Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-10-09 / 229. szám
egy irántunk mostoha, ellenséges indulatú kormánynyal állunk szemközt, hanem egy hazafias érzelmű és jóra való törekvéseinket minden lehető módon készséges indulatútámogató kormány gyámolítára bizton számíthatunk. Úgy, hogy ha ily kedvező körülmények közt, az óhajtott siker mégis kimaradna, akkor ennek okát máshol, mint önmagunkban és részvétlenségünkben, hiába keressük. Tegyünk meg tehát, uraim, minden lehetőt gazdasági állapotaink emelésére, mert hiszen az egyesek vagyonossága az állam gazdagsága, ereje és az ebből kifolyó közjóllétnek legerősebb biztosítéka, melynek érdekében a lehetőt megtenni, minden igaz hazafinak elutasíthatlan kötelessége. E magasztos czélra közreműködni, szép feladata gazdasági vándorgyűlésünknek, melynek megtartási helyéül, e nemes megye és város szives meghívása folytán, ez idén Déva városa jön kitűzve. Részemről örömteli szívvel látom a hazánk különböző vidékeiről egybegyűlt ügybarátok szép száma által tanúsított érdekeltséget, lelkemből üdvözlöm azért önöket, hálás köszönetet mondva e nemes megye és város vendégszerető meghívásáért és eljárásunkra az ég áldását kérve, gazdasági harmadik vándorgyűlésünket megnyitom. Külföldi politikai szemle. A francai a kormányban kezdenek most különböző ízelek fujdogálni. Csak a napokban szó volt arról, hogy kormányválság lesz s legalább a belügyér leteszi tárczáját. E keringő hírek csakhamar megcáfoltattak, de tagadhatlan hogy valami vajúdás mégis csak van a kormány kibelében. Ezt eléggé gyaníttatja a „Gaulois” legközelebbi híre, mely szerint a kormány alkudozásokat kezdett a balközép azon árnyalatával, mely Doulaure, Thiers alatt volt igazságügyéi körül csoportosul. Igen is valószínű, ha csak nem hiányzik Mac-Mahonban a politikai belátás és tapintatnak még minimuma is, s ha az October 4-ei és 18 -i megyei és parlamentáris választások a republikánusok győzelmével végződnek, hogy a kormányhatalomnak a republikánus pártok és árnyalatok felé kell hajolnia. Ezt a dolgok természete is így hozza magával. A török trónöröklési kérdés egy igen nevezetes és fontos stádiumba lépett. Mint a bécsi öreg „Presse"-nek megbízható forrásból írják : a szultán és Marad effendi herczeg, a szultán unokaöcscse és törvényes trónörökös teljesen kibékültek. E kibékülésben a Seik ul Izlam és az angol követ , Sir Harry Elliot volt a közvetítő. Abdul Aziz szultán megígérte és a koránra tett ««.utca ««a. sitette, hogy nem fogja csorbítani Murad herczeg jogait, ki viszont arra kötelezte magát, hogy a szultán fia, Jussuff-Izzedin effendit generalissimussá teszi v úgy őt, mint testvéreit évdíjakkal és maga államhivatalokkal látja el; a szultán fiait nem szabad soha a császári palotába internálni, hanem saját palotáikban lakjanak. Az anya-szultánné (Jussuff-Izzedin anyja) az utolsó pillanatig ellenszegült e kibékülésnek. A szultán e lépésének magyarázatát megrongált egészségében keresik. Teljesen kimerültnek érzi magát. A nagyúr meg akará nyugtatni lelkiismeretét és birodalma jövőjéről gondoskodni volt szándékában; maga a főeunuch is azt tanácsolta a szultánnak, hogy a viszályt mielőbb egyenlítse ki, miután a kibékülés is erősítőleg és jótékonyan fog hatni szervezetére. Ez ügyet