Magyar Nemzet, 2017. szeptember (80. évfolyam, 204-229. szám)
2017-09-16 / 217. szám
Magyar Nemzet 2017. SZEPTEMBER 16., SZOMBAT Trieste libera A homogén nemzetállam gondolata Triesztben is kifejezett eljelentéktelenedéssel járt A tének üvegfalát tölti be a felirat: „Wel come to the Free Territory of Trieste”. Májusban azt is hozzátették, hogy: „US, UK, come back!” Trieszt 1918-ig egy közép-európai birodalom multikulturális kikötővárosa volt, amelynek építészete inkább emlékeztetett Bécsére vagy Prágáéra, mint Bolognáéra vagy Veronáéra. A városban az első világháborús vereségig az utcákat az olasz mellett német, szlovén és horvát emberek töltötték meg, a lakosság több mint harmada szláv volt. Olaszország 1918-ban kebelezte be a várost, ezzel ért véget Trieszt hétszáz éves Habsburg-története. A fasizmus idején a helyi szlovén kisebbséget kíméletlenül üldözték, nyelvüket, iskoláikat betiltották. Mint térségünkben mindenütt, a homogén nemzetállam gondolata Triesztben is politikai, gazdasági és kulturális eljelentéktelenedéssel járt. A második világháború után rövid időre úgy tűnhetett, Trieszt felszabadulhat az olasz megszállás alól, és saját jogon kerülhet vissza Európa térképére. Az éppen hetven éve, 1947 szeptemberében aláírt párizsi békeszerződés értelmében a város és környéke az ENSZ felügyelete alatt önálló többnyelvű „ország” lett. A szabadság 1954-ig tartott, amikor az ENSZ úgy döntött, átadja a trieszti állam feletti ellenőrzés jogát az olaszoknak. A városban ezt sokan a mai napig ideiglenes helyzetnek tekintik, ám a hidegháborúval ugyanúgy véget kellett volna érnie, mint mondjuk Berlin megosztottságának. Ezért köszöntik a trieszti szabad állam hívei Tőzsde téri (piazza della Borsa) székházuk falán angolul a turistákat, és várják vissza az amerikai és brit csapatokat az olaszok helyébe. Hogy hányan támogatnák ma Trieszt elszakadását Olaszországtól, persze nehéz megmondani. A szeparatisták anynyira komolyan veszik az olasz hatalom elutasítását, hogy nemcsak adót nem hajlandók fizetni, de a választásokon sem vesznek részt soha. Viszont többször rendeztek már többezres tüntetéseket az önállóságért. 2012-ben Bécsig, az egykori birodalmi fővárosig utaztak, hogy a Ringen skandálhassák: „A mi kikötőnk a ti kikötőtök!” Az osztrák libe 2012-ben Bécsbe utaztak, hogy a Ringen skandálhassák: „A mi kikötőnk a ti kikötőtök!”rális NEOS párt egyes köreiben is lenne hajlandóság arra, hogy Ausztria hasonló védhatalmi státust nyerjen Trieszt felett, mint amivel ma Dél-Tirol esetében rendelkezik. Triesztben pedig ma is találkozni elegáns prémgalléros hölgyekkel, akik bár egy szót sem beszélnek németül, remek Illy kávéjukat kavargatva „osztráknak” érzik magukat. Amikor 2015 májusában az olasz állam Triesztben akarta megünnepelni, hogy száz évvel azelőtt Róma hadat üzent Bécsnek, a helyi napilap, az 1l Piccolo figyelmeztetett: a városban ma is sokan Ausztriának drukkolnak. Az 1954-es megszállás utáni éveket Triesztben a fasizmusból örökölt olaszosítás jellemezte. Lassacskán látta be a város: ahogy Közép-Európában mindenütt, úgy itt sem nyertek semmit a Habsburg birodalom megszűnésével. A nyolcvanas évek elején Manko Cecovini szlovén származású politikus személyében már olyasvalaki tölthette be a polgármesteri tisztséget, aki később európai parlamenti képviselőként