Magyar Nemzet, 2000. március (63. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-27 / 72. szám
16 Mag arNTMt Tudomány Szuperszámítógépeket meghaladó teljesítmény A klasszikusoktól a klaszterekig Nemrég adtunk hírt arról, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetében (SZTAKI) új oktatóközpontot adtak át, amelynek keretében az oktatásra is használt PC-ket klaszterba kapcsolták, és ezzel a módszerrel szuperszámítógép teljesítményű, 58 PC-vel ekvivalens klasztert hoztak létre. A nagy sebességű rendszerek is fejlődésen mennek keresztül az újabb és újabb technológiák és ötletek felhasználásával. Sokan az új generáció tagjai közül már talán el is felejtették azt a számítógép-matuzsélemet, amelyet a magyar származású Neumann János álmodott meg. Nevét az informatikai irodalom elindításával kapcsolatban sokszor fölemlegetik. Aztán egyre kisebb méretű, sokkal több és gyorsabb műveletre képes számítógépek özönlötték el a világot, megváltoztatva a tudományos és a gazdasági életet, s szinte az ember minden tevékenységét. Az úgynevezett szuperszámítógépek a ’ 80-as években jöttek be, és az informatikus szakemberek egymással versenyezve törekedtek kifejleszteni a legkisebb, leggyorsabb, legmegbízhatóbb számítógépeket. Gondot okozott, hogy a felhasználók egy körének túl drágák voltak ezek a csodagépek. Beindult az elektronikai-számítástechnikai-információtechnikai világban a „harmadik hullám”: az olcsó mikroprocesszorok teremtette PC-ipar után az olcsó lézer teremtette internetipar a ’90-es években, s ma már a mikroérzékelők és mikrobeavatkozók forradalma zajlik. Az utóbbiak egészen új iparágat teremtenek majd, amelyben újfajta, érzékelő számítógépekre lesz szükség. Az elmúlt év őszén mutattak be az MTA SZTAKI munkatársai Roska Tamás akadémikus vezetésével egy 4096 processzoros, optikai bemenetelű analogikai vizuális mikroprocesszort. Ennek a csipnek a teljesítménye több billió képi művelet másodpercenként. Egyébként az analogikai CNN szuperszámítógép egészen másképp működik, mint az eddig ismert számítógépek. Az elv, analóg, folytonos jelekkel dolgozó celluláris neurális hálózat (CNN) kombinálása logikával oly módon, hogy abból egy tárolt programú téridőbeli számítógép alakul ki. A bemutatott csip fejlesztésében fiatal munkatársak is részt vettek. A kutatás-fejlesztés a sikerrel nem állt meg, már terveznek egy 128x128 processzoros csipet, és ebben az évben kezdenek egy 256x256 processzorosat. Alig telt el néhány hónap, és ismét a SZTAKI rukkolt elő az új klaszterével. A fejlesztést Kacsuk Péter egyetemi tanár és fiatal munkatársai végezték. A klaszterek az utóbbi idők eredményei, néhány éve jelentek meg, és mint fentebb említettük szuper-számítógépi teljesítményre képesek. Fő előnyeik közé tartozik viszonylagos olcsóságuk. A klaszter nem más, mint nagyszámú PC nagy sebességű hálózattal és kapcsoló elemekkel összekapcsolva, így alig kerül többe, mint a rendszert felépítő PC-k együttes ára. A világon egyre több helyen helyettesítik a klasszikus szuperszámítógépeket PC-klaszterekkel. A SZTAKI-ban most átadott oktatóközpontban 28 gépet foglaltak egy rendszerbe, ez ma Magyarország egyik leggyorsabb számítógép-konfigurációja. A SZTAKI klasztere interneten is elérhető, így bármelyik partner távolról veheti igénybe a klaszter nyújtotta szolgáltatásokat. Mire lehet használni az új, szuperszámítógépi teljesítményt nyújtó klasztert? Csak néhány fontos területet említünk, hiszen alkalmazhatósági területe szinte beláthatatlan. A tudományos számítások terén kiválóan alkalmazható csillagászati