Konstantinápolyban titokban tartják, de hitelességéről az említett lap jól áll. Levelezés: Székely-Udvarhely, okt. 6. Városunk boulevardján , a széles-egyenes Botos utczán e hó 1-én kíváncsian csoportosult a gyönyörű őszi nap melegítő sugarai által kicsalt közönség , mindenki nagy megelégedéssel szemlélte kőföldvességű gyógyszertünk Solymosi János csinosan berendezett gyógyszertárának uj czégjét, melyhez nemcsak z újdonság ingere, hanem a kegyelet és köztisólét érzete is, méltán vonzotta a figyelmet, e czég gróf Mikó Imrének egyszersmind városunk díszpolgárának Lukács Sándor rajztanár által készített, s igen sikerült olajban festett erczképe, e felirattal „gyógyszertárgróf ,Mikó Imréhez.“ Igen helyes és hazafias Solymosi már most megtestesült eszméje, ki nem valamely bibliai szentet vagy görög istent — mint ez szokás —bigyesztett ki, hanem hazánk egy jeles fiához czimezte jótékony üzletét, s erre alig választhatott volna méltóbbat és érdemesebbet gr. Mikó Imrénél, kinek közműveltségünk előmozdítása körül tagadhatatlan igen nagy érdemei vannak, ki a gazdászat, tudomány, művészet, és cultura terén egyaránt az előretörekvés zászlótartója, a ki nemcsak tevékeny részt vesz hazánk minden culturális törekvéseiben, ki nemcsak öntevékenységét hasznosítja minden irányban, hanem ahol kell, áldozni is tud, mert tudja és érzi, hogy a nagy vagyon nagy kikeresettséget is von maga után. Bárcsak aristocrataink közül többen is követnék az ő nemes példája. • atoMMai tudo&k felfogni hely«ezek követelményeit, miként Mikó Imre korunk e le «• nagyobb székelye teszi. Mikó Imre dicskoBzorus arczképe méltán foglal helyet a székelyföld anyavárosának díszhelyén, s e kép emlékét hisszük — századokra kiható- 16 fogja itt köztünk örökíteni, annyival inkább, mert az ő kormányzósága alatt sikerült Udvarhelynek ezen második gyógytárára az engedélyt megnyerni, mire addig hiába erőlködött, s mely városunknak nemcsak csinosítását idézte elő, hanem a közönségre mindig üdvös eredményű verseny által is jótékonyan hat. Azért közéletünk minden terén lelkesen előre törő s közkedvességű gyógyszerésünk Solymosi János nagyon szerencsésen választotta új elégjét, s mi azt, mint a közérzület élénk kinyomatát, szívélyesen üdvözöljük és helyeseljük, mint azt teszi országos vásárunkra nagy számmal besereglett vidéki közönségünk is. Mert most országos vásárunk folyamatban van, melyre roppant sok eladó sereglett be, de vevő egyáltalában nincsen. A könyörtelen adóexecutiók által zaklatott nép marháját, terményeit, házi ipara czikkeit fáláron is kínálja, de ki megvegye nincsen, mert a közelszegényedés valóban ijesztő mérveket kezd nálunk ölteni, az egymást követő négyévi rész termés, elemi csapások aszály, az ezek daczára évek óta permanentiába levő adóexecutiók folytonossága képzelhetőn nyomort és ínséget idézett elő, a pénz egészen kiment a forgalomból, az az adóhivatalok csatornáján Bécs Danaida hordóiba vándorolt el s a szegény nép: ez az ősei barázdáihoz oly szívósan ragaszkodó székely nép, hol eddig földet mi áron le lehetett venni, most hallatlan olcsón áralja fekvőségeit, s igavonó marháit féláron kínálja a sokadalmakon, de nincsen a ki megvegye, s legjobb igyekezettel se tud az állam iránti kötelezettségeinek eleget tenni. Eljönnek aztán a