Magyar Nemzet, 2004. november (67. évfolyam, 289-317. szám)
2004-11-27 / 314. szám
Schiff András Budapesten lép fel Mitz Kataln______________ Schiff András világhírű zongoraművész saját kamarazenekarával lép fel január 25-én a Művészetek Palotájában. A nevét tréfásan olasz fordításban viselő Cappella Andrea Barcát 1999-ben alapította a művész legközelebbi barátaival, muzsikustársaival. A negyven tagot számláló orchestrát akkor hozta létre, amikor ismét vágyakozni kezdett a Mozart-zongoraversenyek után, mivel Végh Sándor elhunytával előadásukat abbahagyta. A Cappella Andrea Barca a Palladio építette, vicenzai színházban játszik évente egyszer, nyáron néhány napig, januárban pedig Mozart-hetet tartanak Salzburgban. Az elmúlt hat év alatt végigjátszották Mozart valamennyi jelentős zongoraversenyét. Nem turnéznak, mert szeretnék frissen tartani a zenekart, nagy néha vállalnak máshol is fellépést. A turnézenekarok ugyanis Schiff szerint előbb-utóbb megfáradnak. 2005 januárjában viszont, utolsó salzburgi ciklusukhoz kapcsolódóan, egy bécsi fellépés után Budapesten játszanak a vadonatúj Nemzeti Hangversenyteremben, amely a Nemzeti Filharmonikusok otthona lesz jövő évtől. (Hivatalosan március 15-én avatják föl.) A Cappella Andrea Barca koncertjén Schiff András Mozart D-dúr K. 537. és Esz-dúr K. 271., valamint B-dúr zongoraversenyét K. 595. adja elő. A zongoraművész beszélt arról is, hogy folytatja koncertjeit a fertődi Esterházy-kastélyban, amelynek jövő szeptemberben néhány estén át a vendége lesz muzsikusbarátaival, többek között Perényi Miklóssal együtt. Elmondta, a hangversenyterem annyira jó és az atmoszférája annyira különleges, hogy sokkaljobban is ki lehetne használni. Nemzetközi Liszt-verseny Los Angelesben 11 Munkatársunktól___________ K étévente rendezik meg 1990 óta a fiatal művészek számára a Los Angeles-i Liszt zongora- és énekversenyt. A rendezvényt az idén is Neszlényi Judit, Pasadenában élő zongoraművésznő és Geraldine Keeling művésznő szervezte. A versenyre 141 pályázó jelentkezett tíz országból, három kontinensről, akik tíz kategóriában mérték össze tudásukat. A gálakoncert nyitányaként rendkívüli élményt jelentett a 12 éves kor alatti kategória győztesének, Joseph Tsainak a káprázatos La Campanella-előadása. A tizen- és huszonéves művészek tolmácsolásában Liszt Ferenc számos remeke hangzott fel. A vokális kategóriák győzteseként Desirée Hassler és Rebecca Plack árnyalt, bársonyos hangú mezzoénekesnek bizonyultak. A Liszt-verseny nagydíjának nyertese, a belga Steven Van Hauwaert, aki az est záró darabjaként Liszt Dante-szonátáját adta elő nagy átéléssel, májusban a budapesti Liszt Ferenc Múzeumban, a Régi Zeneakadémián léphet majd fel. A budapesti Mali Emese személyében az idén is volt magyar szereplője a versenynek, ő három kategóriában egy-egy második,, harmadik és negyedik díjat nyert. A Liszt-műveket megszólaltató verseny nemzetközi zsűrijét neves zenetudósok, művészek alkották. 15 2004. november 27., szombat Kultúra - Hamar Nemzet írószervezetek az igen mellett Támogatják a határon túli magyarok kettős állampolgárságát Támogatja a határon túli magyarok kettős állampolgárságát a Magyar Írószövetség, a Fiatal írók Szövetsége, a Magyar Írók Egyesülete, a Független írók Szövetsége és az Írók Szakszervezete. Közös közleményükben arra kérik a magyar írótársadalmat, hogy mindenki menjen el a december 5-i népszavazásra és szavazzon igennel mindkét kérdésben. II Pósa Zoltán__________________ N apjaink magyar irodalma részben a határainkon kívül születik. Ha feltöltődünk határon túli íróink alkotóerejéből, ha büszkén írjuk be irodalomtörténetünk lapjaira műveiket, akkor szívünkön kell viselnünk azt is, hogy ezek az írótársaink korlátok nélkül, teljes joggal vehessenek részt annak a kultúrának a mindennapjaiban, amelynek legalább harmadát ők képviselik - olvasható a közleményben. A felhíváshoz Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke személyesen annyit tett hozzá: fölháborítónak tartja azt, hogy bizonyos politikai körök és a magyar kormány megtagadná határon túl élő honfitársainktól azt a lelki nyugalmat, amit a kettős állampolgárság ad nekik. Nem beszélve arról, hogy ez az állampolgárság jogi védelmet is nyújt, ugyanis egy kormánynak kötelessége megvédenie állampolgárait. A kormány magatartása