Magyar Polgár, 1869. július-december (3. évfolyam, 77-154. szám)
1869-12-03 / 143. szám
Harmadik évi folyam. Előfizetőd feltételek: Évre ...........................12 frt - kr. Félévre ••••■•·» » Negyedévre • • • • ^ „ Havonként......................In — » Megjelenik hetenkint háromszor: Vaaárnap, Szerd&néa Pénteken. Utfkor Szerkesztőség és kiadóhivatal: Monostor utcea L. Bányai ház alatt-143-ik szám POLITIKAI LAP: Kolozsvárt!, péntek December Hirdetési Ötszor hanékozott ,0r ára 6 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvem- Baényt is nyújt a kiadó-hi?a UL Biók-kiadó-hivatalok: Déó(*n: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Samorai Tártt: Csacs testvérek. Kolossvártt Stein J. és Demján L. M.Vásárhelytt: Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, DECEMBER 2. Legújabb távirati tudósítások. Florencz, nov. 29. A franczia császárné tegnap reggel Messinába érte ő felsége a magyar király ma Corfuba érkezik, s onnan 6 órányi idézés után tovább folytatja útját Brindisi felé. Bukarest, nov. 30. A senatus ismét Plaginot választó elnökévé. A fejedelem, szerencsés visszatérése alkalmából 72 oly egyénnek kegyelmezett meg, akik szabadságbüntetésére voltak ítélve. rr „GsmivV a/a pártjainkról és a kormányról.“ n. Pest, novemb. 25 én. Szerző nem igen kíméletesebb a balközép iránt sem. Ugyanis azt mondja a többek közt, hogy amint világos lett, hogy a nyert alapon bátran építhetünk tovább, azon arányban növekedett a balközépnek a dolgok új rendje elleni ellenszenve, s hogy czélja nem egyéb, mint a közelebb nyert alap megingatása,és a ministeri padok elnyerése az, mit fáradozásai jutalmául magának kijelölt. E fegyver nem uj, tisztelt szerző. Jól ismerjük már kollegái kezéből. Ez a pártdühtől kiömlött epe Kolozsvár, decz. 2. Tegnap kelt útjára Bernáth Albert úr, az erdélyi szabadelvű magyarság képviselője a szabadelvűek nápolyi zsinatán. Megbízó levél gyanánt Erdély szabadelvűinek a nápolyi zsinathoz irt, olaszra fordított levelét, s számtalan aláírással ellátott „bizalmi íveit“ vive magával. Pártkülönbség nélkül jegyezte nevét az „Erdély szabadelvűi a szabadelvűek nápolyi zsinatához“ felirattal authorizált, s bizottmányilag ellenőrzött ívekre nem egy egyházi, világi s katonai kitűnőség, s az erdélyi társadalom minden rétegének, az ipar, kereskedelem, tudomány, napisajtó, művészetnek képviselői. Nem egy szabadelvű családanya, az ifjúság ivein számtalan lelkes tanuló csatlakozók a zsinat üdvözlőinek hosszú sorához. Erdély, a nemzeti szabadság egykori dicső hazája, múltjához méltán lesz képviselve a társadalmi szabadság előhharczosainak nápolyi zsinatán. I.s. Apafi Mihály, mint versíró. Apafi uralkodását sokféleképen szokták megítélni. Az tagadhatatlan, hogy gyenge fejedelem volt, hogy kissé szerette a bort, de e mellett elvitázhatatlan érdemei is vannak. Tekintsünk csak végig azon ifjak névsorán, akiket ő és neje külföldön taníttatott; vegyük figyelembe a költségén megjelent sok magyar munkát; ne feledjük csak el, hogy a debreczeni iskolának dús adományokat juttatott, a jezsuiták által elűzött pataki iskola tanárait s növendékeit befogadta, az egyházakat stb. segélyezte, sőt ezen felül itt maga is és a mi legnagyobb érdeme, magyarul, s ha ezt mind tudjuk róla, akkor nem ítélhetjük el