Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)
1867-03-17 / 1. szám
1-5 szám. -------LEVELEZÉS. Pest, mart. 14 én 1867 Midőn e sorokat a „Magyar Polgár“ igen tisztelt olvasó közönsége számára írom, teszik le a magyarminiszterek a budai várpalotában Ő Felsége kezeibe a hüségesküt. E nap emlékét a testvér fővárosok közönsége azzal örökítette meg, hogy Ő Felsége tiszteletére fáklyás serenádot rendezett, melyen az összes pestbudai dalárdák részt vettek. Mintegy 3000— 4000-re ment a fáklyavivők száma, s három katonai zenekar felváltva játszotta kedveltebb magyar indulóinkat. Már estéli 6 órakor roppant naptömeg özönlötte el a budai várpalota előtti tért, s a menet után érkezett föl. Ő Felségének az erkélyen megjelenését lelkesült „éljenekkel“ fogadta a roppant nagy közönség. Majd megrendült zenekíséret mellett „Isten áldd meg a magyart“, „Jaj de fényes csilag ragyog az égen“ s „Befordultam a konyhára.“ Végül elénekelték „Hazádnak rendületlenül,a minek végeztével az éljenek ismét megújultak. Ő Felsége ez ünnepélyes tisztelkedést az erkélyről szemlélte. A roppant néptömeg a legszebb rendben távozott. Azonban az általános öröm közé a fájdalom könnyei is vegyültek. Krivinai Lonovics József kalocsai érsek nincs többé! Benne a katholikus clerus egyik kiváló díszét, szép tehetségű fiát vesz i vová, ki, e mellett a kitűnő szónokot, a magyar ha-za egy áldozatkész honfit, a tudományosság egy önzéstelen fáradhatlan munkáját, hívei a gondos atyát, a jó pásztort. Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük még azt is, hogy vannak, kik szeretik tudni, hogy a Lonovics József e nagyméltósága halála folytán megüresült kalocsai érseki székre Haynald Lajos karthágói érseki excellentiája volna kiszemelve. Vajha e hir minél előbb valósulhatna, hogy igy az újólag megnyilt cselekvési téren örömmel viszont üdvözölhetnénk. Folyó hó 25 én a Petőfy-szoboralap gyarapítására a vigadó termében akadémiai hangverseny fog rendeztetni. (P.p.) ■iUliiillöniegyéböl. mártiusban. Megyei közéletünkről irni most valamit alig lehetne. Alert az még mind a várakozás nehéz terhe viselésére van kárhoztatva, azon szomorú helyzetnél fogva, melyet a nagyobb körülmények okozta tétlenség és a viszonyaink átalakulása feletti bizonytalanságból kimagyarázni lehet. Az idő néha gyors működésében nem tartjuk e sorok keretébe illőnek megírni, hogy minő és mekkora azon várakozás. Legfélebb arról szólhatnánk a mi itt: nincs. Nincs itt nagy lelkesültség, nincs olyan mozgalom, melyre szokott a nagy változások által élesztett remény okozni. Ha a rab sötét börtönét elhagyva, a rég sóvárgott s talán a hosszas szenvedés miatt nem reméllett napsugaraktól, egyszerre, — habár rövid időre— attól fosztatik meg, mire szüksége van, csodálkozhatunk-e, ha a börtön ajtaját lassan és tapogatózva hagyja el?.. Lehet-e Damumi, uo. A keservei által megrendített hit, a feltűnésében bár reményekkel biztató áldás képe elé nem az utógondolat nélkül való bizalom tükrét mutatja? S ha e képen ránk — a királyhágón innen — sötét foltot vélünk találni, mely jogosan várt és követelhetett alkotmányos igényeink teljesülhetése reményének szárnyait szegi, lehet-e hibáztatni, hogy még mind csak várunk? Az a folt : azon akadály, melyet