Magyar Nők Lapja, 1939 (1. évfolyam, 1-36. szám)

1939-01-01 / 1-2. szám

SZÉPIRODALMI, TÁRSADALMI, DIVAT, KÉZIMUNKA ÉS HÁZTARTÁSI FOLYÓIRAT I. ÉVFOLYAM 1—2. SZÁM BUDAPEST, 1939 JAN. 1—10 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI. KERÜLET, JÓKAI­ UTCA 37. SZÁM (BERLINI-TÉR SAROK).­­ TELEFONSZÁM: 11-12-93. Megjelenik havonta háromszor: 1-én, 10-én és 20-án. Posta­­takarékpénztári csekkszámla: 41.490. Előfizetési ár: Ma­gyarországon egész évre, egy darab előrajzolt kézimunká­val együtt, 24 P, félévre 12 P, negyedévre 6 P. Belgium­ban, Franciaországban, Németországban, Svájcban és Olaszországban, egész évre, egy darab előrajzolt közmun­kával együtt 30 P, félévre 15 P, negyedévre 7.50 P. S­ZERKESZTI: PAPP JENŐ Csehszlovákiában: egész évre, egy darab előrajzolt kézi­munkával együtt, 180 csehkorona, félévre 90 csehkorona, negyedévre 50 csehkorona, Romániában: egész évre, egy darab előrajzolt kézimunkával együtt, 900 lei, félévre 450 lei, negyedévre 250 lei. Angliában és Amerikában, egész évre, egy darab előrajzolt kézimunkával együtt, 40 P, félévre 20 P. Egyes szám ára 80 fill. Előfizetési ára az ingyenes gyermekrovatmelléklettel együtt évi 24 P. Álltam már állig fegyverben tizenegy Isonzó-csatában. Hord­tam én már be a színes híreket a váradi püspök lapjába is. Hallgattam a kolozsvári egyetemen a jogtudósok lelkesedését a világrend egyensúlyáért. A mikrofon előtt hat éven át próbáltam lépést tartani kétmillió hallgató titkos szívdobo­gásával. Az írói és újságírói sors végigsodort egész sor rovaton, tudósítottam magas politikát a parlamentből, köz­­igazgatást a városházáról s majdnem két évtizede aprítom és magasztalom lapomban a klasszikus és kevésbé klasszikus színdarabokat. Szándékosan hagytam legutoljára ebben a dicsekvésben azt a díszes posztomat, amelyre Kertész Béla hívott meg s amelyen az volt a feladatom, hogy a lap vezető helyén foglalkozzam a gyöngébb nem problémáival. S most, hogy egészen önálló lappal indulok el, saját nevem alatt, ennek az óriási feladatnak ellátására, vallomással tartozom önöknek, mélyen tisztelt Hölgyeim. Be kell vallanom, hogy az írói működés legszebb és leghálásabb reszortjának tartom azt a kedves szolgálatot, amelyet a toll önök közül, önökért és az önök érdekében teljesíthet. Azt mondják, hogy modern időket élünk. Azt mondják, hogy rengeteget haladtunk, hogy ma sokkal tökéletesebbek vagyunk és hogy ifjúságunk is már gyökerében is más. Lehet. De az anyai kéz simogatására ma is melegség járja át a testünket. A szülői ház ma is felejthetetlen. És felejthetetlen is lesz minden szó, minden szín és minden jó, amit az otthonból hoztunk el magunkkal. Úgy látszik, hogy az önök szerény szolgája egy egész életre való melegséget hozott el magá­val az anyai szárnyak alól, mert annyi megpróbáltatás és annyi csábítás után se tud megszabadulni attól a varázslatos világtól, amely a családban az édesanya körül él és virágzik ki. De nem is akar megszabadulni. Tartom az esti imát, le­fekvés előtt, amelyre falun tanítottak, ebben a kőkábelben is. Szaglászom a kamra körül, ahol a régi háziasszonyok finom befőttjei illatoznak. És tagadom, azt a modernséget, amely nem tud odahajolni csendesen a feleség fölé, amint otthon köt, amint otthon főz. Minden ragyogó gyerekkocsi-korzó ellenére ellenállhatatlanul vágyom arra, hogy falusi bölcső­ben ringassák a gyerekemet. Kifogyhatatlan megértés buz­­gólkodik bennem, hogy fölmérhessem egyszer leányaink és asszonyaink önfeláldozását. Hogy himnuszba tudjam egy­szer önteni a köröttünk szorgoskodó nők jóságát. Nem lehet kiirtani belőlem azt a hitet, hogy minden ideálunkhoz a nőn keresztül vezet az út. Hiszek abban, hogy nem a pénz, nem a becsvágy, nem az akarat és az ész alakít bennünket, sza­badon és függetlenül, hanem az a nagyszerű élőlény, akit az Isten mellénk rendelt ebbe a zűrzavaros világba. Be­folyása és hatása reánk mindenesetre nem lekicsinylendő. Sőt olyan nagy és olyan erős, hogy egyeseket közülünk már papucsuralommal is meggyanúsítanak. Amikor tehát külön lappal jelentkezem önök előtt, ezeknek az örök értékeknek szolgálatára, vegyék úgy, mélyen tisztelt Hölgyeim, hogy az önök anyai asztalától állt föl egy fiú és a budapesti Bábelben küzd mindenért, ami bent a családban nemes és szép. Az önök szelíd jóságával szeretnénk győzni itt, az önök tiszta lelke a lobogónk. Érzem, hogy édesanyám messze Erdélyből megsimogatja most a kezemet, amint el­indítom útjára a «Magyar Nők Lapjá»-t. Útravalóul nem kérek mást önöktől, mint azt, amit minden anya megad szeretett fiának, mikor az nekivág a nagy­világnak. Tegyenek jószívvel a tarisznyámba egy otthon sült tepertős pogácsát. Ez lesz a mi marsalbotunk. ÍN­TA: PAPP JENŐ A legszebb szolgálat X

Next