Magyar Nyelvőr – 86. évfolyam – 1962.
Pusztai István: A vállalati levelezés nyelvéről
MAGYAR NYELVŐR 86. ÉVFOLYAM * 1962. JANUÁR — MÁRCIUS * 1. SZÁM A vállalati levelezés nyelvéről A műszaki tudományok gyors iramú fejlődése rengeteg nyelvi problémát vetett fel. E problémákkal maguk a műszakiak jelentkeztek, akik észrevették, hogy tudományuk ismeretanyagának bővülése a nyelvi eszközök alaposabb vizsgálatát követeli meg. Ennek a felismerésnek az eredményeképpen alakult ki a műszakiak és nyelvészek gyümölcsöző együttműködése. A közös munkának már számottevő irodalma van. Ebből az anyanyelvének sorsa iránt érdeklődő közönség megismerheti egyrészt azokat a nyelvi kérdéseket, amelyek a műszaki tudományok fejlődésével lépést tartani akarók elé tornyosulnak, másrészt azokat az eszközöket és módszereket, amelyekkel a szakmai nyelvek a követelményeknek megfelelően sajátos belső törvényeik megsértése nélkül fejleszthetők (a kérdés irodalmára vö. Grétsy László cikkét: Nyr. 84 : 409 —17; 85: 1 — 14 és Wacha Imre dolgozatát uo. 85: 100—16). Ma már azt mondhatjuk, hogy műszaki nyelvünk fejlődése együtt halad a műszaki ismeretek bővülésével. Azok az okok, amelyek a műszaki nyelv művelésének ügyét előtérbe állították, más szakmai nyelvek területén is jelentkeznek. Az ismeretek nemcsak a műszaki életben, hanem másutt is gyarapodnak, és a gondolat fejlődése mindenütt a nyelv fejlesztését követeli. Hogy ez mennyire így van, arra példaképpen felhozom Móra Mihály kitűnő hozzászólását a pécsi nyelvművelő konferencián (Nyr. 84 : 269 — 86), melyben a jogtudós gondosságával hívja fel a figyelmet a jogi műnyelv ápolásának halaszthatatlan feladataira. Wacha Imre búvárkodásából pedig tudjuk, hogy ezenkívül is akad még néhány szakma, amely a nyelvművelés ügyét gyakorlati feladatának tekinti (i. h.). Feltűnő, hogy a közgazdaság, amely pedig a felszabadulás óta forradalmi változáson ment át, és teljesen új ismeretanyaggal ajándékozta meg a közösséget, nyelvi problémáival nem jelentkezett. A nyelvészek a pécsi nyelvművelő konferencián szóba hozták ennek a szakmának az ügyét is (vö. Verbényi Lászlónak és e sorok írójának megjegyzéseit: Anyanyelvi műveltségünk. 1960. 112—4; 125—9), és újabban ismételten igyekeztem gazdasági életünk egyik területének nyelvi vizsgálatával bizonyítani azt, hogy közgazdasági nyelvünk a jelenleginél nagyobb gondot érdemel (Nyr. 85 : 269 — 77). Az a tény, hogy a közgazdaság nyelve a maga gazdag, az életnek szinte minden területére kiterjedő fogalomkincsével át- meg átszövi az egész közösség nyelvét (vizsgáljunk csak megegy napilapot, és az állítást máris bizonyítottnak vehetjük!), igazolja a vele való foglalkozás fontosságát. Több figyelmet kell fordítanunk problematikájának megoldására, mert ellenőrzés nélküli fejlő- Magyar Nyelvőr