modellezésre, vegyészeti kutatásokra, molekuláris biológiai kutatásokra, atomfizikában és másutt. A mérnöki számítások terén a gépjárműiparban (ütközésmodellezés, áramlástani formatervezés stb.) használható sikerrel. A világegyetem fürkészéséhez nagy segítséget nyújt például a nagy léptékű struktúra feltérképezésében, az univerzum kialakulásának vizsgálatában. A számítógéprendszer bemutatkozásán például két csillagrendszer összeütközését modellezték a szakemberek, összehasonlítva a klaszter sebességét a mindennapi életben használt PC-k sebességével. Nagy haszonnal alkalmazható a rendszer atomerőművi blokkok működésének modellezésére, például a grafitrudak mozgatásának vezérlése uránrudak között vagy elméleti háttérként a neutrontranszport egyenletének megoldására. Napjainkban igen sok területen szükség van meteorológiai előrejelzésekre. Az új klaszterrel rövid és hosszú távú prognózisok készíthetők. De említhetnénk a műanyagipart, a festékipart, a mezőgazdaságot, a félvezetőipart, anyagok belső szerkezetének vizsgálatát mint potenciális alkalmazási területet. A SZTAKI klasztere az interneten keresztül összekapcsolható más szuperszámítógépekkel és klaszterekkel is. Az informatikának ez az új ágaként a szuperszámítógépek alkalmazási technikájából kialakult úgynevezett metaszámítási rendszerek hasonló szerepet fognak játszani a jövőben a világméretű elosztott elvű adatfeldolgozás területén, mint napjainkban a web az adatelérés területén. Meg kell említeni azt is, hogy a SZTAKI kutatói olyan grafikus, felhasználóbarát programfejlesztő környezetet hoztak létre, amely világszerte egyedülálló módon támogatja a szuperszámítógépes programok fejlesztésének minden fázisát. Az MTA SZTAKI a potenciális felhasználók számára elméleti és alkalmazói tanfolyamokat szervez, programjaik klaszteresítésében közreműködik. Munkájával azt is szeretné elérni, hogy hazánkban is elterjedjen a szuperszámítógépes kultúra nemcsak a tudományban, hanem az iparban és a szolgáltatások terén is. A „számítógép atyja” - Neumann János - egy korabeli számítógéppel és a SZTAKI-ban most bemutatott új klaszter Tudomány- és technológiapolitika, 2000 Nemzeti kutatás-fejlesztési stratégia A hazai tudományos élet képviselői már évek óta jelzik a társadalomnak, hogy veszélyben a hazai szürkeállomány, az egyetlen olyan tőkénk, amivel még ma sem vallunk szégyent a világban, sőt mindenütt megbecsülés övezi a magyar kutatókat. A tudomány finanszírozása viszont néhány éve „mélyrepülésbe” kezdett, és már 1989-ben sem érte el a nemzeti össztermék (GDP) két százalékát, majd a Horn-kormány ideje alatt a legalacsonyabb szintre - 0,5-0,6 százalékra - süllyedt. Az 1998-ban az ország élére került kormány programjában hangsúlyos a tudomány megfelelő támogatása, tervükben szerepel, hogy 2002- re a kutatás-fejlesztésre fordított összeg el kell érje a GDP másfél százalékát. Ennek előfeltétele olyan tudomány- és technológiapolitika kidolgozása, amely ezt a célt elérhető közelségbe hozza. A tudományos ügyek gondozása az Oktatási Minisztérium hatáskörébe tartozik. Nemrég Pálinkás József politikai államtitkár a parlament oktatási bizottsága elé tárta azt a dokumentumot, amely a kormány tudomány- és technológiapolitikai elveire és cselekvési programjára tesz javaslatot. A dokumentum még kiérlelésre szorul, Pálinkás államtitkár szavaival élve „közepesen kész”. A dokumentumot már megvitatta a tudomány- és technológiapolitikai kollégium, és ha minden érdekelt fórumon megtárgyalták, kormányhatározat készül belőle. Mi a tudománypolitikai dokumentum célja? Elvi