Magyar Polgár, 1870. január-június (4. évfolyam, 1-75. szám)
1870-01-02 / 1. szám
Melléklet a „M. Polgár“ 1-1ő számához. A proclamatiokat illetőleg azt feleli, hogy az sokkal csekélyebb dolog mintsem figyelmet érdemelne. A közös haza az ők hazájuk is, őseik hazája, vérükkel védték ezt ők is, és sokkal drágább előttük, mintsem az egyenetlenségekből származható veszélyeknek óhajtanák kitenni. Ha van izgotság a kedélyekben, ha elégületlen a nép, úgy ennek egészen más az oka — olvassuk a feliratban. Következik mintük (ami sehonan el nem maradhat) a nemzetiségi kérdés megoldása. — Óhajtják ezen törvénycikk megváltoztatását, és felszólítják '00 a kormányt. Ok az Erdély egyesüléséről szlóczikk is. Követelik ennek is megváltoztatását, mivel a legnagyobb, legterjedtebb elégületlenségeket szülték. Ok továbbá a tófalvi ügy is, mely minden igaz hazafi lelkét elszomorította, bírják hogy helyeztessenek vissza a tófalviak birkáikba. Ezek a sebek melyeknek orvoslását isérik. . / ------------- A munkások rovata. — A londoni munkáskiállitás központi választmányának meghívása folytán f. év jan. 10 dikén összegyűlnek angol munkásegyleteknek, társulatoknak és iparegyleteknek küldöttei, hogy a jutalmak kiosztása, a kiállítás tartamára felállítandó műhelyek és azon eszközök felett tanácskozzanak, melyek által az utóbbiak a munkások technikai oktatására nézve jegyzélszerűbben hasznosíthatók volnának. A kiállítás czélja a munkások alak és színérzékét képezni és a használt nyersanyagok és gépek ismeretét terjeszteni; egyúttal pedig oda kellene hatni a kiállításnak, hogy a munkásokat együttes munkához szoktassa s ez által a termelő társulatok alakulását előkészítse. De e mellett az egyes népeknek érdekében fekszik, hogy műveik összehasonlítása által mindig nagyobb tökéletességre tegyenek szert. A termelőtársulat úgy Németországban szép fejlődésnek indult. Mint az Ö. D. írja, Phorzheimban három kézműves társulat alakult az aranyművesek, fémmunkások és faiparosok társulatai. A termelő társulatok közt különben mindenfelé a gépészek és fémmunkások társulatai foglalják el az első helyet. A berlini gépészek társulata közel 2000 tagot számlál, kik közül 905 a segélykórháznak tagja. A németországi fémmunkások és gépészek társulati szövetsége 49 vidéki egyletet számlál 6000 taggal s e mozgalom gyorsan terjed s naponkint új egyletek támadnak. A német nyomdászok egyesületi szövetsége is nagyon tekintélyes. 41 kerületi szövetséggel (flauverbambl ) és 6959 taggal. KÜLFÖLD A pápai csalhatatlanság a zsinaton. □ Késégtelen, hogy a mostani egyetemes zsinat minden zsinat közt a legnépesebb, mert hierarchiai rangjánál lógva 767 szavazással biró tagja egyik zsinatnak se volt. Sőt nemzetiségi szempontból is a legváltozatosabb. A zsinat több, mint, kétharmada már tisztába van magával — azaz megnyeretett azon eszmének, hogy a pápa csalhatatlanságát ki kell mondani. Az acclamatio eleinte felmerült eszméjével felhagytak ugyan, s Manning is — az ez ügyben neki tulajdonított kezdeményezési szerepről lemondott, de a spanyol nyelvű (dél amerikai és Philippi szigetekről való) püspökök egy, Moreno bibornoknál tartott conferentián készeknek nyilvánítók magukat a csalhatatlansági dogmát indítványozni: „ha a pápa ezeknek az embereknek azt parancsolná, hogy a szent háromságban 3 egyén helyett négyben higyjenek és azt tanítsák, akkor is engedelmeskednének“ — jegyzé meg ez emberekről egy római bibornok. A másik pártban, mely a dogmát el akarja vetni, 100 püspök van s igy több, mint a menynyit kezdetben a legvérmesebbek is remélhettek. Ezekhez tartoznak a német, osztrák és magyar püspökök többsége, a francziák fele, mindenik portugalli, néhány izlandi, az észak amerikaiak és canadaiaknak legalább fele és a keletiek jelentékeny része. A németek közt, a már említetteken kívül, a