Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)

1867-03-17 / 1. szám

1-­5 szám. -------­LEVELEZÉS. Pest, mart. 14 én 1867 Midőn e sorokat a „Magyar Polgár“ igen tisz­telt olvasó közönsége számára írom, teszik le a ma­gyar­­miniszterek a budai várpalotában Ő Felsége kezeibe a hüségesküt. E nap emlékét a testvér fő­városok közönsége azzal örökítette meg, hogy Ő Fel­sége tiszteletére fáklyás serenádot rendezett, melyen az összes pestbudai dalárdák részt vettek. Mintegy 3000— 4000-re ment a fáklyavivők száma, s há­rom katonai zenekar felváltva játszotta kedveltebb magyar indulóinkat. Már estéli 6 órakor roppant naptömeg özönlötte el a budai várpalota előtti tért, s a menet­­ után érkezett föl. Ő Felségének az erkélyen megjelenését lelkesült „él­jenekkel“ fogadta a roppant nagy közönség. Majd m­egren­­dült zenekíséret mellett „Isten áldd meg a ma­­gyart“, „Jaj de fényes csilag ragyog az égen“ s „Befordultam a konyhára.“ Végül elénekelték „Hazádnak rendületlenül,a mi­nek végeztével az éljenek ismét megújultak. Ő Fel­sége ez ünnepélyes tisztelkedést az erkélyről szem­lélte. A roppant néptömeg a legszebb rendben tá­vozott. Azonban az általános öröm közé a fájdalom könnyei is vegyültek. Krivinai Lonovics József kalocsai érsek nincs többé! Benne a katholikus cle­rus egyik kiváló díszét, szép tehetségű fiát vesz­ i vová, ki­, e mellett a kitűnő szónokot, a magyar ha-­­­za egy áldozatkész honfit, a tudományosság egy önzéstelen fáradhatlan munkáját, hívei a gondos­­ atyát, a jó pásztort. Ezzel kapcsolatban megemlít­hetjük még azt is, hogy vannak, kik szeretik tud­ni, hogy a Lonovics József e nagyméltósága halá­la folytán megüresült kalocsai érseki székre Hay­­nald Lajos karthágói érsek­i excellentiája vol­na kiszemelve. Vajha e hir minél előbb valósulhatna,­­ hogy igy az újólag m­egnyilt cselekvési téren öröm­mel viszont üdvözölhetnénk. Folyó hó 25 én a Petőfy-szoboralap gyarapí­tására a vigadó termében akadémiai hangverseny fog rendeztetni. (P.­p.) ■iUliiillöniegyéböl. mártiusban. Megyei közéletünkről irni most valamit alig lehetne. Alert az még mind a várakozás nehéz terhe viselésére van kárhoztatva, azon szomorú hely­zetnél fogva, melyet a nagyobb körülmények okozta tétlenség és a viszonyaink átalakulása feletti bizony­talanságból kimagyarázni lehet. Az idő néha gyors működésében nem tartjuk e sorok keretébe illőnek megírni, hogy minő és mekkora azon várakozás. Legfélebb arról szólhatnánk a mi itt: nincs. Nincs itt nagy lelkesültség, nincs olyan mozgalom, melyre szokott a nagy változások által élesztett remény okozni. Ha a rab sötét börtönét elhagyva, a rég só­várgott s talán a hosszas szenvedés miatt nem re­­méllett napsugaraktól, egyszerre, — habár rövid idő­re­— attól fosztatik meg, mire szüksége van, cso­dálkozhatunk-e, ha a börtön ajtaját lassan és tapo­gatózva hagyja el?.. Lehet-e Damumi, uo. A keservei által megrendített hit, a feltűnésében bár reményekkel biztató áldás képe elé nem az utó­gondolat nélkül való bizalom tükrét mutatja? S ha e képen ránk — a királyhágón innen — sötét foltot vélünk találni, mely jogosan várt és követel­hetett alkotmányos igényeink teljesülhetése reményé­nek szárnyait szegi, lehet-e hibáztatni, hogy még mind csak várunk? Az a folt : azon akadály, melyet még mind