Magyar Nyelv – 115. évfolyam – 2019.
2019 / 4. szám - NYELVTÖRTÉNETI ADATOK - Gréczi-Zsoldos Enikő: Gróf Széchy Mária, a „murányi Vénusz” záloglevele
Nyelvtörténeti adatok NYELVTÖRTÉNETI ADATOK Gróf Széchy Mária, a „murányi Vénusz” záloglevele* 1. A rimaszécsi Széchy család tagjait a korabeli Felső-Magyarország jelentős vagyonnal rendelkező birtokosai között tartják számon. Széchy III. Tamás fia, György a 17. században tovább gyarapította a család ősi vagyonát; báró, aranysarkantyús vitéz, királyi tanácsos, „főkomornokmester” lett (Bokor 1897: 489—490). Megszerezte többek között Murányt, 1609-ben már a Széchyek a vár urai (Borovszky szerk. 1903: 72). Széchy Györgyöt saját szolgái ölték meg 1625-ben, hamvait a murányi kápolnában helyezték örök nyugalomra (Nagy 1863: 533). Gyermekei közül három lány érte meg a felnőttkort (Borovszky szerk. 1903: 42). Széchy Mária és két leánytestvére az 1630-as években örökölte meg a murányi várat. Miután Mária egyik sógora ki akarta sajátítani Murányt, s el akarta onnan távolítani Máriát, aki szintén ott élt, ezért Széchy Mária - hogy a várat és a hozzá tartozó uradalmat a birtok egyik jogos örököseként megtarthassa — cselt eszelt ki. Wesselényi Ferenccel, Fülek várának kapitányával szövetkezve, közös erővel elfoglalták a várat, majd házasságot kötöttek. A Széchy-lányok közül a legismertebb a gömöri Rimaszécsen 1610 körül született Mária, akinek nevével nemcsak a történelemkönyvek lapjain, hanem számos irodalmi alkotás hősnőjeként is találkozhatunk. A legismertebb róla szóló költeményt, a Márrai Társalkodó Murányi Venus... című epithalamiumot, amely a Wesselényi Miklóssal kötött érdekházasságának és Murány 1644-es bevételének állít emléket, 1664-ben Kassán jelentette meg udvari költőjük, Gyöngyösi István. A költemény „annak emlékezete”, „miképpen az Méltóságos Groff Hadádi WESELENI FERENC, Magyar Ország Palatínussá akkor Füleki fő Kapitány, az Tekéntetes, és Nagyságos Groff Rima-Szécsi SZÉCSI MARIA Asszonyal, jövendőbeli házasságokrul való titkos végezése által csudálatos képen meg-vette az hires MURÁNY VÁRAT” (Gyöngyösi 1664: 1). A történet kedvelt olvasmány volt, a szerző életében négyszer is kiadták, az első megjelenés után 1690-ben és 1693-ban Lőcsén, majd 1702-ben Kolozsvárott is megjelent (Nyerges 2006). A történet évszázadokon át terjedt, árulták ponyván is, később Széchy Máriát és történetét Berzsenyi Dániel, Arany János és Petőfi Sándor is megénekelte, drámát írt róla Kisfaludy Károly, tollára vette Jósika Miklós, Kemény Zsigmond, Jókai Mór és Mikszáth Kálmán (R. VÁRKONYI 1987). A szerző Gyöngőfsi István-ként, „A Nag(yság)ok Komornikja”-ként tünteti fel magát a címlapon. Valóban, Gyöngyösi István az akkor még füleki várkapitány, Wesselényi Ferenc szolgálatába szegődött. A költészettel is foglalkozó seregbíró híre eljuthatott Wesselényihez, aki a műveit, képzett embert alkalmasnak találta arra, hogy komornyikja, titkára, udvari költője legyen (Beöthy szerk. 1896: 382). Ura halála, majd a Wesselényi-féle összeesküvés leleplezése után Gyöngyösi az özvegy mellett maradt. Wesselényi Ferenc, aki Magyarország nádora volt 1655-től, Zrínyi Miklós halála után a császárellenes összeDOI: 10.18349/MagyarNyelv.2019.4.505 . Köszönöm Terbe Erika és Juhász Dezső lektori javaslatait, valamint Szentgyörgyi Rudolfnak és Korompay Eszternek a latin szövegrészek olvasatában és értelmezésében, nyújtott segítségét.