Magyar Nyelv – 115. évfolyam – 2019.
2019 / 2. szám - Nemesi Attila László: Az irónia lényegi jegyének keresése az elméleti pragmatikában
Az irónia lényegi jegyének keresése az elméleti pragmatikában 157 2. ábra Az irónia kommunikációs céljai (N ° 100) Humor(izálás), vicc(elődés), jókedv előidézése Negatív attitűd (kritika, gúny, sértés stb.) Feszültségoldás, konfliktuskerülés Vélemény, viszonyulás (burkolt) kifejezése Figyelemfelkeltés, nyomatékosítás Csoportképzés, közösségteremtés, játékosság Színesíti, változatossá teszi a kommunikációt Saját tudásunk, intelligenciánk csillogtatása Kifigurázás, kiparodizálás Egyéb Bár, mint láthatjuk, a humor ezúttal megelőzi a negatív attitűd dimenzióját, ha együtt tekintjük a hallgatók válaszait, azaz a példáikat is szemügyre vesszük az 1. és a 3. kérdésre adott válaszaik mellett, mindössze 3 olyan megkérdezett akad, akinél a negatív attitűd egyáltalán nem bukkan fel; 97%-uknál azonban valamilyen formában - hangsúlyosan vagy kevésbé hangsúlyosan - megjelenik. 44. Egy minimalista iróniaértelmezés. Az eddigiek alapján nagyon is érthető, miért nem pofonegyszerű a válasz arra a kérdésre, hogy mi tesz valamit ironikussá. A sokféle alakváltozat, rávezető nyom, összetett szándék és kommunikációs funkció elfedheti azt, ami a közös jegy. Amellett kívánok ugyanis érvelni, hogy létezik ilyen közös jegy, mégpedig a sugallt negatív (kritikus, gúnyos, disszociatív, megkérdőjelező) attitűd, amely mindenféle - nyelvi, nem nyelvi és multimodális irónia sajátja (vö. Nemesi 2009: 8, 99; illetve fentebb: 2.1., 2.3., 2.5., 2.7., 2.8.). Kétféle értékelés, viszonyulás vagy attitűd van szükségképpen jelen az iróniában: az egyik, amelyik sugallt, kétségbe vonja egy másik attitűd érvényességét, amelyik nyelvi megnyilatkozások esetében következhet az explicitjelentésből vagy egy ahhoz társuló implikatúrából is, tudniillik az irónia lehet többrétegű implicit értékelés - de mindig jelen van benne a disszociatív értékelés, akkor is, ha egy másik jelentésréteg dicsér. Amikor Petőfi azt írja „enyelegve” Aranynak, hogy „Toldit most olvasom hatodszor. Csakugyan nyomom fércműt. Még vagy hatszor elolvasom az idén, hogy silányságát minél jobban felfogjam” (RL. 333), világos, hogy el van ragadtatva a Tolditól, ami pozitív értékelés. Egyúttal azonban elhatárolódik azoktól az értékelésektől, amelyek silány fércműnek állítják be, és ettől lesz ironikus az idézet. Az ironikus attitűdöt nehéz egyetlen átfogó kifejezéssel megragadni. A „negatív”, „kritikus”, „disszociatív” stb. jelzőkkel különböző szerzők erre tesznek kísérletet. Mint korábban leírtam, „az irónia erőssége viszonylag széles skálán mozoghat, melynek pozitív végpontján - szerintem - az ugratás, negatív végpontján 0 10 20 30 40 50 60 70