még mind elenyésztetve nem látunk, a nagy haza teljes egyesülése és törvényhatóságainknak a királyhágón tubákkal hasonló felébresztése elül. De azért komoly és rendületlen szándékkal fogadjuk el a kínálkozható alkalmat, és tettekkel bizonyítandjuk be készségünket, — tehetségünk és működési terünk szerint — alkotmányos szabadságunk helyreállítása s ha kell, a kormány törvényes törekvései irányában, parancsolván kötelességünk azt, jogosítván erre kormányférfiaink alkotmányos érzületükbe vetett hitünk, habár inkább óhajtottuk volna, ha az országgyűlés határozottan körvonalazta és megjelölte volna azon módozatokat, melyek az absolutismus sötét börtönéből kivezetendőnek. (Sk.) $ /. ii in o M iij y in. mArtius 10 én. Denique a mi kedves Smarcsunk — (Lászlóffi úr ennél classicusabb nevet nem szerezhetett volna magának, ha tízszer járja is meg a szebeni gyűlést) — jól viseli magát, boldog ha legkisebb alkalma is van a közóhaj ellen tehetni valamit. A múltkor nem engedte a lobogókat kitétetni, most meg — talán hogy evidentiába tartsa jó hírnevét, ami rettenetesen sikerült neki — nem engedte meg, hogy a díszebéd felett, melyet a ministérium kinevezése alkalmából rendeztek — néhány jámbor mozsárágyú lövéssel emeljék annak díszét. Sajnálta ön talán a puskaniggrätz alatt ! “ ' : ^ ~1 A szerkesztő úr ne ütközzék meg azon, hogy akad még ember, ki Lászlóffi úrral nem restel foglalatoskodni. A történet számára pikáns adat lesz majd, miként járt el egyik-másik elvakult fia e hazának, s ezek között több rünk is, kiről bizonyosan el fogja majd mondani vagy egy krónikás az utókor számára: meghalt még életében! Mucius, Székely Meresztur, márczius 10. 1867. Tehát nem ki, hanem mit. Valóban ideje már, hogy a pythagorási „autós ephá“-kba vetett vak hitets engedelmesség, különösen a közérdekű és nagyfontosságu szellemi és anyagi kérdéseket illetőleg mind inkább helyet adjon a minden oldalról való szabad vizsgálódásnak, és ezen vizsgálódás szülte meggyőződés nyílt kimondásának, mert csak így fog állni azon sarkalatos igazság: „discussio facit intellectum.“ Ha későn is, de mégis megemlítem, hogy a magyar felelős minisztérium kinevezése nálunk is örömünnepet csinált, s bölcs Salamon szavaiként „az igazaknak előmenetelében örül a város énekléssel“. Curiosumként megemlítem azt is, hogy a helybeli unitárium gymnasium két transparentjén a következő módosított verssorok állottak: „Jönni kellett, itt van tehát, a jobb kor, mely után Buzgó — 3 — imádság epedett százezrek njakán“ — a másik igy hangzott : „Egy lett már a két hazából, vész igy meg nem döntheti!“ Közelebbről gonosz kezek miatt égésünk is volt. A sok csavargó, gyújtogató s gyilkos emberek a székelyföldbe gombaként szaporodtak el, a már néhaivá lett demorálisáló és depauperizáló rendszer alatt. Senki sem tudja jobban mint ők, hogy a „nega si fecisti“ elvét mily üdvös eredménynyel lehetett igen gyakran alkalmazni és felhasználni a bűnvádi kereseteknél. Városunkban már megalakult egy társalkodó, melyet hosszú évektől fogva terveznek , melyet azonban csak most lehetett érvényre emelni, a minisztérium kinevezésével, melytől minden tekintetben sok jót várnak, s vár a nép is, melynek azonban szintén van annyi józan belátása, hogy egy