Habsburg Ottóval közösen tett sokat a közép-európai népek megismertetéséért és szabadságáért. Sajátos hobbijukként Strasbourgban beszédeiket öt-hat nyelven mondták el, ahogy egykor a bécsi parlamentben bevett gyakorlat volt. 1992-ben az Illy caffé magyar származású tulajdonosa, Riccardo Illy lett a város polgármestere. Az ő két ciklusa alatt Trieszt teljességgel fel merte vállalni Habsburg múltját. Visszakerült Sisi szobra a pályaudvar elé, és az olaszosított közterek alatt sárga-fekete táblákon az osztrák időkbeli megnevezések is olvashatók lettek. A város közép-európai identitásának hangsúlyozásával akarja önállóságát bizonyítani ma is. Számos kávézóban, kocsmában van Ferenc József-portré, Habsburg-címer vagy osztrák zászló. A helyi szlovénság is újra kezdi megtalálni és megkapni a neki járó helyet. Az egykori birodalom visszaállítására nyilván nincs esély. Az 1947 és 1954 közötti önálló trieszti állam azonban ma sem lenne teljesen irreális. Egyrészt az 1954-es megszállás nemzetközi jogilag valóban vitatható. Másrészt egy önálló, többnyelvű trieszti államban nem csupán az osztrák múlt lenne ismét megélhető, gazdaságilag is előnyösebb helyzetbe kerülne a város. Ma az egykori birodalmi kikötő Olaszország egyik leggazdagabb városa ugyan - de alapvetően kedves, álmos periféria csupán. Néhány éve egy felmérésből kiderült: az olaszok többsége azt sem tudja, hogy Trieszt az övék. A triesztiek számára persze világos, hova tartoznak ma. Jelentős részük azonban szívesen változtatna, ki az egykori osztrák kikötőváros, Trieszt csodálatos főteréről, a Piazza Grandéról továbbgyalogol, a hajdani börzepalotával szemben sajátos üdvözletben lehet része. Egy szecessziós épület egész felső emele * Dübörög a Pakspropaganda lesó, biztonságos, klímabarát - ez a paksi atomerőmű-bővítés szlogenje. A nyári fesztiválok idején a Magyar Villamos Művek utazó kamionja végigrodeózta az országot, a VOLT fesztiváltól a Szigetig, és az oldalán ezt a három szót lehetett olvasni. A bemutatóval a fesztiválozó fiatalokat próbálták meggyőzni arról, hogy a paksi bővítés olcsó áramot ad, az erőmű pedig biztonságos és klímabarát - bár valószínű, a pártolókhoz képest korszerűbb tudású nemzedék kevésbé fogékony a legújabb nukleáris agymosásra. A paksi bővítés három jelzőjével más baj nincs azon kívül, hogy egyik sem igaz. Számtalan közgazdász - köztük energetikai szakemberek - számításai bizonyítják, hogy az atomáram a legdrágább. A számokkal persze lehet bűvészkedni. Ha csak a felépült erőmű működését tekintjük költségnek, azt is el lehet hitetni, hogy az áram olcsó lesz. Ám a korszerű kalkulációk az életciklus-elemzést is figyelembe veszik, így abban a bizonyos árban joggal lesz benne az uránbánya-feltárás költségeitől az erőmű lebontásáig és a kiégett, nagy aktivitású, hosszú élettartamú sugárzó hulladék végleges elhelyezéséig sok minden. Az új blokkok működése az Európai Unió vizsgálata szerint sem lesz gazdaságos. Állami támogatásra lesz szükség. A biztonságos jelzőt Three Mile Island, Csernobil és Fukusima után nem tisztességes használni. A nagy nukleáris katasztrófákon kívül számtalan kisebb-nagyobb üzemzavar, tűzeset, radioaktív kibocsátás vagy majdnem baleset kíséri az atomenergia történetét. A lista több százas, noha nem is teljes. És akkor még nem beszéltünk a világ erősen