Magyar Nemzet, 2017. szeptember (80. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-16 / 217. szám

12 ROVATVEZETŐ: WEKERLE SZABOLCS •kultura@magyarnemzet.hu Hallott erről? Nem hiszem, hogy a férfiak egója elősegítené, hogy sikeres és méltó partnerük legyen. Tudom, nehéz, de már kibékültem ezzel. GLENN CLOSE AMERIKAI SZÍNÉSZNŐ A THE GUARDIAN BRIT NAPILAPNAK A Sőth Sándor által megformált Pierre alakja beírta magát a halhatatlan klasszikusok közé FORRÁS: IMDB ■áí Jfc - Harmincöt éves az egyik legjobb magyar film „A Megáll az idő a megkövesedett problématömeget robbantja rá a nézőre” • Meglepő, örök érvényű rendszerkritika BALOGH ROLAND Spontán dühöngés a középiskolában, közben Lenin és egyéb kedves veze­tők fotóinak meggyalázása, földhöz csapkodása, elfojtott tanár-diák von­zás, bosszúszex, dobbantás Nyugatra, tömények és kilátástalanság. Ez a cso­mag még ma is kiverné a biztosítékot, ám mindez egy hatvanas évekbe ágya­zott sztori részeként látott napvilágot a szocializmus utolsó évtizedében. Szin­te hihetetlen, de a Gothár Péter-Bere­­ményi Géza kettős alkotása, a Megáll az idő harmincöt éve épp ma került a ma­gyar mozikba. A film úgy mesél 1956 traumájáról, a megtorlásról, több elveszett, a falansz­terben felőrlődő generációról, hétköz­napi rendszerellenességről és szexuali­tásról, hogy az még most is torokszorí­tó tud lenni, nemhogy 1982-ben. S már jó tíz évvel a bemutatót követően is az volt a legizgalmasabb kérdés, hogy ez az alkotás hogyan tudott átcsusszan­ni az aczéli kultúrcenzúrán. A lázadók archetípusa, Pierre meg Elvis, a Jail­­house Rock és a kicsit sem bújtatott nyugati métely összes kelléke ott virít­hatott a mozivásznon, miközben láttuk a Ratkó-bébiboom már középiskolában jelentkező agóniáit. Azt, hogy a fél­homályos villanykörték alatt a sza­badságvágyról pusmogás mennyire nyomasztó. Hogy ’56 tényleg trauma volt, nem holmi horthysta-fasiszta cső­cselék ellenforradalma. A Coca-Cola persze még egyenlő volt az LSD-vel, de a vágy a transzcenden­ciára, az önpusztításra és a jobb életre nem új a nap alatt. Ahogy a tinik sze­xuális kalandozásai sem, s ezen még a vasfüggöny se változtat. A Megáll az idő olyan érzéseket, ki nem mondott vá­gyakat tudott megfogalmazni, amelyek hosszú ideje lappangtak a társadalom­ban. Ezt pedig még ma is csak csodálat­tal lehet nézni. Vagy inkább úgy, ahogy Pierre tette: a szétzúzott Wartburg mel­lett, a disszidálás előtt az utolsó korty után hanyagul eldobva a vodkásüveget, közben lazán felpattintva a napszem­üveget. Sőth Sándornál pedig soha sen­ki nem lehet lazább, még a magasságos Jim Morrison sem. a­I­A INTERJÚ „Tanár úr, ha megbuktat, megverem!” A szállóigévé vált aranyköpésekről, a legendás nagyfiúkról, a fékezett hab­­zású fogyasztásról mesélt Bereményi Géza, a film forgatókönyvírója. LÁZÁR FRUZSINA -A forradalom képsoraival indul, a dikta­túra időszakában játszódik. Szó esik ben­ne disszidálásról, börtönről, kilátástalan­­ságról. Nem féltek, hogy - a nyolcvanas évek elején - betiltják majd a filmet? - Néhány évvel később én is rendez­tem filmet, akkor jöttem rá, hogy a rend­szerváltás előbb kezdődött el, mint gon­dolnánk. A nyolcvanas években már gyengült a diktatúra, ráadásul a politikai vezetés a filmeseknek mindig többet en­gedett meg, mint másoknak. - Milyen kritikákat kapott a film a bemu­tatása idején? - Nagyon jókat. Ha jól emlékszem, Almási Miklós esztéta írta azt, hogy a Megáll az idő a megkövesedett problé­matömeget robbantja rá a nézőre. - Ezt Aczélék