pár hónap vagy év alatt lehetetlen jóvá tenni azt, amit a 18 éves önkényű kormányzat elrontott. Keresztúri, HÍRHARANG. Mielőtt tisztünkhöz fognánk, tájékozásul elmondjuk röviden azon elveket, melyeket e rovat vezetésénél is alapul fogunk tekinteni. Első helyen áll ezek között, miként programmunkban is említettük, hogy : soha sem fogjuk azt keresni, ki, hanem hogy mit mondott, s erre minden tartózkodás nélkül elmondjuk szilárd elveken alapuló meggyőződéseinket; mert az igazságnak kell képeznie a tekintélyt, és nem megfordítva — a tekintélynek az igazságát. Második alapelvünk, hogy: minden ember, ki bármely alak és körülmények között a nyilvánosság terére lépett, bírálat alatt áll, s e tekintetben sem fogunk kivételeket ismerni. Ezeket előre bocsátva, szívesen üdvözöljük hazánk minden polgárát, s megkonditjuk hirharangunkat, mely — vajha — ne lenne kénytelen soha balhért hozni polgártársainknak ! *** E rovatunkat alig kezdhetnék meg örvendetesebb hírrel, mint, hogy a „Hon“ szerkesztőségét s így annak köztiszteletben álló vezérét Jókai Mórt is munkatársaink közé számíthatjuk. *** Kormánybiztosunk gr. Pécsy Manó lesz, mint a legújabb hírek állítják. Szép, de kényes pálya várakozik reá, mennyire sikerülene feladatát megoldani, majd tanúi leszünk. *** A polgári társalkodó legközelebbi nagygyűlésén több fontos indítvány között azon életrevaló eszmét is javaslatba hozzák, hogy koronként tartassanak rövid tudományos felolvasások is. Ha ez eszme kivívja magát, tagadhatlanul hasznos gyümölcsöket fog teremni, kivált ha a felolvasások népszerű nyelven lesznek tartva, s a gyakorlati élettel is foglalatoskodnak , mert virad, haladni kell, s ki meri elmondani, hogy teljesen készen van a nagy útra? Közelebbi időkben a a lefolyt vásár alatt is a verekedésen vérengzésenti el. Szeretnék elkiáltani magunkat, hogy: rendeiség! de félünk azt a választ nyerjük majd reá: több rendőrszolgát ! *** A Kagerbauer-féle gyönyörű kertet Veress Ferencz, ismert jeles fényképészünk vette meg. Jobb kezekbe alig kerülhetett, mert aki a házsongárt kopár oldalán városunk egyik legszebb kertét oly rövid idő alatt meg tudta teremteni, az bizonyosan a már meglevő szépet tovább fogja fejleszteni, kivált annyi buzgalom- és jó ízléssel, mint amennyivel Veress Ferencz bír. A kert jövőre is nyilvános lesz, s a hátulsó része nagyszerű gyümölcsfaiskolává lesz átalakítva. Hogy V. úr a napsugarat tíz év alatt ügyesen tudta felhasználni, abból az a hasznunk lesz, hogy Kolozsvár pár év múlva olyan minta gyümölcsös kertet fog felmutatni, amilyennel még nem bírtunk, de nagyon is óhajtandó, hogy bírjunk, mert azt mondja az írás: nemcsak photographiával él az ember, hanem jó almával is! *** Heksch János színházunk egykori tagja ma tartja búcsú hangversenyét a Redoute nagy teremében. Az igazgatóság a történt kellemetlen öszszeütközés után is elég figyelmes volt nem tagadni meg társulata közreműködését, amit kétségen kívül helyesen is tett. Az érdekes programmból megemlítjük, hogy N. Huber Ida asszony „Faust“ legszebb magándalai egyikét fogja énekelni a hirdetett „Ördög Róbert“-féle nagyon ismert s sokszor hallott ária helyett. A többi közreműködők lesznek: Szathmári Laczkóczyné assz. Weisz Johanna k. a., Vári Emma