Magyar Nyelv – 115. évfolyam – 2019.
2019 / 2. szám - SZEMLE - Ludányi Brigitta: É. Kiss Katalin-Hegedűs Attila-Pintér Lilla szerk., Nyelv- elmélet és dialektológia 4: A Károli-biblia nyelve
8. Korompay Klára tanulmánya (A Jónás könyve a Károli-bibliában: szókészlettani és jelentéstani vizsgálatok a megtér ige körül, 148-163) Jónás könyvét helyezi górcső alá. A magyar olvasók számára Jónás története mindenekelőtt Babits művét idézi, s ennek hátterében a Károli-biblia szövegét, valamint - különleges és összetett módon - a kettő viszonyát. Babits 1938-ban írt műve eleven, alkotó kapcsolatot tart fenn a 16. századi magyar nyelvvel. Az elemzés központi kérdése a „fordulat”: fordulat az emberek viselkedésében, fordulat az Isten döntésében. Milyen szavakkal adja vissza ezt a kettőt a Bécsi kódex? „Ki tudja, ha megforduljon és megbocsásson Isten, és megforduljon ő haragjának hirtelenkedetéből, és nem veszünk el?” (Bécsi K. 243, 9.) Hogyan olvasható a fenti két mondat a Károli-bibliában? „Ki tudja, talán megtér, és elváltoztatja Isten az gonoszt, hogy elfordulván az ő haragjának búsulásától el ne vesszünk” (Károli Bibl. 2, 1941). A két ige kettős használata megérdemel egy vizsgálatot. Jónás könyve példázat a gyarló ember és az isteni irgalmasság összeütközéséről. Ember és Isten „fordulatát” vizsgálja Korompay Klára írása a megfordul, a megtér és a visszatér igék elemzésével. Két fő forrása a Bécsi kódex és a Vizsolyi biblia; emellett a Jókai-, a Müncheni és az Apor-kódex szóhasználatát is segítségül hívta. A szerző a három ige elsődleges, konkrét mozgásra utaló jelentését járja körül a latin forrásra is kitekintve, majd a második, a ’lélekben visszafordul’jelentést. A kérdés, hogy van-e jelentésbeli egyezőség, illetve milyen jellegű a megfordul és a megtér között? Azt tapasztalja, hogy ahol a Bécsi kódex a megfordul igét ’visszatér’ jelentésben használja, ott a Károlyi-biblia a visszatér igét alkalmazza. Ahol a Bécsi kódex a megfordul igét vallási értelemben (’megtér’) használja, ott a Károlyi-bibliában a megtér ige található. A Károlyi-biblia igehasználata e két jelentésben tehát megegyezik a mai magyar köznyelv szóhasználatával: két külön ige utal a fizikai és a lelki jellegű cselekvésre. A szerző szerint igeátrendeződés (s egyben jelentésátrendeződés) következhetett be: a középmagyar kor elején elterjedő visszatér okozhatta, hogy a megtér a vallási szférára korlátozódott jelentéssel élt tovább. 9. Szikszainé Nagy Irma Jónás könyvének stiláris jellemzői néhány korai magyar bibliafordításban című tanulmányában (164-196) Jónás könyvének magyarra átültetéseit kísérli meg kontrasztív módszerrel tanulmányozni; csupán a nyelvi megformálására, a stílusára vonatkozóan. A fordításirodalomból négyet emel ki: a legrégebbinek tartottat, a Bécsi kódexbelit, Heltai Gáspárét (1552), Károlyi Gáspárét (1590) és Komáromi Csipkés Györgyét (1685/1717). A Károlyi-biblia lehet a mértani közép, amely meríthetett az előzetes nyelvhasználatból és hathatott a későbbi korok fordítóinak nyelvére. A vizsgálat ugyanakkor láttathatja a nyelvi-stiláris variánsok hatását és értékét is, miközben képet lehet alkotni a fordítások korának grammatikai rendszeréről, szókészletéről, esetleges fordítástechnikai elképzeléséről is. Mivel minden szöveg stílusa szervesen összefügg műfajával, ezért a vizsgálódást a műfajmeghatározással érdemes kezdeni. A Jónás könyvének szövegműfaját az ószövetségi bibliai kontextusba ágyazottsága határozza meg. Példázat: nem a történet elbeszélése a lényeg, hanem a mögöttes tartalom. Ez a példázat egyetlen kerek története, önálló, lezárt szövegegysége az Ószövetségnek. Narratív jellegű, de tanításként működik. A szerző öszszehasonlító stíluselemzéssel igyekszik bemutatni a négy párhuzamos korpuszban a retorikai, grammatikai, stiláris, szemantikai és poétikai egyezéseket, hasonlóságokat és különbségeket. A párhuzamos fordítások nagyfokú egyezést mutatnak. A különbségek különböző