Magyar Nőorvosok Lapja, 1940 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1940-01-01 / 1. szám

MAGYAR NŐORVOSOK ZZZZZHZI LAPJA Megjelenik minden hó első hetében. Január, 1940. 1. szám. A Budapesti Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. női klinikájának közleménye. (Igazgató : Frigyesi József dr. egyet. ny. r. tanár.) Kórjelző felvételek érdekes esetei a nőgyógyászati röntgenológia köréből. Irta: Gajzágó Jenő dr. klinikai tanársegéd. A nőgyógyászatban a röntgensugár segítségével történő kórjelzés egészen a legutóbbi évekig alárendelt jelentőségű volt. Ennek a körül­ménynek két oka is van. Az első ok technikai. Nagyteljesítményű röntgen­gépeket, röntgenlámpákat és érzékeny röntgenfilmeket kellett az iparnak előállítani, hogy ezek segítségével rövid másodpercek alatt legyenek exponálhatók a medencéről készített felvételek. A második ok, mely a nőgyógyászati röntgenkórjelzés évtizedekre terjedő elhanyagoltságát magyarázza, abban keresendő, hogy mind a női nemi szervek, mind a velük szomszédos képletek lágyrészekből állanak, natív felvételen tehát egyáltalán nem, vagy csak kivételesen láthatók meg. Előbb tehát röntgen­­sugarakat nagy mértékben nyelő és egyben a szervezetre hatástalan contrast anyagokat kellett előállítani, hogy ezek segítségével láthatókká tudjuk tenni a lágyrészekből álló szerveket. E sugárfelfogó anyagok elter­jedése adott azután nagyobb lendületet a nőgyógyászati röntgenkórjelzés elterjedésének és ma már ott tartunk, hogy a nőgyógyászati kórjelzések­ben jelentős szerep jut a röntgensugárnak. A női nemi szervek daganatai közül a fogakat tartalmazó dermoid tömlőt és a gócszerűen elmeszesedett méhizomdaganatot natív felvételen is felismerhetjük. Ilyen felvételt mutat az 1. kép, melyen a méhizom­­daganatban két meszes góc árnyéka rajzolódik ki a filmre. A második képet olyan betegről készítettük, akiben a nőgyógyász sima falú, nem érzékeny, a portróval együtt mérsékelten mozgatható, porckemény terimenagyobbodást tapintott a méh helyén. A daganat szokatlan kemény­sége zavarba hozta, ezért röntgenfelvételt kért. A képen jól látszik, hogy szokatlanul sok meszet tartalmazó méhizomdaganatról van szó. Éppen ez a körülmény okozta a klinikai kórjelzés bizonytalanságát. Ott, ahol a méhizomdaganat csak mogyorónyi-diónyi meszes gócot tartalmaz, vagy éppen semmit, a nőgyógyásznak nincsen szüksége kórjelzésre felállításá­ban a röntgenező orvos segítségére, illetve csak abban az esetben szorul reá a helyzet tisztázása szempontjából, ha a méhizomdaganat valami más

Next