k. a., Karvázy Gyula, Bukovszki Béla,Ibner Gyula, Tímár János, Straczinger József, Fekete Ignácz, Velics Kelemen, Boér Gergely és a hangversenyző. A műsorozat élvezetes estvét igér. 1% A sétatéri tó körül van ültetve már fákkal, melyek ha egykor meglombosodnak, egyenként Haller Károly jogtanár buzgalmának lesznek emlékei, kinek bizonyosan ma a legtöbb érdeme van abban, hogy a sétatér kezd sétatérré válni. *** Czelder Mártont a moldva-oláhországi kormány hazautasította. A kormányszék pedig egy körrendeletben megtiltja a hatóságoknak Czelder részére külföldre szóló passust állítani ki. *** Nedelkó Györgyöt, az új baritonistát, éppen az a fátum érte az „Ernani“ előadása alkalmával, ami Hekschet, t. i. nem tanulván be jól az opera magyar szövegét, németül kezdett énekelni, azon jó remény fejében, hogy talán most elnézőbb lesz a közönség. Néhány hatalmas piszszegésre Nedelkónak is abba kellett hagynia a német szöveget, s énekelt aztán egy olyan közös nyelven, amit dudolásnak neveznek. A szöveg feletti küzködés miatt talán, nem bírt hangjával ezúttal rendelkezni. Mikor fogja búcsú hangversenyét tartani, még nem tudjuk. *** A „Magyar Polgár " szerkesztősége a helybeli iparos polgárok részére azon kedvezményt nyújtja, hogy üzleti hirdetéseket fele árban fogad el tőlük, s a kiadóhivatali iroda (Szentegyház utcza 467 sz.) szükség esetében a hirdetéseket kész örömmel fogalmazza is minden díj nélkül. *** Alaga Géjzával színházunk igazgatója alkuba van, hogy megnyerje társulatához. Hogy egy jó karmesternek nálunk ne volna még helye, azt senki sem vitathatja. *** Színházi hírek : A Bercsényi pár Gera Jakab társulatánál remségszerepel. — A nyári idényre az igazgató a brassói színházat is megnyerte. — Odry Lehel, a debreczeni színház tagja még ez idény alatt néhány vendégjátékra Kolozsvárra rándul. Előre is örvendünk, kivált ha e hir valósul. A „Ploermeli bucsu“ a jövő hó folytán — ha ugyan előre nem látható akadályok nem fogják útját állani — végre és valahára csakugyan színpadra fog kerülni. *** Fogarasi Mihály rexcja e f. hó 16-án visszaköltözött Fehérvárra, hol állandó székhelye lesz. *** Gócs Ede jutalomjátékául f. hó 20-kán „Portréi néma“ kerül színpadra. Már azon körülménynél fogva is, hogy karmesteri jutalomjáték lesz, jobb operai előadást remélünk az eddigieknél. *** Egy öreg asszony hulláját fogták ki a napokban a Szamosból a zsemlések malmánál. Azon körülménynél fogva, hogy a szerencsétlen egy másik asszonyhoz is hasonlított, az a furcsa eset támadt, hogy egyszerre kétfelé akarták hazavinni, mindenik fél azt állítván, hogy hozzá tartozik. *** Azon katonák részére, kik a vásár alkalmával történt verekedésnél a rend helyreállítására ki voltak rendelve, hivatalos körben pénzgyűjtést rendeztek, s megajándékoztattak bátor magukviseletéért. Hermann Ottó, múzeumunk jeles konservátora néhány hétre a mezőségre utazott, tudományos észleleteket tenni a katona-, gyeke- és czegei tavakon, mint amelyek a tudományos világ , előtt kevésbbé ismeretesek. Birjuk ígéretét Hermann barátunknak, hogy néhány érdekes tárczaczikket lapunk számára is küldeni fog. *** A rózsa és más virág kedvelőket figyelmeztetjük a múzeum kertjére, hol a legkitűnőbb fajok kaphatók igen jutányos