Magyar Polgár, 1872. július-december (6. évfolyam, 148-299. szám)
1872-09-12 / 208. szám
KOLOZSVÁR, SEPT. 41. 1872. M.-Vásárhely választó polgáraihoz. A kormánypárt hetek óta kérkedik, hogy M Vásárhely polgárait elvonta az ellenzék zászlói alól, s jelöltjeit biztos diadalra vezetve, ki köszörüli a székelyföldön szenvedett óriás vereségeit. A kormánypártnak egyik legtekintélyesebb tagja Vásárhelyről csak pár nap előtt nyilvánít, hogy „ha az ég leszakad a földre, mégis megbuktatjuk az ellenzéket!“ Nagy mondás! És hogy beteljesüljön, nem kell egyébb hozzá, mint hogy az ellenzék hívei az utolsó napokban ne teljesítsék úgy kötelességeiket ,mint azt méltán várni lehet és kell. • Hogy a kormánypárt czért érjen, minden eszköz kézbe van véve. A vesztegetéstől a legbrutálisabb fenyegetőzésig minden fegyver jó most ellenünk, minden fegyver működik! Polgárok! ha volt idő, midőn összetartásra volt szükség, most eljött az valóban. A párt becsülete az egyes polgárok kezébe van letéve. A ki nem tudja megérteni, az elvesztette legelső sorban saját magáét. Ne engedjék magukat tehát cimitatui azon had által, mely egyenesen vak eszköz és semmi más a kormány kezébe. A ki elhagyja pártja zászlóját néhány forintért, az becstelen, h aki a fenyegetésre visszariad a kötelesség teljesítésétől, az nyomorult gyáva ember lessz, kivel becsületes polgártársa kezet nem foghat többé soha. Az országgyűlési ellenzék jelöltjei M. Vásárhelyt Orbán Szalázs és Lázár Ádám. Jól tudjuk, hogy a kormánypárt az utolsó pillanatban megkísértendő a szavazatokat megosztani azzal, hogy forgalomba hoz még más ellenzéki neveket is. Ez azonban — előre figyelmeztetjük polgártársainkat — egyszerű kortesfogás csupán, s aki a figyelmeztetés után is félrevezetteti magát, az legveszélyesebb ellensége a pártnak, mert megosztja a biztos erőt. Egy zászló alatt induljanak tehát Vásárhely polgárai most is. Két tisztességes, két derék hazafi neve van rajta. A párt örömmel vette tudomásul jelöltetésüket s várja hogy az önök hazafisága diadalra vezesse Orbán és Lázár személyében az ellenzék érdekeit. Éljen tehát Orbán Balázs és Lázár Ádám! K. Papp Miklós: Orbán Balázs programmbeszéde Maros- Vásárhelytt, sept. 8-án. Szeretve tisztelt polgártársak 1 Maros-Vásárhely választópolgárai 1 Maros-Vásárhely, mint Erdély központi, s hadászatiig legfontosabb pontja, gyakran volt veszélyeknek kitéve, gyakran fenyegette és dúlta azt fel török, tatár, és labancz; de felfogásom szerint, jó hírnevét polgárainak, szabadságát és jólétét soha nagyobb veszély nem fenyegette, mint most, midőn homlokáról a rendithetlen hazifiság babérját akarják letépni, mint most, a midőn a polgárjogok lábbal tiprásával azt akarják Magyarország népével elhitetni, hogy Maros-Vásárhelynek eddig országszerte nagy tiszteletben és közbecsülésben állott polgársága könnyű áruezikké vált, hogy férfiai, kik sziklaként rendületlenek voltak, ingadozó nádszállá változtak át. Polgártársaim én e tekintetben teljesen meg vagyok nyugtatva, mert én e város népét már több alkalommal oly nagynak, oly magasztosnak, a hazafiság- és szabadságszeretetben oly rendületlennek láttam és ismertem, miként nem hihetem lehetségesnek rögtöni lesülyedését, nem hihetem, hogy az erkölcstelenség hínárjába magát becsalatni