elenyésztetve nem látunk, a nagy haza teljes egyesülése és törvényhatóságainknak a király­hágón tubákkal hasonló felébresztése elül. De azért komoly és rendületlen szándékkal fogadjuk el a kí­nálkozható alkalmat, és tettekkel bizonyítandjuk be készségünket, — tehetségünk és működési terünk szerint — alkotmányos szabadságunk helyreállítása s ha kell, a kormány törvényes törekvései irányá­ban, parancsolván kötelességünk azt, jogosítván erre kormányférfiaink alkotmányos érzületükbe ve­tett hitünk, habár inkább óhajtottuk volna, ha az országgyűlés határozottan körvonalazta és megjelöl­te volna azon módozatokat, melyek az absolutismus sötét börtönéből kivezetendőnek. (Sk.) $ /. ii in o M iij y in­. mArtius 10 én. Denique a mi kedves Smarcsunk — (Lászlóffi úr ennél classicusabb nevet nem szerezhetett volna magának, ha tízszer járja is meg a szebeni gyűlést) — jól viseli magát, boldog ha legkisebb alkalma is van a közóhaj ellen tehetni valamit. A múltkor nem engedte a lobogókat kitétetni, most meg — ta­lán hogy evidentiába tartsa jó hírnevét, a­mi ret­tenetesen sikerült neki — nem engedte meg, hogy a díszebéd felett, melyet a ministérium kinevezése al­kalmából rendeztek — néhány jámbor mozsárágyú lövéssel emeljék annak díszét. Sajnálta ön talán a puska­niggrätz alatt ! “ ' : ^ ~1 A szerkesztő úr ne ütközzék meg azon, hogy akad még ember, ki Lászlóffi úrral nem restel fog­lalatoskodni. A történet számára pikáns adat lesz majd, miként járt el egyik-másik elvakult fia e ha­zának, s ezek között több rünk is, kiről bizonyosan el fogja majd mondani vagy egy krónikás az utó­kor számára: meghalt még életében! Mucius, Székely Meresztur, márczius 10. 1867. Tehát nem ki, hanem mit. Valóban ideje már, hogy a pythagorási „autós ephá“-kba vetett vak hit­ets engedelmesség, különösen a közérdekű és nagyfon­tosságu szellemi és anyagi kérdéseket illetőleg mind inkább helyet adjon a minden oldal­ról való szabad vizsgálódásnak, és ezen vizsgálódás szülte meggyőződés nyílt kimondásának, mert csak így fog állni azon sarkalatos igazság: „discus­sio facit intellectum.“ Ha későn is, de mégis megemlítem, hogy a magyar felelős minisztérium kinevezése nálunk is örömünnepet csinált, s bölcs Salamon szavaiként „az igazaknak előmenetelében örül a város ének­léssel“. Curiosumként megemlítem azt is, hogy a helybeli unitárium gymnasium két transparentjén a következő módosított verssorok állottak: „Jönni kellett, itt van tehát, a jobb kor, mely után Buzgó — 3 — imádság epedett száz­ezrek njakán“ — a másik igy hangzott : „Egy lett már a két hazából, vész igy meg nem döntheti!“ Közelebbről gonosz kezek miatt égésünk is volt. A sok csavargó, gyújtogató s gyilkos embe­rek a székelyföldbe gombaként szaporodtak el, a már néhaivá lett demorálisáló és depauperizáló rendszer alatt. Senki sem tudja jobban mint ők, hogy a „nega si fecisti“ elvét mily üdvös ered­ménynyel lehetett igen gyakran alkalmazni és fel­használni a bűnvádi kereseteknél. Városunkban már megalakult egy társalkodó, melyet hosszú évektől fogva terveznek , melyet azonban csak most lehetett érvényre emelni, a mi­nisztérium kinevezésével, melytől minden tekintet­ben sok jót várnak, s vár a nép is, melynek azon­ban szintén van annyi józan belátása, hogy egy pár hónap vagy év alatt lehetetlen