áron. Megrendeléseket elfogad Dán László múzeumi műkertész. Míg Pesten a magyar írók díszlakoraát rendeznek a „szabadsajtó“ örömére, addig a „Magyar Polgármnak legelső száma is a lefoglalás veszélyeivel küzködött. llát nekünk mikor fog virradni? *** Felhívjuk polgártársaink figyelmét a következő utánzásra méltó nemes testre : Dósa Lajos, marosvásárhelyi hazánkfia Anna leányát férjhez adván e hó 2-án Illyés Sándorhoz, „az egészségrontó nagy lakoma megváltásául 100 forintot adott a Királyhágón túl szükölködöknek ! Dósa Lajos polgár bizonyosan szebben nem innepelhette volna meg családi örömét mint igy. Vajha minél többen megértenék e nemes tettet ! *** A városi esküdt közönség f. hó 15-ei ülésében azon rég táplált remény, hogy belfarkasutczából a temető alatti útra a megyeház telkén át közlekedési út fog nyittatni — meghiúsult a megyehatóság egy átirata folytán, melyben értesít, hogy a megyeház telkét, az ottani fogdás helyiségek miatt közúttal átvágni, sem a foglyok őrizeti biztonsága,sem a fogdákhoz jelenleg is szűken meg-Kvlj JuháV/L ' uiogov.ovUÁoo 'rorrodalmából meg nem engedheti. Evvel azonban reméljük, e közérdekű ügy nem leend teljesen befejezetnek tekinthető s csillagzata még kedvezőbben is fog mosolyoghatni *** Az esküdt közönség ugyanekkor egyéb folyó ügyeken kívül még a birtokosságra nézve nem kis horderejű mezőőrök (pásztorok) beállításával is foglalkozott, s határozatba ment, hogy azok béreit birtokarány szerint a városi adóhivatal szedi be, s a mezei rendőrség fizeti ki, a mezőőrök szegedsége pedig mártius 1-jétől az idén új évig, s jövőre egyik új évtől a másikig tart; a mezei rend erélyesbb kezelhetése végett egyszersmind a rendőrség mellé egy lovas kijáró biztos is lön alkalmazva s intézkedés történt, hogy az úgynevezett kajántói út jókarba állítására az előmunkálatok elkészüljenek. *** Múzeum-egyletünknek legközelebbről tartott tudományos gyűlésén Csató János tartott érdekes felolvasást a Retyezát hegységnek helyi- és természetrajzi viszonyairól, melyben szakavatottsággal ismerteté e dúsgazdag helyek flóráját, faunáját s kőzeteit. E felolvasás után Finály Henrik múzeumi titkár tudatja a gyűléssel, hogy Pesten megalakult a „Történeti társulat“, s aláírási ívek nála és Szabó Károlynál vannak letéve. A társulat tagjai ötforintos részvényekkel három évre kötelezik magukat, s e díjért ingyen nyerendik a társulat tudományos folyóiratát s egy évenként szerkesztendő albumot. Semmi kétségünk, hogy a „Történeti társulat“ ügyét nálunk is melegen fogják felkarolni, hisz a Királyhágón inneni rész mindig elöl járt ott, hol komoly irodalmi érdekekről volt szó. *** A nagyméltóságú erdélyi udvari korlátnokság elnökségnek folyó év és hó 1-ről 193 evi. sz. a. kelt közleménye szerint kötelesek az osztrák alattvalók, kik Francziaországba utazni szándékoznak, útleveleiket, úgymint eddig is, a bécsi és franczia küldöttség, vagy más franczia követség által a külföldön láttamoztatni. *** Az erdélyi törvényes királyi tábla elnöke gr. Toldalagi Zsigmondot az erdélyi törvényes kir. táblához joggyakornoknak kinevezte. Mi újság túl a Királyhágón? *** Felsége megérkezése Budapestre ismét örömnapot csinált. Kedden reggel már ünnepélyes díszt öltött a főváros, s délelőtt fél tíz