Magyar Nemzet, 2010. augusztus (73. évfolyam, 209-237. szám)

2010-08-21 / 227. szám

B L­u­d­wir, F.mt­.________________________________M­ agazinunk múlt heti számában a Rima­szombat felől keletnek tartó főút bátkai I­­j­­ elágazását javasoltuk a dél-szlovákiai község, Zsip megközelítésére, most há­rom kilométert tovább autózva, Füge (Figa) községnél észak felé hagyjuk el az 50-es gyorsforgalmi utat, így kerülünk a Vály-völgy falvait összekötő mellékútra. Felsővály a Vály-patak völgyében sorakozó négy magyarlakta község - Kálosa, Mihályfalva, Alsó- és Felsővály - közül a legvégső zsákfalu. Észak felé er­dővel borított hegyvidék övezi, nem messze tőle, a 499 méter magas Meleg-hegyen középkori vár - ta­lán a Balog nemzetség ősi fészke - maradványai rej­tőznek. Azelőtt Bikszöggel együtt alkotott községet, az 1899-ben egyesített település hivatalos neve azóta Felsővály (szlovákul Vysné Valice). Legkorábbi írá­sos említése Kálosa 1247. évi határleírásában ma­radt fenn Villa Wal alakban. A faluban lakó jobbá­gyok azokért az érdemeikért, amelyeket II. András és IV. Béla harcaiban szereztek, adományul kapták Kálosa lakatlan várföldeit. Ezzel léptek feljebb a vályiak a társadalmi ranglétrán: a Rima és a Balog folyók közötti erdős vidékek, egészen a magas he­gyekig, egy tagban jutottak a Balog nemzetség birto­kába - olvashatjuk Ila Bálint Gömör-monográ­­fiájában (1976) —, a királyi adományhoz tartozó vár­nép szabad jogállású maradt. 1274 és 1307 között Stemer fia, Beke és István vályi „királyi emberek” (szerviensek) nemességet nyertek az uralkodótól, a XIV. század folyamán maga a község is nemesi rangra emelkedett. A település magja már a XIII. században Felső­­vályon volt, ahol a plébánia állt. Boldogasszony titu­­lusú egyházának papja 1332-ben kilenc garas pápai adót fizetett másfél márkára becsült jövedelme után. A középkorban kevésszer szerepel Vály neve, lakói erdőműveléssel, gazdálkodással foglalkoztak. A huszita háborúk idején a közeli Ratkó sorsában osztoztak, a környéket megszálló kelyhesek a helyi lakosságon élősködtek. 1469-ig, Mátyás király tisz­togató hadjáratáig tartott a „zsebrák” uralom, cse­hek azonban kis szórványokban ott maradtak a zárt völgyekben. 1516 és 1568 közötti iratokban Vály birtokosai között találjuk az Ember, Fűlő, Kálas, Kálmánczy, Lökös, Nagy, Vályi és Vincze családot. A török hadak pusztítása sem kerülte el a Vály-völ­gyet, a hódoltság idején pedig teret nyert a protes­tantizmus. 1828-ban 502, 1851-ben 522 lakója volt Felsőválynak, ebből éppen félezren voltak reformá­tusok. Ma háromszáz körüli a népességszám, vala­mennyien magyarok. A kőfallal kerített, dombháton álló református templom tömegében azonos a középkori Szűz Má­ria-egyházzal. Erőd jellegű átalakításában szerepük lehetett a huszitáknak is - mint több helyütt a Felvi­déken -, a tekintélyes nagyságú teremtemplom szin­tén XV. századi, a késő gótika jegyeit mutatja, Telkibánya hegyi templomához hasonló formában. Átépítése 1622-ben történt, ekkor készült festett fa­mennyezete és­­karzata. A vaskos kőtámokkal meg­erősített kerítőfal déli sarkán lévő négyszögű bástyá­ra szintén a XVII. században emeltek fából ácsolt ha­rangtornyot magas, karcsú, árkádos zsindelysisak­kal. Figyelmet érdemel a nyugatra néző főbejárat fö­lé épült kapubástya, emeletén körbejárható erkéllyel, félköríves bélletében kettős ajtószárnnyal. 