Magyar Nemzet, 2010. december (73. évfolyam, 327-355. szám)

2010-12-30 / 354. szám

D Látor Tér 2010. december 30., csütörtök Hamvas-fürt díj a borkedvelőktől Bortemplomot épít az elismerésben részesülő Káló Imre, aki főfoglalkozásban erdészként dolgozik M­ihály Gábor szobrászmű­vész és Molnár Pál újságíró alapította öt évvel ezelő­tt a Hamvas-fürt díjat. Az elis­merést a borkedvelő közönség minden esztendőben annak ítéli, aki a „Szent Ko­rona örök tartományaiban művészi szint­re emeli a bor készítését”. Az idei győztes Káló Imre díjazása azért is érdekes, mert a főfoglalkozásban erdészként dolgozó vin­cellér borait az üzletek polcain egyelőre még hiába keresnénk.­­ Pár év múlva elkészülhetnek az „első fecskék”, amelyek már az emberek sokasá­gához is eljuthatnak majd - fogad szomo­lyai otthonában a díjazott. - Jelenleg hu­szonnégy fajta szőlővel foglalkozom, hu­szonkét évjárat van mögöttem, az átlagnál több jó bor áll a pincémben. De a természet arra tanított, legyek türelemmel addig, amíg annyi tudást halmozok fel, ami elég alap ahhoz, hogy a házasításokban magas szintet érjek el. A lányom nemsokára elvég­zi az élelmiszer-ipari egyetemet, és segítsé­gére lehet közös családi vállalkozásunknak marketing-, adó- és kereskedelmi ügyek­ben - kecsegteti híveit és a borkedvelő kö­zönséget Káló Imre. Ezek azonban még a távoli tervek, idén - ez is jelzi a házigazda különleges habitu­sát - más kötötte le energiáit: „borkápol­nát” és „bortemplomot” építtetett. A hoz­zá betérő vendégek részére kialakított, gyönyörű cserépkályhával melegített te­remből kilépve lépcsőn érünk le a borká­polnába.­­ Ahhoz, hogy a termőhelyhez méltó bor szülessen, egy olyan kísérletet vállaltam be, mint senki más, pénzért ugyanis nem tud megszületni a legjobb bor, csak úgy, hogy lélekben, fejben rá­kapcsolódtam a természet gyökerére - visszahangozza ars poeticáját a pince. A kápolna tufájába vájt borszarkofágokban saját legjobb nedűit kívánja elhelyezni a Káló Imre. - Itt lesz majd Attila kőszobra - mutat lelkesen egy most még üresen ál­ló pontra. A műalkotást Jámbor Zsigmond szobrászművész készíti, az ő érdeme a pince kialakítása is. - Nagy küzdelem volt az idei év - eleve­níti fel az esztendő történéseit -, sok em­bernek semmi nem termett. Ez volt az a szezon, amikor nem csak úgy csettintésre érett be a gyümölcs, ráadásul a tavalyi esz­tendő soha nem látott nagy minőséget ho­zott. Az eső idén tönkretett mindent. De a Kárpát-medence éppen arról híres, hogy mindig van vénasszonyok nyara, ritka, amikor nincs, meg kellett várni idén is, hogy bort készíthessünk a szőlőből - mesél a termésről. Átlépünk a bortemplomba, a helyiség kvázi szentélyében egy magyar Szent Koro­na sziluettjét vájta a szobrász a pince falába. Mellette a sarokban helyezkedik majd el Szent István szobra egy trónon, a terem át­­ellenben fekvő sarkába pedig Szent László alakja kerül. - Saját erőmből építettem fel mindazt, amire mások milliárdokat költe­nek el, és készítenek olyan borokat, ame­lyek kevés szőlőt láttak, miközben soha nem látott módon áramlik be az országba a külföldi bor is. Csoda? Az osztrákoknál már több a szőlőterület, mint nálunk. Egy alpe­si országban... - zsörtölődik kissé, miköz­ben templomában kalauzol. A terem közepén álló oszlopon a csoda­­szarvas