Magyar Polgár, 1870. július-december (4. évfolyam, 76-175. szám)

1870-07-15 / 82. szám

Negyedik évfolyam 82-ik szára Szerkesztőség és kiadóhivatal: Monoetor atcm L. Bányai 11&7. alatt.MAGYAR POLGÁR POLITIKAI LAP. ElőéMetési föltételek * »' A_*. 14 írt — kr. livre ..................................... * _ » tüigjedim ■ ■ • " Sonkán«................. " . Megjelenik hetenkint háromszor: V«»Ara»P. SeerdancePAnteken. Kolozsvári, nciikk julius 15 IMO Hirdetési dijak. Ötszor van&hoott sor ára * ^ Bélyegdíj minden hirdetéstől 80 **• Nagyobb hirdetéseknél külön kőeredményt is nyújt a kiadóhivatal-Fiókkiadó-hivatalok: I Dée««n: Krémer Semner Snyedaa; Véköl Jénos. Sumorasvértt: Caauaa testvérek. Kolossvértt: Stein J. és Demjén I. M.-Véner helytt; Wittich Ji Saselnél. KOLOZSVÁR, JULIUS 14 Legújabb távirati tudósítások. Bécs, jul. 13. A „N. fr Pr.“ értesülése szerint az itt időző porosz honvédkötelesek rendeletet kaptak gyorsan hazatérni. Páris, jul. 13. Mondják, hogy Benedetti a porosz királyt Emsben a prágai béke szigorúbb megtartása iránt is interpellálta. Berlin, jul. 13. A kormánylapok ma erélyes hangon kelnek ki Francziaország ellen. Bismark vasárnap óta Emsbe van. A „M. P.” távirata a bécsi börzéről Julius 13. 5% Metaliques 100 írt. 55.25. — 5% nemzeti kölcsön 64 25. — 1860-diki államkölcsön 89. — Bankrészvény 685. — Hitelrészvény 238.—. — London 122.75. — Ezüst 120.—. — Cs. k. arany 5.83. — Napoleondor 20 franc 9.88.s/10 — Földtehermentesitési kötvények : Magyar 78 50. — Temesi 76.—.—Erdélyi 74.— Horvat 82.50. landwigh János szül. 1812 roegti. 1878 júl. 11. A gyászkeret, melybe a gyász leverő bánatával foglaltuk Ludwig János nevét egy derekasan megfutott, gazdagon gyümölcsöző csaknem hat évtizedre terjedő élet befejeztét jelzi. Ludwig János a Szepességnek a reformkorszakban vezére; Kossuth hírlapjának maga a lángeszű szerkesztő által feldicsért munkatársa; a forradalmi kormánybiztos, kinek tiszta jellemét a rohamos korszak szenvedélyének, szennye be nem mocskold; a két évtizeden át nehéz száműzetésben élő hazafi, ki a külföldi sajtóban a magyarnak bérenczektől beszennyezett becsületét önzetlen fáradhatlansággal védte; a „Hou“-nak s „N. Fr. Lloydsnak ifju tüzü, nagy tudományu munkatársa, Kézsmárk város képviselője f. hó 11-én megszűnt élni. Mintha csak azért lépte volna hosszas szenvedések után át az általa hőn szeretett hazai földet, hogy ebben pihenje ki iránytvetett életének fáradalmait, feledje férfiasan tűrt szenvedéseinek keservét. Placide quiescat! „Az aranybálványok minoritása.“ E találó névvel jelölé meg a virilis szavazatokat Hoffmann Pál, az országgyűlési A munka hősét. Camille Flammarion felolvasása. *) Uraim! Két Deme a dicsőségnek létezik e világon. Az egyik, a fényesebb, osztályrésze azon dicsvágyó embereknek, kik a nemzetek élére állottak, és maguk után vonván a harczosok seregeit, testvéreiknek vérét ontották, idegen tartományokat meghódítottak, a hatalmukat és nevüket egy ingatag alapon az ,erősebbnek jogalapján“ megszilárditák. A másik, szerényebb, dicsőség az emberiség azon jóltevőit illeti, a kik nem személyes érdekeikért, hanem azért munkálkodtak, hogy növeljék ismereteink összegét, s felszabadítsák az emberi szellemet. Az embereknek ezen osztályáról szándékozom önöknek ma beszélni. I. A hála és csodálat, melylyel a tudományok legnehezebb s legterjedelmesebb