két tiroli, Gasser és Riccabona, az eichetnidti püspök Leonrad, és a luxemburgi vicarius a csalhatatlanság hívei közzé számítandók. A mainzi Ketteler, házi ura — (a Jebuzan lakik) — által félig oda vonva azt mondják, készül e táborba átmenni. Reá Stahlra, Leonrádra és Martinra nézve a fuldai pásztorlevél, melyet aláirtak, kellemetlen akadály, de lehet azt magyarázni a csalhatatlanság mellett is, ha erőltetik. Irányadó körökben azt mondják, hogy egy 90 püspökből álló ellenzék a zsinat nagyságához mérve, figyelembe se veendő, de ez által feladatik a még Tridentben is érvényes azon elv, hogy hit decretumok csak akkor bocsáttassanak ki, ha phisikailag és erkölcsileg egyhangúlag fogadtatok el. Mások a curialisták közt azt mondják, ha az ellenzék csak 50 re lenne leszállítható, ez tehetetlensége érzetében minden ellenállással felhagyna, a vagy elállana vagy átállana. De mint látjuk addig még 80kat kell az ellenzéket apasztani. De csáíteszközök is vannak: kiváltságok, in Binuatiók, kitüntetések stb . már pedig a püspökök közt nagyon sokan vágynak „pápai házi praelatussal lenni. A hivatalos körökben a győzelem felöl teljes biztonságban érzik magukat. Manning a napokban így nyilatkozott: „Amily igaz, hogy itt állok, és úgy fog a csalhatatlanság eszméje kikiáltatni.“ Míg az ellenzék egyik kitűnő püspöke ezt mondá: „Kevés rervénynyel és nyomott hangulatban jöttem ide, de még sokkal roszabbul találtam mindent, amint gondolom.“ Egy német rendőrfőnököt generálisa (egy spanyol) Rómába hívta. Mindjárt az üdvözlésnél mondá neki a generális: a nagy ügy, melyben mindjoknak szivén feküdjék közreműködni, a pápai csalhatatlanság dogmájának létrejötte legyen. S midőn a német más elvet vallott s e szerint fogalmazva nyújtott egy emlékiratot, elhatározták, hogy mint használhatlan, sőt káros hazaküldessék. A midőn a német barát néhány püspöktől elbúcsúzott, egyik ezt mondá: Örülnék ha valaki elhívna vagy haza küldne; minket püspököket ide parancsoltak, a nélkül, hogy megmondták volna, mi felett fogunk tanácskozni, most hogy tudom, a zsinatnak és Rómának örömest hátat fordítanék.“ A csalhatatlanság hívei alaposan hisznek győzelmükben, mert nagyon jó szervezetük van: két központból igazgattalak: a Collegio del Jeruból és a Propagandából. A jezsuiták generálisa: Beck, ki a „Civitta Cattolica“ tetteivel épen nem ért egyet, de a csalhatatlanság dogmájában teljesen rendjével egyetért és érez, assistensei által tanácssal támogatva a fonalokat szilárd kézben tartja. A missionális püspökökről a Propaganda gondoskodik, ki utasításait hasonlóan a jezsuitáktól kapja. A gépezet oly egyformán dolgozik, hogy közelebb egy bizottmány választáskor 400 ezed után egészen ugyanazon nevek voltak. Vegyes. □ A „Libertoben olvassuk a következő sorokat: „Az osztrák császár semmiben sem enged a nejének, ami a vallásos lelkesedést illeti. Tudjuk már, hogy Erzsébet császárné a Farnesepalota küszöbén térdre hullott, midőn IX. Pius a nála tett látogatás után kocsijába volt szállandó, s a pápa kérelmei daczára ez alázatos tartásban maradt mind addig, mig a pápai áldást meg nem nyerte. Ferencz József, a mint nem rég egy este a pápai nuntiusnál beszélték, szintén igy tett, ha még nem különben. Közelebbi keleti utazása alatt történt, hogy midőn a szent város a láthatáron feltűnt, leugrott lováról, s háromszor megcsókolta azt a földet, melyet a megváltó lábai érintettek, s 3-ot kiáltotta a lehető leghangosabban: Gloria in excelsis Deo! Gloria in excelsis Deo! Gloria in excelsis Deo! — Csak ezek a rajnántúli fejedelmek tudnak ilyen középkori lelkesedésbe jönni. Francziaországban még nem vagyunk ennyire az óraütés rabszolgái (sujets de pendule).