Magyar Polgár, 1869. július-december (3. évfolyam, 77-154. szám)

1869-10-10 / 120. szám

120-ik száza DT Neumeuster úrbéri kárpótlási Ügye. 12. Kaszom Antal örökössel végleges úrbéri kárpótlási ügye. 13. Ugyan annak tized kárpótlási Ügye. 14. Gróf Bethlen Klára és érdektársának Gr. Bethlen Lajos csőd tömege ellen viszszahelyezéses ügye. Előadó Szentiványi Gyula. Kiadta :Péterffy Domo­kos tanács jegyző. □ Az erdélymegyei papi közgyűlés III. ülését megelőzőleg a fehérvári irgalmas apá­­czák újonnan épült kápolnája és iskola­épülete zár­kövének letétele ünnepeltetett meg. A gyűlés kezdetén a jegyzőkönyv hitelesítet­tén, olvastatott az új programm szakasz negyedik kikezdése: „az irodalmi tér meghonosítása meg­kezdetett a harmadik évben működő „Egyházi és Iskolai Hetilap“ által; ennek pártolása szükséges, valamint terjesztése is az egyházközségekben. Mon­dassák ki iránta a kivánni való, valamint az is, mi a terjesztésnek útja és módja.“ A gyűlés tisz­telendő tagjainak szabadelvüséghiánya­ és obscu­­rantismusáról nagyon jellemző tanúságot tesz az eszmecsere, melyet e pont előidézett s melyről mult számunk „Furcsaságok“ rovatában megemlé­­kezünk. Befejezőleg következő határozat iktattatott jegyzőkönyvbe : „A gyűlés háláját fejezi ki a püspöknek ez ügyben tanúsított áldozatkészségéért, az említett Hetilap szükségességét kimondja, s e tekintetben minden tagja kitelhető közreműködését fölajánlja. Minthogy pedig egy lap fenmaradása s virágzása előfizetőinek szmától van föltételezve, azon óhaját fejezi ki, miszerint minden megyei pap arra előfizessen s hogy a templom pénztárából az iskolatanitók és község számára fizettessék. Óhajt­ja egyszersmind, hogy a megyei papság a lap szellemi pártolásához is kitelthetőleg hozzájáruljon. Végül elismerését fejezi a lap szerkesztője és fő­­munkatársa iránt a lap szerkesztése körül tanúsí­tott kitartó s önzetlen fáradozásokért. Azon ki­vo­nata volna még miszerint a lapnak világiak közti nagyobb terjedése végett jó volna abban hetenkint egyházi s politikai szemléket, úgy szintén gazda­sági s más hasznos­ jegyzeteket is adni.“ Ezután olvasatott az a­ szakasz ötödik és hatodik kikezdése A napi sajtó rész befolyása ki­­mond­atlan terja, szegény papságunk egy kettőnél többet nem járathatván, ne vesztegesse pénzét hit- és erkölccsrontó lapokra, s ne tartsa veszteségnek, ha nem olvassa a vallás­gyűlölő és szívrontó go­nosz czikkeket, vagy rágalom szőtte borzasztó hi­reket, hanem igenis tartsa bűnnek előfizetése által pártolni az efféle lapokat.“ „Lesz, vagy már van is sajtója megyénknek, mely működését nemsoká­ra megkezdi; nyílik tehát tér papjainknak az iro­dalmi munkásságra is. Föl kell ébrednünk a jó erjesztésére, az ellenséggeli szembeszállásra, a hi­télet élénkítésére.“ A gyűlés e pontnál is követke­zetes maradt önmagához, s jegyzőkönyvbe igtató, hogy „magáévá teszi az and kath. sajtó“ pártolá­sának megvonását, s hálás köszönetét fejezi ki püspök excájának az iránt, hogy egy nyomdát állít föl, s annak jövedelmét szaporítja.