1720-ban Rétei János birtokos nagy költséggel javíttatta a templomot, 1732 karácsonyán pedig másfél mázsás harangot ajándékozott a gyülekezetnek. „A templom szomszédságában roskadozó parókia Gömör legszebb klasszicista épületei közé tartozik” - olvasható Tököly Gábor 2003-ban megjelent Kasté­lyok, kúriák, udvarházak Gömörben című munkájá­ban. „Egyet sem találunk a valaha itt állt nemesi ud­varházak közül” - panaszolta a 2006-ban fiatalon el­hunyt történész-kutató, akinek fotókkal dokumentált kötetei a horror műfaját sorolva tárják elénk a vidék régi műemlékeinek pusztulását. A parókia - ahol Vályi Nagy Ferenc lelkész (1765-1820), Homérosz el­ső magyar fordítója született - jelenleg is elhagyottan áll, állapota szemmel láthatóan romlik. A sorozatunk előző részében meglátogatott Zsipen a klasszicista Farkas-kastélyt már a halál állapotában láttuk. „Az országos műemléki lajstromban szereplő és védettsé­get élvező épület cseréptetejét néhány év alatt szét­lopták, tetőszerkezetét elhordták és eltüzelték, a sza­­a­badon maradt falak gyors romlásnak indultak” - je­lezte Tököly. Nyolc év alatt a téglabányászat sokat ha­ladt előre, iyen tempóban a kastély tetemét is hamar eltakarítják. Fogyatkoznak a magyar emberek és a magyar em­lékek. REJTŐZKÖDŐ MAGYARORSZÁG A SZERZŐ FELVÉTELE Békés Márton gyüttesen vezetett oda a világháborús veret t­ő­ség, a két forradalom, majd a trianoni sokk­hatás, hogy az 1919-20 utáni magyar ifjúság­­ körében felerősödtek a mozgalmak, sőt a nemzeti mozgalmakra jellemző törekvések. Míg a dualizmus idején ismeretlen volt a fiatalok széles kö­rű társadalmi szervezkedése, és a felsőoktatási intéz­mények berkeiben működő szakmai szervezeteken túl (amelyeket akkor és később is „kebelbeli egyletek­nek” neveztek) nem léteztek mozgalmak, addig az el­lenforradalommal egy időben igencsak megszapo­rodtak a „bajtársi egyesületek”. Ezek közül taglétszá­ma, szervezettsége és befolyása révén kiemelkedett az 1919-ben alapított és 1945-ben feloszlatott - háború­tól háborúig működő - Turul Szövetség. A vörösök leverésével egy időben, 1919. augusztus 3-án alakult meg a Magyar Egyetemek és Főiskolák Országos Nemzeti Turul Szövetsége, amelynek ka­ronként szerveződő egyesületei öt év múlva vették fel egységesen a rövidebb és emblematikus Turul Szö­vetség nevet. A Turul Szövetség önmagát „bajtársi egyesületnek” nevezte, és attól vált egy ifjúsági moz­galmon túlmenő társadalmi szervezetté, hogy nem csak felső iskolásokat tömörített - avat be a részle­tekbe Kerepeszki Róbert történész (Debreceni Egye­tem Bölcsészettudományi Kara), aki tavaly foglalta össze a Turul történetét A magyar jobboldali hagyo­mány, 1900-1948 című kötet (Osiris Kiadó, 2009) számára. Az ellenforradalmi, „keresztény-nemzeti” szervezetek fontos bázisa volt az egyetemeken, főis­kolákon és akadémiákon tanulók csoportja. Ezt is­merte fel Antal István, a Turullal szimpatizáló Göm­bös Gyula miniszterelnök sajtófőnöke, amikor megje­gyezte, hogy a Turul Szövetség „igen nagy szerepet vitt az akkori közrend biztosítása körül”. A Turul persze nemcsak úgy biztosította a közrendet, hogy egyetemi karhatalmi zászlóaljakat állított fel a cam­­pusokon, hanem nevéhez fűződik az 1919—20-as tan­év „zsidómentes szemesztere” is, amikor a turulisták igazolóbizottságai és korántsem a „közrend biztosítá­sát” szemük előtt tartó különítményei a zsidó (szár­mazásúnak tartott) diákokat egyszerűen kiverték az egyetemekről. A Turul azonban jóval több volt ennél, noha kétségtelen, hogy az antiszemita megnyilvánu­lások a szervezet állandó elemei voltak - mondja Szécsényi András történész (Holokauszt-emlékköz­­pont), aki egy hasonló, 1941-es incidens történetét nemrég a Kommentár című folyóiratban dolgozta fel. Számos egyetemista mozgalom működött a Tu­rulon kívül is, mint például a Műegyetemen alakult Magyar Technikusok Hungária Bajtársi Egyesülete, a katolikusokat tömörítő Foederatio Emericana (1921-46) és az 1927-ben alapított legitimista Szent István Bajtársi Egyesület. A Turul azonban sem fele­kezetekhez, sem pedig kizárólag egyes oktatási intéz­ményekhez nem kötődött, így vált lehetségessé -amint Szécsényi mondja -, hogy 1919 és 1939 között több hullámban robbanásszerű taglétszám-gyarapo­dás ment végbe soraiban. A Turul tagegyesületeinek száma az 1923-as 