órakor a Gellért-hegy erődei már ágyúlövésekkel hirdették, hogy 0 Felsége magyar földre érkezett. Az indóháznál üdvözlő küldöttségek várakoztak beláthatlan nagy tömeg között. Háromnegyed háromra megérkezett a Felsége az indóházba, s a küldöttségek üdvözletei után gr. Andrássy Gyula miniszterelnökkel a kétfogatú hintóba ült. A menetet a két testvérváros lobogóival a lovas bandériumok nyiták meg, azután a városi hatóságok következtek. Ő Felsége hintóját b. Wenkheim Béla bel- Ügy miniszter ur diszes fogata előzte meg, a Felség hintóját pedig a különféle méltóságok fogatainak hosszú sora követte. A nép mindenütt lelkesülten éljenzett. Császár Ő Felsége huszárezredesi egyenruhát viselt s több ízben beszélt a balján Illesi Marczius mi niszterelnökkel. A várpalotában a képviselőház, főrendiek s egyháziak küldöttsége üdvözölte. Este az egész város fényesen ki volt világítva s roppant tömeg hullámzott az utcákon. Egyes épületek, mint a nemzeti és német színházak, az Emich nyomda (diszes transparentekkel), a városház, (tornyán gázfénykoronával), a Lloyd-épület, a takarékpénztár, a Fleisch-ház az országúton, a zsinagóga stb. egész fényárban ragyogtak. Másnap—szerdán — tették a miniszterek esküiket . Felsége előtt, gr. Festetich Györgyön kivlit, ki az esküt nehány nap előtt már Bécsben letette. Estére fénytengerben úszott a város. *% A sokat szenvedett Stancsics Mihályt azon nap, melyen ő Felsége Budára érkezett, szabadon bocsátották. Valóban ideje volt a szerencsétlen férfiút visszaadni családjának ! Lónyai Menyhért pénzügyminiszter nem kevesebb mint 1400 szolgálatban levő fináncz hivatalnokot fog fölmenteni hivatalából. De hát a többi? A kétfejű sasokat Pesten minden hivatal fölül szép csendben leszedték. A miénkek még megvannak, reméljük azonban, hogy nemzeti cziraelünk fogja nemsokára fölváltani. A Királyhágón inneni vasútnak mi a legújabb akadálya? A „Pesti Posta“ szerint semmi más, mint hogy Bécsben úgy akarják, miszerint e vasút igazgatósága Bécsben lakjék, a magyar minisztérium pedig határozottan Pestet kívánja. Ha csak ennyi a baj ! *** 1849-ben külföldre menekült s nagy részben még most is a világ mindenféle táján élő honfitársaink történetét egészben még nem ismeri a magyar közönség, de részleteiben is nagyon homályosan, mert a magyar lapoknak azelőtt nem volt szabad az emigráczióról írniok. Azonban mint tudjuk, Ráth Mór kiadásában még ez évben meg fog jelenni a magyar emigráczió története. *** Beküldetett szerkesztőségünkhez a Lázár Kálmán által szerkesztett „Pesti Hírlap“ czímű politikai napilap mutatványszáma. Ez élénken tartott lap szerkesztőjét ismeri közönségünk, főmunkatársai Áldor Imre és Vértesi Arnolddal együtt, — s így fölösleges minden ajánlatunk, — különben is legjobban ajánja önmagát e vállalat. *** A párisi világkiállításon az osztrákok sokat költöttek a parkbeli sörházra, s az valóban pompás is. Az osztrák sörházzal szemben Poroszország a porosz népiskolát állította ki. Elég éles ellentét. A királyi ebédre hivatalosak voltak: a primás, Majláth György, országbíró, Zichi F. főlovászmester gr. Károlyi György b. Nyáry Antal koronaőrök. *** A „S. C.