Magyar Nemzet, 2001. február (64. évfolyam, 27-50. szám)
2001-02-03 / 29. szám
EB Magyar Nemzei Kultúra 2001. február 3., szombat mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmam Martinkó-díj AZ AKADÉMIA Irodalomtudományi Intézetében (Budapest XI., Ménesi út 11-13.) ma délután 2 órakor Martinkó András-díjat nyújtanak át Mezei Márta irodalomtörténésznek. (MTI) Fekete gyöngyök A HONVÉD TÁNCSZÍNHÁZ Fekete gyöngyök című produkcióját február 5-én, hétfőn este 7 órakor mutatja be Budapesten a Thália Színházban. A tavaly októberi bemutató óta sikerrel játszott előadás a Kárpát-medencében élő cigányság táncanyagából válogat, koreográfusai közt Foltin Jolán, Zsuráfszki Zoltán és Orza Calin is megtalálható. (L. D.) Gyökérszobrok A BUDATÉTÉNYI Galériában (XXII., Nagytétényi út 35.) Emsperger Ferenc gyökérszobrász és Takács László festő munkáiból nyílik meg kiállítás február 6-án, kedden délután 5 órakor. A tárlat március 4-ig hétköznap délután 2 és 7 óra között, hét végén délelőtt 10 és este 7 óra között tekinthető meg. (MTI) Ezredfordulók ALMÁSI MIHÁLY Ezredfordulók című könyvét, a Képzőművészeti Kiadó kiadványát február 7-én, szerdán délután 5 órakor mutatják be Budapesten a Litea Könyvszalonban (I., Hess András tér 4.) (L. G.) Móra Ferenc emlékére A MÓRA-SZÜLŐHÁZNÁL, Kiskunfélegyházán február 8-án csütörtökön délután 2 órakor, Móra Ferenc halálának 67. évfordulója alkalmából megemlékezést tart a város a Móra Ferenc Gimnázium tanulóinak közreműködésével. Este 6 órakor a Petőfi Sándorról elnevezett városi könyvtárban Juhász István gimnáziumi tanár tart előadást Móra Ferencről. (G. L.) Kondor Béla emlékezete A KORTÁRS Művészeti Galéria február 8-án, csütörtökön délután fél 5-kor születésének 70. évfordulója alkalmából Kondor Bélára emlékezik. A kiállítást Szokolay Sándor zeneszerző nyitja meg, a Kondor Béla-emlékalbumot Fertőszögi Péter művészettörténész ajánlja Kondor Béla tisztelőinek figyelmébe. (L. G. A.) Urbán György képei A BUDAPEST Kiállítóteremben (V., Szabadsajtó u. 5.) február 9-én pénteken délután 6 órakor nyílik meg Urbán György festőművész kiállítása. A tárlatot az Operaház magántáncosa, Popova Aleszja nyitja meg. (L. F.) A mi XX. századunk A RÁKOSCSABAI Közösségi Házban (XVII., Péceli u. 222.) A mi XX. századunk elnevezésű programsorozat kezdő rendezvényeként képzőművészeti kiállítás nyílik meg február 9- én pénteken este 6 órakor, Tóth Ferenc gyűjteményének felhasználásával. A tárlaton, amely február 24-ig látogatható keddtől péntekig reggel 9 órától este 8 óráig, hétfőn és szombaton délután 2-től 8-ig, többek között Csohány Kálmán, Martyn Ferenc, Reich Károly és Somogyi József képei láthatók. (L. G.) Építészet anyanyelven Műemlékvédelem - itthonról ■ N. Tóth hu____________________ Az építészet olyan, mint a nyelv - mondják a műemlékesek. Az ember akkor van otthon, ha környezetét az „anyanyelvén” építheti fel, ha a körülötte lévő tárgyak jelekké válnak, és a közösségben élőkről beszélnek. Az embernek joga van az anyanyelvéhez, akár az otthonához, ahol hagyományos - és éppen ezért olyan beszédes - környezetében élhet. Az épített örökség üzenete napjainkban egyre inkább hallható. Szakmai szervezetek irányításával művészettörténészek, építészek járják a határon túli magyarlakta településeket, hogy felmérjék, milyen értékek, épületek és berendezési vagy kegytárgyak találhatók még