“ □ A franczia akadémia egyik közelebről tartott ülésén nyilatkoztatta ki, kik nyerték meg a Montyon-féle erénydíjakat. Ismét a nők vannak túlnyomó számban. Huszonnyolc díj közül csak kettő jutott férfiaknak. Lopeyre azért nyert díjat, mert két beteges nővérét húsz éven át a leggondosabban ápolta. Guary mezei kerülő az önfeláldozás valóban bámulatos tényéért tiszteltetett meg díjjal. Egykor rendes körútját téve, midőn egy mészégetővel találkozott, ki a három kilométerre fekvő városba futott, mert társa beleesett a mészégető kemenczébe s ő nem merte kihúzni. Guary azonnal a kemenezéhez futott, lebocsátott az izzó mész közé egy létrát, leszállt a kemenezébe, felveté vállára az eszmélet nélkül ott heverő mészégetőt és fölfelé haladt. De alig ért a létra közepéig, midőn elveszté az iszonya hőségtől s a gőzöktől eszméletét s becses terhével együtt beleesett a kemenezébe. A segély megérkezett, de már-már elkésve. A mészégető meg volt halva, Guary pedig iszonyúan összeégetve, 2000 francnyi dijat kapott. A kitüntetett nők közül kiemeljük Coursault kisasszonyt. Öreg tehetetlen egyéneket fogadott magához s azokat keze munkájával táplálta. Egy kevés pénze is volt, azt letette egy kereskedőnél, ki azonban roszul gazdálkodott és megbukott. Coursault kisasszony csak azért sajnálta, hogy pénze elveszett, mert ,meg volt fosztva azon örömtől, hogy többeket is segélyezhessen. A kereskedő megszökött s öreg anyját minden segély nélkül hátrahagyta. Corisault kisasszony akkor magához vette az öreg asszonyt és megfeszített munkássággal annak számára is megkereste az élelmet. Ez az önmegtagadás legszebb neme. 2000 francos elsőrangú díjat nyert. □ Hógörgetegek. E napokban írták a lapok, hogy a Mont Cenis-en keresztül vezető új vasúton a hógörgetegek teljesen betemették a személyvonatot, emberélet azonban, szerencsére, nem veszett el Bármily kitűnő és előnyös legyen is a Fellrendszer, a hegyeken át való utazás veszélyeit mégsem hárította el. A hó még mindig rettentő veszély a vasutakra nézve s ép a vasúti vonat teszi ezen veszélyt még félemletesebbé. Köztudomású dolog ugyanis, hogy ezen görgetegeket gyakran a legcsekélyebb okok idézik elő, melyekhez számítják némelyek az emberi hangot és a csengetyük zengését is. Midőn a hegylakók görgetegek által fenyegetett helyeken akarnak áthaladni előbb pisztoly lövésekkel stb. igyekeznek a levegőt mozgásba hozni s ekszép a görgetegeket előidézni. Midőn azonban már útra keltek, sik csend uralkodik közöttük s öszvéreik csengetyűit is betömik. Meglehet, hogy ez túlságos elővigyázat s a csengetyü zengése nem képes valamely hóhalmazt mozgásba hozni, de ki tagadhatná, hogy valamely vasúti vonat dübörgése s az ezáltal előidézett zengés lerázhat valamely ágra tapadó hótömeget, mely tovább gurulva, pusztító lavinává lehet. Egy boldog falu Erdélyben. Többször írtam ez évben sötét képet az erdélyi állapotról. Kötelességnek tartom a valót őszintén ismertetni, ezáltal remélvén javulást. De amenynyire szükségesnek tartom a hiányokat ismertetni, oly mérvben tartom hasznosnak a jónak felmutatását, mely által másokat a nemes példának követésére buzdíthatunk. Közlésem egy kis falunak ismertetése lesz. Kidé falunak eredete regés alakban tűnik föl, és épen ez teszi érdekessé. Hősies bátorság, ernyedetlen kitartás és szeretet az alapja. Olyan három erény, mely által csak nagy és nemes tetteket érhetünk el. A rege Kidéről következően szól. Negyedik Béla korában egészen elpusztiták a tatárok Kidé falut, mely már akkor is szabadalmakkal birt, és jólétnek örvendett. Az egész falu népségéből a tatárok dúlása folytán nem maradt meg csak egy szép leány. Ez a kétségbeesés utolsó perezében a falu egyik végén ma is létező „kőlyuk“-ba rejtőzött, hol a tatárok üldözésétől megmenekült. Hosszasan azonban a sötét, rideg barlangban nem lehet tartózkodni, visszatérni nem mert a szegény leány, ahol bizonyosan öldöklő tatárokat talált volna. Tehát azon merész