jóvá tenni azt, a­mit a 18 éves önkényű kormányzat elrontott. Keresztúri, HÍRHARANG. Mielőtt tisztünkhöz fognánk, tájé­kozásul elmondjuk röviden azon elveket, melyeket e rovat vezetésénél is alapul fogunk tekinteni. El­ső helyen áll ezek között, miként programmunkban is említettük, hogy : soha sem fogjuk azt keresni, ki, hanem hogy mit mondott, s erre minden tartózkodás nélkül elmondjuk szilárd elveken alapuló meggyőződéseinket; mert az igazságnak kell képeznie a tekintélyt, és nem megfordítva — a tekintélynek az igaz­ságát. Második alapelvünk, hogy: minden ember, ki bármely alak és körülmények között a nyilvá­nosság terére lépett, bírálat alatt áll, s e te­kintetben sem fogunk kivételeket ismerni. Ezeket előre bocsátva, szívesen üdvözöljük hazánk minden polgárát, s megkonditjuk hirharangunkat, mely — vajha — ne lenne kénytelen soha balhért hozni polgártársainknak ! *** E rovatunkat alig kezdhetnék meg örvendetesebb hírrel, mint, hogy a „Hon“ szer­kesztőségét s így annak köztiszteletben álló vezérét Jókai Mórt is munkatársaink közé számíthatjuk. *** Kormánybiztosunk gr. Pécsy Manó lesz, mint a legújabb hírek állítják. Szép, de ké­nyes pálya várakozik reá, mennyire sikerülene fel­adatát megoldani,­­ majd tanúi leszünk. *** A polgári társalkodó legközelebbi nagy­gyűlésén több fontos indítvány között azon életrevaló eszmét is javaslatba hozzák, hogy ko­ronként tartassanak rövid tudományos felolvasások is. Ha ez eszme kivívja magát, tagadhatlanul hasznos gyümölcsöket fog teremni, kivált ha a fel­olvasások népszerű nyelven lesznek tartva, s a gyakorlati élettel is foglalatoskodnak , mert virad, haladni kell, s ki meri elmondani, hogy telje­sen készen van a nagy útra? Közelebbi időkben a a lefolyt vásár alatt is a vereked­ésen vérengzésenti el. Szeretnék elkiáltani magunkat, hogy: rendei­­ség! de félünk azt a választ nyerjük majd reá: több rendőrszolgát ! *** A Kagerbauer-féle gyönyörű kertet Veress Ferencz, ismert jeles fényképészünk vet­te meg. Jobb kezekbe alig kerülhetett, mert a­ki a házsongárt kopár oldalán városunk egyik leg­szebb kertét oly rövid idő alatt meg tudta terem­teni, az bizonyosan a már meglevő szépet tovább fogja fejleszteni, kivált annyi buzgalom- és jó ízléssel, mint a­mennyivel Veress Ferencz bír. A kert jövőre is nyilvános lesz, s a hátulsó része nagyszerű gyümölcsfaiskolává lesz átalakítva. Hogy V. úr a napsugarat tíz év alatt ügyesen tudta fel­használni, abból az a hasznunk lesz, hogy Kolozs­vár pár év múlva olyan minta gyümölcsös kertet fog felmutatni, a­milyennel még nem bírtunk, de nagyon is óhajtandó, hogy bírjunk, mert azt mond­ja az írás: nemcsak photographiával él az ember, hanem jó almával is! *** Heksch János színházunk egykori tagja ma tartja búcsú hangversenyét a Redoute nagy te­remében. Az igazgatóság a történt kellemetlen ösz­­szeütközés után is elég figyelmes volt nem tagadni meg társulata közreműködését, a­mit kétségen kí­vül helyesen is tett. Az érdekes programmból meg­említjük, hogy N. Huber Ida asszony „Faust“ legszebb magán­dalai egyikét fogja énekelni a hir­detett „Ördög Róbert“-féle nagyon ismert s sok­szor hallott ária helyett. A többi közreműködők lesznek: Szathmári Laczkóczyné assz. Weisz Johan­na k. a., Vári Emma k. a., Karvázy Gyula, Bukovsz­­ki