legendája elevenedik meg, Hunor és Magor képmása díszíti a pillér tövét. Az oszlopfőn tölgylevelek és szőlőfürtök utal­nak Káló Imre erdész és borász mivoltára, a támasz előtt egy Balaton-felvidékről szár­mazó, több mint kétezer éves, hatalmas kő­tábla fekszik - a baráti ajándék egy, a római korban használt szőlőprés része volt. Az „oltárként” funkcionáló kőlapot négy fekvő oroszlán tartja, a falakon kialakított tíz vak­ablakba egyenként kétszáz üveg bor fér, ezekbe kerülnek a Kárpát-medencében je­lenleg fellelhető legjobb borok. Mindezt hi­tel és támogatás nélkül építette fel az idei Hamvas-fürt díjazottja, családtagjai, bará­tai segítségével. A teremből kőbe faragott lépcsősor ve­zet a régi pinceágakba, ahol borral kínál a házigazda.­­ A szőlő a legintelligensebb kultúrnövény, amely az ember tudása ál­tal válik borrá, és évekig eltartható folyé­kony táplálékká. A bor gyógyszer, engem is ez éltet - mondja. - Mégis, míg valaha a harmadikok voltunk a világ bortermelői között, ma a huszonnyolcadik helyen sze­rénykedünk. Kissé szomorkásan teszi hozzá, hogy a történelmi Magyarországon még Európa második legnagyobb szőlői termettek nagyjából hétszázezer hektáron, és még a második világháborút követően is megma­radt egyharmada, amiből az ország lakos­ságának tíz százaléka élt.­­ A nagyüzemi gazdálkodás során sokat romlott a szőlő minősége, és megkezdődött a „labortechnika”. Nézzük csak meg, hány­féle adalékanyagot tesznek a borba. A tava­lyi ominózus glicerines botrány csak egy ki­ragadott eset volt a sok közül, ráadásul nem is mérvadó, hiszen a glicerin természetes úton is része a szőlőnek, bornak. 1996 óta Magyarországon nem lehet használni - a többi európai országban igen -, de ha ez az anyag nem alkalmazható, mást se keverje­nek a borba! Cukrot, sűrítményt, savat, vi­taminokat, íz- és színfokozókat, chipset (pörkölt faforgács, amellyel a nagy fémtar­tályokban a barrique hordós érlelést imitál­ják - a szerk.), amik tonnaszámra érkeznek az országba. Mesterséges anyagokkal nem lehet helyettesíteni a természet értékeit! - figyelmeztet a borász, aki szerint egyértel­mű, hogy igazán jó, a termőhelyhez méltó borok manapság már csak a kézműves pin­cékben születnek. - Nem fél, hogy megkövezi a borásztár­sadalom? - Lehet a jót kövezni mindaddig, míg az utolsót is agyon nem kövezik. Az, aki a bűn útján él, soha nem fog teremteni, mindig csak elvesz. Akik eddig bűnben él­tek, nem fognak holnaptól megváltozni. Nekem viszont az az evidencia, hogy tisz­telem a másikat, és ha már segíteni nem tudom, az a minimum, hogy nem ártok neki - szögezi le. Hozzáteszi: Magyaror­szág felemelkedésének záloga a szőlő- és borkultúra újraéledése, hatására az em­berek is megváltozhatnak. Közben 2009-es kékfrankost tölt. Borá­nak illata, mint érett meggy és vanília keve­réke, észrevétlen csúszik le a torkon, egyik korty kéri a másikat. Hitvallásának ismeretében nem megle­pő, ha azt tervezi: a közeljövőben televíziós borkóstoltató műsort indítana, amin ke­resztül közérthető formában, a bor segítsé­gével mutatná be a magyar kultúra vívmá­nyainak együttesét. - A műsorban a ma­gyar népi művészetet, a gasztronómiát népszerűsíteném - mondja mosolyogva, miközben egy tavalyi, aranysárga szürke­baráttal kínál. Fenséges az íze. Magát szerényen „csak” egyszerű magyar embernek vallja, aki a magyar borásztradíciókon nevelkedve a generációs értékteremtés folytatója. Meg­próbál minél több ismeretet szerezni, hogy egyre ízletesebb borokat készít­hessen­­ és hogy teszi! Aki kóstolta már borait, áradozik Káló Imre tehet­ségéről. A szomolyai borászt a közelmúltban Hamvas-fürt díjjal, egyfajta alternatív „Év borásza” címmel tüntették ki. M­ásfél milliárdos büntetés borhamisításért ■ PÉNES ZOLTÁN___________________________ E­ ddig soha nem látott mértékű büntetést szabott ki a Mező­­gazdasági Szakigazgatási Hiva­tal egy bort hamisító, családi tulajdonban lévő társaságra. A Vidékfej­lesztési Minisztérium sajtóközleménye szerint a hatóság emberei csaknem öt­ezer hektoliter „manipulált” bort talál­tak a Kiskun-Vin Kft. akasztói telephe­lyén. A hatóság ezért 1,4 milliárd forin­tos minőségvédelmi bírságot szabott ki a cégre. A borászati üzemben 2010. ok­tóber 21-én tartott átfogó ellenőrzésen a szakigazgatási hivatal dolgozói 140 min­tát vettek, ebből 10 bortételnél állapítot­tak meg szabálytalanságot. Öt bor eseté­ben vizezésre derült fény. Három tétel­nél különböző fajtanévvel ellátott azo­nos színanyag-összetételt jelzett a labo­ratóriumi eredmény. A Kékfrankos faj­tanévvel forgalmazott bor fajtajellegét a természetes színanyag-összetétel nem igazolta. Egy tételt pedig engedély nélkül forgalmaztak. Az elkövetett szabályta­lanságok miatt a borászati hatóság a Kiskun-Vin Kft. borászati üzemét 2010. november 29-én 30 napra ideiglenesen bezáratta. Az eset azért is érdekes, mert a cég honlapján azt állítja, hogy saját korszerű laboratóriumának köszönhetően termé­keiket folyamatosan ellenőrzik, így gon­doskodva az állandó minőségről. A Kiskun-Vin Kft. egy családi vállalko­zás - legalábbis erre lehet következtetni az Opten cégadatbázisában lévő adatokból. A társaságot Beszedics László és felesége ala­pította 1996-ban. Az ötmillió forint jegy­zett tőkével működő cég az elmúlt évek­ben évente kétmilliárd forint körüli forgal­mat bonyolított, amely után évi átlag öt­venmillió forintos nyereséget könyveltek el. Beszedicsék tagként szerepelnek még az ugyancsak akasztói Mátraaljai Szőlőter­melő Kft.-ben, a keceli Szőlő-Bor Szőlésze­ti és Borászati Kft.-ben, a Szőlőtermelő Kft.-ben és az ecsédi Agrária Mezőgazda­­sági Szövetkezetben is. Ezen kívül három ingatlanos cégben is tulajdonosok, az egyik ezek közül a Kiskun-Vin Kft.-ből történt kiválással alakult meg. A honlap­jukról kiderül az is, több mint 50 ezer hek­toliteres tárolókapacitással rendelkeznek, boraikat tartályos, kannás, palackos kisze­relésben belföldön és külföldön egyaránt értékesítik. Jelentős a litván, szlovák, cseh piacok, de kapcsolatban állnak a német borpiaccal is. Cukor helyett: Kábán keresik a befektetőt Újra befektetőt keresnek a volt kábai cukorgyár hasznosítására, mert so­kadik jelentkezőként a Kábai Befek­­ tetői (KB) Kft. is belebukott a Gráf József volt agrárminiszter nevével fémjelzett szerkezetátalakításba. Az újabb próbálkozás áldozata az ug­ródeszkának szánt Agrobázis Zrt. lett, amely ellen kényszer-végelszá­molási eljárást indítottak, munka­­vállalói pedig 2009 nyara óta hiába várják fizetésüket.­ ­ Dombi Margit___________________________ A­z Agrobázis Zrt.