel ellentétes döntés egyetlen emberé volt, személyesen vállalt felelősséget. A hiánykötet... Az európaiak fekete-fehér sztereotípiákban gondolkodnak a távolkeleti üzleti mentalitásról, a szigetország kultúrájáról. Holott ennél jóval árnyaltabb a kép, s mint ahogy Ardó Zsuzsanna vizsgálódása is kimutatta, alapvető jelentősége lesz az elkövetkezendő időszakban a két kultúra kommunikációjának. Teljesen hamis felfogás, hogy ne érdekeljen bennünket az, mit gondolnak rólunk a japánok. Elegendő azt az elemet számításba venni, hogy a világban ők számítanak a legfőbb befektetőknek, finanszírozóknak. A szakirodalom is megerősíti: a szigetország lakói roppant érzékeny emberek. Azt is megérzik, ha csak felületesen tartják be üzleti partnereik a kommunikációs szabályokat, s bizony nemegyszer ilyen „apróság” miatt úszott el az európai partnerrel való megállapodás. A Japánt megjárt üzleti kommunikációs szakember szerint a Suzukinál tanult magyar szakemberek hónapokkal ezelőtt a többi között azért kerülhettek konfliktusba vendéglátóikkal, mert akaratukon kívül kölcsönösen megsértették egymást. Akár az üzemi étkezéskor, akár egy közbeszólással, akár a mosolygás félreértésével... Ezek kis dolgok természetesen, de azt bizonyítják, hogy nem elég megtanulni az angolt vagy akár a japán nyelvet, a kultúrkört kommunikációra való érzékenységet is fejleszteni kell. - Alapérdeklődésem a kultúrkört - ezen belül is az üzleti kommunikáció -, mutatja be az utat Ardó Zsuzsanna, amin eljutott első könyve megírásától a londoni egyetemi tanításig, onnan pedig a japán ösztöndíjig. A szó, menedzsment, lényegében kifejezi az emberekkel való bánásmódot, azt, hogyan tud valaki más emberekkel elvégeztetni feladatokat. Hiába okosabb a többinél az illető, ha nem tudja megfelelően átadni az információkat, s azok nem tudják teljesíteni a megbízást. Az első könyvben is ilyen szempontok szerint dolgoztam fel az üzleti kommunikációt, az időmenedzselést, a problémamegoldó stratégiákat, a munkamotiváció kérdéseit. Majd a londoni tevékenységem során készített - a tévésorozatban is elhangzott - interjúk is arról szóltak, hogy a neves gyakorló üzletemberek minderről hogyan gondolkodnak. Az English for Practical Managements, noha többször is kiadták, elfogyott. Kapósak voltak a külföldön - az oxfordi egyetem által megjelentetett és forgalmazott kötetek is. Legújabban oroszul, illetve Moszkvában angolul lát napvilágot. Ardó Zsuzsannának francia kollégái szóba hozták: célszerű a francia üzleti nyelv szempontjai szerint is kiadni munkáját. Bár pillanatnyilag a magyarországi hiány a főbb probléma. Inspirált folytatás - A legújabb idők Freudjának is tartották Carl Rogerst, a menedzsment területén is jeles alkotómunkát végző pszichiátert, a konfliktuskezelés világszerte elismert szakemberét - mondja az előzményeket Ardó Zsuzsanna. - Évekkel ezelőtt, amerikai nyelvtanárok társaságában, egy konferencián találkoztam vele, s akkor ott foglalkoztunk az ő inspirációjának megfelelően a gondolattal: szülessék egy könyv, amely arra alapoz, hogy a kommunikáció nem pusztán a beszédbőláll. Sőt, hiábavaló is a kommunikáció, ha a partnerek értelmes, értő meghallgatása hiányzik. Carl Rogers egyik fontos alapvetése éppen ez, a „nyitott meghallgatás”. A