könyörületet nem ismerő adóvégrehajtók, elviszik igavonó marháit, munkaeszközeit, elbecsülik földjeit, kaszálóit, s azokat negyed árban elkótyavetyélik a maholnap a népnek se megművelhető földje, se az mivel művelje nem lesz. Már is iszonyú mérvben szaporodnak az eddig nálunk ismeretlen emberházfa kétkerekű taligák, miket a nép Kerkápolyi szekerének nevezett el. Jól tenné új pénzügyminiszterünk, ha incognitó megutazná a haza inségsujtott vidékeit, s meglátogatná a mindenéből kifosztott népet, akkor meggyőződhetne arról, hogy itt újabb adók behozatala és adókemelés valóban őrültséggel határos bolond gondolat. Gradius, Torda, 1874. szeptember 16-án. Tisztelt szerkesztő ur! A tordai unitárius középtanoda épülete ez évben hat interammal magnkhoz áltatt Az igazgatóság az építés létesítése végett fölszólította a buzgó hitrokonokat, a helybeli és vidéki ügybarátokat, hogy áldozatkészségükkel segítsék elő az intézet nagyobbítását, s czélszerű berendezését, melynek fennállása — e vidék viszonyait tekintve — mind társadalmi, mind nemzeti szempontból csaknem nélkülözhetlen. A felszólításoknak szép eredménye lett, melyet midőn — a tisztelt szerkesztő úr engedelmével — közzéteszek, egyszersmind forró köszönetet mondok intézetünk és a tanügy nevében az illetőknek, kiknek áldozatkészségük által intézetünk s ez által a tanügy erősödést nyert. Vajba hazánk minden vidékén a közérdekeltség és részvét állanának tanintézeteink őreiül, mert akkor valóban biztosítva volna hazánkban a tanügy óhajtva várt fölvirágzása . Az adakozók névsora : Szigethi Sándor osk. felügyelő gondnok 60 frt. Fekete Lajos tanár 6 frt. Nagy Elek kir. tanácsos 40 frt. Szász Ádám 80 frt. Székely Miklós kir. törv. biró 20 frt. Jakab Gergely 1 frt. Kimpel Flórián 4 frt. Nagy Mihály ügyv. 2 frt. Barla József 1 frt. Hajós János kir. tanácsos 10 frt. Benczédi Gergely tanár 5 frt. Derzsi József tanár 6 frt. Brassai Sámuel egyetemi tanár 40 frt. Ferencz József tanár 5 frt. Br. Kemény György főispán 25 frt. Kovács Dénes deésfalvi unitárius lelkész gyűjtött 12 frt. Fekete Ferencz 30 frt. Pálfi Dénes 1 frt. Simén Domokos tanár 5 frt. Blényesi Sámuel 1 frt. Zsombori János 25 frt. Végh Sámuel 20 frt. Hudeliszt 1 frt. Ágh József 1 frt. Móra Károly 4 frt. Kozma László ügyv. 5 frt. Papp Mózes tanár 10 frt. Osztian Kristóf 10 frt. Harmath József 2 frt. Zeriff Mihály 2 frt. Érsek Lajos 2 frt. J. Eszenyi czég 10 frt. Ambrus Miklós 5 frt. Levkovics Ferencz 1 frt. Szabó József 20 frt. Viski Lajos 8 frt. Dániel testvérek 5 frt. Velits Sámuel 16 frt. Amberboj Miklós 3 frt. Dániel Ferencz 6 frt. Gombos László 5 frt. András Mihály 1 frt. Virág Antal 50 kr. Virág János 1 frt. Ifj. Biluska Jakab 2 frt Trajanovits Ede gyógyszerész 4 frt. Gál Lajos lelkész 2 frt. Bölösi Lőrincz 10 kr. Fanka Sámuel 10 frt. Pálfi Károly, ____igazgató tanár. Külföldi vegyes hírek. _ Fogadtatás a szultánnál. Gróf Zichy Ferencz nagykövet utazásából Konstantinápolyba visszatérve, a szultán által ötnegyed óráig tartó audienczián fogadtatott. A szultán ez alkalommal igen részletesen tudakozódott az északsarki expediczió felől, melyről gróf Zichynek hosszabb előadást kellett tartania. Szóba kerültek a Konstantinápolyban oly gyakran dühöngő tűzvészek is ; a szultán kérdezősködött a budapesti