is így gondolták? - Nem tudom, mindenesetre semmi­féle negatív visszajelzés nem érkezett a politikai vezetés részéről. - 1963-ban, amikor a történet játszó­dik, ön tizenhét éves volt, azaz majdnem egyidős a főhőssel, Dinivel. Saját élmé­nyeit írta meg a forgatókönyvben? - Azt is mondhatnám, ez a film a ka­maszkori naplóm. Két gimnáziumba jár­tam Pesten, aztán kirúgtak, elmentem vi­dékre. Ennek a két, pesti gimnáziumok­ban töltött évnek az eseményeit írtam bele a forgatókönyvbe. Például, ahogy Köves Dini a filmben Szukics Magdától, én is kaptam levelet egy osztálytársnőm­től. Azt írta, szeret, aláírta a teljes nevét. Attól kezdve kínosan kerültem. Magam­nak azt mondtam, azért, mert túl nagy a melle. Mindegyik figurát valós személy­ről mintáztam. A Rajhona Ádám által megformált igazgatóhelyettest, Rajná­­kot arról a tanáromról, aki fegyveres tes­tületnél szolgált, mielőtt pedagógus lett. Az iskolában az a hír terjedt el róla, hogy ávós volt. Igazgatóhelyettesként a „ne­veletlen” tanulókat az arcukba fordított lámpával vallatta, rengeteg diákot kirú­gott, például azt a lányt, aki a levelet írta nekem, Magyarország összes középisko­lájából kicsapatta. - És Szombathy, az osztályfőnök, aki falaz Dininek a pornográf képek miatt? - Őt is a valódi osztályfőnökömről, dr. Köves Józsefről mintáztam. A képek el­adása is igaz történet. Egy osztálytársam az apja fiókjában pornográf képeket ta­lált, és - az én tanácsomra - eladta a fel­sősöknek. Minden úgy történt, ahogy a filmben: az igazgatóhelyettes nyomozni kezdett, az osztályfőnök falazott nekem, a szertárbeli beszélgetés szinte szó sze­rint úgy hangzott el, ahogy a filmben: „a nemiség Istentől való szentség”, mondta nekem az osztályfőnök. Dr. Köves Józse­fet később azért rúgták ki, mert vasárna­ponként harmóniumon játszott és éne­kelt egy templomban. Egyébként sem il­lett az iskolába, mert remek ember volt. Nemrég, amikor dedikáltam az egyik könyvemet, odajött egy fiatalember, és azt kérte, írjam bele: Dr. Köves József tanár úr dédunokájának. A családtagok büszkék rá, hogy film készült róla. - A vakmerő­­fiúk, lányok által csodált­­ Pierre-t is élő személyről mintázta? - Több ilyen „legendás nagyfiú” volt akkoriban. Sokféle mendemonda kerin­gett róluk, az egyikről például az, hogy odament a tanárhoz órán, és azt mond­ta: tanár úr, ha megbuktat, megverem. Ezek a renitens diákok általában befolyá­sos családok tékozló fiai voltak. Tudták, hogy a szüleik úgyis kihúzzák őket a baj­ból, ezért mindent meg mertek csinál­ni. Beszéltem is az egyikkel, azt mondta, hogy ő mindent az apja ellenében tesz. Mi, akiknek nem voltak befolyásos fel­menőink, megrettent nyuszik voltunk hozzájuk képest. - 1963-ban játszódik a film, mi a jelentősé­ge az évszámnak? - Ekkoriban szabadult sok ’56-os rab, ekkor jött ki a börtönből a filmbeli Bo­dor is, akit az édesapámról mintáztam, és a beatzene felfutása is ekkor kezdő­dött. Valószínűleg ekkor kezdett csök­kenni a második világháború nyomasz­tó utóhatása. A korabeli magyar fiatalok a hatvanas években jobban hasonlítot­tak a francia fiatal generációra, mint sa­ját szüleikre. Sok magyar filmen nem lát­­szódott, hogy Magyarországon játszó­dik. Nem véletlenül írta Gothár Péter azt a főcím alá, hogy magyar film. És a befe­jezés miatt is lényeges az évszám: a film végén Dini katonaruhában, ittasan érke­zik haza karácsonykor. Pont abban az év­ben, amikor a magyar katonák részt vet­tek Csehszlovákia megszállásában. - Mindenkinek igaza van, még a szar