“ szerint Bécsen keresztül három porosz katonatiszt utazott Bukarestbe, hogy ott mint a hadtudomány oktatói működjenek. S mint a hit utána teszi, e három tisztet rövideden még öt más fogja követni. Noha a „Fr. Bt.“ kételkedik, hogy Szerbiában nem volnának elegendő számmal katonatisztek, kik képesek volnának a fölemlített sorokban helyüket épen úgy betölteni, mint a porosz tisztek, valamint azt sem látja át. „Zict ultrua szerb fejedelem épen porosz tisztek által reformot behozni a hadsereg szervezetében, (pedig könnyű volna átlátni a königgrätzi siker után) annyi bizonyos, hogy ez megtörtént dolog. Ezzel némi összefüggésben van Krensky alezredes megérkezte Belgrádba. POLITIKAI SZEMLE. Az észak - németországi parlament befejezte az átalános vitát, az új szövetség alkotmányjavaslata felett. A vita folyama, s nem különben a porosz kormánynak Bismark úr által tett nyilatkozatai kétségtelenné teszik, hogy a javaslat úgy és a szerint, mint azt Berlinben megállapították, fogadtatik el. Elmondhatjuk tehát, hogy századunk egyik legnagyobb fontosságú kérdése, a német egység, hatalmas lépést tett megvalósulása felé. És mégis a miért egész Németország századok óta epedett, a miért a torna- és dalegyletek sörtengerek kiivására lelkesültek akkor, midőn realizálására kevesebb reményük volt a semminél, az egységes Németország eszméje, Cherusci Hermann unokáinak vérét sebesebb mozgásba se hozza most, midőn az épületnek alapköve már letétetett. — Sajátságos processus is az, mely által e harminczhat felé szakított nép, az északnémet parlament lombikján keresztül egységes állammá párologtatik le. Mit hasonló körülmények között a népek közvetlen forradalom útján vívtak ki, azt Németországban a legconservativebb két dynastiának párbaja döntötte el ; míg más országokban hasonló catastropha után, a szabadelvű haladás diadala a conservativ maradás fölött, minden tekintetben és viszonyok között félreismerhetlenül kitűnik, addig ott néhány alázatos ellenzéki tag teoreticus ömlengéseit Bismark úr gyakorlati gorombaságaival sans géné dorongolja le. Valóban különös, de alighanem egyedüli neme a forradalomnak oly néppel szemben, melyről éppen Bismark igen elmésen mondotta nem rég, hogy minden egyes tagja külön királyt tartana magának, ha elég pénze volna hozzá. Van még egy kérdés, mely a kedélyeket sokkal inkább foglalkoztatja, már csak, vagy tán inkább különösen azért, mivel senki sem tudja, mi lesz akkor, hogy ha egyszer folyamatba jövén, megoldása elkerülhetetlenné válik. Fölösleges is talán mondaniuk, hogy a szóban forgó kérdés a keleti. E még most csak lappangó láznak helyes diagnoszkát nyújtani e pillanatban lehetetlen, s csak azon fontosabb hírek előszámítására szorítkozhatunk, melyek e kérdés körül felmerültek. E hírek szerint Szerbia és Montenegro között egy titkos szerződés léteznék, mely egyelőre csak a kölcsönös védelmi szövetség jellegével bír ugyan, de a kölcsönös támadási fellépés eshetőségét sem tévesztette szem elöl, s ezen eshetőség bekövetkezése alkalmára. Montenegrónak Herczegovina egy részét és a Suttorinát biztosítja. Amennyire gyaníttatja ezen hir, hogy Oroszország ezen két fegyverhordozójának, ily lépése pétervári biztatások és ösztönzések kifolyása, más oldalról ismét, éspedig jól értesült körökben, igen is határozottan tagadják azon orosz sürgöny létezését.