tűzoltói intézmény berendezése felől, melyet előtte kitűnőnek mondottak. Zichy gróf megadván a felvilágosításokat, kérdezősködés történt, váljon a budapesti tűzoltói intézmény parancsnoka, Széchenyi Ödön gróf nem hajlandó-e a konstantinápolyi tűzoltói kart is berendezni ? — Mint utólagosan jelentik, gróf Széchenyi Ödön a konstantinápolyi osztrák-magyar követség útján a török kormány által felszólíttatott, Konstantinápolyban, illetőleg valamennyi nagyobb városban a tűzoltói kar szervezésére. Armin gróf elfogatna roppant feltűnést keltett s a hirlapi czikkek egész özönét idézte elő, melyek többnyire Armin javára emelnek szót. Armin gróf előbb az északnémet szövetség nagykövete volt a curiánál , a zsinat idején igen kiváló szerepet játszott, a nagy háború után pedig a német császárságot a franczia köztársaságnál képviselte s ezen minőségben mind a békealkudozásokban, mind a későbbi tárgyalásokban Bismarck herczegnek úgyszólván jobb keze volt. Azóta a jó viszony a birodalmi kanczellár s Armin úr között teljesen megszakadt; a zsinat-ügyben igen éles hirlapi polémia fejlődött ki a két államférfin közt a Ármin grófnak, kit a hivatalos lapok azóta minden alkalommal igen hevesen meg szoktak támadni, vissza kelle vonulnia a diplomatiai pályáról. A gróf többi hónapon át mint magánember élt birtokán s vasárnap délben Nas- Bau-Haider kastélyában elfogatott s börtönbe vitetett. Ugyanez időben itt s a gróf berlini palotájában, valamint Armin Boitzenburg gróf lakásán Berlinben házmotozás tartatott be eredménytelenül. A„Nordd. Zigu a gróf elfogatásának okául a következőket adja elő: Hohenloherg. a párisi német követség politikai levéltárát hiányosnak találta. — Nagymennyiségű — politikailag fontos —okmányt nem lehetett megtalálni. Gr. Armin, — megintés folytán — a keresett irományok egy kis részét kézbesíté a külügyi hivatalnak; azt azonban tagadá, hogy a hiányzó okmányokról tudomással bir; több okmányról pedig azt állitá, hogy azok magántulajdont képeznek, — visszatartván a jelentékenyebb irományokat, vonakodott figyelembe venni a külügyi hivatal kibocsátványait. — A „Spen. Ztg” szerint a hiányzó okmányok száma 40, melynek visszaadása iránt már hónapok óta folynak Armin gróffal a tárgyalások. I HIRHAHANtJ. Kolozsvárit, október 8-án, kezdve minta és eladásra szánt raktárt tart K vártt. A legtöbb ember elsuhan a kirakat elött ^ nem tudja, nem érti hogy mit láthat o^1 legtöbb ember azt hiszi, hogy egyszerű tányéré/ 4 fali csecsebecsék, melyeket milliószámra szét a cseh és német gyárak; pedig — hogy e tudós véleményét idézzük (Nendwichét)°— Mór készítményei nem is tekintendők nyokcnak, azok minden egyes darabja valóság ? ^ m e k mű, melyet az ember ugyanazon kedvvehT ** nyérrel néz, mint egy Murillo vagy Van Dyk peit, vagy egy Ben Venuto Cellini műveit* t vélekedés helyes. A herendi gyár készítik ■ tökéletesség olyan fokán állanak, mely alapítója nevét halhatatlanná téve az ipar történetkönyvében. Az 1867-ki párisi ki'litáson Mans B. Ducont, a hires műbiráló a h rendi gyár készítményeit „minden fogalmateit mulók'-nak jelentette ki. És ime, mi alig ^ ■ ' észrevenni, — talán azért mert a miénk !p hogy olvasóinknak még bővebb fogalmuk let, ' a herendi gyár műdarabjairól, ime közöljük m?gának a nagy Humboldt