“ Az a) szakasz hetedik kikezdése a zsinati vizsgálatok letételéről felolvastatván, Györfi Lajos indítványozza, hogy a Székelyföld egyik pontján állitassék egy fiók bizottmány mert a nagy költ­ség miatt sokan nem jöhetnek Fehérvárra ezen vizs­gálatok letétele végett. Kolozsi Anta­l nem tartja ezt helyén levőnek. Lönhart F. óhajtja hogy fiók bizott­mány küldessék ki, mert anyagi szempontból ne­héznek tartja a Fehérvárra való kijövetelt. „A zsi­nat-vizsgálati intézményt mint a pap tudományos törekvéseinek egyik emeltyűjét — a gyűlés — be­ismeri és méltányolja, s egyszersmind a zsinati vizsgálat letételét a gyakorlatban levő kivételek ha­tárai közt az egyházi javadalmak elnyerésére múl­­hatlan föltételnek tekinti. A­mennyiben pedig költség és távolság különösen a Székely­földön igen szép ígéreteket tett, a gyermekeket ingyen tanította; az asztalnál fényes ebédek alkalmával felszolgált, és pedig mosolyogva, jó kedvvel, min­den belső szégyenérzet elárulása nélkül. Az, a­ki engem ez irodába bejuttatott, előre megígért he­lyettem, azaz nevemben minden szolgálatot, s így mikor beléptem, számomra már nem maradt más teendő, mint a folytonos szorgalmas szolgálat. Nevezetesnek tartom ez irodát abban a te­kintetben is, hogy itt minden valamire való mág­nás s egyéb jó birtoku uraság nevét megtanulhat­juk.'* *­­ * * * * * *'01 * * * színre is megismerkedhettünk igen sokkal. Sajnálom, hogy az ügyvéd úrról csak eny­hít szólottam, de itt kezdtem az életet, s ez mél­tánylást érdemel; különben az egész elbeszélés olyanban legfölebb még néhány sort fogok em­­lékének áldozni. batodSykrT t8Va8Zt nap0n’ egy április ötödik’ imd­inkK egy Öreg rendU férfiu lépett be­­ m.„a' én ás ’gazabb alázatot, csőn arc/r'l6 *nyU6Vá8t’ bec8Ulete88éget — szökés öreg arczról nem olvastam le, mint e tar homloka kacskarngós szemöldökű, horgas orrú, széles nyi­­tott szájú, zöld szmbe menő bajusza ember rán­ézés, borotvált, szűk általán arczáról. Megállt az ajtónál, remegő kezével (egy szép ódon , köves gyűrű volt rajta) kampós botjára (ámad,kő­­dőlt, s szelíd mosolygó tekintettel egyenesen hoz­zám intézte kérdését, jóllehet hárman foglalkoz­tunk az irodában.­­ Bár ez öreg férfiu Öltözete igen viseltes, van­egyeseket a zsinat, vizsgálat letételében akadályoz­na - püspök­i excája tiszteletteljesen fölkéretik, hogy e nehézségen bölcs belátása szerint segíteni Olvastatott ezután az a) szakasz nyolc­adik kikezdése a „kegyes társulatok“ behozatáról, jelesen a Szent István- és Szent­ László-Társulatok pártolá­sa és terjesztéséről. Püspök úgy hiszi, hogy mi­dőn e tekintetben óhajtásomat kifejezem s kivált­képen a Szent László- és Szent István Társulatokat ajánlja paptársainak az enyémmel egyező vélemé­nyével találkozik. Ráduly János ajánlaná, hogy be­hozzák az ima-apostolság társulatát. Püspök a jó anyák társulatát említi föl, melyben az anyák fo­gadják, hogy gyermekeiket Mária és József példá­jaként vallásosan nevelik, karjaikra emelik, s ke­zeiket imára maguk összeteszik. Győr­fi Lajos a székely nép három hibáját említvén föl, kéri a püspököt hogy ezek ellen egy hatalmas körlevelet adjon ki. Kolozsi Antal a legényegyleteket ajánl­­ja. A gyűlés elhatározta, hogy a kegyes és az egyház által helyben hagyott társulatokban a jó terjesztésének és a harapozó rész meggátlásának hathatós eszközeit ismeri föl, ennélfogva azoknak meghonosítását melegen ajánlja. Különösen kieme­­lendőnek és pártolásra méltónak nyilvánítja a Sz.­­István és Szent­ László Társulatokat, az ima apos­­tolságot stb.