Erdélyben, a Felvidéken, Délvidéken és Kárpátalján. Az erdélyi értékfelmérést a kolozsvári székhelyű Entz Géza Alapítvány végzi Kovács András és Kovács Zsolt helyi művészettörténészek vezetésével, fiatal magyarországi építészek bevonásával - mondta Káldi Gyula, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal munkatársa. Az erdővidéki állapotok leírása már majdnem befejeződött, a Nyárád menti településekről szintén készül a dokumentáció. A felmérés az ott élőket is megmozgatta: az elmúlt évben több mint húsz alcsíki települést jártak be diákok, építészhallgatók és művelődéstörténészek tanáraikkal együtt, Kézdivásárhelyről pedig a napokban jött az üzenet, hogy a kolozsvári művészettörténész hallgatókkal közösen maguk is megszerveznék a kutatást. A veszélyeztetett egyházi épületek építészeti és műtárgyfelmérése sok esetben az utolsó órában történik. Marosszentimre, Boroskrakkó, Marosillye, Algyógy csak egy-egy példa; ezeken a helyeken nem hangzik már magyar nyelven mise, istentisztelet. Ha a szórványvidéken nem lesz az épületeknek gazdájuk, félő, hogy a több száz éves templomok összedőlnek. A veszélyeztetett egyházi épületek felmérésében éppen ezért az erdélyi katolikus érsekség és az erdélyi református püspökség is részt vesz. A két történelmi egyház jelöli ki, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói milyen emlékhelyeket járjanak be, magyarországi művészettörténészek pedig az ingóságokat, kegytárgyakat veszik leltárba. Mivel a katolikus egyház célja nem csupán a múlt rögzítése, az eltűnőben lévő emlékek dokumentálása, a szórványban föllelhető műtárgyak megmentése érdekében egyháztörténeti múzeumokat kíván létrehozni a főesperességi központokban, Csíkszeredán, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Gyulafehérváron, Kézdivásárhelyen és Székelyudvarhelyen. - A települések és az egyes műemlékek felmérésével, illetve a dokumentáció elkészítésével alkothatunk tehát képet a határon túli magyar vonatkozású műemlékek állapotáról, a konkrét helyreállítási munkálatok csak ezután következhetnek - mondta Sebestyén József, a kulturális minisztréium munkatársa. - Az esetek többségében a gyors állagmegóvási munkák támogatására lehet számítani, amelynek eredményeként néhány évre lekerül a felújítás gondja a helyi közösség válláról. A műemlékek fenntartása, gondozása azonban már az ott élők feladata. Úgy érezzük, elsősorban a mindenkori örökösök kötelessége, hogy megőrizzék, és a követkző nemzedékeknek átörökítsék emlékhelyeiket. Ugyanakkor arra is törekszünk - folytatja Sebestyén József -, hogy legyenek olyan mintaprogramok, amelyek felmutathatók szakmai eredményként, de a közösségi élet szempontjából is fontosak. Az „ismeretlen” Verdi ZENEI JEGYEZETEK : Kerényi Mária_________________ Micsoda remek ötlet a Nemzeti Énekkar 15. születésnapját a Verdi-centenáriumhoz kapcsolódó hangversenyciklussal ünnepelni! Méghozzá olyannal, amelyben a nyitóesten (január 7.) elhangzott Requiemen, és a legközelebb (február 10.) műsorra kerülő szakrális darabokon kívül csupa operarészlet kap helyet, valamint három teljes zenedráma: A két Foscari, a Luisa Miller és a Pünkösdi királyság. Ajándék a kórusnak, mert operákban való közreműködésével új területen is kipróbálhatja magát, s meglepetés a közönségnek, mert mindhárom opera világszerte ritkán játszott, nálunk pedig emberemlékezet óta nem szerepelt