Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)

1874-03-31 / 73. szám

VIII. évfolyam 73-dik szám Kolozsvárt,k­, 1874. kedd, márczius 31. 9 POLITIKAI NAPILAP, ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK Egész évre .......................... Félévre................................. Egy negyedre.................... . - -Egy hónapra .....................1­60 kr­á n il SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A 1 y <e ii ni i n yo in d á I) a ii KindóhlvataI : A Iczeumi nyomda „központi irodájá“-ban főtér gr. Teleki Domokos-ház. ,12_____ »­ HIRDETÉSI DIJAK ?■ Ötször baskkozott sor ára 6 kr Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél ^ kedvezmény­ek. NYILTTER soronként, vagy annak helye 25 kr Reclamok: hirtözérbe soronként 1 frt. Tr.­­5. KOLOZSVÁR, MÁRCZIUS 30 Fővárosi levelek. CCCCVII. Budapest, márcz. 27. 1874. Kedves barátom! Tegnap az országgyűlés képviselőházát három teljes óráig foglalkoztatá az, hogy a mi három hónap alatt utat tették, minél hirtelenebben visszafussák. Arról volt szó, hogy a 21-es bizottság, illetőleg az ez által kiküldött 9-es bizottság roppant munkálatának halmazával már most mit legyünk teendők? a 21-es bizottság vé­gig akarja tárgyalni, ez megint eltart legalább is három kerek hónapig ; ha pedig épen az jutna va­lakinek eszébe, hogy az országgyűlés vegye tárgya­lás alá, annak aztán épen se hossza se­m vége nem lenne. A nemes is itt hamar utolérte a házat, mely a parlamentarismus létfeltételeivel ellenkező utat követett ; azoknak, kik akkor ez indítványt tet­tek és pártolták, maguknak kell indítványokat tenni, hogy úgy a 21-es bizottság, mint az or­szággyűlés tekintsék e munkálatot az új kormány részére gyűjtött adathalmaznak, fogadják azt el eu bloc, s utasítsák a minisztérium rendelke­zése alá. Az indítványt védelmezők közül egyedül Pulsz­­kynak volt meg az a bátorsága, hogy viss­za mer­jen emlékezni és emlékeztetni arra, hogy a 21-es bizottságnak némelyek reménye szerint az volt tu­lajdonképi feladata, hogy a nézeteket egyeztetvén, egy koalic­ionális kormánynak szolgáljon kiköltő fészkéül. Hanem aztán igen természetes, hogy azok részéről, kik ezt nem­­akarták, s egykor a 21-es bizottság kiküldését ellenezték, e sinsaritásért bő­ven kijutott neki az áldásból. Szerencsére mégis csak eligazodtunk valahogy , a 9-es bizottsági mű­velet valahogy s mint eltűnik a parlamenti tár­gyalások elől, s mint hasznos anyag a miniszteri bureauk papírhalmazát fogja szaporítani. Míg a képviselőházban ez az apróságos harcz folyt, az alatt a méltóságos főrendek kardot öve­­zének, nyilat­kozottak az uj pénzügyminiszter el­len. Hiába, a haza földe veszedelembe van — az­az nem is annyira a haza földe, mint bizonyos nagyobb birtokok, melyek annak idejében szeren­csések voltak a megadóztatást vagy részben vagy egészben kikerülni. Az adótörvényjavaslatok voltak szőnyegen , mert némelyek abban adófelemelést, sőt egy közü­lök háromszoros megadóztatást látott, jönnek iszo­nyú terjedelmű oratisk, — úgy, hogy Chyczy az új pénzügyminiszter kétségtelenül nem győzte vol­na ki szóval, ha érvekkel győzni képes nem lett volna. Volt itt sok szép szó­­mindenféléről, hogy fogyasztási