“ Az a­ szakasz kilenczedik kikezdésére — a székely községekben papi választások alkalmával lábra kapott pártszellem meggátlásáról — vonatko­zólag Veszély Károly indítványozza, hogy a püspök terjesszen hármat a választási joggal bíró község elé, a község pedig ezek közül terjesszen föl egyet a püspöknek megerősítés végett. Kardos Ignácz úgy vélné a pártszellemet elháríthatónak, ha a község maga kebeléből bizalmi emberi közül egy bizottmányt szemelne ki, mely azután a pa­pot választaná. B­e­k­e Antal jónak látja, hogy püspök a közönséges zsinaton emelje föl e tekin­tetben hathatós szavát. Barti Ferencz nem látná korszerűnek, hogy épen az autonómiai kérdés eldön­tésének küszöbén történjenek ily változtatások. Sa­lamon Alajos Veszély indítványát kivitetlennek tartja. Határoztatott 1 szór hogy a pártoskodás könnyebb kikerülése tekintintetéből a kegyúri jog­gal biró községek csak oly papot választhatnak, ki a zsinati vizgálatot letette. 2 szór hogy mely papról a pártszellem közvetlen vagy közvetett iz­gatása s annak maga részére való hódítása bebi­zonyul, az az egyházi javadalmat nem nyerheti el. Olvastatván az a­ szakasz tizedik vagyis végső kikezdése az úgy nevezett licentiatusokról. Veszély Károly ezeket sok helyt szükségesnek tartja, mert különben sokan más vallásúaknál és nem­alllak­­nál JjBrtaztaltatnak, Ak­ 1,4+ hallgatnak egyházi beszédet, s igy a kath. egyház­tól nagyon elidegenednek. Betegh Imre a csák­­falvi licentiátus működéséről szép elismeréssel be­szél. Rá­duly János mind helyesli a licentiat uta­kat, de a keresztség kiszolgáltatását modo ordina­­rio nekik nem engedheti meg. A püspök hasonló véleményben van. Végre kimondatott, hogy a li­­centiatusok nem ugyan rendes minőségben hanem csak mennyiben szükségesek, alkalmazhatók a ke­resztség rendkívüli kiszolgáltatására — a rendes lelkipásztor után­pótlásával — és némely áhitatos­­ságok magán vezetésére, mire nézve az esperesek annak idejében püspök­i excjához tegyenek föl­­terjesztést.­­ A marosszéki, közelebbről lefolyt választásról a következőket írja egy második marosszéki levelezőnk: Mezőség, okt. 3. A mult hó 27. és 28-án lefolyt maros­széki alsókerületi követválasztásról, a lapok útján, eddig még csak anynyit tudhatunk, hogy a három jelölt közül gr. Rhédei István (a gyosas volt (ilyenek nem igen szoktak nálunk megfordulni) csizmája nagy, foltos és formátlan, végig begombolt pörkölt kávészinü kabátja bos­- szu és régi divata: én mindamellett is a lehető előzékenységgel fogadtam s figyelmeztettem, hogy az ügyvéd úr nincs honn. — Hm, pedig épen vele óhajtanék váltani egy pár fontos szót. A hangból, s gyűrűből azonnal észrevettem hogy az öreg nem közönséges nemzetségből való. Igenis, megvallom : itt az egész Keresztély család, következőleg mi is a nemzetségek szerint mér­tük az embert. Leültettem, s kértem hogy ha van ideje, vá­rakozzék egy keveset. Én dolgoztam tovább, ő pedig a­mint láttam folyvást azt nézte, hogy mily sebesen i­ok. Oly csöndesen, mozdulatlanul ült, hogy szinte lélkzetet is alig vett. Öregi — gondolom magamban — velem együtt te se lehetsz valami gazdag ember; a ki ilyen rongyos és mégis egy cseppet se hányaveti, az vagy bölcs , vagy igen sokáig volt szolga, s hozzá minden szerencse nélkül. Munkám nem volt nehéz, tehát maradt időm egyszer egyszer oda tekinteni az öregre, s már csak kötelességemnél fogva is oda tekintettem. Uj alkalmakkor többször észleltem, hogy a várakozó vendég a figyelmes rész előtt akaratlanul is föl­­tárja egész belső világát. Jó hogy, színváltozás, sze­­j­lid alázat, majd teljes eldurvulása a vonásoknak. " tisztség "jelöltje) 738. gr. T­oldalági Mihály ugyan­csak jobboldali jelölt 491, és Bere­cz­ky Sándor baloldali 428 szavazatot kapott. Tehát általános többséget egyik sem kapván: ismételt választás fog elrendeltetni, úgy látszik, hogy a választás folyamáról s annak egyes részleteiről, a „Sz. Hírlap mint a K. K.