Magyar Nemzet, 2010. augusztus (73. évfolyam, 209-237. szám)
2010-08-21 / 227. szám
B Ludwir, F.mt.________________________________M agazinunk múlt heti számában a Rimaszombat felől keletnek tartó főút bátkai Ij elágazását javasoltuk a dél-szlovákiai község, Zsip megközelítésére, most három kilométert tovább autózva, Füge (Figa) községnél észak felé hagyjuk el az 50-es gyorsforgalmi utat, így kerülünk a Vály-völgy falvait összekötő mellékútra. Felsővály a Vály-patak völgyében sorakozó négy magyarlakta község - Kálosa, Mihályfalva, Alsó- és Felsővály - közül a legvégső zsákfalu. Észak felé erdővel borított hegyvidék övezi, nem messze tőle, a 499 méter magas Meleg-hegyen középkori vár - talán a Balog nemzetség ősi fészke - maradványai rejtőznek. Azelőtt Bikszöggel együtt alkotott községet, az 1899-ben egyesített település hivatalos neve azóta Felsővály (szlovákul Vysné Valice). Legkorábbi írásos említése Kálosa 1247. évi határleírásában maradt fenn Villa Wal alakban. A faluban lakó jobbágyok azokért az érdemeikért, amelyeket II. András és IV. Béla harcaiban szereztek, adományul kapták Kálosa lakatlan várföldeit. Ezzel léptek feljebb a vályiak a társadalmi ranglétrán: a Rima és a Balog folyók közötti erdős vidékek, egészen a magas hegyekig, egy tagban jutottak a Balog nemzetség birtokába - olvashatjuk Ila Bálint Gömör-monográfiájában (1976) —, a királyi adományhoz tartozó várnép szabad jogállású maradt. 1274 és 1307 között Stemer fia, Beke és István vályi „királyi emberek” (szerviensek) nemességet nyertek az uralkodótól, a XIV. század folyamán maga a község is nemesi rangra emelkedett. A település magja már a XIII. században Felsővályon volt, ahol a plébánia állt. Boldogasszony titulusú egyházának papja 1332-ben kilenc garas pápai adót fizetett másfél márkára becsült jövedelme után. A középkorban kevésszer szerepel Vály neve, lakói erdőműveléssel, gazdálkodással foglalkoztak. A huszita háborúk idején a közeli Ratkó sorsában osztoztak, a környéket megszálló kelyhesek a helyi lakosságon élősködtek. 1469-ig, Mátyás király tisztogató hadjáratáig tartott a „zsebrák” uralom, csehek azonban kis szórványokban ott maradtak a zárt völgyekben. 1516 és 1568 közötti iratokban Vály birtokosai között találjuk az Ember, Fűlő, Kálas, Kálmánczy, Lökös, Nagy, Vályi és Vincze családot. A török hadak pusztítása sem kerülte el a Vály-völgyet, a hódoltság idején pedig teret nyert a protestantizmus. 1828-ban 502, 1851-ben 522 lakója volt Felsőválynak, ebből éppen félezren voltak reformátusok. Ma háromszáz körüli a népességszám, valamennyien magyarok. A kőfallal kerített, dombháton álló református templom tömegében azonos a középkori Szűz Mária-egyházzal. Erőd jellegű átalakításában szerepük lehetett a huszitáknak is - mint több helyütt a Felvidéken -, a tekintélyes nagyságú teremtemplom szintén XV. századi, a késő gótika jegyeit mutatja, Telkibánya hegyi templomához hasonló formában. Átépítése 1622-ben történt, ekkor készült festett famennyezete éskarzata. A vaskos kőtámokkal megerősített kerítőfal déli sarkán lévő négyszögű bástyára szintén a XVII. században emeltek fából ácsolt harangtornyot magas, karcsú, árkádos zsindelysisakkal. Figyelmet érdemel a nyugatra néző főbejárat fölé épült kapubástya, emeletén körbejárható erkéllyel, félköríves bélletében kettős ajtószárnnyal. 