Béla,Ibner Gyula, Tímár János, Straczinger József, Fekete Ignácz, Velics Kelemen, Boér Gergely és a hangversenyző. A műsorozat élvezetes estvét igér. 1% A sétatéri tó körül van ültetve már fákkal, melyek ha egykor meglombosodnak, egyen­ként Haller Károly jogtanár buzgalmának lesz­nek emlékei, kinek bizonyosan ma a legtöbb érde­me van abban, hogy a sétatér kezd sétatérré válni. *** Czelder Mártont a moldva-oláhorszá­­gi kormány haza­utasította. A kormányszék pedig egy körrendeletben megtiltja a hatóságoknak Czel­der részére külföldre szóló passust állítani ki. *** Nedelkó Györgyöt, az új baritonistát, éppen az a fátum érte az „Ernani“ előadása al­kalmával, a­mi Hekschet, t. i. nem tanulván be jól az opera magyar szövegét, németül kezdett énekelni, azon jó remény fejében, hogy talán most elnézőbb lesz a közönség. Néhány hatalmas pisz­­szegésre Nedelkónak is abba kellett hagynia a né­met szöveget, s énekelt aztán egy olyan közös nyelven, a­mit dudo­lásnak neveznek. A szö­veg feletti küzködés miatt talán, nem bírt hangjá­val ez­úttal rendelkezni. Mikor fogja búcsú hang­versenyét tartani, még nem tudjuk. *** A „Magyar Polgár " szerkesztősége a helybeli iparos polgárok részére azon kedvezményt nyújtja, hogy üzleti hirdetése­ket fele árban fogad el tőlük, s a kiadó­hivatali iroda (Szentegyház­ utcza 467 sz.) szükség esetében a hirdetéseket kész örömmel fogalmazza is minden díj nélkül. *** Alaga Géjzával színházunk igazga­tója alkuba van, hogy megnyerje társulatához. Hogy egy jó karmesternek nálunk ne volna még helye, azt senki sem vitathatja. *** Színházi hírek : A Bercsényi pár Ge­ra Jakab társulatánál remségszerepel. — A nyári idényre az igazgató a brassói színházat is meg­­­­nyerte. — Odry Lehel, a debreczeni színház tagja még ez idény alatt néhány vendégjátékra Kolozs­várra rándul. Előre is örvendünk, kivált ha e hir valósul. A „Ploermeli bucsu“ a jövő hó folytán — ha ugyan előre nem látható akadályok nem fogják útját állani — végre és valahára csakugyan szín­padra fog kerülni. *** Fogarasi Mihály r­excja e f. hó 16-án visszaköltözött Fehérvárra, hol állandó székhelye lesz. *** Gócs Ede jutalomjátékául f. hó 20-kán „Portréi néma“ kerül színpadra. Már azon körül­ménynél fogva is, hogy karmesteri jutalomjáték lesz, jobb operai előadást remélünk az eddigieknél. *** Egy öreg asszony hulláját fogták ki a napokban a Szamosból a zsemlések malmánál. Azon körülménynél fogva, hogy a szerencsétlen egy másik asszonyhoz is hasonlított, az a furcsa eset támadt, hogy egyszerre kétfelé akarták hazavinni, mindenik fél azt állítván, hogy hozzá tartozik. *** Azon katonák részére, kik a vásár al­kalmával történt verekedésnél a rend helyreállítá­sára ki voltak rendelve, hivatalos körben pénzgyűj­­tést rendeztek, s megajándékoztattak bátor maguk­­viseletéért. Hermann Ottó, múzeumunk jeles kon­­servátora néhány hétre a mezőségre utazott, tudo­­mányos észleleteket tenni a katona-, gyeke- és cze­­gei tavakon, mint a­melyek a tudományos világ , előtt kevésbbé ismeretesek. Birjuk ígéretét Hermann barátunknak, hogy néhány érdekes tárczaczikket lapunk számára is küldeni fog. *** A rózsa és más virág kedvelőket figyelmeztetjük a múzeum kertjére, hol a legkitűnőbb fajok kaphatók igen jutányos áron. Megrendelése­ket elfogad Dán László