Sándornak 1857-ben ok' 12-éről Potsdamból keltezett levelét, Fischer Mórhoz. , * » . , Örömmel elmondom, hogy 22 koromban Klapproth nagy vegyészzel együtt a brlini királyi porczellángyár művegyészi üzleténél voltam alkalmazva, s hogy még kísérletet tettél az úgynevezett porczellángördítéssel. Régi baráton Brogniard Sándor, a sevresi gyár igazgatója, szertette velem azon jelentőséget, melyet az ön terményei iránt nyilvánuló átalános érdek érdemel magasztos munkában, az alakok enyhe vékonyágában, a régi festvények színezésében és izlésében soha hasonnemű tökéletest nem láttam ahoz a mit ön herendi intézetében létrehozó“ Ímegy nyilatkozik a világ legnagyobb tudósainak egyike, Humboldt. A kolozsvári mintaraktárt Fischer egyik fia személyesen kezeli. Akik az üzletet meglátogatják, azoknak készséggel mutat meg mindent, s akik a szépben gyönyörködni tudnak, azok nem bánják meg, ha e gyár készítményeivel megismerkednek, melyek aránylag jelenleg igen jutányosak Olvasóink tudják hogy a herendi gyár újabb időkben fizetési zavarokba jött, s már attól lehetett félni, hogy a magyar rauipar véghetetlen kárán végkép meg fog szűnni. Mint legújabban értesülünk, a veszély minden oldalról el van hárítva, s a herendi gyár továbbra is egyik büszkesége lesz Magyarországnak. Lesz még alkalmunk e gyárról szólani, miután bővebb ismertetését határoztuk el. — Az ipariskolák, melyek hiányát oly rég érezzük, még ehó folytán városunkban is megnyitnak . Ez alkalomból a helybeli kereskedelmi és iparkamara a következő „Felhívás*-t bocsátotta ki Kolozsvár iparosaihoz a melyet midőn egész terjedelmében közzéteszünk, a legmelegebben ajánljuk ez iskolák felkarolását érdekelt pályatársaink figyelmébe. A felhívás így hangzik: Az ipar egészséges fejlődésének egyik alapfeltétele a gyakorlattal párosult elméleti oktatás. Általánosan ismert sajnos körülmény, hogy nálunk az iparos tanonczok több mint fele része a legszükségesebb elemi ismeretekkel sem bír, a másik felének meg nemci alkalma az iskolában szerzett ismereteit alkalmas módon gyarapítani. E hiányon segítendő, alálirt kereskedelmi és iparkamarának régi törekvése Kolozsvárit az iparosok számára rendszeri esti és vasárnapi iskolákat állítani. A mai kereskedelmi minisztérium kérésünkre kegyel e czélra 1600 frt évi segélyt nyújtani, s a kamara artóssággal kezet fogva az ipariskolád 1. évi október hó folytán megnyithatni remi Midőn erről Kolozsvár iparosait előre izertesíteni kívánjuk, tesszük ezt azon reménybvr hogy minden iparos örömmel fogja üdvözölni ez intézkedést, amely óhajtott alkalmat nyújt az iparisegédmunkások elméleti oktatására, mert be fogja látni, hogy értelmes segédmunkásokat ^ ipar gyakorlati fogásaira is könnyebb megtant,Dl^ az ilyenektböl sikeresebb munkát, több szor£aD^ és rendszeretetet várhatni; a közérdekű czel sie^ pontjából reméljük s hisszük továbbá, hogy den iparosmester ez iskolák ügyét tehetsége mint elő fogja, mozdítani a jelesen tan0“^ segédeit nemcsak el nem ártja azok * ^ tásától, de az előadások szorgalma« ^ tos hallgatásira s a tanulásra rászorítja gül ki kell jelentenünk, hogy a m- m'Dl^ riumtól, a városi hatóságtól s e karnak ^ iskolák fentarására nyújtott segély csak szét fogván fedezni a szükséges kiadásokon , re számítunk, hogy az ipartársulatokon