Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)

1874-10-09 / 229. szám

egy irántunk mostoha, ellenséges indulatú kor­­m­­ánynyal állunk szemközt, hanem egy hazafias ér­zelmű és jóra való törekvéseinket minden lehető módon készséges indul­atút­ámogató kormány gyá­­molít­­ára bizton számíthatunk. Úgy, hogy ha ily kedvező körülmények közt, az óhajtott siker még­is kimaradna, akkor ennek okát máshol, mint ön­magunkban és részvétlenségünkben, hiába ke­ressük. Tegyünk meg tehát, uraim, minden lehetőt gazdasági állapotaink emelésére, mert hiszen az egyesek vagyonossága az állam gazdagsága, ereje és az ebből kifolyó közjóllétnek legerősebb bizto­sítéka, melynek érdekében a lehetőt megtenni, min­den igaz hazafinak elutasíthatlan kötelessége. E magasztos czélra közreműködni, szép fel­adata gazdasági vándorgyűlésünknek, melynek meg­tartási helyéül, e nemes megye és város szives meghívása folytán, ez idén Déva városa jön ki­tűzve. Részemről örömteli szívvel látom a hazánk különböző vidékeiről egybegyűlt ügybarátok szép száma által tanúsított érdekeltséget, lelkemből üdvözlöm azért önöket,­­ hálás köszönetet mond­va e nemes megye és város vendégszerető meg­hívásáért és eljárásunkra az ég áldását kérve, gaz­dasági harmadik vándorgyűlésünket megnyitom. Külföldi politikai szemle. A francai a kormányban kezdenek most kü­lönböző ízelek fujdogálni. Csak a napokban szó volt arról, hogy kormányválság lesz s legalább a belügyér leteszi tárczáját. E keringő hírek csak­hamar megc­áfoltattak, de tagadhatlan hogy vala­mi vajúdás még­is csak van a kormány kibelé­ben. Ezt eléggé gyaníttatja a „Gaulois” legköze­lebbi híre, mely szerint a kormány alkudozásokat kezdett a balközép azon árnyalatával, mely Dou­­laure, Thiers alatt volt igazságügyéi körül cso­portosul. Igen is valószínű, ha csak nem hiányzik Mac-Mahonban a politikai belátás és tapintatnak még minimuma is, s ha az October 4-ei és 18 -i megyei és parlamentáris választások a republiká­nusok győzelmével végződnek, hogy a kormány­­hatalomnak a republikánus pártok és árnyala­tok felé kell hajolnia. Ezt a dolgok természete is így hozza magával. A török trónöröklési kérdés egy igen ne­vezetes és fontos stádiumba lépett. Mint a bécsi öreg „Presse"-nek megbízható forrásból írják : a szultán és Marad effendi herczeg, a szultán uno­­kaöcscse és törvényes trónörökös teljesen kibékültek. E kibékülésben a Seik­ ul Izlam és az angol kö­vet , Sir Harry Elliot volt a közvetítő. Abdul Aziz szultán megígérte és a koránra tett ««­.utca ««a. sitette, hogy nem fogja csorbítani Murad herczeg jogait, ki viszont arra kötelezte magát, hogy a szultán fia, Jussuff-Izzedin effendit generalissimussá teszi v úgy őt, mint testvéreit évdíjakkal és ma­g­a államhivatalokkal látja el; a szultán fiait nem szabad soha a császári palotába internálni, hanem saját palotáikban lakjanak. Az anya-szultánné (Jus­­suff-Izzedin anyja) az utolsó pillanatig ellenszegült e kibékülésnek. A szultán e lépésének magyaráza­tát megrongált egészségében keresik. Teljesen ki­merültnek érzi magát. A nagyúr meg akará nyug­tatni lelkiismeretét és birodalma jövőjéről gondos­kodni volt szándékában; maga a főeunuch is azt tanácsolta a szultánnak, hogy a viszályt mielőbb egyenlítse ki, miután a kibékülés is erősítőleg és jótékonyan fog hatni szervezetére. Ez ügyet Kons­tantinápolyban titokban tartják, de hitelességéről az említett lap jól áll.