1720-ban Rétei János birtokos nagy költséggel javíttatta a templomot, 1732 karácsonyán pedig másfél mázsás harangot ajándékozott a gyülekezetnek. „A templom szomszédságában roskadozó parókia Gömör legszebb klasszicista épületei közé tartozik” - olvasható Tököly Gábor 2003-ban megjelent Kastélyok, kúriák, udvarházak Gömörben című munkájában. „Egyet sem találunk a valaha itt állt nemesi udvarházak közül” - panaszolta a 2006-ban fiatalon elhunyt történész-kutató, akinek fotókkal dokumentált kötetei a horror műfaját sorolva tárják elénk a vidék régi műemlékeinek pusztulását. A parókia - ahol Vályi Nagy Ferenc lelkész (1765-1820), Homérosz első magyar fordítója született - jelenleg is elhagyottan áll, állapota szemmel láthatóan romlik. A sorozatunk előző részében meglátogatott Zsipen a klasszicista Farkas-kastélyt már a halál állapotában láttuk. „Az országos műemléki lajstromban szereplő és védettséget élvező épület cseréptetejét néhány év alatt szétlopták, tetőszerkezetét elhordták és eltüzelték, a szaabadon maradt falak gyors romlásnak indultak” - jelezte Tököly. Nyolc év alatt a téglabányászat sokat haladt előre, iyen tempóban a kastély tetemét is hamar eltakarítják. Fogyatkoznak a magyar emberek és a magyar emlékek. REJTŐZKÖDŐ MAGYARORSZÁG A SZERZŐ FELVÉTELE Békés Márton gyüttesen vezetett oda a világháborús veret tőség, a két forradalom, majd a trianoni sokkhatás, hogy az 1919-20 utáni magyar ifjúság körében felerősödtek a mozgalmak, sőt a nemzeti mozgalmakra jellemző törekvések. Míg a dualizmus idején ismeretlen volt a fiatalok széles körű társadalmi szervezkedése, és a felsőoktatási intézmények berkeiben működő szakmai szervezeteken túl (amelyeket akkor és később is „kebelbeli egyleteknek” neveztek) nem léteztek mozgalmak, addig az ellenforradalommal egy időben igencsak megszaporodtak a „bajtársi egyesületek”. Ezek közül taglétszáma, szervezettsége és befolyása révén kiemelkedett az 1919-ben alapított és 1945-ben feloszlatott - háborútól háborúig működő - Turul Szövetség. A vörösök leverésével egy időben, 1919. augusztus 3-án alakult meg a Magyar Egyetemek és Főiskolák Országos Nemzeti Turul Szövetsége, amelynek karonként szerveződő egyesületei öt év múlva vették fel egységesen a rövidebb és emblematikus Turul Szövetség nevet. A Turul Szövetség önmagát „bajtársi egyesületnek” nevezte, és attól vált egy ifjúsági mozgalmon túlmenő társadalmi szervezetté, hogy nem csak felső iskolásokat tömörített - avat be a részletekbe Kerepeszki Róbert történész (Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara), aki tavaly foglalta össze a Turul történetét A magyar jobboldali hagyomány, 1900-1948 című kötet (Osiris Kiadó, 2009) számára. Az ellenforradalmi, „keresztény-nemzeti” szervezetek fontos bázisa volt az egyetemeken, főiskolákon és akadémiákon tanulók csoportja. Ezt ismerte fel Antal István, a Turullal szimpatizáló Gömbös Gyula miniszterelnök sajtófőnöke, amikor megjegyezte, hogy a Turul Szövetség „igen nagy szerepet vitt az akkori közrend biztosítása körül”. A Turul persze nemcsak úgy biztosította a közrendet, hogy egyetemi karhatalmi zászlóaljakat állított fel a campusokon, hanem nevéhez fűződik az 1919—20-as tanév „zsidómentes szemesztere” is, amikor a turulisták igazolóbizottságai és korántsem a „közrend biztosítását” szemük előtt tartó különítményei a zsidó (származásúnak tartott) diákokat egyszerűen kiverték az egyetemekről. A Turul azonban jóval több volt ennél, noha kétségtelen, hogy az antiszemita megnyilvánulások a szervezet állandó elemei voltak - mondja Szécsényi András történész (Holokauszt-emlékközpont), aki egy hasonló, 1941-es incidens történetét nemrég a Kommentár című folyóiratban dolgozta fel. Számos egyetemista mozgalom működött a Turulon kívül is, mint például a Műegyetemen alakult Magyar Technikusok Hungária Bajtársi Egyesülete, a katolikusokat tömörítő Foederatio Emericana (1921-46) és az 1927-ben alapított legitimista Szent István Bajtársi Egyesület. A Turul azonban sem felekezetekhez, sem pedig kizárólag egyes oktatási intézményekhez nem kötődött, így vált lehetségessé -amint Szécsényi mondja -, hogy 1919 és 1939 között több hullámban robbanásszerű taglétszám-gyarapodás ment végbe soraiban. A Turul tagegyesületeinek száma az 1923-as 