Vitányi Borbála: Justh Zsigmond írói névadása - Magyar Névtani Dolgozatok 50. (Budapest, 1983)

Bevezetés Justh Zsigmondi /1863—1894/ pályája jelesen bizonyítja, hogy milyen erősen összekovácsolódhat írói kifejezésmód­, átélt élményanyag és a nyomukban születő alkotás. Éles és mély em­berlátása, tragikus sorsa Thuryval rokonítja, paraszttípusai villanásnyira Tömörkényt idézik. Amíg kortársai egy-egy táj­egység világának megszólaltatói, Justh Pusztaszenttornyát, ezt a Békés megyei községet, birtokát mintázza meg az irodalom rangjára emelve azt. Nem maradhat el a bevezetésből sem a má­sik helyszín említése: ez a nagyváros Párizs vagy Pest, szerep­lői arisztokraták vagy a művészvilág kiválóságai. Justhot el­sősorban nem novellistának tekintik. Az irodalomtörténet a lé­lektani regény művelői között jelöli ki helyét. Csupán ilyen indokkal kár lenne lemondani munkásságának névtani feldolgozá­sáról egy olyan dolgozatban, amelynek célja az ország különbö­ző területeinek egy meghatározott korszakban történő irodalmi névadásának áttekintése. Névanyagomat a nyomtatásban megjelent öt regényén és kö­tetekbe rendezett huszonegy novellán kívül a következő kora­beli napi- és hetilapokból gyűjtöttem össze: Fővárosi Lapok, Magyar Szalon, Orosházi Közlöny, Magyar Bazár, A Hét, Arad és Vidéke. A felsorolt folyóiratok 1884—1894 közötti különböző évfolyamai újabb harminchét Justh Zsigmond aláírással ellátott cikket jelentettek. A „Justh Zsigmond parasztszínháza" c. ki­advány /Békéscsaba, 1973./ sajnálatos módon csak három színmű­vét örökíti meg teljes terjedelemben, de ezek közül az egyik elbeszélésként is ismert. A többi színpadi munkát a forrásokra való utalások hiányában nem tudtam felderíteni. - 3 -

Next