Magyar Nyelv – 17. évfolyam – 1921.
Gombocz Zoltán: A bolgár kérdés és a magyar húnmonda
Az előadottakból nyilvánvaló, hogy csuvasos jellegű jövevényszavaink forrása csak a keleti, kaukázusi vagy volgai bolgárságnyelve lehetett. Minden jel arra mutat, hogy a volgai bolgár birodalom megalakulását a VII. századnál korábbi időkre alig tehetjük. A kérdést tehát röviden így tehetjük fel: a magyar-bolgár érintkezések a Közép-Volga vidékén a VII. sz. után, vagy a Kaukázus vidékén, a VII. sz. előtt történtek-e ? Eddigi felfogásomtól eltérőleg, úgy látom, különösen két ok javallja, hogy az érintkezések színterét délebbre, a THEOPHANES-féle Ó-Bulgária szomszédságába helyezzük át. A keleti bolgárok nyelve ugyanis nemcsak a magyarra, hanem a rokonnyelvek közül a mordvinra, cseremiszre s a permi nyelvekre is hatást gyakorolt. Ami közelebbről a mordvinokat és cseremiszeket illeti, akkori és mai földrajzi elhelyezkedésük kétségtelenné teszi, hogy érintkezésüknek a bolgársággal nem sokkal a volgai bolgár birodalom megalakulása után, mindenesetre a IX—X. században meg kellett kezdődnie. Másfelől az is kétségtelen, hogy míg a magyar nyelv honfoglalás előtti török elemeinek csuvasos csoportjában egy lényegében őstörök jellegű bolgár nyelvalak tükröződik, addig a többi finnugor nyelvek bolgár jövevényszavai egy kevésbbé régies jellegű, legtöbb hangsajátságában már a mai csuvasra emlékeztető bolgár nyelvjárást tükröztetnek vissza.* Ezt az ellenmondást csak úgy oszlathatjuk el, ha felteszszük, hogy a magyar-bolgár érintkezés évszázadokkal megelőzte a bolgár-mordvin, ill. bolgárcseremisz,- permi érintkezések korát. Növényföldrajzi okok, amelyeknek fontosságára először gr. ZICHY ISTVÁN utalt, szintén arra kényszerítenek, hogy a magyarbolgár érintkezés szinterét ne a Közép-Volga vidékén, hanem délebbre keressük. Döntő fontosságúak a szőllőmívelésre vonatkozó műszavak: bor tör. *bor, vö. ujg. kún bor EtSz. I, 474; szöllö bolg. *sidlág, vö. csuv. *lila, seprő bolg. *söpráy, csuv. sdpn- ,hefe'; szűrni bolg. *sür-, csuv. sör-, ktör. sür- ,filtrer'. Különösen az utóbbi három sajátos csuvas hangalakja kétségtelenné teszi, hogy a magyarság a szőllemíveléssel bolgár réven ismerkedett meg. Márpedig a szőllőkultúra északi határvonala Mohileven (a Dnyester mellett), Jekaterinoslavon (a Dnyeper mellett) és Pjatyisbjanskaján (a Don mellett) vonul át s Sarepta városánál éri el a Volgát, tehát a 49. szélességi fokot mindenütt északra hagyja.** Hasonló értelemben vall a kőris(fa.) ,Fraxinus excelsior L. bolg. *kavris, vö. csuv. kavarás, karacs. kürk, mong. küiüs, a melynek keleti határa nem éri el a Volgát és a som .Cornus mas L.«, bolg. *sum, vö. kumük cum. MUNKÁCSI, KSZ. XIII, 359, a mely csak délkeleti Oroszországban, a Krími félszigeten és a Kaukázusban fordul elő. Hogy a magyarság mikor hagyta el Urál-vidéki őshazáját s vándorolt délfelé, arra semmi biztos adatunk nincsen. Csak sejtelemképen vetem fel, hogy talán a magyarokat is az a keleteurópai népmozgalom sodorta a Kaukázus felé, a mely a hún birodalom * H. PAASONKN, Die türkischen lehmvörter im mordwinischen. JSFOu. XV.; MARTTI RÁSÁNEN, Die tschuwassischen lehnvvörter im tscheremissischeu. Helsinki, 1920 (MSFOu. XLVIII.); Y. WICHMANN, Die tschuwassischen lehnwörter in den permischen sprachen. MSFOu. XXI. ** KÖPPEN, Geographische verbreitung der holzgewáchse des europaischen Russland u. des Kaukasus. 1880-89.