kiveté sek is — mint már előlegesen is történt, hétségükhez mért pénzáldozattal fogják meg ez intézetet, amely kizárólag városunk fejlesztése érdekében indul meg és lesz fc” ^ Erre pedig annyival inkább kell számi1®11 ^ mert a m. minisztérium évi segélye attól van tételezve, hogy Kolozsvár iparosai felfog' 1 ügy fontosságát, az ipariskolákat a még ‘ j költséggel segélyezni és azok sikerét bű- készek lesznek. , \ — Aradi gyászönnepély. Arad o^’^ J meghatóan nagy nap emlékéhez méltó imporontélylyel ülte meg Arad a vértanuk évfordulójét ^ 6 órakor riadó ébrasztett fel bennünket; 8 a városligetből indult meg az útközben 0 ^ növekedett menet a minorita-templomba, w & Egy aradi emlék 1849-ből. Lapunk egyik barátja, kit balsorsa az aradi vértanúkkal egy fedél alatt tartott fogságban, egy imát adott át, melyet Damjanits október 5 és 6-ika közötti éjjel irt. Miután a halálos ítélet ki volt mondva, s a végrehajtás ideje közelgetett, a végrehajtó parancsnok minden elitélt ajtaja elé egy szalmacsóvát tétetett. Ez az őrök részére is jel gyanánt szolgált, hogy azon szobák foglyaira legjobban vigyázzanak, hozzájuk senkit be ne bocsássanak. Damjanits álmatlanul tölte az éjt, szobájában bált a bakó is. Damjanits maga kérte túl reá. Ez álmatlan éjjel irta Damjanits nejének az alább következő imát német nyelven, s ha jól vagyunk értesülve gróf Teleki Sándort bizta meg az utolsó pillanatban annak átadásával. Ez imát, mely minden sorában megható, sok példányban másolták le. Olvasóink között bizonyosan sokan lesznek, kik nem ismerik e gyásznapok egyik leggyöngédebb emlékét. íme közöljük szóról-szóra, egy egykorú másolat után Teleki Sándor szívességéből: Arad. Ima kivégeztetésem előtt okt. 5—6-ka közt 1849. Világok ura, hozzád intézem könyörgésemet! Te megerősitél a nőmtől való válás borzasztó órájában. Adj erőt továbbra is, óh atyám ! hogy a kemény próbát, a megbecstelenítő iszonyú halált, erősen és mint férfi szenvedhessem. Hallgasd meg, végtelen jóságul forró kérésemet. Csatákban és ütközetekben vezettél, óh atyám, és életben hagyál — sok kétes harczot sértetlenül engedél végigküzdenem, védő kezed alatt. Áldott legyen neved mindörökké! Őrizd meg, mindenható! különben is szerencsétlen hazámat a további szerencsétlenségtől. Hangold szelidségre az uralkodó szivét hátramaradó balsorsosaim iránt, és bölcsességeddel irányozd annak akaratát a népek javára. Adj, óh atyám, vigaszt Emíliámnak, hogy nekem adott szavát, hogy sorsát hite segélyével türelmesen viselni fogja, beválthassa. Áld meg Aradot, áld meg a szegény, szerencsétlen Magyarországot. Te ismered, óh uram, szívemet, és minden lépésem tudva van előtted . Ítélje szerint fölöttem, s részesíts kegyelmes fölvételben a túlvilágon. Ámen. Emíliának vigaszul Damjanits. Arad, nov. 1849. ^ Benei Ausália kisasszonynyal tegnap tartotta meg esküvőjét Kullmann Károly ur, ki csak közelebbről lépett ki a császári hadseregből. A remekművek barátainak. Sokba mernénk fogadni, hogy Kolozsvárt még ötszáz ember sem tudja 28 ezer lakosaából, hogy a belmagyar utczában, a szász templom közelében van egy raktár, melynek minden egyes darabja műremek, még pedig olyan, melynek hire régen túllépte Európa határait is. A herendi porczellángyár készítményeiről szólunk. E gyár félévtől