múzeumi műkertész. Míg Pesten a magyar írók díszlako­­raát rendeznek a „szabadsajtó“ örömére, addig a „Magyar Polgármnak legelső száma is a lefog­lalás veszélyeivel küzködött. llát nekünk mikor fog virradni? *** Felhívjuk polgártársaink figyel­mét a következő utánzásra méltó nemes testre : Dósa Lajos, maros­vásárhelyi hazánkfia Anna leányát férjhez adván e hó 2-án Illyés Sándor­hoz, „az egészség­rontó nagy lakoma megváltá­sául 100 forintot adott a Királyhágón túl szükölkö­­döknek ! Dósa Lajos polgár bizonyosan szebben nem innepelhette volna meg csa­­ládi örömét mint igy. Vajha minél többen meg­értenék e nemes tettet ! *** A városi esküdt közönség f. hó 15-ei ülésében azon rég táplált remény, hogy belfarkas­­utczából a temető alatti útra a megyeház telkén át közlekedési út fog nyittatni — meghiúsult a megye­hatóság egy átirata folytán, melyben értesít, hogy a megyeház telkét, az ottani fogdás helyiségek miatt közúttal átvágni, sem a foglyok őrizeti biz­tonsága,­­sem a fogdák­hoz jelenleg is szűken meg-Kvlj JuháV/L ' uiogov­.ovUÁoo 'rorrodal­­mából meg nem engedheti. Evvel azonban remél­jük, e közérdekű ügy nem leend teljesen befejezet­nek tekinthető s csillagzata még kedvezőbben is fog mosolyoghatni *** Az esküdt közönség ugyanekkor egyéb folyó ügyeken kívü­l még a birtokosságra nézve nem kis horderejű mezőőrök (pásztorok) beállítá­sával is foglalkozott, s határozatba ment, hogy azok béreit birtokarány szerint a városi adóhivatal szedi be, s a mezei rendőrség fizeti ki, a mező­őrök szegedsége pedig mártius 1-jétől az idén új évig, s jövőre egyik új évtől a másikig tart; a mezei rend erélyesbb kezelhetése végett egyszers­mind a rendőrség mellé egy lovas kijáró biztos is lön alkalmazva s intézkedés történt, hogy az úgynevezett kajántói út jókarba állítására az elő­munkálatok elkészüljenek. *** Múzeum-egyletünknek legközelebb­ről tartott tudományos gyűlésén Csató János tar­tott érdekes felolvasást a Retyezát hegység­nek helyi- és természet­rajzi viszonyai­­r­ó­l, melyben szakavatottsággal ismerteté e dúsgaz­dag helyek flóráját, faunáját s kőzeteit. E felolva­sás után Finály Henrik múzeumi titkár tudatja a gyűléssel, hogy Pesten megalakult a „Történeti tár­sulat“, s aláírási ívek nála és Szabó Károlynál van­nak letéve. A társulat tagjai ötforintos részvények­kel három évre kötelezik magukat, s e díjért in­gyen nyerendik a társulat tudományos folyóiratát s egy évenként szerkesztendő albumot. Semmi kétsé­günk, hogy a „Történeti társulat“ ügyét nálunk is melegen fogják felkarolni, hisz a Királyhágón inne­ni rész mindig elöl járt ott, hol komoly irodalmi ér­dekekről volt szó. *** A nagyméltóságú erdélyi udvari korlátnok­­ság elnökségnek folyó év és hó 1-ről 193 evi. sz. a. kelt közleménye szerint kötelesek az osztrák alatt­valók, kik Francziaországba utazni szándékoznak, útleveleiket, úgymint eddig is, a bécsi és franczia küldöttség, vagy más franczia követség által a kül­földön láttamoztatni. *** Az erdélyi törvényes királyi tábla elnöke gr. Toldalagi Zsigmondot az erdélyi törvé­nyes kir. táblához joggyakornoknak kinevezte. Mi újság túl a Királyhágón? ***­­ Felsége megérkezése Budapestre ismét örömnapot csinált. Kedden reggel már ünne­­pélyes díszt öltött a főváros, s délelőtt fél tíz óra­kor a Gellért-hegy