“ levelezője nem tartotta szükségesnek bő­vebb tudósítást közölni. Mi mellőzhetlennek tart­juk annak némely részleteit felszínre hozni s azokra részrehajlatlan megjegyzéseinket - az. szerkesztő úr engedelmével, e lapok hasábjain, megtenni. Anynyival is inkább, mert merültek fel egyes oly események a választás folyamán, melyeket köztudo­másra nem juttatni: nagy hiba lenne. Általánosan tudva van, hogy gr. Rhédeit a mostani hivatali klubb léptette fel, még pedig bízó­ba személyi kombinativ elsülése tekintetéből. Szemben a tisztség jelöltjével, egy másik párt fel­léptette gróf Tboldalagit, mig a baloldal Bereczkyt kérte fel a jelöltség elvállalására. — A magának Maros Széken, mindenhatóságot követelő hivatal párt felszólította a két jobboldali jelöltet: adnák alá magukat egy szélesebb körű párt conferenczia véle­ményének, mely aztán kimondaná, hogy kett­őjök közül melyiknek kelljen visszalépni. Gróf T. ter­mészetesen előre tudván, hogy a párt conferenczia gr. R Gy. fogja meghagyni: tagadó választ adott mig másfelől a baloldal vezérei amaz ismert nyilat­kozatot tették, hogy t. i. azon esetben, ha a jobb­oldal Tholdalagi körül sorakozik s megválasztatá­sát eszközli, ők egészen semlegesek maradnak Egyik sem engedvén: lett Marosszéknek 3 követ jelöltje: 2 jobb 1 baloldali. A koczka, eszerint, el lévén vetve, megkezdődtek a korteskedések. A hivatal párt egyelőre, csak hullóbiztosai és a falak elöljárói által igyekezett érdekét suttomban, elő­mozdítani, de miután észrevette, hogy az egyelőre számba sem vett Gr. Tholdalagi Mihály s mégin­­kább a baloldal párthívei itt is, ott is szaporodnak, miután vidéki megbízottjai által értesült különösen afelől, hogy csaknem egész falvak — mint példá­ul a Maroson innen Pánit, Cs. Szt. Iván, M.-Bánd, M.-Madaras, Fele­sat. mind a baloldal felé szítanak, megkezdette derekas működését. Megindultak tiszt­viselőink népnevelés, átcsinálás, prizmahordás, hid­­igazitás, birtokháborítás, himlőoltás és ők tudják még hányféle is meg és ügyben; beidéztettek a falusi elöljárók Vczkére; kikapták a hullók a ke­mény parancsot, sőt a választás napját megelőzött vasárnapon a községi bíróknak gyűlést kellett egybehívni és a megtébolyodott népet infor­málni szóval, borral és egyébbel .. . Ugyanez alkalomra, a félelmesebb helységek­be egy egy hivatalos személy is volt kiszállva — a nert értték­ében. Ez, ayonban, mind csak ment a maga rendjén, hanem jaj lett a választók fejé­nek ott a vásárhelyi vámos hídon. Egész raja lepte el a hídfőt a dullóknak, a jánitorságot, irnokságot, dullói segédséget, dullóságot, itt biztosságot, ülnök­­­séget s ki tudná miféle hivatalokat leső kórosoknak, sántáknak, bénáknak, bélpoklosoknak és patikáriu­­soknak. Legény volt a talpán a ki átgázolhatott a hídon. Magam is csak nagy bajjal tudtam ilyen legény lenni, anyira meggyűlt a bajon egy veres szakállas hazafival, meg egy rekeszes banga barna szeg