vagy éppenséggel még soha színre nem vitt darab. Gardelli emlékezetes vállalkozása, a fiatalkori Verdialkotásokat bemutató pazar sorozat volt az utolsó nagy horderejű „kereszteshadjárat” Budapesten a szerző „ismeretlen” partitúrájának megszólaltatására; ezt a listát gazdagítja most, eredeti leleményt és figyelemre méltó ambíciót tanúsítva az Antal Mátyás vezette Nemzeti Énekkar. Négy karmester A karigazgató bölcsességére vall, hogy a különleges sorozat művészeti vezetését nem magának tartotta fenn, hanem az operai repertoár kiváló szakértőjére, s egyben a Verdi-életmű megszállott szerelmesére, Pál Tamásra bízta, aki aztán nemcsak a szerkesztéssel, de az előadógárda összeválogatásával is remekelt. Nekem legalábbis rendkívül imponál, hogy az öt koncerten négy karmester dirigál (Antal Mátyás, Kocsár Balázs, Pier Gorrgio Morandi, Pál Tamás), három zenekar lép pódiumra (Nemzeti Filharmonikusok, MÁV Szimfonikusok, Szegedi Szimfonikusok) és több operatársulat szólistái énekelnek - a kórus számára ez a változatosság rengeteg új ismeret, tapasztalat és inspiráció forrása lehet! Meg persze kölcsönös „névjegycsere” is, a további együttműködésre alkalmas partnerekkel, elvégre egy hivatásos énekkar jövőképéből nem hiányozhatnak a saját rendezésű hangversenyek sem. Ez a Verdi-operasorozat például - évfordulóktól és jubileumoktól függetlenül - folytatásért kiált, ahogy a sikeres kezdetről szerzett impresszióim alapján megítélhetem. Romantikus indulatok A Verdi-centenárium előestéjén (január 26-án) korántsem táblás ház, viszont érdeklődő és hálás közönség fogadta A két Foscari hangverseny-előadását a Zeneakadémián. A vezénylő Pál Tamás rövid, emelkedett hangú bevezetője illett a kivételes alkalomhoz, és várakozást keltett a hallgatóban a gyakorlatilag ismeretlen mű iránt. Beszéde végeztével felállt a karmesteri emelvényre, és a Szegedi Szimfonikusok élén kotta nélkül (!) eldirigálta a három felvonásos nagy kórustablókat, drámai szerepeket, parádés áriákat és együtteseket felvonultató alkotást. A kétségtelenül korai opus, a 31 éves zeneköltő munkája gyönyörű zene. Emberi sorsok rajzolódnak ki, romantikus indulatok lüktetnek lendületesen alakított, gazdagon színezett szövegében, zenekari hangzását merész instrumentálás, egyebek között a mélyvonósok plasztikus kiemelése avatja különlegessé. A történet főhőse az idős Foscari dózse, aki kénytelen a Tízek Tanácsa döntését végrehajtva száműzetésbe küldeni saját gyermekét, noha fia ártatlanságáról maga is meg van győződve; a tragikus fejleményekbe végül mindkét Foscari belehal. Gyimesi Kálmán az apa szólamát méltósággal és elhihető erővel tolmácsolta, az alakítás feszültsége azonban csak részben kárpótolt a hang fáradtságáért. (Hiába, az idő kérlelhetetlen tényező az énekes életében is: megérleli, kiteljesíti az egyéniséget és megkoptatja, elhasználja a vécét... Fájdalmas, amikor az operaélet „nagy öregjei” művészileg még tökéletesen kitöltik Verdi grandiózus aggastyánfiguráinak kontúrjait, szólamaik roppant követelményei viszont már nem az ő hangi kondíciójukra, hanem a pálya zenitje felé tartó előadókéra méretezettek). Az ifjú Foscari szerepében külföldi vendég, Leopold Lo Sciuto mutatkozott be, rokonszenves produkciót nyújtva, de kissé erőtlenül - ami vagy indiszponáltságból eredt, vagy abból, hogy lírai tenor létére spinto hangvétellel kísérletezett. Ragyogó volt