három amerikai és egy angol társszerzővel közös munka — Management English Listening a címe - hamarosan nyomdába kerül. Ami fokozottan aktualizálja az English for Practical Management ismételt kiadását annak ellenére is, hogy a két mű külön-külön is használható, nota bene: kiegészítik egymást. Természetesen látszólag messze jutottunk a kommunikáció szakértőjének és kutatójának japán vizsgálódásaitól. Pedig ez valóban nem más, mint látszat, hiszen a távol-keleti szigetországban azt tanulmányozta Ardó Zsuzsanna, amit az európai szigetországban valamivel korábban tanított is. Gergely László Földárverési főpróbával Gazdanap Patvarcon Gazdanapot rendezett vasárnap Patvarcon a községi önkormányzat, a helyi sportegyesület, valamint a Nógrád megyei közművelődési központ. A Balassagyarmat szomszédságában lévő kisközségben a helyi és a környékbeli magángazdák előtt Tóth Aladár, a Magyarországi Gazdakörök Országos Szövetségének Nógrád megyei vezetője beszámolt a szövetség most bejegyzett Károlyi Sándor-alapítványáról, amely pályázati úton segíti majd az egyéni gazdákat az induláshoz szükséges beruházásokban. A földtulajdon-bejegyzéseket követően haladéktalanul közreadja az alapítvány az első pályázati kiírásokat. Ehhez kapcsolódik az a gazdabankhálózat, amelyet a most folyó tárgyalások alapján várhatóan a Takarékszövetkezetek Országos Szövetsége vesz majd pártfogásába, hogy - támaszkodva a minden faluban jelen lévő takarékszövetkezetekre - támogassa a magángazdákat. Tury Endréné, a Piacfejlesztési Alapítvány irodavezetője a gazdanap résztvevői előtt kilátásba helyezte: az alapítvány adatbankkal, keres-kínál szolgáltatással, valamint a gazdák oktatásával, biotermelésre való felkészítésével kíván segítséget adni. Ezt követően - a Nógrád megyében első ízben szeptember 3-án Nógrádsápon sorra kerülő földárverés főpróbájaként - modell földárverést tartottak a patvarci gazdanapon. VALUTAÁRFOLYAMOK 1992. AUGUSZTUS 17-ÉN (EGY EGYSÉGRE FORINTBAN) Angol font Vétel Eladás Francia frank Vétel Eladás Német márka Vétel Eladás Olasz líra Vétel Eladás (1000 egységre) Schilling Vétel Eladás (100 egységre) Svájci frank Vétel Eladás Svéd korona Vétel Eladás USA-dollár Vétel Eladás OTP 143,96 152,24 15,06 15,90 51,05 53,95 65,97 72,37 725,42 766,60 56,49 59,75 13,77 15,09 74,55 79,21 IBUSZ 142,9870 151,8315 14,9212 15,8442 50,5642 53,6919 66,837 70,971 7 18,65 763,10 56,1042 59,5745 13,9175 14,7783 74,3262 78,9237 IEB 145,88 150,32 15,27 15,73 51,78 53,32 68,14 70,14 735,59 757,59 57,37 59,31 14,22 14,64 75,32 78,44 KONZUM 143,91 152,64 15,06 15,96 51,09 54,15 67,21 71,26 724,93 768,39 56,81 60,23 14,03 14,87 74,48 79,11 RÖVIDEN AZ ELSŐ FÉLÉVBEN összesen 12 millió 594 ezer külföldi látogatott Magyarországra, ugyanakkor 5 millió 608 ezer magyar állampolgár utazott határainkon túlra. Ezek az adatok lényegében megegyeznek a tavalyi év hasonló időszakában regisztráltakkal, bár a külföldi látogatók száma kismértékben, 1,1 százalékkal visszaesett. Az eltérések inkább a látogatók megoszlásában jelentkeznek, az idén ugyanis 21,5 százalékkal több volt az átutazó, viszont 5,3 százalékkal kevesebb a turista - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal legújabb jelentéséből. A hazánkba érkező külföldiek