­ ­ Levelezés: Székely-Udvarhely, okt. 6. Városunk boulevardján , a széles-egyenes Bo­tos utczán e hó 1-én kíváncsian csoportosult a gyönyörű őszi nap melegítő sugarai által kicsalt közönség , mindenki nagy megelégedéssel szemlélte kőföldvességű gyógyszert­ünk Solymosi Já­nos csinosan berendezett gyógyszertárának uj czégjét, melyhez nemcsak z újdonság ingere, ha­nem a kegyelet és köztisólét érzete is, méltán vonzotta a figyelmet, e czég gróf M­i­k­ó Imrének egyszersmind városunk díszpolgárá­nak Lukács Sándor rajztanár által készített, s igen sikerült olajban festett erczképe, e felirattal „gyógyszertárgróf ,Mikó Imréhez.“ Igen helyes és hazafias Solymosi már most megtestesült eszméje, ki nem valamely bibliai szen­tet vagy görög istent — mint ez szokás —bigyesz­­tett ki, hanem hazánk egy jeles fiához czimez­­te jótékony üzletét, s erre alig választhatott volna méltóbbat és érdemesebbet gr. Mikó Imrénél, ki­nek közműveltségünk előmozdítása körül tagadha­tatlan igen nagy érdemei vannak, ki a gazdászat, tudomány, művészet, és cultura terén egyaránt az előretörekvés zászlótartója, a ki nemcsak tevékeny részt vesz hazánk minden culturális törekvéseiben, ki nemcsak öntevékenységét hasznosítja minden irányban, hanem a­hol kell, áldozni is tud, mert tudja és érzi, hogy a nagy vagyon nagy kik­ere­­settséget is von maga után. Bárcsak aristocrata­­ink közül többen is követnék az ő nemes példá­­ja. • atoMMai tudo&k felfogni hely«ezek követelményeit, miként Mikó Imre korunk e l­e «• nagyobb székelye teszi. Mikó Imre dicskoBzorus arczképe méltán foglal helyet a székelyföld anyavárosának díszhely­én, s e kép emlékét­ hisszük — századokra kiható- 1­6 fogja itt köztünk örökíteni, annyival in­kább, mert az ő kormányzósága alatt sikerült Udvarhelynek ezen második gyógytárára az enge­délyt megnyerni, mire addig hiába erőlködött, s mely városunknak nemcsak csinosítását idézte elő, hanem a közönségre mindig üdvös eredményű verseny által is jótékonyan hat. Azért közéletünk minden terén lelkesen előre törő s közkedvességű gyógyszerésünk Solymosi János nagyon szerencsésen választotta új elégjét, s mi azt, mint a közérzület élénk kinyomatát, szí­vélyesen üdvözöljük és helyeseljük, mint azt teszi országos vásárunkra nagy számmal besereglett vi­déki közönségünk is. Mert most országos vásárunk folyamatban van, melyre roppant sok eladó sereglett be, de ve­vő egyáltalában nincsen. A könyörtelen adóexecu­­tiók által zaklatott nép marháját, terményeit, házi ipara czikkeit fáláron is kínálja, de ki megvegye nincsen, mert a közelszegényedés valóban ijesztő mérveket kezd nálunk ölteni, az egymást követő négyévi rész termés, elemi csapások aszály, az ezek daczára évek ó­ta permanentiába levő adóexe­­cutiók folytonossága képzelhetőn nyomort és ín­séget idézett elő, a pénz egészen kiment a forga­lomból, az az adóhivatalok csatornáján Bécs Dana­ida hordóiba vándorolt el s a szegény nép: ez az ősei barázdáihoz