erődei már ágyúlövésekkel hir­dették, hogy 0 Felsége magyar földre érkezett. Az indóháznál üdvözlő küldöttségek várakoztak beláthatlan nagy tömeg között. Három­negyed há­romra megérkezett a Felsége az indóházba, s a küldöttségek üdvözletei után gr. Andrássy Gyula miniszterelnökkel a kétfogatú hintóba ült. A mene­tet a két testvérváros lobogóival a lovas bandériumok nyiták meg, azután a városi hatóságok következtek. Ő Felsége hintóját b. W­e­n­k­h­e­i­m Béla bel- Ügy miniszter ur diszes fogata előzte meg, a Felség hintóját pedig a különféle méltóságok fogatainak hosszú sora követte. A nép mindenütt lelkesülten éljenzett. Császár Ő Felsége huszárezredesi egyen­ruhát viselt s több ízben beszélt a balján Ille­si­ Marczius mi­­ niszterelnökkel. A várpalotában a képviselőház, fő­rendiek s egyháziak küldöttsége üdvözölte. Este az egész város fényesen ki volt világítva s roppant tömeg hullámzott az utcákon. Egyes épületek, mint a nemzeti és német színházak, az Emich nyomda (diszes transparentekkel), a városház, (tornyán gáz­fény­koronával), a Lloyd-épület, a takarékpénztár, a Fleisch-ház az országúton, a zsinagóga stb. egész fényárban ragyogtak. Másnap—szerdán — tették a miniszterek esküiket . Felsége előtt, gr. Festetich Györgyön kivlit, ki az esküt nehány nap előtt már Bécsben letette. Estére fénytengerben úszott a város. *% A sokat szenvedett Stancsics Mi­hályt azon nap, melyen ő Felsége Budára érkezett, szabadon bocsátották. Valóban ideje volt a szeren­csétlen férfiút visszaadni családjának ! Lónyai Menyhért pénzügyminiszter nem kevesebb mint 1400 szolgálatban levő fináncz hivatalnokot fog fölmenteni hivatalából. De hát a többi? A kétfejű sasokat Pesten minden hi­vatal fölül szép csendben leszedték. A miénkek m­­ég megvannak, reméljük azonban, hogy nemzeti cziraelü­nk fogja nem­sokára fölváltani.­­ A Királyhágón inneni vasútnak mi a legújabb akadálya? A „Pesti Posta“ szerint sem­mi más, mint hogy Bécsben úgy akarják, miszerint e vasút igazgatósága Bécsben lakjék, a magyar minisztérium pedig határozottan Pestet kívánja. Ha csak ennyi a baj ! *** 1849-ben külföldre menekült s nagy részben még most is a világ mindenféle táján élő honfitársaink történetét egészben még nem ismeri a magyar közönség, de részleteiben is nagyon ho­mályosan, mert a magyar lapoknak azelőtt nem volt szabad az emigráczióról írniok. Azonban mint tudjuk, Ráth Mór kiadásában még ez évben meg fog jelenni a magyar emigráczió története. *** Beküldetett szerkesztőségünkhez a L­á­­zár Kálmán által szerkesztett „Pesti Hírlap“ czímű politikai napilap mutatványszáma. Ez élén­ken tartott lap szerkesztőjét ismeri közönségünk, főmunkatársai Áldor Imre és Vértesi Arnolddal együtt, — s így fölösleges minden ajánlatunk, — különben is legjobban ajá­nja önmagát e vállalat. *** A párisi világkiállításon az osztrá­kok sokat költöttek a parkbeli s­ö­r­h­á­z­r­a, s az valóban pompás is. Az osztrák sörházzal szemben Poroszország a porosz népiskolát állította ki. Elég éles ellentét. A királyi ebédre hivatalosak voltak: a primás, Majláth György, országbíró, Zichi F. fő­­lovászmester gr. Károlyi György b. Nyáry Antal koronaőrök. *** A „S. C.“ szerint Bécsen keresztül há­rom porosz katonatiszt utazott Bukarestbe, hogy ott mint a hadtudomány oktatói működjenek. S mint a hit utána teszi, e három tisztet rövideden még öt más fogja követni. Noha a „Fr. Bt.