engedné. Én e tekintetben nent féltem Maros-Vásárhely polgárságát, mert tudom, hogy az óriások pályákkánt nem változhatnak; én meg vagyok nyugtatva, mert sokkal önérzetesebbnek, sokkal hazafiasabbnak ismerem és tudom e népet, hogysem szép és nagy hivatásáról csak perezre is megfeledkezni tudhatna. Maros-Vásárhely eddig irányadója, vezetője volt a székely nép közérzületének, miként tudhatna most a vezérszerepről lemondva, Oláhfalu utánzójává válni, s parancsszóra választani oly képviselőket, a minőket neki diktálnak .fv!wévben a képviselőválasztások a legnyor/Unl 1 vjszo,,y°k és a leghihetetlenebb törvénytip. azt BIeg'TSziketrat'1“ ere,lmí°y' "rat*"“k ; lüktetése megindult, melyek ®ZU,'-,sek egészséget, hogy az alkotmányos érzület f° fegeznek meg’ hadrágszerető nép lelkéből. Vah!u 11*' k’ e 8Za" ban Erdélyt tisz fenje««,,, volt a megmentő; megmutatta e nép most i) P a járszalagot — mit hívatlan kezek nyakába^*?/, tának —nem tűri, s meggyőzte a rólunk már-már roszul vélekedni kezdő testvér magyar népet arról, hogy ezen rendeletileg minden alkotmányos formák mellőzésével zsandár-szuronyok és osztrák rendszer szerint kormányzott, vagy jobban mondva leigázott, országrészben is van nép, a mely nem oly könnyen mond le az ősöktől öröklött szent jogról, a mely nem oly könnyen feledkezik meg a rászállt szent kötelességekről; nép, a mely magyar akar lenni, mely sem pénzért, sem senkinek kegymosolyáért osztrák-magyarrá nem engedi magát átváltoztatni. Azt kivánni Maros-Vásárhelytől, hogy Erdély ébrülésének e szebb korszakában, a szabadelvűségben való vezérszerepéről lemondjon, hogy a székely néptől elválva, az alkotmány ellenségeivel szövetkezzék saját székely testvérei ellen, hogy ő, ki eddig ébren őrködött, most, midőn a többi testvérek is ébrednek, aludni menjen, valójában oly fitymálása e népfenségnek, amelyet férfiasan kell viszszautasítanunk. Meg vagyok győződve kedve Polgártársaim! hogy a mesterkélten elhalasztott, de már elvégre közel levő választásoknál Maros- Vásárhely választópolgársága fényeden fogja megcáfolni e föltevéseket, s meg fogja mutatni, hogy marad az, ami volt: az alkotmányos szabadság egyik megvivatlan fellegvára. De amidőn egyrészről bizalom tölti el telkemet, más részről nem vagyok némi aggodalomtól ment, mert jól tudom, hogy Maros-Vásárhelytt a képviselőválasztás szándékosan hagyatott legutoljára azért, hogy az ármánynak, vesztegetésnek és törvényszegésnek már az összeírásnál is mutatkozott, minden tiltott fegyvereit ide összpontosítják. Nehéz és nagy küzdelmekkel nézzünk szembe tisztelt polgártársaim; de mert tudom, hogy fenn lobogó zászlónk alatt szilárd és jellemdús férfiak csoportosulnak, a győzelem szent hitével jelenek meg önök körében. A népképviselő egyik legszebb és legfontosabb hivatása az, hogy a hatalom túlkapásai ellen a nép érdekeit védje. Thiers, a franczia köztársaság jelenlegi elnöke, kitől az állambölcseséget és tapintatot senki megtagadni nem fogja, egyik beszédében mondotta, hogy: .Minden kormány kezdetben jó volt, s vége rész volt valamennyinek, ne csodálkozzunk ezen, mert ez eljárás okai az emberi szívben és a dolog természetében rejlenek; kár azért boszankodnunk, nézzünk inkább segéd után.