teljesen uralkodásit sem, mely épen oly korra esett, midőn pártos fömak, török, tatár és német dúlta az országot. Ő és kormánytanácsa megtett e zűrzavaros korszakban annyit, amennyit a tiszta hazafiság tüzének barakodása kezdetén meg lehetett tenni , ez elég volt. Utána elkezdett uralkodni a bécsi kormány Erdélyben, de ez bekövetkezett volna akkor is, ha Bethlen Gábor ül a XVIII. század végén Erdély trónján. Talán ekkor egy évtizeddel későbben. Apafit tehát nem lehet és nem szabad végkép elitélni; irodalmi munkásságát legalább méltán latba vethetjük. Hisz már 13 éves korában 1645 ben, egy munkát adott ki, mely egy század múlva, 1753 ban, második kiadást is ért. 1674 ben pedig egy valóban testes hittani munkát fordít le és ad ki, melynek erőteljes nyelve, uj alkotása műszavai több méltánylást érdemelnének, mint a minőben eddig részesültek. Most mi egy versét mutatjuk be 16 éves korából, mely nem mint költői mű kelthet figyelmet, hanem mint Apafi munkája, s mint még tudómra nem ismertetett terméke azon kornak, így is, úgy is figyelemre méltó, a miért közöljük is ez alkalommal. A vers Veresegyházi Szentjei János gyulafehérvári tanárnak egy munkájára van írva, melynek teljes czíme a következő : „Myrrotheciam spirituale, azaz: Lelki Patika. Melyben A Kereszt Viselő Keresztyének, enyhítő orvosságul, minden némü lelki, testi háborúk és kisértetek ellen, magoknak hűséges oktatást és vigasztalást találnak. E világi életnek fel háborodott tengerén, külömb külömb féle kísérteteknek szél veszeitöl és habjaitól, ide 8 tova hányattatott hajó töredezéshez el közelített keserves telkeknek vigasztalásokra irattatott. Veres Egyházi Szentjei János által. Nem tsak ajandékival illet, de egyszers miodostorival és tsapásaival is tanít minket az Ur. Greg. in Ezech. ho. 19. Lötsén, Breuer Lörintz ált. 1648. esz.1 12 r. 24 és 261 lap. *) E munka elején olvasható a többször említett vers következőképen: „Tiszteleten és Tudós Veresegyházi Szentjei János Uramhoz, nékem hüseges Prseceptoromhoz való halando szeretetemnek külső jeléül Írtam ez nehány magyar verseket.“ Eleitől fogva hasznos Írásokkal Valakik fénlettek, s virágzottak azzal, Feledékenségnek soha habjaival El nem borittattak, tengeri zúgással. Te is ki a Napnak fényére e Könyvet Ki-botsátod, mellyben idvösségre minket Meg tanítasz, hogyhogy kell öltözni fegyvert Háborúság ellen, megvonni az ivet. Ebben minden hidgye menynek ufát álni, Ezek nélkül senkit oda nem mehetni, Kereszt és háborúk által kell bé menni. Ugy kell az Istennel örökké regnálni. *) Megvan a Nemz. Muzeum könyvtárában Te is bár el hidgyed bizonnyal azt végre, Ez oktatásodért Koronát le téve Elvészesz, s meg látod jutalmodat menybe, Ott fogsz uralkodni vigan mind örökké. Mich. Apafi, de Apanagyfalva. N. T.“ A versben valami különös költöiséget nem kereshetünk. Egyszerű üdvözlő költemény az, minő azon korban mindennapi volt, de itt csak az író személyéhez kötött érdek ismerteti velük, s ez — úgy hiszszük — elég arra, hogy e lapnak egy hasábját elfoglaljuk vele. Eötvös Lajos, piszkolta fringia, melylyel donquixote módra szoktak harczolni. Szerző megengedi ugyan, hogy a balközép vitatásai és indítványai nem egy helyes javítást eredményeztek, de sőt megtörtént, hogy egész törvényjavaslat vonatott végkép