Magyar Nemzet, 2020. augusztus (83. évfolyam, 179-203. szám)

2020-08-03 / 180. szám

2020. augusztus 3., hétfő Magyar Nemzet VÉLEMÉNY 11 Botond Bálint________________________________________________________________________ Az apokalipszis négy lovasa A nyílt társadalom ideológiái: a kommunizmus, a liberalizmus, a globalizmus és a rasszizmus A nyílt társadalom projekt jól láthatóan a vég­kifejletéhez közeledik, a rasszizmus nyílt fel­vállalásával teljessé vált az az ideológiai pa­letta, amelyet rá kíván kényszeríteni a világra és a valóságra. Józan értelemmel gondolkoz­va hihetetlennek tűnik, hogy valakik a XX. század négy legpusztítóbb ideológiáját egy­szerre akarják ránk erőltetni, ráadásul az er­kölcsi és etikai felsőbbrendűség pozíciójából. A nyílt társadalom projektet annak kell lát­nunk, ami, a veszélyessége semmiféle idea­lizmust nem tűr el. Ez nem egy társadalmi kezdeményezés, nem is egy elmebeteg mil­liárdos Fantomas-jellegű hatalomátvételi kí­sérlet, hanem sokkal inkább az emberi civili­zációkban mindenütt megtalálható hatékony gonoszság összes formájának egyidejű beve­tése a fennálló rend ellen. A nagy négyes első tagja a kommunizmus, amely eredeti formájában, még hatalomátvé­teli és megtartási technológiaként sem volt soha működőképes, csak bolsevizmusként, vagyis az erőszak egészen elképesztően szél­sőséges alkalmazásának magyarázataként bi­zonyult értelmezhetőnek. A kommunizmus ugyanúgy tartalmazza az egyenlőség gyilkos ábrándját, mint a liberalizmus, és ahhoz ha­sonlóan alapozza meg elméletében a gazda­gok kifosztását és elpusztítását is. A libera­lizmus újítása ezen a téren az, hogy hason­lóan a Közép-Európában ebben a gondolat­körben úttörő SZDSZ-hez és MSZP-hez, a munkavállaló, kisvállalkozó középosztályt tekinti gazdagnak, mert egyrészt ők adják a fennálló társadalmi rend szociológiai alap­ját, másrészt mert a liberális projektet a glo­bális kapitalizmus személyes és gazdasá­gi-szervezeti haszonélvezői finanszírozzák és az ő gazdagságuk nyilván érinthetetlen. A Coca-Cola egyrészt finanszírozza és poli­tikai pártként működve támogatja a forradal­mat, másrészt pedig üdítőt árul a forradalmá­roknak. A fő tulajdonosai és a menedzsment komolyan azt gondolja, hogy a forradalmá­rok a forradalom után is fizetni fognak ne­kik, ha akarnak egy Fantát. Mi, akik láttunk már közelről állítólag idealista forradalmárt, inkább úgy gondoljuk, hogy a Coca-Cola va­lamelyik miniszterré avanzsáló rapper tulaj­donában fog landolni, a részvényesei és a me­nedzsmentje meg egy koncentrációs tábor­ban. Sosem lehet előre tudni, hogy ki bizo­nyul később hasznos idiótának. A liberalizmus eredetileg értelmiségi pro­jektnek tűnt, már amennyiben ezt az LMB­TQ-mozgalom által felzabált, gyakorlatilag a genderelméletben csúcsra jutó és a teljes egyetemi társadalomtudományt nevetséges­sé tevő hagymázas őrjöngést az értelem fo­galmával kapcsolatban lehet egyáltalán em­líteni. Az, hogy legfőbb szószólói identitás­zavaros csepűrágók, pszichopata rapperek és tőlük megkülönböztethetetlen baloldali-libe­rális politikusok, és az, hogy ez az élcsapat milyen szövetségeseket tudott szerezni ma­gának, pontosan megmutatja, kikkel is volt dolgunk idáig. A kapitalizmus globalista for­mája, amely imperializmusként a XX. század második felének szörnyűségeiért pont any­­nyira felelős, mint korábban a nyugat-euró­pai a gyarmatosításért, rövid távú életszínvo­nal emelkedéssel