része iránt viseltetem, arra ösztönöz, uraim, hogy szemlénket ama nagy csillagászok tiszteletreméltó alapjain kezeljem, kiknek a mindenség ismeretét köszönhetjük. Önöknek alkalm lesz velemük együtt elismerni, hogy ha a tudomány napjainkban bámulatos eredményekhez jutott, azokat sok virrasztás, fáradság és szenvedés árán érhette el. Ez is csatatér, itt is vannak halottak és sebesültek, de ezek az igazság érdekében, és nem utópiákért, szeszély- vagy cicavágyból vvott küzdelmek halottjai és sebesültjei. A modern csillagászat teremtői között első helyen áll Copernie és Galilei, kik egy századégi időköz alatt, megfogathatlan alapokra helyezék a valódi világrendszert. Copernie (szül. 1472, meghalt 1544.) egy lengyel kenyérsütönőnek volt a fia. Ezen alacsony állásból a szellemvilág trónjára emelkedet. Atyját tíz éves korában elveszte, s két évvel később az orvosi tudománynak adta magát. Tanulmányai közben kedve jött a korabeli csillagászati könyvek olvasásához is, s csakhamar a legnagyobb hévvel vonzódott ezen ismeretághoz. Huszonhat éves korában Rómába ment s a csillagászatot a híres Regiomontanustól hallgatá; ezt azonban nemsokár meggyilkolta egy írónak a fia, kinek munkáiról Regiomontanus igen éles bírálatot irt. Harmincz év kora előtt visszatért Lengyelországba, s kanonéállomást nyert, mely azon időben igen keresett volt, mivel birtokosának nyugalmas és független élet mellett tetemes jövedelmet is nyújtott. Copertine teljesíté annak kötelmeit, ingyen gondozá a szegény betegeket, s folytatá csillagászati tanulmányait is, természetesen több gondot fordítván észlelésére, mint a káptalan szertartásaira. Ekkor harmincz éves korában jutott megállapodáshoz a világrendszert illető nézeteiben, s kezdette „Az égi testek mozgásairól“ czímű híres munkáját megírni. E maoka nyílt ellentétben állott minden uralkodó nézettel s a közfelfogással, s így nehéz, hogy ne mondjak lehetetlen is volt annak közzé tétele. Addig a régi Pythagoras-féle iskola nyomán, azt hitték, hogy a föld a világ közepe s az ember az egész teremtésnek feje és végczélja. Tizenöt évszázad óta minden eszme, minden bit a dolgok e rendjén sarkalott. Copernic megdöntvén annak alapját, hozzányúlt a szentnek tartott épülethez, s igy nem csodálkozhatunk az ellenszenven, melyet egy ily forradalomnak fel kelle kelteni. Ez volt az leend sorsa mindig az új igazságoknak. Copernic nem merő közzé tenni munkáját. Harmincz évig várakozott, s ez idő alatt folytonosan vizsgálgatá annak minden részeit. Minő példa ez uraim, a mi íróink számára, kik reggel még alig gondolnak a czikkre, melyet estére már ki akarnak nyomatni. S harmincz év után is csak baráti és tanítványainak kérése bírhatta a nagy csillagászt lépésre. Tréfásan szokták mondani, hogy jobb egyenesen az Istenhez, mint szentjeihez fordulni. Copernic is könyvét közvetlenül a pápának ajánjá. Ajánlata tele van méltósággal. Ha néhány köny- Dyelmü és tudatlan ember — úgymond — fel akarná ellenem használni a szent könyvnek némely helyeit, melyeknek értelmét elferdítették: én megvetem vakmerő támadásaikat; a számtani igazságok csak számtudósok által ítélhetők meg.