Magyar Nyelv – 57. évfolyam – 1961.

Bónis György: Régi magyar esküminták

jegyz.; 1357. Zala vármegye története. Oklevéltár I. (Bp., 1886.) 574., id. HOLUB i. m. 179. 1.­51. jegyz.). Ez a rettentő eskü jelenik meg a magyar eskü­minta szavaiban. Az Istennek és a szentkoronának kijáró hűség az eskütevő keresztényi és állampolgári kötelességére, a Corpus Jurisban (a kéziratnál helyesebben) álló ,,ez szent kereszt" a meghitetésnél érintett feszületre vonat­kozik. Nem kétséges tehát, hogy a magyar esküformulát a XIV. századi ,,iurati assessores" használták, akik természetesen nem tudtak latinul. B) A bűncselekmények jegyzéke is megegyezik a nádori közgyűlésen üldözött bűntettekével. Vegyünk csak néhány példát: Zala megye három köz­gyűlését, melyeket 1357-ben, 1408-ban és (kivételesen még) 1512-ben tartottak; hozzájuk Ung megye 1363-i, valamint Gömör és Torna megye 1381-i közgyű­lését (1357: ZalaOkl. I. 573­—7; a bűncselekmények összeállítása: GÁBOR i. m.149, HOLUB i. m. 189; 1363: SztárayOkl. I, 331; 1381: GÁBOR i. m. 208— 11 ; Dl. 42199; 1408: ZalaOkl. II, 336—42; a bűncselekményeket felsorolja HOLUB i. m. 189; 1512: Dl. 22311, HOLUB i. m. 195—7). Kiegészítésül szolgál­hatnak a hűtlenségről szóló XV. századi törvények is. Levelesítettek az emlí­tett közgyűléseken orvot: „latronem" (1357., 1381., 1408.), „furem et latronem" (1357., 1408.), „latrones publicos" (1512.); — tolvajt: „furem" (1357., 1381., 1408.), „profuribus publicis" (1362.) „iures" (1512.); — gyilkost: „interfectorem hominum" (1408.), „homicidas" (1512.); — kacért (eretneket?, közelebbi vizsgálatra szorul); — emberétetőket: „inthoxicatrices hominum" (1408.), „hominum intoxicatores" (1512.); — bűvösöket-bájosokat: „sythonysas" (1408.; vö. BARTAL S. V. fitonici: jós, varázsló); — házégetőt: „domorum com­bustorem" (1357.), „concrematores domorum" (1381.), „combustorem domo­rum" (1408.), „incendiarios" (1512.); — szentegyháztörőt: „si. . . .aliqui.­. . ecclesias infringerent. . .", értesítéssel idézendők (azaz távollétükben is ítélnek fölöttük, mint a közgyűlésen! 1464:28, 1471:9. to.); — félhiten valót: „pub­licae et damnatae haeresi adhaerentes" (1462:9. to.), „hereticos" (1512.); — „ki ország veszedelmére pogányoknak segítségével avagy tanácsával volt": „administratores armorum et virtualium Thurcis et aliis infidelibus, regni scilicet huius aemulis et hostibus" (Tr. I. 14, § 17.); — állevél-költőket: „fal­sarum litterarum emanatorem" (1357., 1381.), „confeetores falsarum littera­rum" (1512.); — álpecsét-sikasztókat: „falsorum sigillorum sculptorem" (1357.), „és kik ezekkel élnének": „falsorum sigillorum conservatorem et falsarum litterarum emanatorem" (1357.), „confeetores falsarum litterarum ac eisdem utentes" (1512.), — „és mindazokat, akik urunk Lajos királynak és országnak és szentkoronájának ellene és veszedelmére törekedők volnának": „alios quoslibet malefactores" (1361. GÁBOR i. m. 207), „quoslibet(que) malefactores'' (1357., 1363., 1364., az esküben), „generaliter quoslibet alios nocivos homines" (1512.); — végül — az eskümintából talán másolói tévedés­ből kimaradt — pénzhamisítókat és hamispénzzel élőket: „falsam monetam laborantem" (1357.), „cusorem falsorum denariorum" (1381.), „cusorem falsa­rum monetarum" (1408.), „cusores falsarum monetarum cudereque easdem facientes" (1512.). Mivel a magyar feudális büntetőjogot hatályának egész sokszázados idejében sohasem kodifikálták, a közbűncselekményeknek eskümintánkban (és a megfelelő közgyűlési oklevelekben) való felsorolása egyúttal a halállal büntetendő­­bűntetteknek első magyar listája is. Folytatói a XV. századi törvényeknek a hűtlenséggel (nota infidelitatis) járó cselekményeket össze­gyűjtő rendelkezései (1462:2. te. és a Corpus Juris 341, 3. jegyzetben felsorolt

Next