Felber Gabriella mint Lucrezia: a fiatal Foscari mediterrán temperamentumtól és szenvedélyes szerelemtől fűtött feleségének csodálatos melódiáit szárnyalóan keltette életre. Olyan kidolgozottan és gördülékenyen, mintha nem is rekordidő alatt tanulta volna meg a terjdelmes szólamot, hogy megbetegedett kolléganőjét beugrással helyettesítse. Az epizodisták közül kitűnt mutatós baszszusával Palerdi András és Lisztes László, a változatos kórustételek eleven előadása dicséretére vált a Nemzeti Énekkarnak. Az est beváltotta, sőt fölülmúlta az előzetes várakozásokat; a Pál Tamás szuggesztív irányításával ápolt és fegyelmezett hangzásra törekvő Szegedi Szimfóniusok éppúgy kivették részüket a sikerből, mint a vokális közreműködők. Az „ismeretlen” Verdi győzött. A két Foscari előadógárdája a grandiózus finálé részleges megismétlése után hagyhatta csak el a pódiumot. De diadalt aratott az ismert Verdi is, a centenáriumi dátumot követő napon, máig legnépszerűbb zenedrámájának, A trubadúrnak vasárnap délelőtti ifjúsági előadásán, a Magyar Állami Operaházban. Senki ne gondolja, hogy egy közkedvelt mű sokadik megszólaltatása tét nélküli, mert láttam én már több százszor játszott sikerdarabot is sima repertoár-előadáson atomjaira esni, miközben fékezhetetlen gyerekhad zsibongott és hancúrozott a nézőtéren. Most azonban nem ez történt. Meglehet, a jó felkészítésen múlt, hogy a többségükben kisiskolás nézők - fővárosiak és vidékiek egyaránt - őszinte érdeklődéssel követték a produkciót, mely új Leonórát avatott Cserna Ildikó Katalin személyében. A fiatal díva főiskolai vizsgáin sokoldalú tehetségével és magabiztos muzikalitásával keltett figyelmet, s most, hogy első nagy színpadi szerepében lépett közönség elé, számot adott állóképességéről és szép hangjának operai volumenéről is. Szemmel láthatólag otthonos a romantika világában, nagyívű frázisain, magvas pianóin érzik a gondos tréning, gesztusai választékosak, ám egy sztereotip mozdulatról (jobb arcához emeli hol egyik, hol mindkét kezét) sürgősen le kell szoknia. A Verdi-hősök ideális megszemélyesítőjének ígérkezik a tehetséges szoprán, de szeretném remélni, hogy fergeteges komédiázó készségét sem hagyják majd parlagon heverni jó szemű rendezők és társulatvezetők. Fény és tűz Debütált a Kolozsvári Magyar Operából érkezett Fülöp Márton is, aki Luna gróf jelmezét viselte, s előnyös megjelenésével, testes baritonjával rögtön megnyerte a publikumot, ám lusta éneklése sajnos okozott néhány kínos percet (ezen múlt például a kolostorkép elején a férfikarral énekelt briliáns együttes „lötyögése”). És a technika ördöge sem tétlenkedett: a második kép végén a tercett befejeztével sehogy sem akart összemenni a függöny. Mégis fénye és tüze volt az előadásnak, amit Medveczky András tartott kézben, olyan atmoszférát teremtve a börtönben játszódó két duettel és a befejező tercettel, hogy beleborzongtunk nagyszerűségébe. Pedig a képet indító tutti akkordokat a zenekar mintha elfelejtette volna gyakorolni... Szerencsére Andrej Lanczov csúcsformában énekelte Manricót, Mészöly Katalin Azucenája változatlanul csupa lobogás, ha középfekvése az eltelt évtizedek során kissé meg is fakult. kultura@magyarnemzet.hu Takáts Gyula kilencvenéves PSZF.PF.SI ATTILA_________________ T akáts Gyula, Baumgarten- és Kossuth-díjas költő, nagy idők tanúja és egy nagy író- és költőgeneráció egyik