Magyar Nőorvosok Lapja, 1977 (40. évfolyam, 1-6. szám)
1977-02-01 / 1. szám
VÁCZY LÁSZLÓ és a Magyar Nőorvosok Lapja Örömmel teszek eleget a Magyar Nőorvos Társaság vezetősége megtisztelő felkérésének, hogy emlékezzem meg dr. Váczy László főorvos, az orvostudományok kandidátusa tevékenységéről abból az alkalomból, hogy 30 éve visz vezető szerepet tudományos folyóiratunk, a Magyar Nőorvosok Lapja életében. Mint ismeretes, a Lapot Szarka Sándor alapította 1938-ban. Az azóta eltelt idő több, mint háromnegyed részében, 1946-tól — amikor a Lap újra indult a háború okozta rövid megszakítás után — máig a Magyar Nőorvosok Lapja összeforrott Váczy László nevével. Kezdetben Szarka Sándor közvetlen munkatársa volt a Lap szerkesztésében, majd Szarka halála után, 1947-ben nemcsak felelős szerkesztő volt, hanem a nehéz időkben a kiadó szerepét is vállalta, mind az ideig, amíg 1949-ben a Tudományos Folyóiratkiadó vette át a lap gondozását. A kiadók azóta többször változtak (1950-től az Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó, 1953-tól a Művelt Nép Könyvkiadó, 1956-tól a Medicina, 1965-től az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat adja ki a folyóiratot), de Váczy László megszakítás nélkül látta el a felelős szerkesztő feladatát, egészen 1975-ig, amióta a helyettes főszerkesztő tisztét tölti be. Sem a kiadók gyakori változása, sem az a körülmény, hogy 30 év alatt maga Váczy kandidátus is változtatott munkahelyet, nem jelentett törést a lapszerkesztés munkájában. Ez a munka pedig önmagában is nehéz. Több ezer közleményt rendezni, sok esetben lektorálni, a nyomdakész kéziratokat határidőre a kiadóhoz juttatni, kevésbé rátermett embernek akár egész munkaidejét is kitölthetné. Váczy mindezt úgy csinálja, hogy „mellesleg” felelős szakmai pozícióját mindenki elismerésére, magas színvonalon tölti be. És úgy, hogy a Magyar Nőorvosok Lapját az orvosi körök legtartalmasabb folyóirataink között tartják számon, amelynek működésével kapcsolatban szerzők és olvasók részéről panasz szinte soha nem hangzott el. Akik ismerjük Váczy Lászlót — és nekem volt olyan szerencsém, hogy évtizedekig legközvetlenebb munkatársaim közé számíthattam —, akik ismerjük munkabírását, lelkesedését a jó ügy iránt, pontosságra törekvését, nem a csodálkozás, hanem a köszönet hangján kell most üdvözölnünk e nem mindennapi évfordulón. Szerzők és olvasók, köszönjük jó munkáját. És kívánjuk neki, hogy jó egészségben még hosszú ideig segítse kedves gyermeke, a Magyar Nőorvosok Lapja fejlődését, mindannyiunk érdekében és örömére. Zoltán Imre | Magyar Nőorvosok Lapjai