adót kell behozni, hogy a tőkét kell megadóztatni stb. de végre is, midőn több mint 1700 mértföldről be van bizonyítva, hogy semmi adót nem fizet s csupán ezen tömeg megadóztatá­sából 6,7 millió adótöbblet várható , a győzelem mégis a pénzügyminiszter­é lett, bár a régi gárda nem adta meg magát. Múltkori egyik levelemben sajnálkozással érintettem volt, hogy mennyi apró párttöredékre szakadt szét a magyar parlament. E napokban már megörültem, hogy egy pár legalább mégis csak egyesül belőlök, nevezetesen a Mocsári-frac­­tio a szélső ballal, de hát mi történt. Miután mindkét párttöredék hagyott hátra szakadárokat és a pártok és pártnevek száma nem hogy apadt volna, de sőt egygyel, mely a közjogi ellenzék hangzatos nevét vette fel, szaporodott. A Mocsáry párttól elszakadtak Ugrón Gábor, Horváth Elek, Simoncsics Géza és Máriássy Andor. A szélső bá­liak közül pedig Irányi, Csanády és még néhányan nem voltak reá birtatók az egyesületre. Ugyanez idő óta a nemzetiségi töredékből is kivált egy ki­sebb töredék. Ezentúl tehát még vigabban leszünk. P. Szathmáry Károly: TARCZA. Kazinczy Ferencz levele dr. Wes­selényi Miklóshoz. KÖZLI:­K. PAPP MIKLÓS. A becses adatot a zsibói levéltár irodalmi kincseiből Br. Wesselényi Béla ur szíves­ségéből közlöm, hol Kazinczy és a többi magyar classicus íróinknak a Wesselényiekhez, kik a ma­gyar irodalomnak legigazabb, legnemesebb mecé­násai voltak, egész halmaz levelezése van. E le­velek sajtó alá rendezésével most vagyok elfog­lalva, h­a addig is, m­ig a­­Történeti lapok­-ban közlésekel megkezdeném, mutatványul közlöm az alább következő érdekes levelet, mely egyik fé­nyes tanúbizonysága annak, hogy minő gyöngéd meleg barátság köré Kazinczyt és családját Br. Wesselényi Miklóshoz, kora e nagy férfiéhoz. * * * Dédács, August. 12. d. 1816. Tisztelt kedves barátom ! Az én utam nagyon elkésett, csak 9-dikben érke­ztem­ meg Krassó Vármegyéből. De a’ ki illy jól tölti napjait mint én töltöm mind itten mind Krassóban, az nem panaszkodhatik, hogy útja el­késett. — A Sógorom D’ Ellevaux bevive Lúgosra, hogy lássam a’ kik ott laknak, ’s egy ebédnél Pincsekné asszonynál, ’s azon bálban mellyet a’ Sógorom öccse, adott, alkalmasint láttam mind azokat a’ kiket látni ott óhajthatok. Ezek közt Liechtenstein Huszár Regementbeli Major Gróf Bercsényit nevezem előtted, és B. Brucken­­thalné Exet, kinek kedvéért a’ bál tartatott. — Gr. Bercsényi, a’ nélkül hogy én adtam volna alkal­matosságot a’ Mesterség felöl szóltam­, a’ Museum Napóleont emlegette, mert a’ Gróf maga is fest , s igy örömem vala érteni, hogy az Elbából haza jött Napoleon legelső látogatása Párizsban Dávid­nál, a’ Festőnél, tévé. Tegnap a' mi szeretetre méltó Grófnőnk Branicskára vive által, hol kevésbbé sürpreniro­­zott maga B. Józsika János, mint Grófnéja ; s ez azért inkább mint a’ látni óhajtott, és általam na­gyon tisztelt nagyon megszeretett lelkes férje, mert hogy B. Józsika Erdélynek legnagyobb fiai közzé tartozik, tudtam, hogy Grófnéja nagy asszony, azt nem tudtam. Méltó feleség az illy férjhez. És osztán az a nyájas két gyermek! Azoknál nem lelhetni semmi szeretetre méltóbbat. ’S a’ ház az, a hol Martinuzzi lakott. ’S képzelj