“ Minden kormány, ha soká marad a hatalom polczán, el szokott egy kissé szédülni; a mi már 5 év óta uralkodó kormányunk sem menekülhető meg e szédelgéstől, s a mi roszabb, a lefolyt választásoknál nem egyszer tanúsított zsarnoki hajlamokat, vagy legalább alárendeltjeinek alkotmány- és törvényellenes eljárásait elnézése által febátorttá és helybenhagyta; de Thiers tanácsát kivetve, ezen nem boszsnkodnunk, hanem segéd után kell néznünk, amit csak is szabad, független képviselők választása által érhetünk el,kik a kormány tényeit figyelemmel kisérik, úgy de hogyan tudhassa a kormányt ellenőrizni oly képviselő, aki a kormány parancsára akar azzá lenni, miként bízhatja legszentebb érdekeit a nép olyanra, kik már előre lekérdezettjei azoknak, kik felett ellenőrködnie kellene. Magyarország közösülés nyomorúsága az elhamarkodott közösügyes alkuból, de leginkább onnai eredeti, hogy országgyűlésén a vélemények uralmát az érdek uralma váltotta fel a miatt, hogy ott a hivatalnok-képviselők egy légiója ült. Ezen hivatalnokok adták meg a többséget a korruánynak, ezek némiták el a nemzet legjogosabb kivánatait, ezek botonták fel azon basárd politikát, mey ha soká fentarthatná magát, nemcsak anyagilag juttatná tönkre nemzetünket, hanem lassanként aláásná alkotmányos szabadságunkat is, s Magyarországot, mint alkotmányos független országot, kitörölné a népek létszámából. Hogy a kormány azon engedelmeskedő többségét a hivatalnokok adták meg, azt tanúsítja az, hogy a legfontosabb kérdésekben 20—30, legfölebb 00 szótöbbség döntött, azt pedig senki sem fogja eltagadni, hogy öt hivatalnok-képviselő ült az országgyűlésen, azt kimondhatom, hogy ott nem a nemzet, hanem a bürocratia folytatta az eddig is oly sajnos erdményeket mutató érdek uralmát, azoknak nemmis az, hogy nemzetünk az adósságok és deficitek érvényébe sodortatik, hisz ő fizetése iránt a felében, s nyugdíjrendszerünk nagylelkűsége mellett, a jövőben is biztosítva van, s mit gondolnak ők továbbra . Ily képviselőkkel nem szaporíthatja Iparos- Vásárhely az országgyűlést, mindenekelőtt kipróbált jellemű, rendületlen hazafiakra van szükség, kik az ország és polgárság veszélyeztetett jogait megvédni akarják és tudják is. A népek nagyságát és hatalmát nemcak a hősiség és törvényhozói bölcseség, hanem a millió kezű ipar és kereskedelem is alkotják, hisz anulban voltak, s most is vannak országok, amelyek leginkább ipar és kereskedelem által lettek nagygyá és hatalmassá Fölemlítem a távol álltból Phoeniciát és Carthágót, a középkorból Velnczét és Genuát, az újabb korból Angliát és Autrikát, melyeket tagadhatlanul az ipar és kereskedés emelt a gazdaság és abból kifolyó hatalom tetőpátjára. Ma a városi iparos, vagy kereskedő és gyáritok a haza nagyságának ép oly tényezője, mint az állambölcsész, katona, tudós vagy hivatalnok Magyarországnak egyik szerencsétlensége a mában a polgári elem korlátoltságában keresendő; álátták ezt bölcsebb nemzeti királyaink, at főleg Erdély fejedelmet, s városainkat, hogy kiemelhessék mindennemü kiváltságokkal, kedvezményekkel látták e , népet nemesiték, vámmentessé tevék, szóal egy erős középosztály alkotásának égető szükségét felfogták , de ahogy hazánk az osztrák uralom alá jutott, városaink azonnal el lettek hanyagolva és nyomva, alkalmasint azért, mert a kiirtani terveit magyar nemzetiség életerős goezpontjait a magyar műveltség, tűzhelyeit városaink alkották. 