utolsó mohikánja kilencvenéves. A Somogy megyei Tabon, 1911. február 4-én született és dunántúli lakóhelyeit soha másra nem cserélő mester alkotói mentalitására költői jelentkezése óta érvényes az a kifejezés, melyet a műve kapcsán anynyiszor kimondtak és leírtak már: pannon szellemű. Antik reminiszcenciák, modern életérzés, természetközeliség és parasztbarokk derű egyesül e különös kifejezésben. Tudni kell, hogy a költő életének két kitüntetett pontja, Kaposvár és Balatongyörök között ingázva töltötte és tölti ma is napjait. Utóbbi falu, a már-már búcsújáró hellyé vált Bece-hegyi présházzal, ahol számtalan barátot, vendéget és tisztelőt fogadott, költészetének is jelképévé nőtt: szőlőparcelláival és mandulafáival, megőrzött öreg szerszámaival, rusztikus köveivel meg a Balaton-felvidék nádasainak és alvó vulkánjainak közeli látképével. Takáts Gyula, akit barátai és nemzedéktársai, Egry Józseftől Weöres Sándorig, Jékely Zoltántól Tatay Sándorig régesrég magára hagytak, ma sem magányos. A kaposvári múzeum nyugdíjas igazgatójaként és a Berzsenyi Dániel Társaság elnökeként emberek százaival tart kapcsolatot. És az utóbbi esztendőkben is sorra láttak és látnak napvilágot versei, irodalmi, képzőművészeti, sőt néprajzi tárgyú esszéi és remek rajzai, melyek a mediterrán napfényben álló balatoni táj rebbenő pillanatait örökítik meg. Lapunk olvasói és szerkesztői nevében tisztelettel köszöntjük kilencvenedik születésnapján Takáts Gyulát! Változások az Operettben : Kálmán________________________ Hamarosan befejeződik az Operettszínház rekonstrukciója - jelentette be a Thália Színházban megtartott társulati ülésen Schiffer János főpolgármester-helyettes. Az újjávarázsolt épületben az újonnan kinevezett igazgató, Kerényi Miklós Gábor kezdi meg az új idényt. Ha a munkálatokkal nem késnek, március 31-én elkezdődik az épület műszaki átadása, szeptember 22-én megnyithatja kapuit a Fővárosi Operettszínház. Kerényi Miklós Gábor, aki pályázat révén került a színház élére, ismertette elképzeléseit, az új évad műsortervét. Hangsúlyozta, hogy az újjászervezett társulattal magas színvonalú produkciókat kíván létrehozni. Bemutatta azokat a munkatársait, akik ebben majd segítségére lesznek: Makláry Zoltán főzeneigazgatót, Sárái Mihály ügyvezető igazgatót, Böhm György irodalmi vezetőt és Lőrinczy György menedzsert. Vezetése alatt „két lábon álló” - musicalt és operettet játszó - színházat szeretne létrehozni, azaz azonos arányban adnak elő különböző műfajú darabokat. Elsőrendű feladatnak tartja a karmesterállomány megerősítését - ezért szerződtetni kívánja Kesselyák Gergelyt. Látványos koreográfiákat, igényes színészi játékot, szemet gyönyörködtető díszletet ígért abban az épületben, amely az Operaház után a legszebb lesz a fővárosban. Kerényi Miklós Gábor tárgyalásokat folytat rendezőkkel: Kalmár Péterrel, Valló Péterrel, Eszenyi Enikővel és Alföldi Róberttel tervezi megerősíteni a rendezői gárdát. Az Operettszínház gálaműsorral nyitja meg kapuit, címe Köszöntünk Nagymező utca, amelynek programjában régi nagyságokat is felléptetnek. Az új évad bemutatói: Marica grófnő, A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak (Verebes Istvánnal a főszerepben) és A cigányprímás. Az Operaházzal nem szakad meg Kerényi Miklós Gábor kapcsolata, karmesterek és énekesek cseréjével erősíteni szeretné az Operettszínház csapatát.