ott engem a házhoz tartozóknak, Gróf Gyulainénak ’s négy jó gyermekeinek ’s Döbrenteinknek tár­saságában. Mind eddig, mostani Erdélyi útamban, előttem Fejér Egyháza volt a’ tető De most már Fejér Egyházával vetélkedik Branicska, s ez amazt némelly tekintetekben felül múlja. Ez is szép, amaz is az. Mindegyiknek meg van érdeme. De a’ Dévai sík, a’ Kenyérmezején kezdve Branicskáig, nekem felejthetetlen marad. Józsika, Gyulayné, Zeyk, Sipos, Naláczi s’ a’ Szászvárosiak kiket még nem ismerek, a’ legrútabb vidéket is megkedvel­­tethetnék velem Mi ilyennek kell lenni a’ szép vidéknek. Holnap Hunyadra teszünk eggy religiose Wah Hatirtot, ’s tisztelni fogom ott Hunyadiaknak nagy árnyát, ’s emlékezni fogok ott rólad és Ber­zsenyidröl. 15 -ben Síposnál leszek, 16-ban Gyó­­gyon, 17-dikben Károlyvártt, 18-ban Gálton, mert Gróf Gyulayné mondá ott hogy itt járok, ’s a’ Fő Ispán parancsolta hogy megjelenjek nála. 19-ben Maros Újvárt, 20-ban Tordán, 21-ben 23-dikig Kolozsvárit, 25-ben Krasznán, 26 ban is ott, ’s nálad 27-ben. Feleségem azt parancsold, hogy nálad addig múlassak, mig Te fogod parancsolni, ’s te tudod hogy nálad örömmel múlatok. De ne feledd, hogy harmadik holnapja hogy feleségemet nem láttam. Cserei Farkas azt jövendőlé nekem, hogy én Erdélyt nem fogom szeretni. Soha még jövendölés kevésbbé meg nem igazodott, mert Erdélyt soha m­ég idegen inkább meg nem szerette. Én is látok itt gyengéket. De hol nincs az ? ’S gyenge e az mindég a’ mit annak nézünk ? Mi lenne a’ világ­ból, ha abban gyengék nem találtatnak ? Az én kí­vánságaim igen szorosak, de türedelmesek. Utazásaimnak vége ’s örömeimnek koronája Zsibó lesz. — Gyermekemet Erdély elhaltnozó ajándékokkal: engedd hogy tőled feleségemnek kér­jek valamit. Cserel tőled kapa aranyhalakat. Ha annyid van, hogy feleségemnek adhatsz belőlök egy két párt, kérlek, ne eressz­ el magadtól a’ nél­kül. Bánta hogy azt Bécsből nem hozta tavaly, ’s az neki kedvesebb lesz ha Zsibóról veszi. A’ mi Farkasunkat köszöntsd nevemben. Ol­vastam itt gyönyörű levelét. Az gyönyörű, mint mind az a’ mit ő ir, mert írása meleg, sőt lán­goló. Bár az ég derültebb volna felette. Cseret tett, e lépést ? De erről majd szóval. Engedd mondanom : Krassóba menvén el, ’s meghallván hogy B. Józsika Aug. 5 . búcsúzni fog Vármegyéjétől, feltettem hogy itt leszek, ’s örültem­ r­óll­l , hogy itt gyűlést láthatok. Az én Grófném mondta neki, hogy itt leszek, ’s a’ nemeslelkü férfi elké­­szité Vármegyéjét, hogy az engem Assessornak elfo­gadjon. Isten és lelkem a’ bizonyság reá, hogy e megtiszteltetésnek nem személyem miatt örültem volna, hanem Literáturánk miatt, ’s oda van, mert itt nem valék, s’ Jósika nem Főispán többé. S tőle venni e megtiszteltetést, a’ kire elmondha­­tom vala Ciceróval: Laetor laudari a te laudatis- cimo vira. Élj szerencsésen, tisztelt, igen szeretett ba­rátom. ő Nagyságának jelentsd a’ legmélyebb tisz­teletet. Ugyan ezt teszi az egész ház. — Cserei Miklóst lángolok meglátni. Örök tisztelőd Kazinczy. A válság iltán. (Vége.) Elég kár, hogy a Deákpárt azon jelessei , kik elég lelkiismerettel bírtak, beismerni az elkö­vetett hibát, s a helyrehozásra becsülettel töre­kedni, nem bírtak