1848, mely rövid hónapok alatt százados mulasztásokat hozott helyre, itt is alkotólag, helyrepótlólag lépett fel, s átlátva, hogy városaink elnyomásában a középosztály fejlődésének megakasztásában mily nagy veszély rejlik, mindent megtett arra, hogy a városokat kiemelje, azok iparát kereskedelmét felbátorítva, s az ország közügyeinek vezetésébe azon befolyást megadja, a melyet a polgárság hazafiassága, műveltsége és politikai érettsége által megérdemelt. Avagy nem a korszellem élénk felfogásáról tanuskodik-e az, hogy városaink népének a választási jogot oly mérvben adta meg, mely az az általános szavazat jogot megközelité,’a midőn a 100 írt tiszta jövedelemmel biró, vagy egy segéddel dolgozó iparosnak szavazat jogot engedett. És mit tesz most nemzetinek nevezett kormányunk, eltér az 1848-iki törvényhozás nagy elveitől, elfordul nemzeti uralkodóink hagyományaitól s az osztrák kényuralomnak városainkat lesulytani ezértt törekvéseit követi. Hisz látjuk, hogy a szabadalmazott osztrák iparnak és kereskedelemnek mindenütt előnyt ad, a helyett, hogy hazai iparunkat és kereskedelmünket ipar- és kereskedelmi iskolák, műegyetemek, bankok alakítása, beruházási és forgalmi tőkék által elősegíteni. Hisz láttuk a múlt országgyűlés végén beterjesztett választási törvényjavaslatot, mely városi polgárságunk felerészét akarta politikai páriáké degredálni, látjuk a virilis intézményt, amely a polgári egyenjogúság nagy elvét dönté meg. Ezen jogfosztó választási törvényjavaslatot az ellenzék nemes önfeláldozása megbuktatta, s ennek daczára mit látunk? azt, hogy a leginkább kormánypártiakból alakított központi bizottságok országszerte alkalmazták a megbukott törvényjavaslatot, s ennek alapján —a nyílt törvény ellenére — a városi polgárság százezreit foszták meg választási jogaiktól, míg bevettek mindenféle szolganépet és jövevényt, csak hogy a városi polgáság valódi érzelmeit elnémíthassák. Ezen égbekiáltó törvénytiprásokat a kormány helybenhagyta, szentesítette. Hogy ilyenforma eljárástól Maros-Vásárhely se lett megkímélve, azt — miután köztudomású dolog — fölösleges bizonyítanom. Városaik polgárai tehát önfentartási ösztönükből is kell, hogy szavazataikat ellenzéki jelöltekre adják, mert kimondom nyíltan, hogy az a városi polgár, ki a kormánynak a városokat letipró politikáját szavazatával támogatja és felbátorítja, az nyíltan ellentétbe teszi magát a polgárság érdekeivel, s egyenesen polgári öngyilkosságot követ el, az ilyen méltán találkozhatik a jelentek megvetésével és jogfosztott utódainak átkával. Ez tisztán körvonalazva a városi polgárság álláspontja ; már most engedjék meg tisztelt polgártársaim, hogy nagyon röviden az én állásomat is megjelöljem , midőn Maros-Vásárhely polgárságának soha meg nem hálálható bizalmából képviselővé megválasztattam, valamint követi jelentésem megtétele alkalmával is politikai hitvallásomat, s az elveket, melyek törekvéseimet vezették tüzetesebben kifejteni szerencsés voltam a szab. kir. város választó polgársága előtt. Kifejtettem azon alkalmakkal azt is, hogy minden valódilag alkotmányos államban, de főleg hazánk jelen viszonyai között mennyire szükséges, mily fontos életkérdés az, hogy az ország