“ Copernic nem ismerheté meg munkája közzétételének következményeit. Azon nap már, midőn az első példányt megkapta, gyönge kezei nem voltak képesek azt tartani, s a halál árnyéka nem sokára elboritá szemeit. Kevés idő múlva a római „Index“ határozottan kimondá kárhoztatását a föld mozgásának tavára s mindazon könyvekre, melyek azt erősiték. Copernic neve nagyon rosz hangzásúvá lön, A kehelynek fenékig kiürítése, azonban ugyanazon század végén Galilei számára volt fenntartva. Nem szándékozom itt életrajzot adni ezen kitűnő fér fiáról, ki örökre dicsősége marad századának Pályája sokkal nagyobb és bonyolultabb volt, hogy nem arról futólagosan tiszta fogalmat lehetne adni. De említhetem-e a munka és a gondolat hőseit anélkül, hogy meghajtanám fejemet e dicső és nemes alak előtt? Mellőzhetem-e annak felemlítését, uraim, hogy a Galilei elleni pert és ítéletet eltitkolák, hogy igazoljanak egy törvényszéket, melyet inkább szeretünk feledni, mint vitt a köztörvényhatósági t. j. ellen. Hoffman Pál, T. házs Minthogy a parlamentáris praxisunk szerint a törvényjavaslatok általánosságban való megszavazásának elvi jelentősége van, és annak elfogadása által a törvényjavaslat helyeslése fovolváltatik, igen természetes, hogy azon kérdés, váljon valamely.javaslat csak általánosságban is elfogadtatik-e a részletes tárgyalás alapjául, komoly megfontolást és érett elhatározást igényel. Mielőtt tehát a szőnyegen levő törvényjavaslatra vonatkozólag nézetemet, illetőleg indokaimat, adandó szavazatomra nézve elmondanám, engedje meg a t. hát, hogy elvontan véve, röviden jelezzem azon okokat, melyek valamely törvényjavaslatnak immár általánosságban való el nem fogadhatását, nézetem szerint, indokolják. Mielőtt azonban ezen okokat röviden elmondanám, legyen szabad egy pár észrevételt tennem, melyek nem annyira a törvényjavaslatnak érdemét, mint inkább mellékes körülményeket tárgyaznak. Első ebbeli megjegyzésem vonatkozik a törvényjavaslatnak időszerűségére, illetőleg azon sorrendre, mely parlamentáris tárgyalásaiknál nézetem szerint követendő lett volna. A t. ház épen egy éve foglalkozott azon törvényjavaslatokkal, melyek az ezen országgyűlésnek feladatai jutott nagy reform ma első teendőinek mondattak, értem a bírói hatalomgyakorlásáról szóló törvényjavaslatokat. Azoknak reggálas, hogy a csillagászt üldözték, még pedig nem vallásos eszméiért, hanem egyszerűen azért, mert hitte a föld mozgását. A periratok ma már kezeink között vannak. A történelem nem engedi magát elfödezni; egykor kütyeket hallatott, és könyei érezből valának , sobagei lesznek megsemmisíthetők-Képzeljék önök, uraim, maguk elé e tiszteletre méltó csillagászt, e hetven éves aggastyánt, ki föltalálta, illetőleg tökélesíté az ingát, a hévmérőt, a táv- és górcsőt; ki napjait és éjjeleit a világrendszer tanulmányozásában tölte el; ki felfedező a csillagászat legjellegzőbb s lefontosabb adatait; ki a teremtés ismerőséhez többet járott, mint a régiek együtt véve, s a kit mégis e régiek tanítványait arra kényszeritének, hogy a téli évszaknak s ragályoknak közepette Rómában fogolylyá tétesse s visszavonja az igazságokat, melyeknek egész életét szentelő, csak azért, mert ezen igazságok , mint mondák, eretnekségek valának. Hallania kellett, miként nevezik eretneknek és csalárdnak ; látnia kellett, hogyan vetik könyvét a megvetésre méltó iratok közé, s miként ítélik el őt magát örökös fogságra, büntetésül szabván ki, hogy három éven át, hetenkint egyszer, elmondja a két bűnbánó zsoltárt! stb. Emlékeznek e uraim, az esküformára, melyet a dicső bünbönöznek birái előtt térden állva