Krasovec Ferenc (szerk.): A Magyar Olimpiai Akadémia évkönyve 2001 (Budapest, 2002)
Cikkek, tanulmányok
A Magyar Olimpiai Akadémia Évkönyve, 2001. egylet alapítóinak egyike, Vermes Lajos, országgyűlési képviselő unokaöccsét, Vermes Bélát próbálta rábeszélni, hogy egyesületi küldöttség révén vegyen részt a kongresszuson. Ő azonban nemmel válaszolt, így a Vermes testvérek nem kerültek kapcsolatba a játékok megalapítójával. Coubertin az athéni olimpia után vette át a NOB elnöki pozícióját a görög Demetriosz Vikelasztól. Az olimpiai mozgalmat érintő elképzeléseiben a négyévenként megrendezésre kerülő játékok mellett nagy szerepet szánt az olimpizmus elméleti kérdései tudományos kutatásának. A pedagógiai, pszichológiai, gazdasági, orvosi, művészeti, történeti vonatkozású javaslatok felvetésére, azok megvitatására olimpiai kongresszusok rendszeres összehívását szorgalmazta. Az athéni olimpiát követő évben - saját szavai szerint az „eszme megerősítése” céljából - a normandiai Le Havre-ban rendezték a 2. olimpiai kongresszust, ahol a sport pedagógiai és egészségügyi vonatkozásairól tanácskoztak. Kemény Ferenc is részt vett a kongresszuson, az iskolai testnevelés és a testnevelő tanár szerepének fontosságát emelve ki előadásában. A német NOB-tag, Willibald Gebhardt a kongresszus helyszínének Berlint javasolta, Coubertin azonban gyermekkora helyszínének közelségét, a francia környezetet alkalmasabbnak találta — ahogy ezt korábban említettem úgymond, az „olimpiai eszme megszilárdításához”. Javaslatára a következő években gyakorta hívtak össze kongresszusokat az elméleti kérdések megvitatására. 1905-ben Brüsszelben a mindennapos iskolai testnevelés bevezetését javasolták. 1906-ban Párizsban Coubertin régi álma vált valóra, a művészeti versenyek bevezetésének elhatározásával, melynek első versenyeire 1912-ben Stockholmban került sor. Közismert tény az is, hogy Coubertin is a győztesek közé tartozott, az álnéven beadott Óda a sporthoz című versét érdemesítette a zsűri az olimpiai aranyéremre. Ennek a kongresszusnak sajátos színeztet adott az úgynevezett köztes olimpia megrendezése, közvetlenül a kongresszust követően Athénban, a játékok tízéves évfordulója kapcsán, melynek megtartását Coubertin igazából nem helyeselte. (Meg kell jegyezni, hogy ezen a nem hivatalos olimpián győzött a délvidéki származású Sztantics György, 3000 m-es gyaloglásban.) Az 1911-ben Budapesten megtartott NOB-ülésen Coubertin először járt Magyarországon, s ahogy ez Kemény Ferenc és a közte folyó levelezésből kiderült, nagy hatással volt rá a magyar főváros. Támogatta a város 1920-as olimpiarendezési szándékát is.10 Az 1913-as lausanne-i kongresszuson Coubertin pszichológiai és orvosi témákat vetett fel, melyeknek a „sport határai” volt a mottója. 1914-ben közvetlenül a szarajevói merényletet megelőzően, a párizsi kongresszuson javaslatára fogadták el az olimpiai zászlót, mint a mozgalom egyik szimbólumát. A párizsi La Fayette áruházban már 1915-ben elkészítették, azonban az első világháború kitörése miatt hivatalosan csak az 1920-as antwerpeni olimpián húzták fel a stadion árbocára. Ez komoly keserűséget váltott ki a magyar fővárosban, hiszen nemcsak hogy a rendezési lehetőség esett kútba, de a magyar csapat, amint ez ismeretes, a háború veszteseként részt sem vehetett a játékokon."