Magyar Nyelv – 115. évfolyam – 2019.

2019 / 2. szám - SZEMLE - Hujber Szabolcs: Nyelvészeti kisszótárak

seiben vizsgálják” (6). A szótárban így megjelenő központi témákat a szótárírói közösség tagjai a kutatási területük alapján osztották fel: Balla Nóra a szociolingvisztikai kutatá­sok módszertanával és alapfogalmaival kapcsolatos szócikkekért felelt, Cho Okhwa Anna a két- és többnyelvűség, Hrenek Éva a diskurzuselemzés és a pragmatika, Klippel Rita a nyelvpolitika és nyelvtervezés, MÓZES Dorottya az interkulturális nyelvészet és az in­terakciós stilisztika, Zabolai Margit Eszter pedig a gendernyelvészet és a nyelvi jogok „tematikus blokkjába sorolható szócikkeket készítette el” (7). A kötetben ugyan történik utalás olyan területre, amely az adott problémát az egyes egyén szintjén ragadja meg (pl. az egyéni kétnyelvűség szócikkben a pszicholingvisztika, 33), de hasznos lett volna egy alkalmazott nyelvészet szócikkben teljesebb körű képet adni a foga­lomról és a kisszótárban nem vizsgált területeiről, megadva a további egyéni vizsgálódáshoz a fontosabb szakirodalmat. Az Alkalmazott nyelvészeti kisszótár Előszavát olvasva érintőle­gesen képet kaphatunk arról, hogy még a szűkítés ellenére is - vagy éppen ezért - milyen sok szervezéssel, áldozattal és mégis mennyi örömmel járó munkafolyamat eredménye ez a szótár. A megírás ötlete 2010-ben született meg, amikor Ladányi Mária az ELTE ВТК Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének vezetője lett. Irányításával 2015-re alakult ki az a szótárírói hallgatói közösség, amely összehangolt munkával kialakította a szótár végle­ges anyagát: a 266 önálló szócikket, további 97 — a keresést, szakirodalmi tájékozódást segítő — utaló szócikket, valamint egy 16 oldalas Magyar-angol glosszáriumot, amely a szótározott magyar nyelvű terminusok angol nyelvű megfelelőit tartalmazza. Ez utóbbi csak egyszerű betűrendben, listaszerűen sorolja fel a megnevezéseket, hiszen célja nem a két ter­minológiai rendszer közti kapcsolatok szisztematikus feltárása, hanem alapvetően a visszake­reshetőség és az angol nyelvű szakirodalomban való könnyebb tájékozódás (13). Az Előszó után található, A szótár jellemzői és használata című rész a glosszárium felépítése mellett a címszólista összeállításának metódusáról, az elméleti és szakirodalmi háttérről (a felhasznált irodalom felsorolása 23 oldalt tesz ki a kötet legvégén!), a terminu­sok poliszom és szinonim voltából eredő megoldási módokról ír. Az alapos, körültekintő munka során időnként bevallottan szubjektív és önkényes döntéseket kellett meghozni, ugyanakkor a készítők fontosnak tartották, hogy a szótári definíciókat meghatározó meg­közelítésmódoktól eltérő, de az egyetemi oktatási gyakorlatban széles körben megjelenő más elméleti kereteket és értelmezési lehetőségeket is bemutassanak, ezekre is történjen utalás (10). Ahogy az Előszóban is megfogalmazódik, igyekeztek nem lecsupaszított állí­tásokat közölni, hanem - a műfaj adta keretek között - viszonylag árnyalt módon kifejteni az adott témát (7). Ez a kötet jelentős részében, még az olyan, kritika tárgyát képező fo­galmak kapcsán is maradéktalanul érvényesül, mint például a balansz kétnyelvűség (20), a deficithipotézis (26) vagy a heteronormativitás (49). A nyelvművelés szócikkben (117) azonban a „magyarországi hagyományos nyelv­­művelés” némileg egyoldalúan kerül bemutatásra, és ez a szakirodalmi hivatkozásban is megmutatkozik. Lőrincze Lajos emberközpontú és Grétsy László nemzetközpontú nyelvművelés­ fogalmát lehetett volna megemlíteni (1. pl. Adamikné Jászó 2007: 66-68). A 266 önálló szócikk felépítése nagyban segíti a felhasználót a gyors és hatékony tá­jékozódásban a köteten belül, valamint a további szakirodalmat illetően egyaránt (12-13). A félkövérrel szedett címszó mellett találhatjuk az esetleges alakváltozatait, illetve a szino­nim temimus(oka)t, melyek egyébiránt a 97 utaló szócikket adják. Ezen sor alatt szerepel a címszóként felvett terminus jelentésének meghatározása, poliszém fogalom esetén az egyes

Next