oly lelkierővel, hogy szakítsa­nak azon elemekkel, melyek nem tekintettek az ország helyzetének sanyarúságára, nem irtóztak a személyes boszú, sugallatának nemtelenségei­­től és felhasználták a terrorizmusnak minden ne­mét, hanem csak a nemzetre naponta károsabb elnapolásra szorítkoztak, a­helyett, hogy egy „co­­alitió” kormányt létesíteni, mindent elkövet­tek volna, hogy megakadályozták volna az elvi megtagadás sürgetését, mert jelen helyzetünkben üdvözöljék bárkik és hogyan a mai állapotot, még mind a coalitió azon egyetlen mentő deszkaszál, melyen a bajokból talán ki lehet evezni. Éppen e ponton találta fel és aknázta ki a vacsora­párt a coalitió lehetetlenségét, e ponton, mely fájdalom m­a még komolyan kérdés alá sem jöhet, nem gondolva meg, hogy ha sikerült is az ijesztés egyszer, már a nagy mester levele elég lett arra, hogy ha másodszor is ez eltentetési módhoz folyamodnak, a nemzet, midőn nyilatkoz­nia kell, készebb lesz retograd irányban, a hagyo­mányos múlttal biró conservativek karjába dobni magát, semmint őket megerősíteni, támogatni ; hisz a gróf Andrássyhoz írott levél még jobban meggyőz a hét esztendős rendszer hibás r­egbirá­­lásánál, hogy a legnagyobb bajok eredete a gróf Lónyai Menyhért úr pénzügyminiszterségéhez vi­hető vissza. Elvi áldozat követelésén törött meg a coali­tió, s hisszük, ha szóba jön még, minek jönnie kell, a jobbak, a nemesebbek az önzetlenek a Deák-pártból, követelni azt nem fogják senkitől, mint tevék Tisza Kálmánnal. Mert Tisza Kálmán elment a határok leg­szélső mérvéig, meddig becsülettel el lehet men­ni, s kimondta nyíltan, férfiasan, tartalék nélkül nézeteit, mit hasonló helyzetben, talán nem tet­tek vo­na azok, kik az elvfeláldozásról oly köny­­nyen beszélnek, bár neki kényelmesebb így, s va­lóban annyi ellentétes elem között oly elvi diffe­­rentiákkal, részéről az áldozat roppant leendett, azonban ezen áldozatot, a becsületesség jellemé­nek fenntartása mellett nem volt méltánytalan tőle megvárni, mert a jelen bonyolult állásában az országnak, arra, hogy hazánk ügyei mind anya­gilag, mind reform-tekintetekből­ rendbe hozassa­nak létfel­tétel, egy coalatio-minisztérium, s hogy annak Tisza Kálmán tagja legyen. Vannak az emberek és nemzetek életében pillanatok, melyeket felhasználva, sok jót lehet tenni. Még nem késett, használja fel az alkalmat e mi­nisztérium Tegyen szolgálatot a hazának és létesítse még a coalitio ministeriumot, mert ugyan a sybilla 3 utolsó könyve, a lángok felett van már, de ha nem a nemzet óhajtása, hanem a pártközi, nem ritkán ön­sugallatokra hallgatand, a fenntartott kötelek is tűzbe dobatnak......... Videant consulcs ne quid reipublicac detri­­mentum capiat. Farnos Elek. A 21-es bizottság zárülése. A 21-es bizottság márczius 27-én délelőtt ülést tartott, melyen felolvastatott a képviselőim csütörtöki ülése jegyzőkönyvének azon pontja, melyben a 21-es bizottság arra utasíttatik, hogy albizottsága jelentését érdemleges tárgyalás nél­kül terjessze a képviselőház elé. Ehhez képest a bizottság megbízza Széll Kálmán előadót, hogy a jelentést a képviselőház asztalára letegye. Elnök. Ezek után a 1. bizottság teendőit befejezvén, meg fogja engedni, hogy