12-ről 1926-ra ennek háromszorosára nőtt, 1934-ben már 78 tagegyesülettel működött, amely szám az évtized végére 112-re ugrott. S míg 1929-ben kilencezer tagot számlált a Turul, addig a korszak végére minimum 20 ezer, de egyes sajtóhírek szerint 40 ezer turulista volt az országban. Egységes ernyője alatt egyedül az egyes kari hallgatói szervezetek kaptak más-más nevet, így a joghallgatók turulista fiókszervezeteit országszerte Werbőczy Bajtársi Egyesületnek nevezték, az orvostanhallgatók a Csaba, a bölcsészek az Árpád Bajtársi Egyesületbe tömörültek. A több tízezer főnyi tagság különböző ideológiai platformokon helyezkedett el. Kerepeszki Róbert kutatásai szerint a húszas években a „szegedi gondolat” és a „keresztény-nemzeti eszme” ellenforradalmi ideológiája határozta meg a Turult, amely akkoriban a rendszer radikális folytatását képviselve a Horthykorszak jobb szélén állt, így a Turul ekkoriban a fajvédelem, valamint a revizionista gondolatok közvetítőjeként viselkedett. A következő évtized elején azonban másféle gondolatok jelentek meg, hiszen ekkor egyrészt erőteljesebbé vált a szervezet szociális tartalma, másrészt ettől kezdve olyan fiatalok is csatlakoztak hozzá, akik már nem a világháború és az ellenforradalom idején, hanem a Bethlen-konszolidáció végén kezdték az egyetemet, főiskolát, így a harmincas évek első felében a turulisták bekapcsolódtak a falukutató mozgalomba, majd kialakult egy szárny, amely a népi írókkal rokonszenvezett. Soraiban feszültségek jelentek meg a világháború előestéjén éppen az eszmei inkoherencia folytán. Míg ugyanis Fitos Vilmos - 1933-tól a népi szárny vezetőjeként - náciellenes irányba igyekezett orientálni a Turult, addig a radikális nemzetiszocialista Kémeri Nagy Imre a nyilasok ifjúsági bázisává próbálta tenni. A Turul vezetésében 1935-ben válság állt be, majd 1943-ban kettészakadt egy 26 év alattiakat tömörítő ifjúsági és egy ennél idősebbeket befogadó társadalmi szárnyra. A szervezet sokszínűségét jelzi, hogy egyaránt tagja volt a fiatal Wass Albert, de a kommunista Zöld Sándor, Rákosi későbbi belügyminisztere és Radó Endre, a nyilasterrorért felelős Nemzeti Számonkérő Különítmény majdani vezetője is. A két kutató felidézi, hogy csak a harmincas évek közepére alakult ki a Turul hivatalos ideológiája, amelyet „bajtársi eszmének” neveztek. „A bajtársi eszme a magyar sorsközösség gondolatát jelenti” - írta az 1937- es útmutató. Ettől kezdve a Turul egyre inkább az „államalapító turáni elem” és a „magyar faj védelme” mellett kötelezte el magát, majd ehhez társultak a szociális követelések és a zsidóellenesség, valamint a magyarországi németséggel és a hitleri terjeszkedéssel szemben egyaránt ellenséges érzés. „Mindig csak a magyar faj érdekeit szabad szem előtt tartanunk” - fogalmazott a turulista Erdélyi Ernő 1940-ben, majd hozzátette, „ha zsidóbarát, ha pángermán, ha pánszláv vagy, a Turulhoz semmi közöd!” A szervezet kiadásában megjelent Magyar kátéban pedig ez állt egy év múlva: „A Turul-eszme már nemcsak keresztény, jobboldali, hanem erőteljesen népi és szociális tartalmú.” Az ideiglenes kormány 1945-ben tiltotta be a mozgalmat, az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME), a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE), a Volksbund, a nyilaspártok és a Magyar Élet Pártja társaságában. A Horthy-korszak jellegzetes ifjúsági mozgalmával, a Turul Szövetséggel foglalkozik hétfőn az Ősök tere. Az adás időpontja a Hír Tv-ben: hétfő 22.05. Ismétlések: kedd 10.30; szerda 16.05; szombat 15.05. ______ŐSÖK TERE___________________ Háborútól háborúig Kik voltak a turulisták, és mit akartak? Miért szakadt ketté a Turul Szövetség? Ezeket a kérdéseket teszi fel hétfőn a Hír Tv Ősök tere című műsora. 39 Magyar Mini • Magazin 2010. augusztus 21., szombat