is le van szarva - mondja Bodor. Le a csecse­mőkkel, éljenek a csajok! - kiabálja Pierre. - Bent mi volt? - kérdezi Kövesék anyja a frissen szabadult Bodortól, mire a férfi. - Miért, kinn mi volt? Az azóta is emlege­tett aranyköpéseket ön találta ki? - Bodor szállóigévé vált mondatait többnyire az apámtól vettem. De például az, hogy „aki kérdez, az faggat, mert őt is faggatják”, a nevelőapám mondása volt. És egy részüket, természetesen, én talál­tam ki. -Korrajz, ifjúsági film, a forradalom utáni időszak reménytelenségének bemutatása: melyik a legfontosabb vetülete a filmnek? - A leglényegesebb a kamaszkor, ami­kor az ember félig felnőttként elkezdi felfedezni a világot. Ezek az évek nagyon meghatározók, én azóta is fel tudom idézni azokat a dolgokat, amelyek ak­kor történtek velem. És korrajz is. Akkor már másfél évtized választott el minket a levert forradalom utáni időszaktól, de senki nem beszélt róla, vagy hazudtak. A hatvanas években a terror eszköze is más lett: a fékezett habzású fogyasztás. A boltokban egyre több dolgot lehetett kapni, és már magánszemélyek is vehet­tek autót. De attól még diktatúra volt. -1956 után tényleg „megállt” az idő? - A forradalmat követő időknek sem­mi közük nem volt ’56-hoz. Ötvenhat megváltás volt, ahogy Vas István írta a Pesti elégia című versében: „A Város megváltotta magát és meg tudott válta­ni engem: / Ott úsznak minden bűneim a februári szennyben. / Meglett a nagy Feloldozás, a földön, a jelenben.” De mi­után leverték, mindenki eltemette ma­gában a forradalmat, az idő, ha képlete­sen is, de megállt. - Mit gondol, mi az oka, hogy a Megáll az idő kultuszfilm lett, az emberek ma is kí­vülről tudnak belőle szövegrészleteket, és újra és újra beválasztják a legjobb magyar filmek közé? - A film kultuszképző eszköz. A ka­maszkori világ kultikus világ, és ez a film él a műfaj adta lehetőségekkel. Nagyon erős a hangulata, ez a rendkívül pontos tárgyi világnak - szürke falak, omló vako­lat, koszos lódenkabátok - is köszönhe­tő. Ha jó a forgatókönyv és nagyszerű a rendező, akkor a film általában szárnyal­ni szokott. ///////////////////////////////////////////^^^^ 2017. SZEPTEMBER 16., SZOMBATMagyar Nemzet Gyász Meghalt Ata Kandó, az 1956-os menekültek krónikása A híres magyar származású fotográfus csaknem 104 évet élt, a legidősebb magyar fo­tóművészeként tartották számon. Ata Kandó a hollandiai Bergenben hunyt el, ahol élete utolsó éveiben lakott. Halálhírét a Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház közölte. A fotóművész Budapesten született 1913-ban, Görög Etelka néven. Az Ata ne­vet ő adta magának gyerekként, majd első férje, Kandó Gyula festőművész nevét vet­te fel. Édesapja, Görög Imre és édesanyja, Beke Margit műfordítók voltak. A második világháború előtt is élt férjével Párizsban, de csak az után költözött végleg külföldre. Az 1956-os forradalom leverésének hírére a holland Violette Corneliusszal együtt el­indult a magyar határra, ahol a kisvárosokban, valamint Bécs környékén riportfotó­kat készítettek a magyar menekültekről. Az elkészült album bevételét felajánlották a magyar menekült gyermekek megsegítésére. Munkáit nemzetközileg is elismer­ték, 2016-ban Rotterdamban, a Holland Fotómúzeumban nyílt kiállítása, és a brit The Guardian honlapján található My Best Shot (A legjobb fotóm) című sorozathoz idén januárban kérték fel, jelentesse meg náluk a legjobbnak tartott fotográfiáját: egy 1956 októberében Kismartonban készült képre esett a választása. (MN)

Next