Magyar Nyelvőr – 96. évfolyam – 1972.
1. szám - Nyelvművelés - Lőrincze Lajos: Visszatekintés
egy példát mondjunk: a helyesírás egyszerűbb, logikusabbá, modernebbé tétele dolgában szembeszegült a visszahúzó, hatalmasabb erőkkel is. Nem a külső díszeket, a lármás érvényesülést kereste, hanem — Bárczi Géza szavaival— ,,vetett, vetett, vetett, nem azért, hogy ő, hanem, hogy a tudomány és maga a magyar nyelv arasson" (Nyr. 77: 9). Hálás tisztelettel idézzük Balassa József emlékét is, aki 1920-ban vette át mesterének örökét, s őrizte hűségesen, amíg őrizhette. Egyre szűkülő lehetőségek között folytatta az elődök munkáját. Ebben a harmadik korszakban folyóiratunk hatása a magyar nyelvtudomány és az anyanyelvi kultúra művelésében nem mérhető az előző időkével. De ennek nem belső, hanem külső okai voltak. Hivatalos támogatás nélkül, egyre inkább ránehezedő nyomással, egyre gyérülő számú gárdával kellett a szerkesztőnek munkáját ellátnia. Balassának a Nyelvőr megőrzése, a kevéssel való hűséges sáfárkodás volt tehát a legfőbb szerkesztői tiszte, mindaddig, amíg — papírtakarékosságra hivatkozva — kormányrendelettel 1940-ben meg nem szüntették a folyóiratot. A Magyar Nyelvőr feltámasztójának, második megindítójának kijáró elismeréssel, megbecsüléssel gondolunk Simonyi másik tanítványára , Beke Ödönre is. Az ő érdemes felszabadulásunk következménye, hogy a kényszerű szüneteltetés évei után újból megjelenhetett folyóiratunk. Ő alakította ki a Nyelvőr új arculatát, szerzett és nevelt a régiekhez új munkatársakat, s indította el folyóiratát — most már kevésbé rögös úton — a századik év felé. Tisztelettel, elismeréssel hajtjuk meg fejünket az elődök előtt, akik — a költővel szólva — „tették, ami kell". A Magyar Nyelvőr mai szerkesztősége, munkatársi gárdája ezzel a tanulsággal néz most előre, s kezdi meg a második évszázadot. Azzal a szándékkal és meggyőződéssel, hogy elődeink hűségével, kitartásával, igazságra törekvésével végezzük munkánkat, s hogy korunk szavára mi is méltóképpen, korunk igényeinek megfelelően válaszolunk. Lőrincze Lajos