szégyenteljes, amikor arra biztatja az anyaországiakat, hogy vonják meg újra lélekben is a trianoni határokat. Éppen ők teszik azt, amivel az ellenzéket vádolják: megosztják a magyarságot. L. Simon László költő-író, a Magyar Írószövetség főtitkára, a Fiatal írók Szövetsége tagja pedig azt tartja szégyenteljesnek, hogy bár megkeresték a Szépírók Társasága és a József Attila Kör elnökét, de egyik szervezet sem csatlakozik a felhíváshoz, ami pedig minden gondolkodó magyar embernek erkölcsi kötelessége lenne. Bár az hazugság, hogy a kettős állampolgárság sokba kerülne a magyar államnak, L. Simon László akkor is támogatná az ügyet, ha az valóban pénzbe kerülne. „Aki nemmel szavaz, hasonlít a szülőhöz, aki nem ad enni a gyermekének, mert az étel pénzbe kerül”. Bednanics Gábor esztéta, a Fiatal Írók Szövetsége elnöke alkotmányos kötelességnek tartja az igennel szavazást. Ahogy mondta: az igen tökéletesen harmonizál a Fiatal Írók Szövetsége alaptörekvéseivel, hiszen a tagság egyharmada határon túli magyarokból áll. Mezey Katalin költő, az Írók Szakszervezetének főtitkára fölhívta a figyelmet arra: a világ minden olyan országában megalkottak már hasonló törvényt, amelynek állampolgárai jelentős létszámban élnek az anyaország határain kívül. Vannak országok, például Németország és Izrael, amelyek anyagilag is támogatják azokat, akik határon túl élnek, de fölveszik az anyaország állampolgárságát. „Ideje, hogy mi is megadjuk magyar testvéreinknek ezt az erkölcsi segítséget. Anyagiakra hivatkozni nemcsak szégyen, de ostobaság is, hiszen butaság nem észrevenni, hogy a folyamatosan fogyatkozó anyaországi magyar nemzet csak erősebb lesz attól, ha többen leszünk”. Hernádi Gyula író, a Független Írók Szövetségének elnöke is elmegy, és igennel szavaz. Úgy véli, az igen a remény zászlaja az önhibájukon kívül határainkon kívül rekedt, oly sok balszerencsével megvert honfitársainknak. Gyurkovics Tibor költő, a Magyar Írók Egyesülete elnöke szerint minden magyar nyelven író magyar, akit megilletnek a magyar állampolgársággal járó jogok. Akik magyar nemzetben gondolkodnak, lakjanak a világ bármelyik táján, nemcsak áttételesen, hanem szó szerint hozzánk, az anyanemzethez tartoznak. Akinek ez nem nyilvánvaló, azzal - legyen bár miniszterelnök vagy író - nem érdemes foglalkozni. 1 Mezey Katalin L Simon László Hernádi Gyula Bednanics Gábor Gyurkovics Tibor /1 Citroennel át a Vár fokán Szalóky Károly: A kortárs galériák az értékteremtés részesei November vége már évek óta a kortárs galériák bemutatkozásának az időszaka. A sikeresen indult vállalkozások közül is kevés marad fenn néhány évnél tovább. Vannak azonban, akik ismerik annak a titkát, hogy miként válhat a galéria az értékteremtés nélkülözhetetlen részesévé. Szalóky Károly, a Várfok Galéria létrehozója közéjük tartozik. P. SZABÓ FERNŐ______________ V olt kezdetben a sárga kis Citroen. Állt a Várfok utca elején, ott, ahol az utcával azonos nevet viselő galéria is. Elöl-hátul, két oldalán neves kortárs művészek alkotásai díszítették a kopottas járgányt, amely azután nem is futóteljesítménye, hanem művészeti értéke révén talált gazdára egy műgyűjtő személyében. A galériás, Szalóky Károly pedig a cég reklámjától megválva igyekezett újabb és újabb rangos kiállításokkal ráirányítani a figyelmet a galériájára, s általában arra az ügyre, amelyet képviselt. Annak az igazságnak a jegyében, hogy a művész, a mű nézője és a műveknek majdan hosszú távon otthont adó múzeumok közötti kapcsolatrendszer csak a galériák közvetítő szerepével kiegészülve válhat igazán harmonikussá. Sokszínű kapcsolatrendszert alakított ki művészek-művészeti szakemberek-laikusok között az idők folyamán a Várfok Galéria és néhány más kiállítóhely, amelyeket összefoglaló néven kereskedelmi galériáknak nevezünk. Munkájuk lényege azonban meglehetősen távol áll a haszonszerzéstől ma is. Egyáltalán, kevesen maradtak talpon azok közül a galériások közül, akik a rendszerváltozás körüli években elindultak, s még kevesebben vannak azok, akik azóta is meg tudták tartani a vállalt színvonalat, útirányt. Hogy a Várfok Galéria e kevesek közül való, azt ezekben a napokban is két kiállítással igazolja. Az egyiken Tektonika címmel Bak Imre és Nádler István festményeiből és Monori Sebestyén szobraiból mutat be válogatást. Különböző generációk művei