gondolatra jött, hogy a monda szerint keresse föl a barlang túlsó nyílását, melyet létezni állítanak, de még rajta tudomás szerint, nem ment a faluból senki keresztül. Az elszánt leány előre tört ernyedetlen szorgalommal, s végre csakugyan megtalálta a nyílást a hegy túlsó oldalára. Roncsoltan, ziláltan lépett ki a szép leány a hegyi lyukból. Hosszú haja földig beborító sugár termetét. A hegy túlsó oldalán czirkáló tatárok hegykémnek lárták a különös tüneményt. Ijedten szétfutának, többi társaiknak is tudtul adák a rémhirt, s mindnyájan elhagyák az erdő borította vidéket. Az árva leány hoszszas bolyongás után szülő-, földére tért viszsza, mert csak ott található megnyugvást. Egy ifjú fölkereste magányában, ki lelkének rokonfele s életének társa lön. Családot s később falut alapitanak a kipusztult helyen. Az előbbi falut sűrű erdő vette körül. Az uj települők a falu felől lenyúló hegykoszoru erdejét levágták, az irtást gyümölcsfákkal ülteték be, melynek máig is „irtovány“ a neve. S csak hamar az erdőkoszoru helyett a legszebb gyümölcsös fogta körül a vidám falucskát. A hegy túlsó részén levő erdőt meghagyák, mely most is bőven ellátja fával a helységet. A gyönyörű uj telepet nemességgel ajándékozó meg Béla király, s azóta mint szabad emberek boldogan élnek nagyszerű példaként hogy szabadság, ha szorgalom párosul vele, mivé fejlesztheti az embereket! Ha Doboka megye erdőpusztította kopár, dombos vidékein elszórt, szegény, fanélküli, kopár falvai után, egyszerre a gyümölcserdő koszorúzta. Kidébe lépünk, olyan érzés száll meg, mintha Zahara pusztáján gyepszigetre találtunk volna. Mindenütt jólét, elégedettség, mosolygó arczok fogadnak. A házak magasak, többnyire köböl épitvek. Minden házhoz tartozik veteményes és gyümölcsös kert, hol a faiskolákat is nevelik. A kert végében pedig nyúlik fel a hegytetőig a szabad gyümölcsös, az úgynevezett „istovány,“ melyből minden minden birtokosnak annyija van, a minő széles házának telke. Semmi korlát nem választja el az „irtoványi“ külön birtokokat. Mindenkinek lévén külön gyümölcse, nem bántja a másikét. Kidé tartja el a környékét gyümölcscsel. Sőt némely válalkozók Kolozsvárra, s még Nagyváradra is szállítják szép gyümölcseiket Nincs olyan év, melyben a kidéi irtásban gyümölcs ne teremjen. Mivel a gyümölcs minden oldalról körül veszi a falut, tehát valamelyik része mindig mentve marad, még ha pusztító fagyok, járnak is, így történt ez évben is. Csaknem az egész Doboka megye gyümölcsét virágában letarolta a fagy .zidén mégis annyi termett, habár ott is volt fagy általi pusztítás, hogy nemcsak nyári, hanem még téli gyümölcscsel is elláthatták magukat onnan a vidékiek, sőt a távoliak is. Ez mutatja Kidé gyümölcsgazdagságát. És minő öröm e kies faluba őszi vasárnapokon belépni. A falusi népet nem korcsmában találtuk, hanem a szép „irtoványban.“ Egyik almát a másik körtvét szed óvatosan, a harmadik csoport vaczkort ráz, melyek meglepő nagyságúak, s gyűjti rakásra, hogy finom eczetet készítsen belőle. Másutt ismét somot szednek a bámulatos somfák aljában, míg mások vígan telepednek le, finom gyümölcsöt izlendek a terebélyes diófák árnyékába. Ha idegen megy látogatni a gyümölcsdús „irtoványt“, nem győzi elfogadni a sok szép gyümölcsöt, melylyel megkínálják. _______________ Megjegyzendő még e derél a népről, hogy az anyagi jóllét mellett, nem feledkeznek meg a szellemről is. A három templom mellett ott áll a három iskola. És ha még idővel e három felekezetű nép közös iskolát állítana, bizonyosan nagyobb virágzásba jöhetne a nevelés ügye. Míg így egyes felekezetek kis számban, nem nagy erőt fejthetnek ki. De mégis szép, hogy van iskolájuk. Nagyrészt magyar hidé népessége, de van köztük román is. Hanem azok annyira egy érzelműek, a közös jóllét egyformaságában, hogy nem is lehet két