vissza, vagy ment tetemes változáson át, de szerinte a balközép helyes magatartása nem annyira államférfias öntudatos és tüzetes, mint inkább ösztönszerű eljárás volt. Valóban különös, hogy a kormányon levő diplomaták baklövéseit egy párt „ösztönszerű“ eljárása teszi jóvá. Azt hiszem, e fictio papírra tételénél szerző önmaga is jót mosolygott. Sokszor említi szerző, hogy a nemzet a legutolsó választásoknál— daczára a legrutább megvesztegetéseknek és csábításoknak — döntött a programmok felett. Helybenhagya a kiegyezkedés művét. Önöknek uraim jó lesz e kérdésnél alsóbb hangon kezdeni. Hisz még fris emlékünkben van a dabasi könyv szétszaggatása s a szentendrei elvágott ötös darabok és annyi más. De nem szeretek e tárgyról beszélni! Mert a lepel felemelése, mely az ellenpárt választási visszaéléseit fedi, nemcsak e pártnak szégyen, szégyen az egész hazának. Igaz, többségben vannak önök a parlamentben, de gondolják meg, hogy e többség nem a nemzet többsége, melyre úgy szeretnék hivatkozni. Vegyék uraim elő a képviselők névsorát, nem az ellenzéknél fogják e találni majdnem kivétel nélkül a magyar vidékek képviselőit. A szegény tótvidék a jobboldalra küldött, de a nélkül, hogy bárkinek választási jogát kigúnyolnám, nem nevetséges e. u. a szegény árváitól, kivel megválasztatnak egy ministert, kinek nevét is bizonyára akkor hallotta először. Erdélyről, mely úgyszólván a kormánypárt többségét adja, nem is szólok. Hisz azt mindenki jól tudja, hogy az erdélyi választások gépezetét Kolozsvár egyik kártyaszobájából igazgatják. Az anyagilag úgy, mint moraliter alá sülyedt aristocraţia rendezi azt, mint egy mubodroll dector. El a argyen *v megjív Schweizra, hogy a szabadság lobogóját, melyet egykor fejdelmei Európa bámulása közt vittek elöl, most a roskadozó aristokratia küszhedt pocsolyájába ejtették. Áttérve a deákpártra, midőn már várnák, hogy az első lapon tett ígérete szerint elfogulatlanul szól erről is, vagy dicséneket zeng vagy oly nevetségességbe esik, mint p. u. „azon egyszerű ok, hogy a pártnak nincs oly tágas, oly jó levegőű helyisége, hol az egészség kockáztatása nélkül, hoszszabb ideig tanácskozni lehetne,.... hátráltatja a tanácskozás szabadságát, az igazság földerítését, a szilárd testületi szellem képződését.“ Szerinte tehát csak egy tágas, jó levegőjű deákdlubb kell, s a haza boldog. — Szól a kormányhoz is pár szót. Többek közt ajánlja kinevezéseknél a tehetségek jobb megítélését, s ezt oly naivul adja, hogy bátran csatolhatna a titkárságot kérő folyamodványa mellékletéül. Szerző alig hiszem, hogy valaha távolabb maradt utolsó soraiban kitett czéljából, melyet könyve írásával akart eszközölni, t. i. hogy jövőnk biztosabb legyen, hogy nem csak az esemmények rendes folyamatában baj nélkül haladjunk, hanem a rendkívüli eshetőségekre is készen álljunk s ez államot egyedül megillető helyzetbe jutást előmozdítsa. Monostori. Kolozsvár, decz. 2. A kolozsvári munkások egyletéről. Néhány ház előtt indult meg a kolozsvári munkások körében ama mozgalom, mely tájékozást nem engedő, rövid vajúdás után határozott alakot kezd ölteni. Munkásaink között egyetemessé lön a meggyőződés, hogy mind anyagi, mind szellemi állapotaikra nézve meszsze hátra maradtak a kor igényelte színvonaltól, mindnyájukat áthatja az