“ kétel­kedik, hogy Szerbiában nem volnának elegendő számmal katonatisztek, kik képesek volnának a fölemlített sorokban helyüket épen úgy betölteni, mint a porosz tisztek, valamint azt sem látja át.­­ „Zic­t ultru­a szerb fejedelem épen porosz tisztek­­ által reformot behozni a hadsereg szervezetében, (pedig könnyű volna átlátni a königgrätzi siker után) annyi bizonyos, hogy ez megtörtént dolog. Ezzel némi összefüggésben van Krensky alezredes megérkezte Belgrádba. POLITIKAI SZEMLE. Az észak - n­ém­etországi parlament befejezte az átalános vitát, az új szövetség alkot­mányjavaslata felett. A vita folyama, s nem külön­ben a porosz kormánynak Bis­mark úr által tett nyilatkozatai kétségtelenné teszik, hogy a javaslat úgy és a szerint, mint azt Berlinben megállapítot­ták, fogadtatik el. Elmondhatjuk tehát, hogy szá­zadunk egyik legnagyobb fontosságú kérdése, a­­ német egység, hatalmas lépést tett megvalósulása­­ felé. És mégis a miért egész Németország száza­­­­dok óta epedett, a miért a torna- és dalegyletek sörtengerek kiivására lelkesültek akkor, midőn realizálására kevesebb reményük volt a semminél, az egységes Németország eszméje, Cherusci Her­mann unokáinak vérét sebesebb mozgásba se hoz­­­­za most, midőn az épületnek alapköve már letéte­tett. — Sajátságos processus is az, mely által e harminczhat felé szakított nép, az északnémet par­lament lombikján keresztül egységes állammá pá­­rologtatik le. Mit hasonló körülmények között a népek közvetlen forradalom útján vívtak ki, azt Németországban a legconservativebb két dynastiá­­nak párbaja döntötte el ; míg más országokban ha­sonló catastropha után, a szabadelvű haladás dia­dala a conservativ maradás fölött, minden tekintet­ben és viszonyok között félreismerhetlenül kitűnik, addig ott néhány alázatos ellenzéki tag t­eoreticus ömlengéseit B­i­s­m­a­r­k úr gyakorlati gorombasá­gaival sans géné dorongolja le. Valóban különös, de aligha­nem egyedüli neme a forradalomnak oly néppel szemben, melyről éppen Bismark igen elmésen mondotta nem rég, hogy minden egyes tagja külön királyt tartana magának, ha elég pén­ze volna hozzá. Van még egy kérdés, mely a kedélyeket sok­kal inkább foglalkoztatja, már csak, vagy tán in­kább különösen azért, mivel senki sem tudja, mi lesz akkor, hogy ha egyszer folyamatba jövén, megoldása elkerülhetetlenné válik. Fölösleges is ta­lán mondaniuk, hogy a szóban forgó kérdés a ke­leti. E még most csak lappangó láznak helyes dia­­gnoszkát nyújtani e pillanatban lehetetlen, s csak azon fontosabb hírek előszámítására szorítkozha­tunk, melyek e kérdés körül felmerültek. E hírek szerint Szerbia és Montenegro között egy titkos szerződés léteznék, mely egyelőre csak a kölcsönös védelmi szövetség jellegével bír ugyan, de a kölcsönös támadási fellépés eshetőségét sem tévesztette szem elöl, s ezen eshetőség bekövetke­zése alkalmára. Montenegrónak Herczego­­vina egy részét és a Suttorinát biztosítja. A­mennyire gyaníttatja ezen hir, hogy Oroszország ezen két fegyverhordozójának, ily lépése pétervári biztatások és ösztönzések kifolyása, más oldalról ismét, és­pedig jól értesült körökben, igen is ha­tározottan tagadják azon orosz sürgöny létezését.

Next