Magyar Nyelvőr – 114. évfolyam – 1990.
Nyelvművelés - 1
hatjuk fel, ez nem jelenti azt, hogy válogatás és mérték — nyakló — nélkül élhetünk velük. Az igényes beszélő, különösen pedig a mesterségére valamit adó író mindenkor arra törekedett, hogy az idegen szavakat saját nyelve szavaival felváltsa, megfelelővel helyettesítse. Hogy ez a törevés sikerre vezethet, arra hazai vonatkozásban elég utalnom a sportnyelvben a harmincas években megindított magyarító mozgalomra, amelynek során idegen szavak százait sikerült magyar szavakkal helyettesíteni. Mégpedig olyan hatásfokkal, hogy például az én gyermekkoromban a futballban elterjedt bekk, center, centerhalf, henc, korner, ofszájd szavakat a mai fiatalok már hírből sem ismerik. Megkülönböztetjük tehát a szükséges idegen szavakat — azokat, amelyekre nincs megfelelő, életképes magyar szó — a fölösleges idegen szavaktól, azoktól, amelyekre megfelelő magyar szavunk van. Nyilvánvaló, hogy nyelvünkben a telefon és a televízió szükséges idegen szavak, mert a felváltásukra alkotott magyar szavak, amilyenek például a távbeszélő és a távolbalátó a köznyelvben nem bizonyultak életképesnek. Ellenben fölöslegesek a következők: adresszál (kérdést), akut, informál, innovál, kondíció, konfrontáció, kontroll, konzekvencia, mert — illetőleg amennyiben — az alábbi szavakkal kifogástalanul helyettesíthetők: intéz, égető, tájékoztat, újít, feltétel, szembesítés, ellenőrzés, következtetés. b) Jogosult az idegen szó használata, ha a magar megfelelővel szemben árnyalatnyi vagy hangulatbeli különbséget hordoz, vagy egy bizonyos nyelvhasználati szinten környezetfelidéző, -festő szerepe van. Különösen a hétköznapi társalgás nyelvében élnek ilyen szavak: avanzsál, cukkol, generózus, kapiskál, randalíroz, skrupulus, vircsaft. Az idegen szónak ez a hangulatkeltő ereje olykor alkalmas a valóság szépítésére, elkendőzésére, ködösítésére. Politikusok és diplomaták ezért élnek szívesen idegen szókkal. íme egy közeli példa (Kossuth R. XI. 2.): A riporternek arra kérdésére: „Szó volt-e a Központi Bizottság ülésén arról, amit éveken át hallottunk, hogy a belpolitikai helyzet szilárd?'', így válaszolt Berecz János: „Egyáltalán nem volt szó róla, hanem a politikai stabilitás, a társadalmi stabilitás szükségéről volt szó . . ." Ellenpélda is van, amelyben, úgy látszik, az idegen szó tűnik a kellemetlenebb hangulatúnak. Korábban a katonai beavatkozást katonai intervenciónak nevezték, újabban, legalábbis a szovjet csapatok 1956. november 4-i hadműveletét katonai beavatkozásként emlegetik. (Vagy ez az egyenes beszéd a glasznoszty eredménye?) c) Némileg más megítélés alá esik az idegen szavaknak a szakmákban való használata. Különösen akkor, ha az új fogalommal együtt frissen érkezett idegen szóra nincs még jó megfelelő magyar. Nem valami nagy dicsősége azonban nyelvhasználatunknak, hogy már huzamosabb idő óta éktelenkednek benne az infrastruktúra, szoftver, hardver és társaik. Amikor pedig a szakma képviselői nem szakmabelieknek szólnak, hanem a nagyobb nyilvánosság előtt, nem a beavatottaknak, mindent meg kell tenniük, hogy az idegen szavakat kiküszöböljék, illetőleg megértésüket lehetővé tegyék. E tekintetben a televízióban inkább ellenpéldákkal találkozunk. Fel is teszem mindjárt a kérdést: a Felkínálom című és A televízió innovációs műsora alcímű adások (amely alcímben legalábbis vitatható, hogy jogos-e az innovációs szó, s nem lenne-e megfelelő a mindenki által érthető újító v. korszerűsítő szó), szóval ezek az adások szakmabelieknek szólnak-e vagy a nagyközönségnek? Időnként ugyanis úgy élnek e műsorban az idegen