megvásárolta, megtévesz­tette, sőt, most úgy tűnik, végleg elpuhítot­ta a fehér embert. Nincs globális kapitalista világ-összees­küvés, sajnos ezeknek az összeesküvőknek is a divat mondja meg, hogy kik is ők éppen. A stabil kultúráknak viszonylag jó hatékony­sággal működő eszközei voltak az ilyen embe­rek kezelésére, de a globalizációval és a tech­nológiai robbanással járó tömegesedés tízezer számra hoz létre olyan szervezeteket, válla­latokat, amelyek képesek globális hatást gya­korolni. És ezeknek a vezetői, ha éppen nem teszik tönkre a vállalatot, akkor a világot, a környezetet tökéletes precizitással használják ki, mintha nem lenne holnap. A globalizációs projekt nem tűnik értelmes lények vállalko­zásának, sem a bolygó, sem az ember, még a gazdaság középtávú érdekeire sincs tekintettel, mégis úgy védi a liberális politikai, kulturális és gazdasági elit, mintha az élete függne tőle. A globalizáció - ma már látható - nem jelent mást, mint egy olyan gazdasági növekedés fenntartását, amelyre csak azért van szükség, hogy a fikciókra épülő pénzügyi rendszer ne omoljon össze. A globális vállalatok az em­bert, az emberiséget csak környezeti ténye­zőnek tekintik, legfőképpen azért, mert szin­te mindig olyan emberek vezetik őket, akik­ből az emberi minőség alapvető attribútu­mai hiányoznak. Első közelítésben az is nehezen érthető, hogy a fehérellenes rasszizmus miért lett egy liberális projekt zászlóshajója, de ez a normális ember számára azért nem érthető, mert kép­telenség elképzelni azt a gonoszságot, rom­bolni vágyást, ami ezekben az emberekben feszül. A nyílt társadalom projekt ugyanis nem az egyik rassz szempontjából rasszis­ta, ahogy az eredeti fogalom sugallja, hanem egyszerre minden rassz irányában az. Most éppen feketéket béreltek fel arra, hogy fehé­reket, illetve normális életet élő feketéket és ázsiaiakat lőjenek le, verjenek agyon és rabol­janak ki, de a liberálisok minden rasszt egy­formán gyűlölnek. A liberálisok antirassziz­­musa ugyanis egyszerre kultúraellenesség, kényszeres egyenlősítés és harc minden lo­kális állami, szervezeti, kulturális vagy szak­rális autoritás ellen. Projektjük azért náci jellegű alapvetően, mert egy teljesen kevert, etnikumok és rasz­­szok nélküli emberi népességet akarnak létre­hozni, amelynek sem lokális kultúrája, sem he­lyi kötődése nincsen, csak a falanszter struktú­ráját ismeri, az emberi lét örömeit nem. Ők ezt tekintik Übermenschnek, és ez a képzeletbe­li, nemek nélküli emberi végtermék tökélete­sen megfeleltethető Adolf Hitler náci árjáinak, ahogy a népszerű szocialista embertípusnak is. Ideális munkaerő, olyan rabszolga, akinek emlékei sincsenek valaha volt szabadságáról, sőt ez az újítás nem is képes elgondolni a sza­badság fogalmát. Ha a nyílt társadalom pro­jekt győz, akkor nem lesz hely a földön, ahová el lehet menekülni. Akkor előállhat az az ab­szurd helyzet, hogy a kommunista Kína lesz a szabadság és a rend otthona a bolygón. És minden heteroszexuális fehér ember Putyin Oroszországba vágyakozik majd. A nyílt társa­dalom célja a végső diktatúra, a végső ember­telenség, a semmi, ahol a létezés is tilos, talán csak annak nem, aki dolgozni képes. Egy normális ember számára egyértelmű, hogy a kommunizmus-bolsevizmus, a libe­­ralizmus-LMBTQ, a kapitalista globalizmus és a rasszizmus már páronként is, bármilyen leosztásban, kizárja egymást. A működőképes normalitás elpusztítása azonban most először bolygóméretű