folytatnak párbeszédet e tárlaton, még inkább így van ez a Reflexió című bemutatón, ahol a XX. század nagy magyar mestereinek egy-egy művét választották ki kortárs magyar művészek, hogy arra reflektáljanak, vagy abból kiemeljenek egy-egy motívumot. Művek és művészek dialógusánál szélesebbre tágítja a kört e tárlat, hiszen nem valósulhatott volna meg Kieselbach Tamás együttműködése nélkül - a klasszikus képeket ő adta kölcsön az eredetileg november közepéig tartó, ám a siker miatt december közepéig meghoszszabbított tárlatra. S ez az együttműködés arra is felhívja a figyelmet, hogy nem csak álom az az elképzelés, amely szerint a magyar galériások, műkereskedők képesek a hosszú távú együttműködésre a kortárs művészet és a közönség javára. Szalóky Károly több mint egy évtizede a galériák utcájáról álmodott a Vár fokán állva, s a terv megvalósításából egymaga négy galéria létrehozásával vett részt. Ezek közül ma is működik a Várfok és az XO Terem, valamint a Portál Galéria. Néhány hónappal ezelőtt a Várfok utcában nyílt meg a Magyar Iparművészeti Egyetem Pont Galériája is és újabb kiállítóterem nyílik az utcának abban a magasságában, ahol valamikor a sárga kis Citroen állt. Jeleként annak, hogy ugyan sok a bizonytalanság a kortárs magyar művészet és műkereskedelem jövőjével kapcsolatban, de néhány biztos pont már van, amelyekre figyelve, útjainkat megtervezhetjük a kortárs galériák világában. A siker miatt meghosszabbították a tárlat idejét Az elfelejtett Beregszász évszázadai __Rákonyi Péter______________ Az első világháború után, a gyászos emlékű trianoni békeszerződéssel Csehszlovákiához csatolt Beregszász - Lampert herceg, Erzsébet királynő, Bethlen Gábor, Rákóczi Ferenc városa - mindig megmaradt színmagyar városnak. A cseh megszállás éveiben, majd később is Kárpátalja magyar politikai és kulturális életének központjává vált... - írja Csanádi György, akinek a város múltjának több mint kilencszáz esztendejét, illetve borús jelenét bemutató könyve (Sorsfordító évek sodrásában) az ungvári PoliPrint kiadó gondozásában a közeli napokban jelent meg. Átfogóbb, körültekintőbb munka a Vérke-parti településről még sosem látott napvilágot. Szükség is volt erre, mert Beregszászt - nem tudni, miért - a historikusok korábban elhanyagolták, és míg más, viszonylag közeli településekről - Husztról, Tokajról, Sárospatakról, Munkácsról - számtalan régi metszet és grafika maradt fenn, Beregszászról egy sem. A város és környéke - ahol az Alföld és a Kárpátok első, szigetszerű hegyei találkoznak - már a történelem előtti időkben lakott volt. 1063-ban Lampert herceg, Szent László királyunk öccse városi rangra emelte. Kevesen tudják, hogy éppen itt, Beregszászon bontott zászlót a Rákóczi-szabadságharc. Ez képletesen is, valóságosan is igaz, hiszen a város főterén bontotta ki Esze Tamás a fejedelem zászlaját és olvasta fel kiáltványát. A szabadságharc bukása után a száműzött fejedelem beregi birtokait az osztrák Schönborn grófok kaparintották meg. Kazinczy és Petőfi élénk színekkel rajzolja meg a XVIII., illetve XIX. századi kisváros képét. A város az 1848-49-es eseményeket követő letargia után a kiegyezéskor dinamikus fejlődésnek indult, amelynek csak a gyászos trianoni békediktátum, majd végérvényesen a szovjet diktatúra vetett véget. A „malenkij robot”, a hírhedt szolyvai láger és a folyamatosan magyarokkal teli sztálini börtönök a rettegés, a reménytelenség éveit hozták a beregszásziaknak. A korábbi lakosság jelentős, hányada elmenekült. A Szovjetunió széthullása - miként az Csanádi György könyvéből kiviláglik - új hiteket és új reményeket, ám sok keserűséget is hozott a jobb sorsra érdemes városra. A jövőt formáló, a magyarságot megtartó és felemelő álmok gyakran csak álmok maradtak, és rendre megfeneklettek és megfeneklenek ma is a hivatalok packázásán és a magatehetetlenségen. Sajnálatos módon ma is tart a magyarság, mindenekelőtt a magyar értelmiség elvándorlása. Aligha téved a szerző, amikor munkája zárszavában leírja: „A beregszászi magyarság csak úgy tud fennmaradni, csak akkor tudja érvényesíteni alkotmányos jogait, ha egységesen lép fel, véget vet »a turáni átoknak«, a széthúzásnak, fenntartja intézményeit, ápolja kultúráját, nemzeti, történelmi hagyományait.” (Csanádi György: Sorsfordító évek sodrásában, PoliPrint, Ungvár, 2004.)