eloszlása előtt, annak nevében a 9-es bizottságnak azon érdemei méltánylatát kifejezhessem, a­melyeket — helyesen felfogva kiküldetése czélját — hatá­rozott munkaerélylyel szerzett magának, (Élénk helyeslés) midőn feláldozó szorgalommal és kitar­tással a szükséges adatokat és segédszereket kifürkészvén, javaslatai kivitele fogalmait tisztázta (Tetszés) és hazánk viszonyai és érdekeihez ké­pest minden elemeket felkeresett, melyekből az államháztartás egyensúlya helyreállításához ténye­zőket alkothatni, (Élénk tetszés) egyszersmind azt hiszem, hogy a t.­bizottság, a pártatlan igazság ösztönétől vezéreltetve, nem hallgathatja el mély háláját azon férfi irányában, ki mint az albizott­ság tollvivője, (Élénk éljenzés) jeles munkája által egy új fényboglárt tűzött érdemei koszorújába (Élénk tetszés), és most azon biztos reményben, hogy az albizottság működése jótékony hatású le­szen államháztartásunknak szebb jövendőjére, be­zárom a 1.­bizottság üléseit. (Zajos fölkiáltások : Éljen az elnök ! Éljen Széll Kálmán !) Országgyűlés. A képviselőház Ülése márcz. 27-én Elnök: Perczel Béla. Több kérvény benyújtása után. Széll Kálmán, mint a 21-es bizottság elő­adója benyújtja a 9-es albizottság munkálatát és a 21-es bizottság jegyzőkönyveit, s kéri azokat kinyomatni,­­ illetőleg a kormánynak is kiszol­gáltatni. Péchy Tamás a mellékletek kinyom­atását is kéri." Széll Kálmán kijelenti, hogy ez okmányok már ki vannak nyomatva. (Helyeslés.) Huszár Imre jegyző olvassa a delegatióba megválasztott tagok névsorát. A közös ügyek tárgyalására 1874-ik évre ki­küldendő bizottságra beadatott 221 szavazat, azok közt üres volt 2, legtöbb szavazatot nyertek. Rendes tagok: Házmán Ferencz 217, Horváth Lajos 217, Zsedényi Ede 217, Pap La­jos 216, Széll Kálmán 216, Paczolay János 216, Szögyényi László 215, Muzslay Sándor 214, Péchy Manó gr. 214, Bujanovits Sándor 213, Domahidy Ferencz 213, Éber Nándor 213, Gorove István 212, Szentpály Jenő 212, Wahrmann Mór 212, Bittó Kálmán 211, Daniel Ernő 210, Wächter Fri­gyes 210, Sennyey Pál b. 209, Horváth Boldizsár 208, Ürményi Miksa 208, Prileszky Tádé 202, Karácsonyi Guida 198, Horn Ede 197, Holtan Er­nő 196, Kemény Gábor b. 196, Bánó József 192, Kudics József br. 192, Fáik Miksa 191, Beöthy Ákos 188, Pólya József 186, Wodianer Albert 172, Pulszky Ágost 158, Tombor Iván 217, Hor- Czakó Zsigmond életéből. A Kisfaludy-társaság f. hó 27-én tartott ülé­­sében Berczik Árpád székfoglaló gyanánt Czakó Zsigmond korán elhunyt drámaírónk életéből­­ol­vasott föl pár adatot. Az érdekes felolvasásból közöljük a következőket: Czakó Zsigmond ősrégi székely családból származott. Dézsen szüle­tett, hol atyja királyi per­­ceptor volt. Atyja­ egy szerencsétlen szenvedély áldozata, egész életét az alchimiának szentelte és e miatt hivatalát is nagy mértékben hanyagolta. Zsigmond anyja nem osztozott az öreg Czakó ál­maiban, de férjét nem bírta kijózanítani. Zsigmond 1822 júl. 22-én született, János öcscse pedig pár évvel később, ez volt hosszú hosszú idő óta, az első eset, hogy a Czakó családnak két tagja le­gyen. A két fiúnak a szülök úri nevelést adtak, vívni, tánczolni, úszni stb. korán taníttatták. Zsig-

Next