nemzetet felismerni a faluban. Magyarul minden román a legjobban beszél, valamint a magyar is románul. Mindenik tudja, hogy egy hazának gyermeke, s annak javát élvezik. Nem lehet mondani a kidér népet gazdagnak, de nincs köztük földhöz ragadt szegény. Nincs nagyban kiemelkedő birtoka egyiknek a másik felett, hanem senki sem lakik nyomorati viskóban. Egy négy szobás házzal biró lakos tulajdonát a „nagy udvarnak“ nevezik. Egyenlőség, szabadság jellemzi Kidét rá nézve. Negyvennyolc és kilenczben, ők maguk védelmezték falujokat a támadók ellen. S az erélyes népség bántatlan maradt. Talán már emlitem is, midőn egyszer mellékesen Kidéről szólok, hogy Batthány Lajos grófnő 100 irtot ajándékoztt volt a nehéz években a magukat erélyesen megvédett kideieknek. És a mi legszebb jellemvonás a kidei népnél, az abból áll, hogy ők mint régidő óta szabadok, mindig a szabadság védelmezői. Most is az ellenzék hívei, miről már egyszer szóltam, 150 szavazó teszi szavazatát az ellenzéki jelölt urnájába. Sok ily falut e hazának, és a hon boldog lesz! És „Boldogházát“ nemcsak könyből fogjuk ismerni. M. U. Januar 2 HIRHARANG. VDF Lapunk összes t. előfizetőit tisztelettel kérjük, tegyék meg előfizetéseiket minél előbb, mert fölösleges példányokat nem nyomathatunk. Az előfizetési feltételek maradnak az eddigiek. Egész évre ... 12 frt. Félévre............ 6 „ Évnegyedre ... 3 „ A bélyegdíj eltörlésével lapunk tartalmát jövőre mellékletekkel fogjuk bővíteni, amit eddig ritkábban, mert nagy áldozattal tehettünk csupán. Az előfizetési összegek beküldésénél postai szelvényeket kérünk használni, mely tetemesen jutányosabb a zárt levélben küldésnél, mind a t. előfizető, mind kiadóhivatalunkra nézve egyszerűsíti a munkát.'^^ff Lapunk összes olvasóközönsége s hazánk minden polgárának boldog újévet kiván! A „Magyar P.“ szerkesztője, K. Papp Miklós. A „Magyar Polgár“ mai számával negyedik évfolyamába lépett. Midőn 1867 ben megindítottuk, a kormánypárt hűségesen elkövetett mindent hogy csirájában elölje Erdély egyetlen ellenzéki lapját. E fáradhatatlan buzgalomnak köszönhetjük részben azon eredményt, hogy ma már lapunknak háromannyi olvasója van, s ez uj év minden reményen felül szaporító előfizetőink számát. Munkatársaink szerény kis köre három év alatt pedig olyan férfiakkal szaporodott, kikkel büszkeségünknek tartjuk egy sorban küzdeni azon elvekért, melyekhez hivek valónk és leszünk mindig, mert meggyőződésünk, hogy hazánk jövő jobblétének alapját képezik! Molt lapunkkal vettünk búcsút azon kedves kis bélyegektől, melyek oly hosszú időn keresztül terhelik a sajtot. A haladás utján ez azonban csak az első lépés. — Törölje el a kormány a sajtó legnagyobb nyűgét, legerősebb bókáját a cautiot. Legyen igazán vámmentes a gondolat. Csak akkor beszélhetünk szabadabb sajtóról, csak akkor lessz jogunk olyan összehasonlításokra, minőket a hivatalos és félhivatalos kötések ma már helyén látnak. A Jakab Elek ellen folytatott harcznak úgy látszik nincsen még vége. A K. Közlönyben néhányan az „Írástudók“ és „képmutatók“ közül mossák kezöket mint Pilátus, s eközben olyan szemérmetlen hazugságokat fognak lapunk szerkesztőjére, melyek cáfolatára ezúttal nincsen terünk, legközelebbről azonban nem mulasztjuk bemutatni e ezoptos had fegyvereit. *^* A városi rendőrség figyelmét ismét felhívjuk azon éktelen világításra, melyet városszerte tapasztalhatni minden estre. Úgy tudjuk a városnak nem szép szóért világitnak, hanem ezrekbe kerül, — követelhetjük tehát, hogy a városi hatóság minél előbb véget vessen azon botrányos és szemtelen hanyagságnak, mely sötétben tartja téli sáros időkben városunkat. Nem elég hogy a lámpák nagy része örökösen füstös a rossz kezelés miatt, de még az olajat is elspórolják jobbra balra úgy, hogy minden felé, csak a lámpákba nem jut elegendő.