Magyar Nyelv – 88. évfolyam – 1992.
1. szám - Szemerényi Oszvald: A modern nyelvtudomány fejlődésének a nyelvstruktúrában rejlő rugói
MAGYAR NYELV LXXXVIII. ÉVF. 1992. MÁRCIUS 1. SZÁM A modern nyelvtudomány fejlődésének a nyelvstruktúrában rejlő rugói* Először is elnézést kell kérnem, hogy előadásom címe olyan hosszú, és valószínűleg még mindig nem eléggé világos. Remélem, persze, hogy az előadás folyamán a cím is világosabbá fog válni, és talán a diszkusszió során még a címre is lesznek jobb javaslatok. Másodszor a vizsgálat természetéről, jellegéről szeretnék egy pár szót mondani. Felteszem, hogy sok tudós, mint én is (ha e foglalkozásmegjelölést a magam számára is igénybe vehetem), miután aktív életének jó részét a szakterülete művelésének szentelte, mind nagyobb érdeklődéssel próbál feleletet találni arra a kérdésre, hogy mi az, ami eldönti és meghatározza, hogy a tudós milyen módon formálja munkáját. Talán ,,a kutató psychológiája" fejezi ki a legrövidebben és legvelősebben e probléma lényegét. A nyelvészetben ha röviden utalhatok arra, amit jó pár éve részletesebben fejtettem ki (SZEMERÉNYI, O., Benveniste's oeuvre. In: É. B. aujourd'hui II. 1984.161 — 73), a tudósnak két alaptípusát különböztethetjük meg, ha figyelmünket a tudós gondolkodásmódjára összpontosítjuk, arra az egyéni sajátságra, amire a német nyelvnek két kifejezése is van: Denkart és Dentcstruktur. A nyelvtudósok java része a krypto-mathematikus megnevezést érdemli meg, amit a franciák mathématicien manqué-nak neveznek, így például Mounin, a francia nyelvészettörténész jellemzése szerint Saussure-nek nagy hajlandósága volt „pour l'introduction des mathématiques en linguistique." Schuchardt a maga viszonyát a matematikához effajta leírásokkal jellemzte: ,,heimliche Liebe, leider kann ich nicht sagen Liebschaft." Gustave Guillaume gyakran idézte Meillet egy mondását: „les linguistes et les physiciens ont au fond la même forme d'intelligence" (vagyis ugyanaz a gondolkodásmód jellemzi őket). Robert Léon Wagner, Guillaume tanítványa szerint mestere érdeklődésében nagyon közel állt „aux mathématiques et aux sciences qui requiérent leur application". Julius Pokorny egyszer beszélgetésben említette nekem, hogy Benveniste szintén a matematika felől közeledett a nyelvészethez, és nagy vetélytársa az iranisztika terén, Walter Bruno Henning még késő éveiben is sok időt szentelt első szerelmének, a matematikának (Henninghez 1. még MARTIN SCHWARTZ, W. B. Henning 1908—1967. III. 1968. 10: 308—13). * Ezt a cikket először Freiburgban a Nyelvészkar előtt mutattam be 1988. nov. 21-én, később, 1990. jan. 17-én Robert Goleman professzor úr meghívására Cambridge-ben, majd 1990. dec. 6-án Gulya János professzor úr meghívására Göttingában, természetesen németül, ill. angolul. Magyarul végre 1991. március 21-én hangzott el ez az előadás ,,A modern nyelvtudomány fejlődésének belső törvényszerűségei" címen az MTA-n. A mostani cím talán egy cseppet pontosabban fejezi ki a tézist.