projektként zajlik. Ha a Nyu­gat összeomlik, technológia és pénzügyi érte­lemben magával rántja a világ többi részét is. A nyugati civilizáció technológiai összeomlása egy globális atomháborúhoz hasonlóan „kör­nyezetszennyező” esemény lesz. A fent emlí­tett négy ideológiának és a nyílt társadalom projekt ötletgazdáinak pedig csak rendkívül primitív és ostoba elképzeléseik vannak arról, hogy a lokális kultúrák és a helyi kormányza­ti egységek (nemzetállamok) nélküli világban hogyan is akarnak kormányozni. Soha ennyi­re buta emberek nem csináltak még forradal­mat, mint azok, akik most akarnak. Az ideoló­gia kifinomult művelése, ami a bolsevistákra, liberálisokra, igazi rasszistákra, globalista ka­pitalistákra jellemző, ugyanis nem az értelem jele, hanem pont a formális, önismétlő, kata­­tón, szabad akarat nélküli gépies agyműködé­sé. Mind a négy ideológia tulajdonképpen már nélkülözi a szabad akaratra való hivatkozást, sőt egyenesen el is akarja tüntetni véglegesen. Eddig minden sikeres ideológia alapve­tően integráló jellegű volt. Olyan ideológia, amelyik ennyire dezintegráló, mint a nyílt társadalom, még sohasem jutott a megva­ Eddig minden sikeres ideológia alapve­tően integráló jellegű volt. Olyan ideo­lógia, amelyik ennyire dezintegráló, mint a nyílt társadalom, még sohasem jutott a megvalósulás közelébe. Ez az őrület ugyanis más, mert sokkal mé­lyebb társadalmi eróziókat indított el már évtizedekkel ezelőtt, mint amilye­nek a kommunista és náci kísérleteket megelőzték. Soha ennyire buta emberek nem csináltak még forradalmat, mint azok, akik most akarnak lósulás közelébe. Ez az őrület ugyanis más, mert sokkal mélyebb társadalmi eróziókat indított el már évtizedekkel ezelőtt, mint amilyenek a kommunista és náci kísérlete­ket megelőzték. Az apokalipszis négy lova­sa most a bolsevizmus, a liberalizmus, a faj­gyűlölet és a globalizmus. És nekünk a jó­zan paraszti ésszel, a saját világbéli helyün­kön kell szembeszállni velük, mert csak ad­dig létezünk, amíg van otthonunk, nemünk, családunk, országunk és ismerjük azokat, akik kormányoznak bennünket és ha kell, el is küldhetjük őket. Fel kell magunknak tennünk a kérdést: aka­­runk-e úgy élni, akarunk-e olyan jövőt, mint amilyet a közveszélyes önjelöltek és boldogta­lan értelmiségiek minden szempontból em­bertelen koalíciója elképzel magának? A szerző szociológus Megjelent egy rendkívül gazdag tényanyagra épülő és meg­valósítható javaslatok - nem túlzás - százait felsorakoztató könyv, a jövőnk a gyermek. Ha komolyan vesszük a hazai né­pességfogyás megállításának elsőrendű, égető szükségességét, akkor ezt a tényanyagot kellene visszhangoznia a sajtónak és a civil szervezeteknek. Úgy vélem, hogy csak a nagycsaládok élet­re hívása, felélesztése kínálná a népességfogyás megállítását. Koncz Katalin___________________ Van ellenszer a népességfogyásra A többgyermekes családok terjedését szolgálná a Hivatá­sos szülő program. Az ötlet nem új, hasonló gondolatok újra és újra felröppennek a nemzetközi térben. A tudományosan megalapozott elemzésre épített, azonnali alkalmazásra kész, a gyakorlati megvalósítás feltételeit minden részletében ki­dolgozott, átgondolt alternatívát kínáló rendszer egyedülál­ló. Megoldást kínál népünk megmaradására, fizikai, szelle­mi és lelki egészségének megőrzésére. A gyökeres változást, a riasztó trend megfordítását kizárólag a nagycsalád elterjesz­tése biztosítaná, a feladatra vállalkozó