sugárszennyezett, lakhatatlan területeiről, az orosz Majak üzem környékéről, a csernobili zónáról, a fukusimai erőmű környezetéről, az amerikai Hanford nukleáris tárolóról - ahonnan szivárog a sugárzó folyadék -, az angliai Sellafield vagy a francia La Hague hulladéklerakók és nukleáris feldolgozóüzemek szennyezett helyszíneiről. A klímabarát kitétel is csak részben igaz. Az atomerőműben az áramtermelés folyamata valóban nem bocsát ki szén-dioxidot, ez a szakasz rendben van. Életciklus-elemzéssel azonban kiderül, hogy az urán kitermelése és dúsítása, az érc szállítása, a fűtőanyag előállítása, az erőmű és a kiszolgáló létesítmények építése, az acéltartályok gyártása során szén-dioxid-termelő foszszilis energiát is használnak. Továbbá a kiégett fűtőanyag hűtése, lerakása, őrzése, az atomtemetők kialakítása sem atomárammal működik többnyire. Az sem mindegy, hogy a paksi bővítésre szánt hatalmas összeg elveszi a lehetőséget attól, hogy az anyagi forrásokat a valóban környezet- és klímabarát megoldásokra lehessen felhasználni. Az érvek ellenére a paksi propaganda dübörög. Vlagyimir Putyin orosz elnök minapi látogatása után Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kijelentette, az építkezést már semmi nem állíthatja meg. Januárban kezdődik. A valós költségekről, az orosz energiafüggésről, a titkosításról, a megakadályozott népszavazásról nem esett szó. Néhány nappal később, szeptember elején kezdődött a tanév a felsőoktatásban. A Debreceni Egyetem, amely a Putyinnak szánt díszpolgárság miatt került a figyelem és egyben a tiltakozások középpontjába, felkérte Süli Jánost, a paksi bővítésért felelős minisztert az évnyitó beszéd megtartására. Süli arról beszélt, hogy az egész ország számára hatalmas lehetőség az erőmű bővítése. A miniszter a három jelző szellemében a jövőképet is vázolta: ha sikerül az építkezéssel új munkahelyeket teremteni, ha fellépünk a szén-dioxid-kibocsátás ellen, ha továbbra is olcsón állítjuk elő a villamos energiát, akkor versenyképes marad a magyar gazdaság. Arról nem szólt, hogy állami támogatásra lesz szükség, és hogy a múlt század legdrágább, legkockázatosabb technológiájával állítanák elő a jövő energiáját. TŰSAROK Nő legyen a talpán - vagy férfi; ezekben a különös időkben sose tudhatni aki az itt látható lábbeliben állva bírna maradni. Mondjuk szerencsére nem kell, sőt nem is igen lehet kipróbálni. Nem mindennapi és nem is alkalmi viseleteket tekinthet meg ugyanis a publikum a Műcsarnokban. További érdekesség: a Cipőmágia - experimentális cipődizájn című kiállítást René van Hell, Hollandia kijelölt budapesti nagykövete nyitotta meg. FOTÓ: MTI/MÁTHÉ ZOLTÁN vélemény . Ellenségek kívül-belül UGRÓ MIKLÓS A Fidesz nem fogja a 2002-es hibáját még egyszer elkövetni. Orbán Viktor mondta egy háttérbeszélgetésen, hogy a választás előtt oly megnyugtatónak tűnt az előnyük, hogy úgy vélték, elegendő egy csendes, előnymegtartó kampányt folytatniuk, és nem szükséges a negatív kampány eszközeivel élniük. Előnymegtartó kampány...?! Hiszen Orbán Viktor labdarúgó volt, ha valaki, hát ő aztán pontosan tudta, hogy a profik nem ülnek rá a félidei egy-nullra, hanem igyekeznek minél előbb, végképp térdre kényszeríteni az ellenfelüket. Az előny tartogatásának rossz vége lett. Az ellenfél nemcsak felzárkózott, nemcsak kiegyenlített, hanem - igaz, némi külső segítséggel - a győzelmet is megszerezte. Nos, ebbe a hibába még egyszer nem esik bele a Fidesz! Most, a választás előtt hét hónappal nem egyszerűen megnyugtatóan, hanem utcahosszal vezet, józan, tárgyilagos számítások szerint aligha lehet legyőzni, de előnymegtartó kampányról, nyugodt választási küzdelemről szó sem lehet. A Fidesz már jóval a szavazás előtt rommá verné az ellenfeleit. Ezúttal él a negatív kampány eszközeivel, mással se nagyon. - Veszélyben a haza! Meg kell védeni az országot! - sulykolják. Történelmi tapasztalat, hogy háborús időkben a népek nem cserélik le a kormányt. Nálunk nincs ugyan háborús helyzet, de ez a legkevésbé sem akadálya annak, hogy azt szuggerálják a lakosságba, hogy valamiféle hadiállapot van, vagy van kialakulóban, amelyet csak a jelenlegi kormány képes feloldani. Ám minden háborús retorika lényege az a kettősség, amellyel egyfelől megnyugtatják a lakosságot, hogy ne féljenek, mert a kormány megvédi őket, másrészt hergelik is az embereket, mondván, az ellenség ravasz és alattomos, nem árt mindenkinek résen lennie. A kormányzat egyik legfőbb feladata, hogy táplálja és magas hőfokon tartsa rajongóiban a harci lángot, és a leghasznosabb ilyen célú tűzszerszám az ellenségkép faragása. Az ellenség akkor igazán jó, ha nemcsak látható, kézzelfogható és felismerhető, mint a migránsok és Soros György, de titokzatos is, meg álcázza is magát, mint a készülőfélben lévő utcai zavargások külföldi szervezői. Ezek létét titkosszolgálati adatok bizonyítják, a titkosszolgálati adatok létét pedig Rogán Antal maga támasztja alá, akinek szavahihetősége Gyurcsányéval vetekszik. Ha már Gyurcsány szóba került, őt folyton le akarták lőni holmi titokzatos merénylők, úgyhogy amerre járt, mesterlövészek lepték el a tetőket, Fletó meg rendszeresen gyerekekkel vette körül magát, hátha így magába száll az orvlövész. A mai merénylők azonban nem valamelyik vezető személyt akarják levadászni, hanem mindjárt az egész rendszert döntenék meg. Ami azért is különös szándék egy demokráciában, mert a kormány leváltása egyáltalán nem azonos a rendszer megbuktatásával, de a kormánypárti megszólalásokban rendszeresen összemossák a kettőt. Természetesen, mivel kampány folyik, a kormányoldal nem érheti be csupán külhoni ellenségekkel, hazaiakra is szükség van. Alapvetően mindenki ellenségnek számít, aki nem Fidesz-rajongó, de nagy részük pusztán csak félrevezetett, elbutult ember, akikkel szemben a hatalom hajlandó nagyvonalúan kegyelmet gyakorolni. No de a külföldi zsoldban álló civilnek álcázott ügynökök, azaz sötét hazaárulók, a Soros-terv végrehajtói, a készülő utcai zavargások hangadói nem érdemelnek illiberális könyörületet, örüljenek, hogy egyelőre csak pellengérre állítják őket. Gulyás Márton, Schilling Árpád, Vágó Gábor, mint a kormány első számú közellenségei, még erőszakos eszközök használatától sem riadnak vissza - a Fidesz alelnöke szerint. Ha valóban ők jelentik a legnagyobb veszedelmet a kormányra, akkor tényleg nagy a baj. De a kormány ellenük is megvédi az országot, miként minden rendű és rangú, önmagát ellenzékinek mondó alaktól és alakulattól, akik, illetve amelyek közös jellemzője, hogy csak a hatalmat akarják. Ellentétben a Fidesszel, amely kizárólag szolgálni szeretné a nemzetet. Példamutató alázattal és tisztességgel.