kérdések tisztázása, a jelenlegi helyzet felmérése, a célok és lehetőségek kijelölése, konkrét teendők felvázolása és egy cselekvési program, amely mentén a költségvetés (többlet)forrást biztosít, és bekapcsolja az üzleti-vállalkozói szférát is. Mi történt eddig az új, megvalósítható tudománypolitika kidolgozása terén? Az államtitkár szerint sorra jelentek meg tanulmányok, elemzések, közvélemény-kutatások fölemésztve sok százmillió forintot, de a hatalmas mennyiségű írott anyagból összegzés a mai napig nem született. A készülő dokumentum sorra veszi azokat a területeket, amelyekkel foglalkozni kell: az emberi erőforrás, az intézményi szerkezet, a finanszírozás, az infrastruktúra és a nemzetközi együttműködés kérdéseit. Hazánkban a kutatás-fejlesztés területén foglalkoztatottak száma 11 700 fő (kerekítve), ez a szám 1991 óta fokozatos csökkenéssel alakult ki, napjainkban lassan növekedik. Legdrámaibban a vállalati kutatók száma csökkent. Aggodalomra ad okot, hogy a kutatógárda elöregszik, nincs megfelelő kutatói utánpótlás. Ennek a kedvezőtlen iránynak a megváltoztatása végett változtatni kell a kutatók bérszintjén, színvonalas középiskolákat kell fenntartani és vonzó posztdoktori rendszert kell kiépíteni. Ezek hiányában vagy nem választják a fiatalok a kutatói pályát, vagy külföldön keresik boldogulásukat. Csak összehasonlításképpen: hazánkban tízezer lakosra tíz kutató-fejlesztő jut, Japánban negyvenkilenc, de Dániában is harmincegy. Az intézményi szerkezet kialakult, működik. A legnagyobb erőfeszítéseket a finanszírozás területén kell tenni, mivel a ráfordítás nem emelkedett olyan ütemben, ahogy szerették volna. A nemzeti összterméknek jelenleg mintegy 0,8-0,9 százalékát fordítják a K+F támogatására. Ha ezt az értéket összehasonlítjuk az OECD-országok hasonló adataival, akkor Magyarország a középmezőnyben van (1997-es adatok alapján). Svédország a GDP 3,85, Finnország 2,78, Japán 2,92, Dánia 2,03, Ausztria 1,52 százalékát fordítja erre a célra. Európában a GDP átlag 1.8 százalékát adják K+F-re, ezt 2,8 százalékra kellene majd emelni, úgy, mint jelenleg az Egyesült Államokban van. Nem túl jó hazánkban a kutatás-fejlesztési ráfordítások pénzügyi forrás szerinti megoszlása az állami költségvetés és állami pénzalapok, a vállalkozások, valamint egyéb hazai és külföldi források között; a K+F-alapok részvétele csekély, az állami ráfordítások dominálnak. Érdekes képet kapunk, ha az egyes tudományterületek szerinti megoszlást vizsgáljuk: legtöbbet a műszaki tudományokra fordítanak, legkevesebbet az orvos- és agrártudományra, pedig a két utóbbi területnek nagy szerepe lenne az életminőség javításában. A kormány föltett szándéka, hogy 2001-re a K+F-re fordítandó költségvetési támogatást 83 milliárd forintra emeli, ami a GDP 1,2 százalékát jelenti, ez 19 milliárd forinttal több, mint a 2000. évi előirányzat. Megoldásra váró feladat az egyetemek és a kutatóintézetek bérszínvonalának közelítése, mert jelenleg 40 százalékkal több a bére az egyetemek oktatói gárdájának, mint az intézeti kutatóknak. Nagy probléma, hogy a vállalatok alig vesznek részt a kutatások finanszírozásában. Külföldön ez az aránymintegy harminc-hetven százalék a vállalatok javára. Igaz, a hazai cégek nincsenek olyan helyzetben, hogy sokkal többet áldozhatnának K+F-re, a külhoni nagy multinacionális cégek pedig kivárnak, amíg kialakul a bizalmi viszony a magyar kutatók elfogadását illetően. Tehát még jó ideig az államnak kell állnia a tudományra fordítandó összeg nagyobb részét. Az államtitkár elmondta, hogy öt nemzeti kutatási