Magyar Nemzet, 2003. március (66. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-14 / 62. szám

52003. március 14., péntek Látó-Tér a­lig?) Amikor csattogtak a gumibotok , Lacztk Erika-Modor Apám I gazoltatták, kiszorították, ütötték­­verték a rendőrök, az Ifjú Gárda és a kirendelt KISZ-aktivisták a negyven­­nyolcas dalokat, a magyar himnuszt éneklő fiatalokat a Belvárosban, a Bem téren és a Várban, a Szentháromság téren 1972 március 15-én. A kádárista rendő­rállam megtorló gépezete teljes erejét bevetette ezekben a márciusi napokban. Az ünnepet követő eljárások során a legváltozatosabb büntetésekkel torolta meg a hatalom a nem hivatalos, engedély nélküli emlékezést. Egyeseknek börtön, másoknak iskolából va­ló kizárás, állásvesztés, megkülönböztetett rendőri figyelem járt. Azoknak, akik a már­ciusi ifjak példáját követve kinyilvánították szabadságvágyukat. A Történeti Hivatalban elhelyezett iratok között található az a nyolckötetes vizsgálati dosszié (jelzete: V-159241), amelyben a po­litikai rendőrség munkatársai összegyűjtöt­ték a terhelő bizonyítékokat. A legtömöreb­ben az 1972. március 22-én keltezett vizsgá­lati terv foglalja össze a teendőket Szalay Miklós és társai ügyében. A Sárái Kálmán rendőr alezredes, Kassai László rendőr őrnagy és Pogácsás József rendőr főhadnagy által aláírt és Tihanyi Sándor rendőr ezredes, a BRFK főkapitány­helyettese által engedélyezett terv az alábbi­akat írja: „Az 1848-as szabadságharc emlékére 1972. március 15-én a főváros különböző pontjain­­ Petőfi-szobor, Nemzeti Múzeum kertje, Kossuth-szobor stb. - a hivatalosan rendezett ünnepségek után a résztvevők egy része a helyszínen maradt, és ’48-as dalokat, valamint a Himnuszt énekelte, különböző verseket szavalt, majd spontánnak látszó helyi kezdeményezésre a Batthyány-emlék­­műhöz vonult, ahol több száz fős tömeg gyűlt össze. FORRÁS: BRFK/VIZSGÁLATI DOSSZIÉ Szalay Miklós az emlékmű talapzatára állva a fennálló társadalmi rend elleni gyűlö­letkeltésre alkalmas beszédet tartott. Tevé­kenységét a helyszínen intézkedő rendőrök szakították félbe, és előállították. Ezen túlmenően suttogó szervezéssel a kora esti órákban ismét csoportok gyüle­keztek a Párizsi udvar, a Petőfi-szobor és a Nemzeti Múzeum kertje környékén. A felsorolt helyeken csoportosulókat a rendőri erők a helyszín elhagyására szólí­tották fel. Ezt követően a Várba, a Szent­­háromság térre hirdettek összejövetelt, amelynek szintén rendőri beavatkozás vetett véget. A különböző gyülekezési helyekről (...) 83 főt állítottak elő, elsősorban olyanokat, akik hangadók voltak, láthatóan irányító szerepet töltöttek be, több gyülekezési he­lyen megjelentek, és többszöri felszólítás el­lenére sem távoztak el. (...) 16 fővel szem­ben rendeltünk el őrizetbe vételt, majd elő­zetes letartóztatást. (...) Az eljárás alá vont személyek között több olyan található, aki a korábbi években, 1969-71-ben a március 15-i, ill. október 6-i megemlékezések össze­jövetelein részt vett, és az ott tanúsított ma­gatartása miatt különböző eljárás volt ellene folyamatban.” Ha figyelembe vesszük a túlélők emléke­zéseit, akkor az aszfaltról és a falakról lemo­sott honfivér, az egész éjszaka falnak fordít­va álló őrizetesek hiányoznak ebből a szűk­szavú dokumentumból. Sokat elárul viszont a pártállam „puhuló diktatúrájáról” az aláb­bi idézet: „Az eljárás alá vont személyek ügyében folytatandó vizsgálat célja, hogy megálla­pítsuk:­­ Milyen összefüggések állapíthatók meg a vizsgálat tárgyát képező és a korábbi években lezajlott hasonló jellegű cselekmé­nyek között? - Mivel magyarázható az, hogy a nem­zeti ünnepekhez kapcsolódó, nem hivatalos megmozdulásokban évről évre több fiatal­ vesz részt? -----------------------rrr........