-t 2009 elején vásárolta meg a székesfehérvári bejegyzésű Kábai Befektetői Kft. az Eastern Sugar (ES) csoport­tól. Ezt csak első lépésnek szánták, a cél az európai cukorkvóta-csökkentés miatt 2007-ben bezárt kábai cukorgyár ingatlan­jait és cégeit birtokló Eastern Sugar Zrt. részvényeinek megszerzése volt, erre 1,2 milliárd forintos ajánlatot tettek az ES cso­port topmenedzsmentjének. Úgy tervezték, hogy az Agrobázison keresztül ütik nyélbe a vásárlást, és fejlesztik fel a cukorgyár terü­letén jelenleg is működő ipari parkot. A nagyszabású tervek előkészítésére öt mun­kavállalót vettek fel az Agrobázishoz, ám a nagy üzlet végül kútba esett, az előkészíté­sén dolgozó alkalmazottak munkabérének fedezete pedig egy másik cég számlájára vándorolt. A cég fejenként több mint egy­millió forinttal tartozik alkalmazottainak. A pénzt már a munkaügyi bíróság is megítél­te, ám behajtani nem tudják, mert az Agrobázis gyakorlatilag eltűnt, bevallási kötelezettségeit régóta nem teljesíti, szám­lája 2009. május óta üres - tudtuk meg Sarkadi Adriántól és Sarkadiné Demján Ju­dittól. A két fiatal kertészmérnök 2009 tava­szán dolgozott négy hónapig a részvénytár­saságnak - ebből hármat fizetés nélkül. Dénes János Attila, aki 2009-ben a mun­káltatói jogok gyakorlója volt, a bérfedezet eltűnése kapcsán úgy nyilatkozott, a Rábái Befektetői Kft. egyik tulajdonosa, Pongrácz Imre utalta el azt jogtalanul felesége egyik cégének bankszámlájára. Az átutalás mö­gött szerinte nem volt számla sem, ezért ta­valy június 4-én feljelentést tett a rendőrsé­gen - közölte. R. Szabó Ágnes, a Fejér Me­gyei Rendőr-főkapitányság szóvivője tájé­koztatása szerint a feljelentésben foglalta­kat kivizsgálták, majd a nyomozást bűncse­lekmény hiányában megszüntették, mert az átutalás számlával volt alátámasztva. Arra a kérdésünkre Dénes János Attila nem tudott válaszolni, hogyan jutott a milliárdos fejlesztési tervekkel érkező be­fektető odáig, hogy nem egészen fél tucat ember munkabérének kifizetéséhez se rendelkezzen elegendő fedezettel. Pong­rácz Imrét pedig hiába kerestük mobilján, nem sikerült elérnünk. A Rábai Cukorgyár 2007-es bezárása utáni időszakot végigkövetve kiderül, a KB Kft. előtt mások is kudarcot vallottak már ottani terveikkel. A kudarcok azért megle­pők, mert a cukorgyár bezárására, illetve a szerkezetátalakítás költségeire mintegy húszmilliárd forintnak megfelelő összeget biztosított a magyar állam közbeiktatásával az Európai Unió. (A szerkezetátalakításra az Eastern Sugar pályázott, megőrizve az ingatlan tulajdonjogát.) A pénz felhaszná­lását feltételekhez kötötték: ezek egyike volt például - azon kívül, hogy a cukorgyártást közvetlenül szolgáló berendezéseket le kel­lett bontani - a terület 2013-ig ipari park­ként történő működtetése. A kötelezettsé­gek közé tartozott a cukorgyártást szolgáló szikkasztó tavak betemetése, helyüket ipari beruházások céljára való alkalmassá tétele is. Tavaly nyáron a tavak gátjait elbontot­ták, ezt követően a hetvenkétmillió euró ka­uciójaként visszatartott több mint hetven­­millió eurót a Bajnai-kormány felszabadí­totta, vagyis az összeget átutalták. A Rábai Cukorgyár területén jelenleg tucatnyi vál­lalkozás - közük egy importcukrot raktáro­zó és csomagoló cég - dolgozik. Az Eastern Sugar továbbra is befektetőt keres.

Next