és fejlesztési programot jelöl meg a dokumentum, amelyek kiemelt figyelmet és támogatást élveznek. Ezek: az életminőség javítása, a kommunikáció és információs technológiák, a környezetvédelmi és anyagtudományi, valamint az agrárgazdasági és biotechnológiai kutatások, a nemzeti örökség és a jelenkori társadalmi kihívások kutatása. Az államtitkár által fölvázolt jövőkép olyan alapos és mindenre kiterjedő volt, amilyet évtizedek óta nem hallhattak a tudománypolitikával foglalkozó szakemberek. Azt már csak remélni lehet, hogy ebben a programban partner lesz a Pénzügyminisztérium, és nem lohasztja le a szépen induló kutatói reményeket. 2000. március 27., hétfő A magyarság ősi jelképe A millennium madara Államalapításunk ezredik évfordulójára keresve sem találtak volna alkalmasabb védett madarat, mint a kerecsensólymot. Bizonyára nem véletlen egyezés, hogy az Emese álma monda túrai madarát Vönöczky Schenk Jakab egy perzsa solymászkönyv alapján a turult turkesztáni eredetű sólyomfajtának írta le. A Dúcz László által a kerecsensólyommal azonosított ragadozó madarat nyilvánította a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület az év madarává. Anonymus leírja, hogy Almos anyját Emesét egy ragadozó madár termékenyítette meg: „...Ugek fia Előd Szkítiában Emned-béli lánytól fiat nemzett, kinek neve lett Álmos, ezért, mivel anyjának álmában egy héjaforma madár jelent meg, rászállott és ettől teherbe esett, méhéből sebes patak fakadt, mely nem a saját földjén növekedett meg.” Ez a „héjaforma” madár a kerecsensólyom. Az első madártani könyv, amelyet ismerünk, a XIII századból származik, és II. Frigyes írta a madarakkal folyó vadászat mesterségéről. Az idomított ragadozó madarakkal történő vadászat már nagyon régen ismert volt, és magas színvonalon űzték a keleti- és közép-ázsiai népek körében. Európában a középkorban terjedt el a solymászat, de napjainkban újra reneszánszát éli. A sólyomfélék családjához tartozó madarak közül több alkalmas a vadászatra, mert megkülönböztetik a hangokat, a zajokat, a személyeket, és igen jó az emlékezőtehetségük. Első helyen a vadászatban a nagy testű vadászsólyom áll, de rögtön utána a „szaker” vagy kerecsensólyom (Falco cherrug) következik. Fészkelőterülete a Kárpátmedencétől Kínáig terjed. Sziklafalon vagy erdőben, elhagyott ragadozófészekben költ. Termete kisebb, mint a vadászsólyomé, szinte egyetlen tápláléka az ürge, de galambokat is fogyaszt. Az ötvenes években, amikor Európa nyugati felében ismét elterjedt a solymászat, a fészekből kivett fiókákat jó pénzért eladták, így a hazai állomány majdnem kipusztult. A kerecsensólymok száma 1975-re harminc pár alá csökkent, ám a gondos védelemnek és a megfelelő élő- és fészkelőhely teremtésének köszönhetően mára százhúsz pár „turulmadár” talált otthonra hazánkban. A „turul” szó első tudományos magyarázatát Vámbéry Ármin adta, aki a közép-ázsiai török irodalmi nyelvben - a csagatájban - „togrul” alakban talált rá, ami a szótár szerint „kiváló tulajdonságokkal rendelkező, kedves ragadozó madár”. Belső-Ázsia népei ma is kitűnő solymászok. A kerecsensólymok közül sokat elpusztított a DDT rovarirtószer, amelytől meddőek lettek az állatok, vagy tojásaik héja annyira elvékonyodott, hogy a kotlás alatt összetört. A világon ma összesen mintegy negyvenezer pár kerecsensólyom él. Védett madár, és talán kevesen tudják, hogy az ötvenforintos pénzünkön is kerecsensólyom, azaz turul látható. Az év madaráról hosszabb cikk olvasható a Természetbúvár című színpompás magazin legutóbbi számában. Az oldalt írta: Hankó Ildikó