eddigi állapotukból való kibontakozás, a szellemi, anyagi haladás szükségének érzete. Amily közös volt a munkásmozgalom örvendetes indító oka, s a vágy a tespedés állapotából szabadulni, oly eltérő a mozgalom indítóinak és indítottjainak véleményeik a reform eszközére nézve. Némelyek mohó meggondolatlansággal kapták fel a külföldi munkás mozgalomnak egy-egy eszméjét, nem gondolva meg, hogy a külföldön is utópiáknak bizonyult tervek a teendők napirendjére tűzve a helyi viszonyok éghajlata alatt sok zajt, de semmi hasznot sem eredményezhetnek, és a siker esetén pólyáiban heverő iparunkat nyomnák agyon. Munkásaink értelmiségének becsületére Viílil, hogy a Laaaalísffík, etríohiasiak da Socialcommunisticus utópisták sürénhangjai körükben nem találtak viszhangra, elnémulni kényszerültek, s a mozgalom osztatlan vezetése ma a józan pártnak van kezeiben, mely a szándékba vett reformot a helyi viszonyok gyökeréből óhajtja sarjaztatni. A józan alap, melyen a munkás-egylet szorgalmasan ülésező bizottmánya a felvetett kérdést megoldani törekszik, kétségkívül eloszlatja a háttérbe szorult zavargást tendentiák által a mozgalom iránt, a munkaadók körében keltett bizalmatlanságot, s a létesítendő munkás-egylet segélyzésére hivja a munkaadókat, kiknek érdekében áll, hogy a A morlakkok. *) A dalmatiai felkelők, kiket most átaljában morlakkoknak neveznek, de kikhez a Vrillo, Ferre di prolog, Tercovitza és más hegyszorosokon, a dinariai kárpátok a bennlakók által jól ismert ösvényein számos fegyveres és jól begyakorolt harczosok szegődnek, Bosnia, Herczegovina és a közel Montenegróból tiszta szláv eredetű néptörzsek, melyeknek száma közel 200,000 lélekre megy, és minthogy közülök az utolsó gyermek is fegyvert forgató, a harczosok száma 30,000 re is feltehető. A morlakkok ámbár sokak véleménye szerint Bulgáriából és Oláhországból erednek, mégis tiszta szlávok és a 14. században a török iga alól menekülendők, jutottak Dalmátiába. Halálos elleneik lévén a törököknek, királyaink korszakában igen nagy becsben és tiszteletben állottak nemzetünk előtt. A szerbek, vallásukkal rokon szomszédaikat valakkoknak nevezvén, minthogy a tenger szerb nyelven moro nak neveztetik, igy ragadt ezen kivándoroltakra a morlacco elnevezés. Különben erős és harczias népfaj ez, mely szép és magas alkotású nemzedéket mutat fel. Kitűnő látás- és hallással felruházva, annyira edzettek minden viszontagság ellenében, hogy a morlakkok puha ágyat soha és főtt ételt igen ritkán ismernek. A morlakkok a legnagyobb terheket bérezés, sziklás hegyeiken és ösvényeiken kiváló könnyűséggel hordanak, még bottal sem támaszkodva ott, hol más idegen emberek csak vezetve tudnának haladni. Ha figyelemre méltatjuk, hogy a barezsér, ahol jelenleg hadseregünk előre nyomul, mind mészköves, kopasz sziklákból áll, melyek meredek magaslatokká alakulva, ezer, meg ezer helyen szétszakadozva és veszélyes mélységek ölébe bocsátkozva, teszik járhatatlanná átaljában a morlakkok egész hazáját, s ha hozzá teszszük, hogy vizei Dalmátiának, melyek a jelen időszakban nagyon növekszenek, több száz meg száz, nyáron egészen kiapadt tavakat alakítnak és nagy, szinte 400 láb magasságú sziklafalról vizesédkő által akadályoznak minden közlekedést, csakutan elmondhatjuk, hogy ezen felkelés egyhamar