12-ről 1926-ra ennek háromszoro­sára nőtt, 1934-ben már 78 tagegyesülettel műkö­dött, amely szám az évtized végére 112-re ugrott. S míg 1929-ben kilencezer tagot számlált a Turul, ad­dig a korszak végére minimum 20 ezer, de egyes saj­tóhírek szerint 40 ezer turulista volt az országban. Egységes ernyője alatt egyedül az egyes kari hallgatói szervezetek kaptak más-más nevet, így a joghallga­tók turulista fiókszervezeteit országszerte Werbőczy Bajtársi Egyesületnek nevezték, az orvostanhallga­tók a Csaba, a bölcsészek az Árpád Bajtársi Egyesü­letbe tömörültek. A több tízezer főnyi tagság különböző ideológiai platformokon helyezkedett el. Kerepeszki Róbert ku­tatásai szerint a húszas években a „szegedi gondolat” és a „keresztény-nemzeti eszme” ellenforradalmi ideológiája határozta meg a Turult, amely akkoriban a rendszer radikális folytatását képviselve a Horthy­­korszak jobb szélén állt, így a Turul ekkoriban a faj­védelem, valamint a revizionista gondolatok közvetí­­tőjeként viselkedett. A következő évtized elején azon­ban másféle gondolatok jelentek meg, hiszen ekkor egyrészt erőteljesebbé vált a szervezet szociális tartal­ma, másrészt ettől kezdve olyan fiatalok is csatlakoz­tak hozzá, akik már nem a világháború és az ellenfor­radalom idején, hanem a Bethlen-konszolidáció vé­gén kezdték az egyetemet, főiskolát, így a harmincas évek első felében a turulisták bekapcsolódtak a falu­kutató mozgalomba, majd kialakult egy szárny, amely a népi írókkal rokonszenvezett. Soraiban feszültségek jelentek meg a világháború előestéjén éppen az eszmei inkoherencia folytán. Míg ugyanis Fitos Vilmos - 1933-tól a népi szárny vezetőjeként - náciellenes irányba igyekezett orien­tálni a Turult, addig a radikális nemzetiszocialista Kémeri Nagy Imre a nyilasok ifjúsági bázisává pró­bálta tenni. A Turul vezetésében 1935-ben válság állt be, majd 1943-ban kettészakadt egy 26 év alat­tiakat tömörítő ifjúsági és egy ennél idősebbeket be­fogadó társadalmi szárnyra. A szervezet sokszínűsé­gét jelzi, hogy egyaránt tagja volt a fiatal Wass Al­bert, de a kommunista Zöld Sándor, Rákosi későbbi belügyminisztere és Radó Endre, a nyilasterrorért felelős Nemzeti­ Számonkérő Különítmény majdani vezetője is. A két kutató felidézi, hogy csak a harmincas évek közepére alakult ki a Turul hivatalos ideológiája, ame­lyet „bajtársi eszmének” neveztek. „A bajtársi eszme a magyar sorsközösség gondolatát jelenti” - írta az 1937- es útmutató. Ettől kezdve a Turul egyre inkább az „ál­lamalapító turáni elem” és a „magyar faj védelme” mellett kötelezte el magát, majd ehhez társultak a szo­ciális követelések és a zsidóellenesség, valamint a ma­gyarországi németséggel és a hitleri terjeszkedéssel szemben egyaránt ellenséges érzés. „Mindig csak a ma­gyar faj érdekeit szabad szem előtt tartanunk” - fogal­mazott a turulista Erdélyi Ernő 1940-ben, majd hozzá­tette, „ha zsidóbarát, ha pángermán, ha pánszláv vagy, a Turulhoz semmi közöd!” A szervezet kiadásában megjelent Magyar kátéban pedig ez állt egy év múlva: „A Turul-eszme már nemcsak keresztény, jobboldali, hanem erőteljesen népi és szociális tartalmú.” Az ideiglenes kormány 1945-ben tiltotta be a moz­galmat, az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME), a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE), a Volksbund, a nyilaspártok és a Magyar Élet Pártja társaságában. A Horthy-korszak jellegzetes ifjúsági mozgalmával, a Turul Szövetséggel foglalkozik hétfőn az Ősök tere. Az adás időpontja a Hír Tv-ben: hétfő 22.05. Ismétlé­sek: kedd 10.30; szerda 16.05; szombat 15.05. ______ŐSÖK TERE___________________ Háborútól háborúig Kik voltak a turulisták, és mit akartak? Miért szakadt ketté a Turul Szövetség? Ezeket a kérdéseket teszi fel hétfőn a Hír Tv Ősök tere című műsora. 39 Magyar Mini • Magazin 2010. augusztus 21., szombat

Next