——-------­ FERENC GÁBOR LEFOGLALT VERSE: Fel, március! Ébredj, március, nézd, mivé lett néped! Idegen eszmékkel ünnepli igédet! Más nemzet írtja ki ifjaid álmát, Már nincsen, ki felszítsa tetteid parazsát. Tavaszod zászlóját nem hordja senki, S tüzed a gyáva lélek könnyedén felejti. Ó, mily szörnyű látni gyávaságod, Mellyel magyar tagadja a magyarságot! Könyörgök, március, jöjj vissza újra! Ne hagyd, hogy nemzeted szent nevét átírja! FORRÁS: BRFK/VIZSGÁLATI DOSSZIÉ - Lehetőség szerint fel kell deríteni és el­járás alá kell vonni azokat a személyeket, akik a megmozdulások előkészítésében szervező tevékenységet fejtettek ki.­­ A megmozdulásban részt vett vala­mennyi személy szerepének tisztázása és a felelősségre vonás formájának kidolgozása a differenciálás elvének megfelelően.” A vizsgálat feladata fejezetben a BRFK il­letékesei rendelkeznek arról, hogy „módsze­res kihallgatásokon” kell tisztázni a szemé­lyes felelősséget, a tanúkihallgatások során „bizonyítékokat szerezni a már eljárás alá vont személyek tevékenységére”, és ennek alapján eldönteni, hogy „milyen újabb sze­mélyek vonatkozásában kell kiterjeszteni a büntetőeljárást”. Fel kell deríteni a begyűj­tött röpcédulák szerzőit és terjesztőit. „Az eljárás alá vont, előzetes letartózta­tásba helyezett személyek fogdahálózati el­lenőrzését a BRFK vizsga­osztályával közö­sen szervezzük. A vizsgálattal párhuzamosan szoros kap­csolatot tartunk az operatív ellenőrzést vég­ző szervekkel, és az ott felszínre került háló­zati adatokat lehetőség szerint hasznosítjuk a vizsgálati munkában. Az eljárás alá vont és tanúként kihallga­tandó személyek körében tanulmányozást folytatunk operatív pozíciók szerzése, be­szervezések előkészítése érdekében. A vizsgálati adatok alapján döntünk olyan vonatkozásban, hogy akik bűncselek­ményt nem követtek el, szabálysértési eljá­rást kezdeményezünk, ill. rendőrhatósági fi­gyelmeztetésben részesítjük (sic!).” A BRFKK - az MSZMP és a belügyi veze­tés számára készített, 1972. május 4-én kelt - szigorúan titkos összefoglaló jelentése így összegzi a hatósági intézkedések mérlegét: - a Fővárosi Főügyészségnek vádeme­léssel átadva: 9 fő; - a Btk. 60. §-a alapján az eljárás meg­szüntetve: 4 fő; - szabálysértési eljárás (elzárással): 6 fő; - szabálysértési eljárás (pénzbüntetés­sel): 17 fő; - rendőri felügyelet alá helyezés: 2 fő; - rendőrhatósági figyelmeztetésben ré­szesítve: 29 fő; - figyelmeztető jellegű beszélgetés: 18 fő;­­ nem történt intézkedés: 3 fő. A Szalay Miklós és társai néven lefolyta­tott perről és az ítéletekről így számolt be a Népszabadság 1972. július 6-án: — Ítéletet hirdetett a Pesti Köz­ponti Kerületi Bíróság Szalay Miklós és hét társa ellen indí­tott büntetőügyben. A vádlottak az 1972. március 15-én tartott hivatali ünnepségek utáni rendbontásnál törvénybe ütkö­ző, izgató szerepet vittek. A bí­róság a vádlottakat 6 hónaptól 1 év 10 hónapig terjedő szabad­­ságvesztéssel sújtotta. Három vádlottnál a szabadságvesztés végrehajtását őszinte megbáná­sukra és fiatal korukra tekin­tettel, próbaidőre felfüggesztet­te. Izgatás bűntette miatt Szalay Miklóst 20 hónap, Ulveczky Gábort 10 hónap, Grill­­mayer Józsefet 22 hónap, Murgács Gábor Bé­lát 12 hónap, Kalászi Györgyöt 8 hónap, Zaharánszky Pétert 6 hónap fegyházban le­töltendő börtönbüntetésre ítélte a bíróság. Bíró Józsefet 9 hónap, Ferencz Gábort 7 hó­nap szabadságvesztésre ítélték, amit 3 év próbaidőre felfüggesztettek. A vádlottakat a régi szép időket felidéző