szülői réteg bevonásá­val. Ennek feltétele annak a kiáltó egyenlőtlenséget teremtő társadalmi, gazdasági gyakorlatnak a felszámolása, kompen­zálása, amit a több gyermeket vállaló családok elszenvednek. Azon kívül, hogy ez a diszkrimináció (amire az emberi jogok védelmét felkaroló szervezetek más esetekben igen érzékenyek - helyesen) rendkívül igazságtalan, alapvető emberi jogaikban korlátozza a több gyermek felnevelését vállaló szülőket, és le­hetetlenné teszi a népességfogyás megállítását. Szegénységgel honorálja a nemzet fennmaradásáért munkálkodó családokat. A javaslat arra a gyakorlati tapasztalatra épít, hogy a modern kori karrierorientációk közül a családok egy része, ha tehet­né, a családgondozás elsődlegessége mellett döntene (családi karrier). Szívesen szabadulna a kettős teher (kereső munka és családellátás) okozta feszültségtől, amely a családok stabilitá­sát is veszélyezteti, ezzel szűkíti a gyermekvállalás esélyét. Ez a társadalmi réteg szívesen szentelné munkáját kizárólagosan a gyermeknevelésnek, amíg a gyerekeik önálló egzisztencia megteremtésére képesek. Korábbi felmérések is alátámaszt­ják, hogy ez a társadalmi réteg elsősorban anyagi megfonto­lásokból nem képes ezen igényének a kielégítésére. A család nem nélkülözheti a két kereső jövedelmét, a párok munka­erőpiaci integrációja életfeltételük megteremtésének záloga. Ennek a jelenleg diszkriminált rétegnek nyújt karrierstra­tégiát a Hivatásos szülő program, ami a jelen pillanatban a munkanélküliség egy részének felszívására a legalkalmasabb megoldás. A javaslat a 35-45 éves korosztályra építi nemzet­mentő programját, az utolsó korosztályra, amelyik még vi­szonylag eléggé nagy ahhoz, hogy a szülőképes kor határá­hoz közeledve, megfelelő feltételek esetén, realizálhatja gyer­mekvállalási szándékát. A korosztály élethelyzetének, motivá­ciójának megismerésére végzett reprezentatív felmérés ered­ménye igazolja, hogy a még szülőképes korú nők és család­jaik egynegyede megfelelő feltételek megléte esetén nyitott a gyermekvállalásra, vállalkozna családbővítésre. Számítások szerint ez négyszázezer főt jelenthet. A program bevezetésé­re nem is lehetne jobb időpontot találni. A koronavírus-jár­­vány miatt megnőtt a munkanélküliek száma, a gyermekin­tézmények pedig munkaerőhiánnyal küszködnek. A program választási lehetőséget kínál, semmilyen presz­­sziót nem tartalmaz, szándékában sem. Életpályamodellként kínálja, fizetett munkaként ismeri el a gyermek gondozását, oktatását, nevelését. Számításokkal bizonyított, hogy a mo­dell alkalmazása társadalmi és egyéni szempontból egya­ránt gazdaságos és megfordíthatja a népességfogyás trend­jét, amely a nemzet fennmaradása szempontjából létkérdés. Méltányos fizetést biztosít a harmadik gyermek megszületé­sétől az egyik szülőnek, az ötödik gyermektől mindkét szü­lőnek. A modell bevezetése biztosítja a kisgyermekkori kötő­dés megteremtését célzó személyre szóló nevelést, a boldog gyermekkort, ami az egészséges személyiség kialakulásának feltétele. Átgondolt rendszere a munkaerőpiaci foglalkozta­tással azonos feltételeket tart kívánatosnak a folyamat teljes spektrumában: a kiválasztás, a teljesítményértékelés, a kép­zés, továbbképzés, újbóli munkaerő-piaci integráció terén. A nemzeti sors iránt elkötelezett tudósok, civil szerveze­tek felerősödő hangja meggyőzhetné a kormányt a program bevezetésének hasznosságáról. A szerző nyugalmazott egyetemi tanár

Next