legyőzetni bizonyára nem fog. Szőcs Gyula: *) Mutatványul szerzőnek a dalmatiai viszonyokat tárgyazó, kéziratban levő munkájából, velük szerződő munkás értelmes és anyagilag biztosított egyén legyen. " Részünkről bizalommal bocsátjuk közönségünk bírálata alá a munkás-egylet bizottmánya által kiindulási alapul elfogadott programmot, melyet a mozgalom egyik értelmes vezetője, Vilmán Albert ur, közzététel végett hozzánk intézett, s itt következő levelében kürvonalaz. Kolozsvár december 1. Tisztelt id. szerkesztő Úr! Megértve intő szavát a haladó kornak, mely hazánkat s különösen a magyar munkás osztályt az anyagi és szellemi tespedés viszonyai között találja, elhatárzók több társammal, egyletet alakitni a kolozsvári munkásoknak. A czél, mely szándékunkat határzattá érlelte nem volt egyébb, mint társulás útján a helybeli munkásosztály szellemi művelésére, anyagi s physikai állapotának emelésére értékesitni, felhasználni az egyesülés nélkül használatlanul maradt veszendőbe menő erőket. Mintaként az 1848-ban Berlinben alakult „Central Verein für das Volk der arbeitenden Classe in Berlin“ „ berlini népmunkás osztályának központi egylete,“ a pesti Schulze-Delisch rendszer szerint alakult munkásegylet, a középkori humanistikus őzéiből alakult „Bruderverein“ ok, s egynémely angol franczia és schwarzi egylet lebegett szemünk előtt. Természetesen egyik egylet szerkezetét sem kívántuk minden részletében átültetni a tervbe vett kolozsváriba. Mindegyikből elsajátítni törekedtünk azt, mit czéljainkra nézve, elveink keretében s a helyi viszonyok között gyakorlati szempontból leghelyesebnek találtunk. Jól megfontolok, hogyha az államélet és társadalmi viszonyok rendezésében egyedül saját körülményeinknek alapos és részletes, idegen állapotokhoz mért ismerete egyedül adhat helyes tájékozást, úgy ez bizonyosan kétszeresen megfontolandó minden lépésnél, melyet a munkáskérdés terén előre teszünk. A külföldi strickek, munkás zendülések, a franczia munkásosztálynak birtokközösségre, comunismusra hajló iránya, a század negyedik és ötödik évtizedében Schwarczban előfordult sajnos események, melyekben a munkásosztály az állam és társadalom létét fenyegető felforgató irány eszközeként szerepelt, a német munkásegyleteknek az ötvenes években követett politikai törekvései, mik az egyletek betiltására vitték a kormányokat, mindannyi óvó példa gyanánt állottak előttünk, s intőnek, hogy máig megoldatlan munkáskérdés meredélyeire ne tévedjünk. Óvakodtunk is oly irányt kölcsönözni egyesülésünknek, mely a magyar állam, a magyar társadalom s különösen a magyar ipar érdekeivel ellenkeznék. Egyletünk távol akar maradni minden politikai törekvéstől. Nem kíván a munkaadók elleni zendülések indítója lenni. Békés egyesülés által s az önsegély út- Veszedelmes rózsák. £] Ő felsége a király megjövetelének előestéjén Rustschukban, —sa mint onnét írják— K. gr. nejével a városon kívül sétálgatott és a lemenő nap és néhány veszekedő kutya szemléletében vola elmerülve: egyszerre egy fél meztelen leányka közeledett feléjük és szép virágcsokrokat kínált nekik. A grófnő az egyiket el is fogadá és érte gazdagon megajándékozá a lánykát. A rózsák balzsam illatot eresztenek magokból, mely kábító hatással bir. A grófnő mind jobban és jobban nehézkedett