módon együtt állították bíróság elé, pedig Szalay Miklós a tárgyaláson mondott beszé­dében is felhívta bírái figyelmét, hogy egye­dül vett részt a megemlékezéseken, vádlott­társait nem ismeri, de ismeretlenül is barát­jának tekinti őket, tehát számára érthetetlen a Szalay Miklós és társai címmel összevont vádirat. Az ő tettének megítélésében nem­csak a Batthyány-örökmécsesnél elmondott beszéde, hanem az 1970. március 15-i ha­sonló cselekménye is nagy súllyal esett a lat­ba. Akkor beérték egy rendőri figyelmezte­téssel és egyetemi fegyelmivel. A vizsgálati fogságban kísérletet tettek Szalay beszervezésére. Elhárítandó a várha­tó becstelenséget, azonnal, saját kezű, egyol­dalas írásban, határozottan kizárta a szer­vekkel való bármilyen együttműködést. El­mondása szerint nem verték meg, de a kon­cepciós perekre emlékeztető módon próbál­ták vallomásra bírni. Amikor a jogerős ítélet után belépett a börtöncellába, az ott ülő két személy (Végh István és Várhegyi Imre) kö­zölte, hogy mindketten 20 éves ítélettel ülnek 1956 óta. Ezek után Szalay Miklós megkönnyebbült, hogy rá csupán 20 hóna­pot mértek ki - igazságtalanul. (További információk és dokumentu­mok olvashatók az mno.hu Titkos ügyek ro­vatában.) sn------—4v""------­Kmdrt t QOTi I Ar HKERTSfeM .mpiuus IS ! tt^lpOGj _______._­____________________-_____ Eredeti röplap, 1972. március 15. Ferencz Gábor (balra, X-szel jelölve) és barátai a Kossuth térre indulnak a Petőfi-szobortól FORRÁS: BRFK/VIZSGÁLATI DOSSZIÉ Egy 16 éves fiú naplójából 1973. március 15. 11 Karlócai Péter_________________________ D­ élelőtt be kellett menni az is­kolába. (Az előző évi tüntetés miatt ezt kötelezővé tették, a tanítási szünet ellenére.) A Múzeum-kertben rengeteg munkásőr, katona és rendőr volt, érezni lehetett a fe­szültséget. Az iskolával moziba kellett menni, ott meghallgattuk a Nemzeti dalt, nagyon jó volt, majd a beszéd után filmet néztünk. Liszt: Szerelmi álmok. 2-kor volt vége, ekkor elmentünk a Március 15. tér­re. A téren zsaruk voltak, s ha valaki meg­állt, rögtön ott termett egy, s távozásra kért fel. Az Intercontinentálnál nagy tö­meg munkásőr várakozott, s egy Ikarus­­busz is tele volt velük. Két negyedikest az iskolából igazoltattak. Nemsokára az ösz­­szes smasszer elment, csak a munkásőrök maradtak, meg a civil zsaruk. Ezután a Kossuth térre, majd a Batthyány-örökmé­­cseshez mentünk, de sehol nem volt sem­mi, csak a zsaruk. Gézával visszamentünk a Március 15. térre. Ekkor láttunk egy kocsmatölteléknek kinéző embert, aki egy rendőr ezredessel mint kollégával beszél­getett. Felmentünk a Várba. A Történeti Mú­zeumból egy jó köteg Nemzeti dalt hoz­tunk. Mikor visszaértünk a térre, hatal­mas tömeg volt, s a Petőfi-szobor előtt nem volt szabad megállni. Elkezdtük osz­togatni a Nemzeti dalt, mire rögtön ott termett egy pofa, s kérdezte, mi ez, hon­nan van. Mondtuk, hogy a múzeumból. Kissé elbizonytalanodott, de nemsokára egy másik civil zsaru kiszedte István ke­zéből az éppen nála lévő példányokat, és elvitte. Talán kinyomozzák az írás szer­zőjét! Zoltánék hóvirágot hoztak, szétosztot­tuk egymás között. A rendőrkordon kö­zött megállás nélkül haladva letettük Pe­tőfi lábai elé. Egyre több munkásőr lett, s egyszerre parancsszóra elkezdték nyomni a tömeget. A belvárosi templom előtti ré­szen és a híd lépcsőin álltunk meg. Innen is tovább akartak nyomni KISZ-jelvényes krapekok, de nem sikerült nekik. Ekkor bementünk a templomba, s mikor kijöt­tünk, még nagyobb tömeg volt a téren. Ekkor ismét megnyomták a tömeget, s mentünk vissza. Egyszer csak látom, hogy Bélát két civil fogja közre, ő