Magyar Nép, 1933 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1933-01-07 / 1. szám
Olaszok a szerbek ellen. AzAdeverii című román lap érdekes cikket közöl a románok és olaszok közt mutatkozó ellentétekről. Többek között kifejti, hogy a kétségtelenül beállott elhidegülés indító oka az, hogy Olaszország a román-olasz barátsági szerződés megújítását különös feltételtől teszi függővé. Az olaszok ugyanis azt kívánják, hogy olasz és jugoszláv háború esetén Románia semlegességet vállaljon. Ez igen kényes kívánsága az olasz kormánynak, mert egy ilyen nyilatkozat a kisantant egységét veszélyeztetné. Titulescu bármennyire is törekszik az olaszokkal való megegyezésre és a barátsági szerződés megújítására, nem akar olyan nyilatkozatot tenni, amely a kisantantot egységében veszélyeztethetné. A szerbeket nagyon nyugtalanítják az olaszok külpolitikai tárgyalásai. Lapjaik izgatott hangon írnak arról is, hogy Olaszország Albániát teljesen befolyása alá akarja hajtani. Egyelőre vámközösséget akar létesíteni Albániával, később nemcsak politikailag, de gazdaságilag is bekebelezné a Balkánfélszigetnek ezt a fontos pontját. A szerb sajtó azt hangoztat- MAGYAR NÉP » Újév elé- Az óesztendő koporsójára alig hull rá a temető röge, búsulásunkban is, elhagyatottságunkban is bízó szemmel köszöntjük mégis az újat, bár nem tudjuk, mit rejteget számunkra, mert senki sem lebbentheti félre a jövőt takaró kadrátyolt. Úgy állunk az újév frissen faragott bölcsőjénél, mint egy csecsemő előtt, várva a pillanatot, mikor felnyitja szemét és ránk mosolyodik. Sok esztendőt temettünk el már, melyben csalódtunk s mely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Egy barázdával többet hozott homlokunkra mindegyik s egy fájdalommal többet szívünkbe, fehérebbé tette hajunkat. Kenyerünket egyre kevesebbre szabta. Megfogyatkozott a hit, a szeretet és dugába dőlt sok remény, amit a múlt iránt tápláltunk akkor, amikor még jövőként állott előttünk. Én jó Istenem, várjon ez a most következő év meghozza-e már végre erkölcsileg és anyagilag azt a boldog biztonságot, mely az emberiség jövőjének kovásza lehetne! Nagy lelki és testi szegénységben sínylődik az emberiség. Kálváriát jár. Bűnhődik a múlt rettenetes bűneiért. A büntetés is rettenetes, miként maga a bűn. Közelebb menjünk az Istenhez embertársaim, közelebb, közelebb! Emeljük feléje meggyötört szivünket s kérjük, hogy szüntesse meg büntető csapásait, melyeknek roppant súlya alatt görnyedünk. Ne halmozzunk el bűnöket, mert úgy a büntetés is egyre tart. Krisztus szava hatalmas erővel vág keresztül a mai élet szédítő forgatagán: Jeruzsálem, térj meg a te Urad Istenedhez! Mozduljon mindannyiunk lelke e felséges szózatra s akkor virrad az emberiségre boldog, víg esztendő, amely iránt a vágyakozás életösztönhöz hasonlóan erős. Valahogy mégis több most a remény A szenvedés egybe kovácsolta az embereket és a jobb jövő hatalmas vágya eddig még soha nem tapasztalt módon erősen közös. Mindenki akarja a jobb jövőt. S úgy hisszük, hogy nem csak az akaratnál marad az emberiség, hanem egyszer már tényleg komoly tett is következik. Az új év elhozza ismét a tavasz virágait, a nyár aratását, a lombhullató ősz érett gyümölcseit. Szívbéli jóságot, szeretetet, megértést és bizalommal teljes jóakaratot csak az ember hozhat az időbe a Mindenható segítségével. Olyan lesz az új év, amilyennek mi emberek akarjuk tenni. Azt akarjuk, hogy boldog legyen. Tegyük boldoggá embertársainkat! Ha minden ember csak egyetlen más embert segít lelki és testi jóléthez , megszűnik a nyomor, a bűn és jóságos emberekre, testvérekre ragyog az Isten áldott napja. Annyit sirtunk már, hogy könnyünk is elfogyott, annyit szenvedtünk, hogy fásultságukban újabb megpróbáltatások nem is jelentenek talán fájdalmakat se már, roskadozunk a kereszt alatt, de ez a szenvedés, ez csiholja ki a lelkekből azokat a szikrákat, melyek lángra gyújtják a szivekben szunnyadó szeretetet s ennek fűzénél felolvad a fásultság jege s a dermesztő hidegben felmelegedhetünk. Az újévi harangok szavával együtt a mi buzgó imánk is szárnyaljon Ég felé! Kérjük a Mindenhatót, hogy megelégelve szenvedéseinket, hozza el már nekünk a régen óhajtott boldog, víg esztendőt!