Magyar Nép, 1942 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1942-01-03 / 1. szám
4. oldalt. • MAGYAR NÉP A japán villámháború. Előző számunkban csak röviden adhattunk hírt a világtörténelmi eseményről, amit Amerikának Japánnal való háborúja jelent. Ha maga a háború a két hatalom között világtörténelmi jelentőségű, még ennél is nagyobb jelentősége van annak a hatalmas kezdeti sikernek, melyet Japán az Egyesült Államok hajóhadával szemben már az első negyvennyolc órában elért. A szárazföldi méretekhez szokott embernek egészen szédítőek azok a nagy méretű vízi területek, melyeken a háború megindult. Két-háromezer kilométer távolság meg se kottyan ebben a szédületes küzdelemben. Hogy micsoda távolságok ezek, csak akkor tűnik ki, ha arra gondolunk, hogy a szövetséges hadseregek 1000 kilométeres szárazföldi menetelése a keleti fronton már őszinte bámulatunkat vívta ki. Ebben a küzdelemben valóban nagy tengeri hatalmak vesznek részt, csakhogy két különböző szemlélettel. Amerika a demokráciák poshadt gőgjével és fölényességével fogott ebbe a háborúba. Japán az életéhez ragaszkodó, tehát élni akaró, szabadságszerető nép vakmerő fürgeségét vitte a harc lendületébe. Amerika azt hitte, hogy Japán megijed és tovább tárgyal. Japán tudta, hogy a leszámolás óráját ki nem kerülheti, tehát korábban, mint későbben el kell dőlnie a küzdelemnek. A japán sikerek, amiket Amerika is, Anglia is kénytelen bevallani, várakozáson felüliek. A világ feszült figyelemmel néz a távolkelet felé, ahol a fenyegetett hazáért való áldozatkészségének új hőskölteményei születnek. Tokiótól Burmáig, Honkongig, Maniláig, Bangkokig, az amerikai Fülöp-szigetekig és az angol Borneóig japán katonák harci zajától hangosak a nemrégen még békés szigetek és városok. Hongkong felett japán hadilobogó leng, egész kisebb sziget japán kézben, a borneói olaj a japán gépek tengelyeit keni . Szingapúr, az angol csendestengeri világhatalom kulcsa a japán támadás hurkában szorong. Hinnünk kell, hogy a halódó angol-szász világuralom veszett ügyet véd, s remélnünk kell, hogy a világ javainak igazságos elosztásáért indult küzdelem nehéz küzdelmek árán, de meghozza a megérdemelt győzelmet. Az új német hadparancs. Ne kutassuk, hogy mi van amögött az új hadparancs mögött, amellyel a Führer egymaga vette kezébe a német hadigépezet egységes irányítását. Természetes, hogy a minden sorokban veszedelmet keresők szemében nehéz aggodalom gyűl a hír olvasására, s valami mélyreható dolgot sejtenek mögötte. Azt meg éppen jól el tud-tjuk képzelni, hogy a tengelyhatalmak ellenségei mekkora kárörömmel és mily messzemenő következtetésekkel magyarázzák a Führer parancsát. Az ellenséges propaganda igyekszik a legapróbb részletekig kihasználni és a német front összeomlásáról, nagy német vereségekről és hatalmas orosz győzelmekről kürtölni tetszetősen megfogalmazott hazugságokat annak a világnak, amely azokat hajlandó el is hinni. Ezzel szemben emlékeztetjük olvasóinkat azokra a napokra, amikor Hitler vezér és kancellár helyettese, Hess Angliába repült. Napokon, heteken át viszhangzott a világsajtó a legképtelenebb találgatásoktól. Németország hallgatott. Ereje tudatában tette. Napok, hetek múltával aztán elhallgatott a lárma, a német haderő nyomult előre a kijelölt irányba és bekövetkeztek a világraszóló keleti győzelmek. Aki a Führer mostani parancsai, helyesebben kiáltványát figyelmesen olvassa, abban újabb meglepetések megígérésére bukkan. Tavasszal új alakulatok, új és jobb fegyverek erejével fogják a bolsevista ellenséget megsemmisíteni. Ugyancsak nem érdektelen itt visszaemlékezni arra is, hogy valahányszor a harctereken döntő jelentőségű akciók keretei bontakoztak ki, mindanynyiszor a vezér és kancellár vette át a német haderő vezetését. Egyébként az sem titok, hogy a franciaországi, szerbiai, krétai és keleti döntő csaták merész és az újkor haditörténelmében meglepő terveit a Führer készítette elő. Ha most már azt mondja kiáltványában, hogy a háború döntő szakaszához érkekezett, s tavaszra megsemmisítő csapás készül a keleti arcvonalon, akkor ez érthetőbbé teszi, hogy a hadvezetés ismét egy kézibe kell, hogy összpontosuljon. Ez nem jelenti az eddigi parancsnokságok kikapcsolását, annál kevésbbé, mert a német hivatalos jelentések kifejezetten megmondják, hogy a haderők eddigi főparancsnokát a Führer se nyugdíjba nem küldte, se rendelkezési állományba nem helyezte. A főparancsnokra más, fontos helyen bizonyára szükség van. Az ellenséges sajtó propagandája tehát hazudhatik, amit akar, a keleti arcvonal kiegyenesítése még nem visszavonulás, s a bolsevista haderők hasztalan támadásaikkal csak a saját erejüket pazarolják Egyet azonban kétségtelenül megtudunk: a háború döntő szakaszába érkezett. Ez pedig azt jelenti hogy az új esztendő meghozza a háború befejezését is. A „Magyar Nép" külpolitikai szemléje