ellenkezik, mire kicsavarták a kezét. Elkérték a sze­mélyijét, odaadta, majd elkezdett futni. Sajnos rögtön elkapták. Felírták az adata­it, majd a szoborhoz vitték, ahol már csak munkásőrök voltak. Ezután üvöltést hallotam a templom felől, odarohantam, hat vagy tíz zsaru kergetett egy hazafit. El­kapták és megbilincselték, elvették a sze­mélyijét. A hatalmas tömeggel, mely kör­bevette őket, kiabáltuk: Engedd el! En­gedd el! Engedd el! Pár perc múlva özönlöttek ránk a zser­­nyákok, mi persze szétfutottunk. Akit el­kaptak, annak jaj volt. A Mátyás-pince előtti részen az álló autók között szaladt a tömeg. Egyszer csak egy nagy állami Vol­gát látok előttem, dühömben rácsaptam a motorháztetőre. A sofőr kiugrott, szegény nem értett az egészből semmit. A tömeg most a Váci utca elejére, a Kí­gyó utcához ment. Egymás után érkeztek ezután az üres rendőrautók, s tüntetőkkel megtömve távoztak. De a tömeg nem tá­gított. Gézával találkoztam itt, s megint zúgott a nép: Engedd el! Engedd el! Géza mellett állt egy jól megtermett ember, s kiabált: Rohadt zsaruk! Géza is kiabált va­lamit, mire a nagydarab belökte Gézát az idegen nyelvi könyvesbolt kapualjába, le­fogta, s rögtön ott termett néhány zsaru is. Benyomták egy rendőrautóba. Heten voltak összesen az autóban, ebből négy zsaru. Géza kérésre odaadta a rendőrök­nek a nővére fényképezőgépét - benne fénykép a Nemzeti dalról, ebből még baja lehet. Egy másik ember vállán észrevették egy fényképezőgép szíját. Kérdezték: - Mi ez? - Semmi! - Mi van a kabátja alatt? - Semmi! Erre kinyitották a kabátját, ott volt egy Yashica fényképezőgép. Elkezdték agyba­­főbe verni, amit én is láttam. Nemsokára elmentek, s magukkal vitték Gézát is. Egyre több embert vittek el, majd né­­hányan elkezdtek vitatkozni a rendőrök­kel. A zsernyákok azt mondták, hogy az őrnagy elvtárs megengedte, hogy elmen­jünk a Keleti felé, ott énekelhetünk, de itt nem. A végén mégis elénekeltük ott a Kossuth Lajos azt üzente c. dalt. A forra­dalmárokról is beszéltek, az egyik civil ru­hás smasszer azt mondta, hogy úgy mu­tathatjuk meg, hogy jó forradalmárok va­gyunk, ha a forradalmi ifjúsági napokon jól dolgozunk. Gézát bevitték a József utcai rendőr­laktanyába. Géza másnap elmesélte, hogy a fényképezőgépes fiúnak útközben ki­ráncigálták a haját, lehetett hallani a re­csegést, amin a zsaruk röhögtek. Amikor kiszálltak a kocsiból, kétoldalon egy-egy smasszer csuklóból hátrafeszítette a kéz­fejüket, ami nagyon fáj, úgy mentek be az épületbe. A folyosón végig egymás mellett zsaruk álltak. Elszedtek tőlük mindent, majd egy szobába dugták be őket, ahol már hatvanan álltak. A sarkokban négy zsandár ült, s a terem közepén is állt egy. Kétóránként váltották őket, s ha valaki beszélt, azonnal ráförmedtek. Feküdni, leülni nem lehetett, mert alig volt hely, rá­adásul hideg kőpadló volt ott. Aki nem vi­selkedett rendesen, azt kitették egy olyan szobába, aminek a teteje a jéghideg csilla­gos ég volt. Kb. 10 órakor szólították Gé­zát, bevitték egy szobába, ahol rádió adó­vevő, gépíró és tíz zsernyák volt. Ott fe­küdt két papír, az egyiken azoknak a je­lentése, akik elfogták és bevitték őt, a má­sik a káderlapja volt, rajta minden adat­tal. A jelentésen az volt, hogy azt mondta: Le a kommunistákkal! Pedig ő ezt nem mondta. Amikor kiderült, hogy melyik is­kolába jár, azt mondták: Szóval maga nem is kommunista? Hajnali négyig volt ott, akkor vissza­adták a holmiját, és elengedték azzal, hogy most az egyszer megbocsátunk, de ha legközelebb elkapunk, jaj lesz! Gézát érettségi után többszöri próbál­kozásra sem vették fel az orvosi egyetemre.

Next