emberrel, ki okvetlenül meg akart ölelni, hogy szante pede, megcsókoljon. Aztán az itt elfogdosott, letartóztatott és felzászlózott választókat, 10 óra tájban, zene szó mellett, felvitték a székházéhoz, hol a szavazatszedő bizottság elnöke mégs­s. Folep Albert úr fogadta a menetet csendre és rendre intvén a kortesek által fellelkesített párthíve­ket. A Tholdalagi párt, mely e nap (28) nagy kisebb­ségben állott, minden zaj nélkül lopta fel magát a választás színhelyére. Körül­belől egy órai szünet után jöttek a baloldali választók Balla L. B. L. B. J. s más, a egy egy gyöngéd kérdés, holmi közönyös tárgyról; mosoly mely alatt azonban az ajak összeráncoso­dik, a­helyett hogy kellemesen kinyílnék; hányaveti magaviselet, lihegő mellel és redős homlokkal; merev nézés, miközben egyik térd ny­ugtalanul mo­zog a másikon; egy egy kínos megerőltetésbe kerülő bók, mely épen azért nem tud mondani semmit, mind mind e kicsinyesnek látszó jelek egy törek­vő Ügyvédsegéd előtt valóságos betűk, melyekért valamire való ügyvéd mindenkor mégis adja az i­lető jutalmat. Hazudnám, ha én azt törekedném bebizonyítani bárki előtt is, hogy ilyesmiknél nem számítottam a jutalomra, számítottam, mert jól tud­tam azt, hogy a mi ügyvédünk csak egyedül az ilyen betűkért fizet becsületesen, míg igaz munká­ért nem ad semmit, mert az olyat megtétetheti bolonddal is. Vigyáznunk, figyelnünk kellett azért, ha azt akartuk, hogy ne maradjunk sokáig ingyen munkások. — Nem paranCSol — kérdem — uraságod (ez egyedül jóravaló címezéssel) vizet? úgy látom itt szörnyű meleg van. — Sert ittam — válaszolt az öreg nyugodt mosolylyal, minden áruló sóhaj vagy arczrándulás nélkül. Az pompás a ser, csak Sleidelbergában ittam ilyet. Elhiszem, hogy a legjobb alkalom lett volna felhasználni Heidelbergát kérdezősködési és kuta­tási tárgyal némely vezérpontok megismerésére nézve, de az ajtó föltárult, s Keresztély úr be­toppant, párt vezéregyéniségei által vezettetve, meglehetős sőt a mint az arczokon látni lehetett, a Rhéder­­pártra nézve félelmes tömeget képezve. Ezeket B..S. követjelölt fogadta, rövid velős beszéddel. Hogy mily benyomást tett a balpárt nem remélt tömeges megjelenése az ellenpártra, eléggé megmagyarázza azon tény, hogy különben köz­szeretetben álló főkirálybiránk is lejött és megfor­dulta magát a nép között, hogy lássa : menynyi igaz abból a rosz hírből, a mit a mezőségi szelek vittek a városba s mit az előbb leírt jelenet igazolni látszott. Annyi igaz, hogy ha az azelőtti napon (27) a más két járás is csak úgy viselte volna magát, mint a mezőségi két járás: most nem lenne szük­ség ismételt választásra. Szükségtelen említenem, hogy a szavazás megkezdésével, csaknem minden­ választót egy egy Rhédei kortes őrzött, jutott elég mert anynyi volt, mint a­nyu. Legelkeserítőbben hatott sokakra azon körül­­mény, hogy midőn bementek szavazni, nevök nem lévén beírva, vagy jobban mondva kilevén fe­lejtve a választók közül: szavazatok visszaúto" jittatott. És a­mi ebben figyelmet érdemel az, hy csaknem kivétel nélkül vagy hatpártiak,­­ vagy Iboldulagisták voltak az ilyen kihagyottak. Fordult elő azon eset is, hogy az egyénnek, mint szavazó­nak neve, be volt ugyan jegyezve, de a bizottság által, az illető falusi elöljáróság véleménye folytán, szavazata nem fogadtatott el, mint olyané, ki válasz­tási joggal nem bir . . . . Szeretnék, hogy a bizottság ilynemű eljárá­sait okadatolja! Jól tudjuk azt, hogy fennebb említett esetre nézve, a bizottság, a felszólamlásra hivatkozik, de azt is tudjuk, hogy míg, például az ezelőtti kevetválasztásokat megelőzőleg a felszólamlási határ­idő mindig pontosan tudatva volt a községekkel most az elöljáróság sok helyen elhanyagolta azt, a maga rendjén közhírré tenni. Pedig nagy hiba, mert az ilyen eljárás, mig egyfelől gyanúsításokra szolgáltat alkalmat, másfelől az értetlen népet koszura ingerli elöljárói iránt s több olyan jelene­teket idéz elő, milyen ez alkalommal sem hiány­­zott, midőn egy visszautasított választó oly kímé­letlen goromba nyilatkozatokat tett a tisztség ellen, a bizottság előtt, melyeket hallgatással mellőzni hiba és gyengeség az illetők részéről. A fennebbiekből világos, hogy a mult válasz­táson a főkertes szerepet egy hivatalos testület vit­te—a hivatalpárt, szenvedélyesen küzdve szemé­lyes érdekért, minden befolyását és tekintélyét latba dobva. Sok sajátságos és jellemző megjegy­zést hallottunk, egyszerű emberektől, a hivatalpárt ezen nagyon szembetűnő eljárására. Bizonyára sen­ki sem dicsérte, arról meg lehetnek győződve az illető urak . Mi lesz a következő ismételt választáson, nem tudjuk. Beszélik, hogy a balpárt egyesülne a Tholdalagi-párttal, nem gr. Tholdalagiért és nem is gr. Rhédei ellen, hanem inkább azon hivatali párt ellen, a mely magát annyira kitette a mult választáson s eljárásaival nagy ellenszenvet keltett maga iránt. Annyi áll, hogy f. hó 7-én a baloldal pártértekezletet fog tartani. Mi lesz tárgya ezen értekezletnek, nem tudjuk még. Alig hisszük azon­ban, hogy a bir szárnyain felkapott fusio keresz­tülvitelét czélba vegye, bármennyire érdekében is áll az, hogy a hivatalpárt a bekövetkező választá­son vereséget szenvedjen....*) Tollagi Jónás. *) A maraszéki baloldal itt említett konferen­­ciáján, — a­mint értesülünk — határozatba ment, hogy a párt a megszorított választásnál saját párt­­beli jelölttel nem bírván, a feltétlenül kormánypárti gróf Rédey István ellenében, a független deákpár­tiak jelöltjei gróf Tholdalagi Mihályt támogatja szavazatával. A szerk. Az öreg ur fölkelt, tiszteletteljesen meghaj­totta magát, nevét mondta, nem volt se gróf, se báró, se valami ismerős nevű hivatalnok, s kérte, hogy pár percznyi időt ha nyerhetne az ügyvéd úrtól. Az ügyvéd úr lomhán, kopogós léptekkel tolta be szobájába az öreget, s magamra nyert tekintetével határozottan kimutatta ama bosszan­kodását, melyet előkelő ügyvédeknél ily rongyos látogatók okoznak. Mintegy jó félóra múlva az ügyvéd úr első segédje állott elébem. — Tegye le a tollat — szólt parancsolólag, s mintegy magában felszólítani látszott, hogy néz­zem meg előbb új ruháját, s lássam, hogy milyen­nek kell lenni egy léha üres fejű gavallér embernek. — Falura megy. — Miért­­ kérdem, gyönyörködve a segéd úr betanult mozgásaiban. Magát ajánlattuk. — Hová? —• Mezőkeresztre. E szavak alatt az öreg vendég anya­nyájas­sággal és kérő bizalommal tekintett felém az ügy­véd úr félig nyitott órából, hogy teljesen tisztá­ban voltam az elintézett ügy felöl. A legközelebbi állomás nekem volt ígérve: bK8°ftCD^CieVasál1' Nem voltam jogvégzett ember, következőleg épen nem lehetett igényem valami derekabb hivatalhoz. (Folytatása következik.) ^ 510 — Október 10

Next