törvényhozásában legyen egy erőteljes ellenzék, amely az országnak alkotmánya, az ország vagyona és a nép szent érdekei fölött féltékenyen őrködjék Hazánk viszonyai nemcsak hogy a régi rész kerékvágásban vannak tartva, hanem a legújabb időkben, oly esetek fordultak elő, amelyek nemcsak hazánk államiságát, hanem az alkotmányos szabadságot is komolyanveszélyeztetik, egy oly pártzsarnokságnak láttuk elszomorító visszaéléseit, a minőt az alkotmányosság történetében sehol feltalálni nem tudunk, s a mely nékány túlhatalmaskodó főispán és egy elbizakodott bürökratia zsákmányává tette a legszebb polgári jogokat , mely gyakran kijátszatni engedte a törvényeknek mindenkit egyaránt kötelező szentségét. Ily viszonyok között a hazafiak álláspontján semmi változás nem történhet, ma az ellenzék szükségessége sokkal nagyobb, mint valaha volt; ebből kifolyólag én ma is régi álláspontomon maradok s most is az országos ellenzék vagy az úgynevezett baloldal hivének vallom magamat, e vallomás talán feleslegesé is tenné azt, hogy most újból elmondjam politikai hitvallásomat, mindazonáltal mégsem lesz felesleges ha a követendő irányelveket legalább főbb vonásaiban érintendőm. Az alkotmányos fogalmak szerint önálló csak azon ország, amely saját had és pénzügygyel rendelkezik. Ezt koránt sem gátolja egy más országgal való szövetséges együttlét, hisz az ezredéves alkotmánnyal bíró Magyarországnál kisebb és alárendeltebb új öntetű országocskák is bírnak független had és pénzügygyel ilyen hogy mesze ne menjünk a szomszédos Románia és Szerbia, amelyek adófizetői a szultánnak, és mégis önálló had- és pénzügügyel rendezkednek. Senki Be fogja állítani, hogy Magyarország államiasságának ezen kellékeihez joga nincsen s ki merem mondani, hogy Magyarország addig megnyugtatva a haza és a trón biztonsága addig elérve nem lesz mig Magyarországnak ezen alapjogai fel vannak adva, azért én arra fogok működni, hogy Magyarország saját had- és pénzügügyel bírjon. Azt mondják, hogy az lehetetlen, mert az államközi szerződés gátolja; de ez oly politikai sophisma a melyivel józaneszű nemzetünket elnémítani nem lehet, mert a magyar hadsereg benne van nem csak az 1848-ki, hanem benne volt az 1867-ki államszerződésben is, s azért, hogy azt a kormánynak hivatalnok többségével tetszett onnan kitörölni, szorhadakkal helyetesíteni, azért a nemzet alapjoga el nem évülhetett; az államközi szerződések a világ létele óta mindig módosítás és változásnak voltak alávetve különben is a magyarhadsereg felállítása egyáltalában nem ütközik az oly féltékenyen őrzött nemzetközi szerződébe mert az tisztán csak belügyi reform kérdés, amihelyt hadügyünket az európai viszonyok követelménye és az életrevaló államok példája szerint reformáljuk, azaz az állandó hadserget honvédlábra szervezzük, azonnal meg van Magyarországnak független hadügye. Pénzügyünk függetlenítését a közösügyes alku sem gátolja, itt a bécsi bankkal való kacérkodás áll csak az útba , így Magyarország pénzügye minden perezben önállósítható. Ha e két fő kérdés megoldatik, akkor feleslegessé válnak a közös miniszerek s el lesznek enyésztetve azon akadályok, a melyek a teljes kibékülés útjában állanak; ledöntve azon válaszfalak a melyek Magyarországot a birodalom másik részétől elválasztják, s