Magyar Nyelvőr – 80. évfolyam – 1956.

Herczeg Gyula: A nominális stílus a magyarban

tüll-lepkefogó. A nyakában kék pántlika. A hajában kék fésű. Arca mint a templomképeken az angyaloké. Csak valamivel barnább színű. De mért ne lehessen barna angyal is a szőkék között? (Gárdonyi: Te, Berkenye, 1928. 11). Látogatók jártak a kastélyban : a szomszéd falubeli Szalayék. De leginkább csak az asszony, a fia, és két leánygyermeke. Az asszony zengő tokájú és zengő keblű asszonyság. A fia, Gyula, beteg képű, alig lézengő, tizenötéves kamasz. A két kisasszonyka : angol malac­szín szőke, gömbölyű teremtések, Ilonka tizennégy éves és Erzsi négy éves, — mind a ketten szinte túlságos rakományai a testi egészségnek (Gárdonyi: Te, Berkenye, 1928. 62). A bolt ajtaja zártan állt, és vegyesszagú hűvösséget lehelt. Czeizler maga számolgatott benne. Negyvenéves szőrös szőke ember, teveszemű és mozgékony arcú. A fején keshedt vörös bársonysapka. A lábán rongyos bőrpapucs. A szájában hosszúszárú cserép­pipa (Gárdonyi: Te, Berkenye, 1928. 95). Idézeteinket szaporíthatnánk, mert Gárdonyi bővelkedik az ilyen és eh­hez hasonló példákban, de nemcsak­ Gárdonyi, hanem a kornak minden kiemel­kedő írója. A nominális stílusnak alapja a nominális elemek aránytalan kiemelése, a verbális tagok kiesése vagy háttérbe szorulása. Ám ne gondoljuk, hogy a fenti és hasonló típusú példákkal mindent elmondottunk erről a stílus­jelenségről. A legjellegzetesebb vonások elemzése még hátra van. A nominális stílusnak csupán alapja az ige nélküli keret és lehetőség ahhoz, hogy a kapcso­lódás nélküli nominális elemek egyáltalán megjelenhessenek. Meg kell vizs­gálnunk , hogyan függeszkednek egymáshoz az állítmány eltűnte után vissza­maradt mondatrészek a mondatban. a) Igen gyakori az olyan ige nélküli mondat, mely a megelőző verbális mondat alanyához vagy határozói funkcióban levő főnevéhez csatlakozik. Ilyenkor az ige nélküli mondat nomenjei rendszerint kiegészíthetők a kopulá­val vagy valamilyen más „színtelen" igével. Az esetek egy részében az ige nél­küli mondatok a megelőző alany vagy kiemelkedő főnév testi és lelki tulajdon­ságainak részletes felsorolására szolgálnak ; természetes, hogy a megelőző alany vagy főnév személynév. Egy fiatal ember jő be az atelier ajtaján. 27, 28 éves lehet. Csúnya, de érdekes fej. Vastag orr és szájszélek, érzékiességtől duzzadt fej, elpuhult vonalakkal, de értelmes élénk szemek (Justh Zsigmond Naplója, 1941. 47). Az ajtó e percben felnyílt s Bajmóczy Antal gróf lépett be. Magas, vállas ember. Nyilt, széles homlok, gömbölyű orr, hosszú, lecsüggő bajusz, piros, kissé felduzzadt ajak, melynek két oldalán hosszú barázdákat vont a mély fájdalom (Justh Zsigmond : Káprázatok. 1887. 82). Vilma is — a legszebb lány itt akkoriban, igazi típusa a magyar telt élveteg szépségnek, — hasadt piros száj, széles, áldott, királynői csípők, magától mosolygó arc, nagy barna, szuggesztív szemek — élte világát, udvaroltatott magának, öltözködött királynői módon, pesti bálokban is csillogott (Babits Mihály : Kártyavár, 1923. 94). Leithemburgné lehetett vagy negyvenötéves. Magas, szikár asszony, csupa csont. Férfias kezek és lábak, mély hang, hosszú, lecsüggő

Next