a tavalyi év hasonló időszakához képest kevésbé vették igénybe a kereskedelmi szálláshelyeket, viszont a szállodákban eltöltött úgynevezett vendégéjszakák száma valamelyest növekedett. A legtöbben a jugoszláv utódállamokból érkeztek, szám szerint 2 millió 903 ezren, Romániából 2 milió 670 ezren, Ausztriából 2 millió 242 ezren, Csehszlovákiából 1 milió 470 ezren látogattak Magyarországra. A legnagyobb mértékben a Hollandiából érkezettek száma nőtt, körükben 35,6 százalékos növekedést regisztráltak, őket a délszláv országokból érkezők követik 31,6 százalékkal. Az 1991 -es adatokhoz képest jelentős, 28,8 százalékos növekedést mutat az Olaszországból érkezők száma, de mintegy 24 százalékkal többen jöttek az USA- ból, Kanadából és Franciaországból is. Jelentős visszaesés tapasztalható viszont Lengyelország, valamint a szovjet utódállamok turistái részéről, a csökkenés mindkét ország esetén meghaladja a 40 százalékot. Az idegenforgalom bevételei a januártól májusig terjedő időszakban 24,03 milliárd forintot, dollárban számolva 297 millió dollárt tettek ki. AZ ÜZLETI LEHETŐSÉGEK beszűkülése arra készteti Japán négy legnagyobb motorkerékpár-gyártóját, hogy koordinálja az alkatrészgyártást. A Honda, a Yamaha, a Suzuki és a Kawasaki ezentúl csereszabatos alkatrészekből fogja előállítani a motorkerékpárokat. A Nihon Kezai Simbun című gazdasági napilap vasárnapi számában közli, hogy a „négy nagy" aláíró az erről szóló keretmegállapodást és a részleteket szeptemberben dolgozza majd ki. A csereszabatos alkatrészek beépítésétől a gyártási költségek csökkenését remélik a gyártók, amelyek alapvető üzleti változtatásokra kényszerülnek. A japán piacon ugyanis az idén várhatóan 5 százalékkal mérséklődik a motorok iránti kereslet, és ezzel már a negyedik éve folyamatosan esnek vissza az eladások. Jelenleg évente 1,5 millió motor talál vevőre a szigetországban, s ezek fele Hondamotor. A másik három gyártó egyébként már eddig is döntő többségében csereszabatos alkatrészekből szerelte össze járműveit. IPARI FORMATERVEZÉSI MINISZTERELNÖKI KÜLÖNDÍJRA írt ki pályázatot Pungor Ernő, tárca nélküli miniszter. A pályázat meghirdetésének célja az ipari formatervezési tevékenység erősítése, ezen keresztül az iparilag előállított termékek, az emberhez közel álló tárgyak minőségének javítása. A különdíjra az ipari formatervezési nívódíjpályázattal párhuzamosan lehet pályázni. A különdíj olyan terméknek vagy termékcsoportnak ítélhető oda, amely részt vett/vesz az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium 1992. évi tavaszi/őszi nyilvános ipari formatervezési nívódíjpályázatán és elnyerte/elnyeri a Nívódíjas Ipari Forma megkülönböztető jelet. A különdíj elnyerésének további feltétele, hogy a pályamű az említetteken kívül járuljon hozzá a lakosság szociális közérzetének javulásához, segítse elő a humánum erősödését a társadalomban, valamint növelje a magyar ipari kultúra nemzetközi tekintélyét. A pályázatot nemzetközi zsűri bírálja el az utóbb említett három követelmény szerint. A bírálat alapján az OMFB Ipari Formatervezési és Ergonómiai Tanács tesz javaslatot a különdíjas, amelyről a miniszterelnök dönt. A különdíjban részesülők kitüntető oklevelet és összesen 300 ezer forint pénzjutalmat kapnak.