melyek kormányunk jelen politikájánál félek oly magasra emelkednek, hogy előbb utóbb áthághatlaná válnak Én megengedem az együttélés szükségességét, de ez testvéries szövetségé csak úgy változhatik át, ha az érdekesség mellett a jogok egysége is meg van, addig azonban mig Magyarország minden terhet hordoz, s minden állami jogról lemondani kénytelen, szóval míg vére és pénze felett más rendelkezik , addig itt a kedélyek le nem csilapulhatnak, addig egy szabad, erős Magyarországról, de a birodalom biztonságáról szó se lehet, mert Austria csak úgy állhat meg, a szövetkezett két ország csak úgy töltheti be nagy missióját, ha Magyarország kielégítve és önmagának viasza van adva. A mi belügyeinket illeti itt óriási teendők várnak az országgyűlésre, mert a lefolyt 5 év alatt az adóságra és vétkes részrehajlással épített vasutakon kívül eddig vajmi kevés történt. S. Szt.-György, 1872. Sept. 6-án. Dandárgyakorlatos és honvédbál. A csíki, k.vásárhelyi és brasói honvédzászlóaljak Sepsi-Szt. Györgyön csoportosultak, ez őszi gyakorlatuk rendén megmutatni, miképen tud futni a honvéd előre és hátra. A brassóiak hat darab mitrailleuset is hoztak magukkal, hogy bemutassák csíki bajtársaiknak ezen rézfejü sárkányt, mely harminczhét torkán vasat és tüzet okádik. De ezen fiuk nem ijedtek meg a hírhedt szörnytől , mihelyt látták, hogy ez sem medve, s az egész dolog csak tréfa; neki bátorodtak s még el is fogták. Nektek még sincs, még máig is szőrlövegük. Miképen sikerültek ezen gyakorlatok ? Nem vagyok szakértő , a műtétek helyességét megbírálni nem merem. Annyi áll, hogy a most két éve agyonesőzött paradirozás után nagyon sokat tanultak. Ezen idő óta, művelt fiúk szép számmal képződtek hasznavehető tisztekké; erősödött értelmileg és gyakorlat terén az altisztség, a közlegénység megbarátkozott az intézménynyel. Szóval meg van minden elem a fejlődésre, s dicséretére legyen mondva parancsnokainak lelkiismeretesen hatnak oda, hogy a honvédség kiképeztetve s hova tovább mind inkább fejlesztve magasztos feladatához híven : legyen a honvédelem valódi tényezője, legyen a haa nemzeti erőn fekvő támasza, úgy van; Magyarország államisága önálló magyar hadsereg nélkül alig képzelhető. A honvédség kell hogy képezze magvát azon terebélynek, mely a nép véréből nőve, szivével táplálkozva, mint magyar hadsereg áll elő oltalmazni, védni, mely idővel szükségtelenné teszi a közöshadsereg idegen commando szóra induló sárga fekete zászlóit Közvetlen tapasztalat és érintkezésből örömmel jelenthetjük, hogy Tuzson, Kabos és Sándor őrnagyok műveit tisztikara s képzett legénységi elösmerést vívott ki, különösen székely p a 18 ‘‘1 társaik előtt s tisztelettel emlékeznek aZert* honvédségről, még azon osztrák hhauvénok is, eleinte megvetést mutattak az intézvény én fap8' iránt. Reméljük, hogy 48-iki elődeikhez méltói, majd a komoly tettek mezején sem engedik vitézségben magukat, közös collegáik által sem, felül, mulatni. Úgy halljuk, maga Graef tábornokuk is ebben keresi büszkeségét. A szakértők által jó sikerítettnek jelent mancuvieritások után azon tapasztalat tűnik ki, miszerint sokkal több ügyességet, nagyobb szívósságot fejtettek ki a viszszavonulások és védelmezés körül, mint a támadásban. * Ezen jelenséget — úgy hittem — inkább *