Magyar Nyelvőr – 97. évfolyam – 1973.

Hexendorf Edit: Jelentésfejlődés és nyelvművelés

2. 1865: 'bódé' (szótári forrásból); 3. 1878: 'csapszék, falatozó'. Nem tudjuk, hogy a 'kunyhó' miért áll közelebb a 'sátor'-hoz, mint a 'bódé'-hoz, nem tudjuk, hogy a 'kunyhó' és a 'bódé' elkülönítésének mi lehetett az alapja. Hiányoljuk, hogy a '­ rendszerint vagy főként elárusítóhelyül szolgáló­­ megszorítás sem az 1., sem a 2. jelentésben nem szere­pel az illető főnevek előtt. Hiszen a szócikk szerzője a rendelkezésére álló nagyszótári anyagból láthatta, hogy húsznál több adat között csupán egy olyan van, amelyben a szó bizonyosan nem elárusítóhelyre utal, s még egy olyan, amely e szempontból kétes. Azzal a rendkívül nehéz kérdéssel, hogy az 1858-i Jókai-adatot nem lehetne-e, illetőleg hogy az 1878-i adatot több joggal lehet-e a 3. jelentés képviselőjének minősíteni, most nem foglalkozom. A TESz.-ban közölt szótörténeti anyagnak egyetlen, de nagyon nagy értéke viszont, hogy számos — részben az UMTsz. kéziratos anyagából vett — nyelvjárási alakváltozatot közöl. Ezek ugyanis azt mutatják, hogy a butik széles körben elterjedt, népnyelvi szinten élő kifejezés. — A szó eredetéről adott tájékoztatás megfelel a szótári keretek között kielégíthető várakozásnak. Megtudható belőle, hogy a butik­ot a német nyelvjárásokból vettük át; a német szó francia eredetű, a francia pedig arra a görög­latin szóra megy vissza, amely végső forrása bodega és patika szavunknak is. A megadott egyeztetésekben csak azt találjuk kifogásolhatónak, hogy a német és francia megfelelő magyarul megadott jelentései között a butik is szerepel, noha fent egyik jelentésében sincs köznyelvinek nyilvánítva. Valószínű, hogy nem szabad a szótárban elkülönített jelentéseknek mindegyikére gondolnunk. Az a sejtésünk, hogy az idegen szavak magyar értelmezésében szereplő butik arra akar utalni, hogy a szónak a németben és a franciában is van pejoratív használata. A francia szónak például az Eckhardt-féle francia—magyar szótárban 14 jelentése van felvéve; a 4. helyen nyilvántartott rosszalló használatban „hitvány bolt, butik" kifejezésekkel van magyarra fordítva. A francia boutique alap­jelentése, jelentéstartalmának magva a "bolt, elárusítóhely". Akármilyen rendeltetésű 'sátor, kunyhó, bódé' jelentés sem a franciából, sem a németből nem mutatható ki; a magyar szó szövegadatain kívül ez szintén gyanússá, megalapozatlanná teszi a szótörté­net jelentéstani részének megoldását. Feltehető, hogy az egyre inkább rosszalló szó­használatra korlátozódás már a közvetítő német nyelvjárás(ok)ban is megindult. Ennek tüzetesebb vizsgálata természetesen nem lehet követelmény egy magyar szófejtő szótárral szemben, bár ha a szócikk szerzője meg tudott valamit állapítani, egy fél mondatban utalhatott volna rá. A szócikk végén említett „alacsony stílusérték" egyik forrásának megvilágításaképpen egy ilyenféle megállapítás közlése nem lett volna fölösleges. Minden­esetre egy, a magyar szó történetével foglalkozó munkában inkább helye volna ilyenféle észrevételeknek, mint annak a tájékoztatásnak, hogy a francia szó német közvetítéssel még milyen más nyelvekbe került be. De ne keressük tovább a szálkákat a nehéz felada­tokat lényegében mégsem rosszul megoldó szótár­készítők szemében. Az akadémiai nagyszótár kéziratos anyagában a butik­ra nem valami sok cédula található (1972-ben az adatok száma a butikos származék adataival együtt sem éri el a harmincat). Figyelemre méltó egy 1844-i butega, amelyet a TESz. sem a butik, sem az 1879-től adatolt botega alatt nem idéz. Jósika Miklós él­ő szóval, egy milánói nagy tér „ismeretes butegájá"-Tól szólva (Élet útjai 91). Úgy véljük, hogy ha magának a butik­nak az esetében helyénvaló is az olasz származtatás elhárítása, ezzel a butega adattal kapcsolatban, amelyről vagy a butik, vagy a botega szócikkében említést tehetett volna a TESz., számolnunk kell az olasz bottega, R. és N. buttiga, botteca 'bolt' hatásával is; ez a francia boutique-nak és a bodega forrásául szolgáló spanyol szónak etimológiai rokona.­­ A nagyszótári butik adatok többsége egyébként a múlt század utolsó harmadából való. Az olvasottabb szerzők közül a több adattal képviselt Jókain és Mikszáthon kívül Justh Zsigmond, Bródy Sándor, Ambrus Zoltán neve szerepel a cédulákon. Vannak adatok kevésbé jelentős írókról és újságokból is. Az 1910-es évek közepétől mutatkozó nagyobb

Next