kellett elhangoztatok íme egy töredék belőle: „Én, Galileo Galilei, hetven éves koromban, személyesen a bíróság előtt megjelenvén és letérdelvén előttetek, főmagasságu bibornok és fölquisitor urak, stb. megtagadom, kárhoztatom és elátkozom tiszta szívből és igaz hittel az alább következő tévelyeket és eretnekségeket (a föld forgását és a nap állását), s esküszöm, hogy jövőre se élő szóval, se írással nem fogok ilyesmiket 411ival . *) A nagyhírű franczia csillagász e gyönyörű dolgozata azon felolvasások közé tartozik, melyeket a vincennesi „Asile imperial ■‘•Lan a franczia császárné védnöksége alatt francziaország legkitűnőbb tudósai szoktak rendezni a nép Máriára, jobboldal egyik kitűnősége, lapunk mai száma által közölt monumentális beszédében. S ezen elnevezés egymagára hatalmas megczáfolása azoknak, kik a megyerendezési törvényjavaslat elfogadását egyebek között a Parlamentarismus szempontjából is sürgetik. A Parlamentarismus alapja a többség, a majoritás hatalomgyakorlatában gyökerezik. E többségnek számszerintinek kell lenni, mert csak a számbeli túlsúly nyújt helyes kulcsot a parlamentáris hatalom illetékes gyakorlásának megítélhetésére. Hol a numericus előny hiányzik, ott se az értelem, se a vagyon majoritása nem lehet parlamentáris hatalomnak birtokában. A Parlamentarismus minden igaz barátjának igyekezni kell azt a nemzetélet egész birodalmában érvényre emelni. Csak az által mutathatják ki őszinte ragaszkodásukat e rendszerhez, s csak úgy szerezhetnek számára biztos alapot a nemzet rokonszenve és ragaszkodásában. Nem így cselekszenek a kormány hatóságrendezési javaslatának pártolói. A parlamentáris rendszer nekik nem cultus tárgya, hanem csak eszköz, melyet csak ott és addig használnak, ahol és ameddig önérdekük nem kívánja annak mellőzését. Épen azok, kik eddig kizárólagosan önmagukat tartották hivatottaknak a Parlamentarismus védelmére, épen azok zengedezik most egy oly törvényjavaslat panecyrisét, amely a többség uralma helyébe a legvagyonosabbak törpe kissebbségének uralmát helyezi, amely lábbal tiporva a Parlamentarismus sarkelvét, néhány — senkit nem képviselő — egyén számára akar biztosítani minden jogot, csak hogy azoknak kisebbsége által biztosítsa saját hívei számára a többségben maradást! És ezen jó urak még avval ámítják magukat, hogy ők a képviseleti rendszernek, a parlamentarizmusnak barátai! Elvakultságuk oly nagy, hogy alig veszik észre, miszerint e küzdelemben ellenük van a nemzet jobb része, s nem fognak velük kezet pártjuk függetlenül és józanon gondolkozó tagjai sem. Az erdélyi hazarész jobboldali képviselői oda jutottak, hogy egy Rannicher Jakabtól kell megtanulniok, miszerint „a virilis szavazatok behozatalára az 1848-diki törvényhozásban semmi támpontot nem találunk, sőt az, miután az új megyerendezést illetőleg a népképviseletet jelöli ki irányadóul, már egyelőre minden rendszert kizár, mely nem a szabad választás és az abban fekvő bizalomnyilvánítás alapján nyugszik;“ hogy „e szavazatok éles ellentétben állanak a jelenkor nézetei és a korszerű államélet fejlődésével, mely átalános végkötelezettséggel lépésről-lépésre a politikai jogok hova szélesebb kiterjesztésére törekedik egészen az átalános szavazatjog legszélsőbb határáig, mely már is több művelt államban elismerést vívott ki magának.“ Az anyaország jobboldali képviselőihez egy Hrabár Manónak kelle azon szavakat intézni, hogy „a virilis szavazatok intézkedése elvesz minden önkormányzati jogot a néptől a nélkül, hogy pártszempontból vele valamit nyerne;“ hogy „a virilis szavazat behozatala se nem igazságos, se nem méltányos, se, mint népképviselő, nem érzi magát feljogosítva arra, hogy a néptől elvegye azt, amit nem ő adott neki, hanem az 1848 i törvényhozás.“ Amit az ellenzék lankadást nem ismerő kitartással folytatott küzdelme nem volt képes legyőzni, az ellenálló higgadt jobboldali szózatoknak épen úgy, mint Hoffmann menydörgő philippiteájának. Nemzetünk szégyenére, múltúnk megtagadásával, a virilis szavazatok törvénybe fognak igtattatni, mert igy kívánja azt az 1848-i elvek alapján hatalomhoz jutott kormány tehetetlensége. Kéz kezet mos. A mamelukkok majoritása minden önkormányzati jogot átruház az aranybálványok minoritására, hogy a jövő képviselőválasztások alkalmával kölcsönét kamatostól kaphassa vissza... Molnár Antal. • • BELFÖLD. Pesti levél. Pest, jul. 11. (Hoffmann beszéde. — Horn Pozsonyban.) Hoffmann Pál szombati beszéde s Horn pozsonyi fogadtatása állanak a politikai disenssio előterében. Mily váratlanul jött s a jobboldali Hoffmannak ily kemény támadása, ezt deákpárti lapjainknak az addig felmagasztalt „elvtársra“ szórt egyhangú szitkaik s a deákpártnak a beszéd után nyomban egybehívott konferentiája tanúsítják leginkább. E konferentiának czélja volt a deákpártnak megzavarodott tagjai közt az esz- ítéletet helyreállítani, hivatalos nyelven „a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslaton teendő módosítványok iránt megállapodásra jutni. Persze, hogy a megállapodásból mi sem lett. Zsedényi, ki pártjának sok zavart csinál, módosítványában a kir. városokat ki akarta vonni a törvényjavaslat hatálya alól. Indítványát a maméinkok lehurrogták. Csakis a főváros fog külön törvényjavaslat által szabályoztatok Abban azonban engedett a kormány, hogy kinyilatkoztatá, hogy a megyei főispánok nem lesznek egyúttal városiak, s ez a törvényjavaslatban is nyer kifejezést. Vas Hoffman Pál beszéde, i jón megelégszik e párt a concessiók e morzsájával, avagy önállóbb tagjai férfiasan nyomába lépnek Hoffmannak és segédkeznek a reaktionárius javaslat elbuktatására? — Erre a mai országgyűlés után többet írhatnék, amint arra is megfelelhetnék, mennyiben igaz, hogy Hoffmannak beszédére egy minister felel meg, s hogy a minister nem lenne más, a javaslat legkonokabb ellenzőjénél , Horváth Boldizsárnál. A posta nem engedi azonban, hogy az ülést bevárjam. Hornt roppant lelkesültséggel fogadták pozsonyi választói. Déli 12 órakor díszmenettel, koszorús diadalszekéren vonult be a városba a kitódalt városi polgársággal, s a Pestről, Pápáról, Kanizsáról, Váczról, Győrről, Nagyszombatról, Vácz Ujhelyről aat. nagy tömegben érkezett vendégekkel. Délutáni 4 órakor a városi redente termében nagy pártgyűlés fogadta Hornt, ki a jelenlevőhöz lelkesedésre gyújtó beszédet tartott. Mellette többen szólottak hatásosan. Este zsúfolásig megtelt a Pálffykert, melyben kitűnően sikerült népünnep, nagy tánczmulatság, a Bora tiszteletére fényes bankett volt. A polgárság Bzinejava részt vett a látogatott ünnepélyen, este nagy fáklyászene volt. A jó pozsonyi németek egy bonmot is csináltak Justira, a Horn választása miatt leköszönt polgármesterre. Da danktest ab ob Justi, drum jubele jasti’