oly szívósan ragaszkodó székely nép, hol eddig földet mi áron le lehetett venni, most hallatlan olcsón áralja fekvőségeit, s igavo­nó marháit féláron kínálja a sokadalmakon, de nincsen a ki megvegye, s legjobb igyekezettel se tud az állam iránti kötelezettségeinek eleget tenni. Eljönnek aztán a könyörületet nem ismerő adóvégre­hajtók, elviszik igavonó marháit, munkaeszközeit, elbecsülik földjeit, kaszálóit, s azokat negyed ár­ban elkótyavetyélik a ma­holnap a népnek se meg­művelhető földje, se az mivel művelje nem lesz. Már is iszonyú mérvben szaporodnak az eddig nálunk ismeretlen emberházfa kétkerekű taligák, miket a nép Kerkápolyi szekerének nevezett el. Jól tenné új pénzügyminiszterünk, ha incog­­nitó megutazná a haza inségsujtott vidékeit, s meg­látogatná a mindenéből kifosztott népet,­­ akkor meggyőződhetne arról, hogy itt újabb adók beho­zatala és adókemelés valóban őrültséggel határos bolond gondolat. Gradius, Torda, 1874. szeptember 16-án. Tisztelt szerkesztő ur! A tordai unitárius középtanoda épülete ez évben hat in­terammal m­agnkhoz áltatt Az igaz­gatóság az építés létesítése végett fölszólította a buzgó hitrokonokat, a helybeli és vidéki ügybará­tokat, hogy áldozatkészségükkel segítsék elő az intézet nagyobbítását, s czélszerű berendezését, melynek fennállása — e vidék viszonyait tekint­ve — mind társadalmi, mind nemzeti szempont­ból csaknem nélkülözhetlen. A felszólításoknak szép eredménye lett, me­lyet midőn — a tisztelt szerkesztő úr engedelmé­vel — közzéteszek, egyszersmind forró köszöne­tet mondok intézetünk és a tanügy nevében az illetőknek, kiknek áldozatkészségük által intéze­tünk s ez által a tanügy erősödést nyert. Vajba hazánk minden vidékén a közérdekelt­ség és részvét állanának tanintézeteink őreiül, mert akkor valóban biztosítva volna hazánkban a tan­­ügy óhajtva várt fölvirágzása . Az adakozók névsora : Szigethi Sándor osk. felügyelő gondnok 60 frt. Fekete Lajos tanár 6 frt. Nagy Elek kir. tanácsos 40 frt. Szász Ádám 80 frt. Székely Miklós kir. törv. biró 20 frt. Ja­kab Gergely 1 frt. Kimpel Flórián 4 frt. Nagy Mihály ügyv. 2 frt. Barla József 1 frt. Hajós Já­nos kir. tanácsos 10 frt. Benczédi Gergely tanár 5 frt. Derzsi József tanár 6 frt. Brassai Sámuel egyetemi tanár 40 frt. Ferencz József tanár 5 frt. Br. Kemény György főispán 25 frt. Kovács Dé­nes deésfalvi unitárius lelkész gyűjtött 12 frt. Fe­kete Ferencz 30 frt. Pálfi Dénes 1 frt. Simén Domokos tanár 5 frt. Blényesi Sámuel 1 frt. Zsom­bori János 25 frt. Végh Sámuel 20 frt. Hudeliszt 1 frt. Ágh József 1 frt. Móra Károly 4 frt. Koz­ma László ügyv. 5 frt. Papp Mózes tanár 10 frt. Osztian Kristóf 10 frt. Harmath József 2 frt. Ze­­riff Mihály 2 frt. Érsek Lajos 2 frt. J. Eszenyi czég 10 frt. Ambrus Miklós 5 frt. Levkovics Fe­rencz 1 frt. Szabó József 20 frt. Viski Lajos 8 frt. Dániel testvérek 5 frt. Velits Sámuel 16 frt. Amberboj Miklós 3 frt. Dániel Ferencz 6 frt. Gombos László 5 frt. András Mihály 1 frt. Virág Antal 50 kr. Virág János 1 frt. Ifj. Biluska Ja­kab 2 frt Trajanovits Ede gyógyszerész 4 frt. Gál Lajos lelkész 2 frt. Bölösi Lőrincz 10 kr. Fanka Sámuel 10 frt. Pálfi Károly, ____igazgató tanár. Külföldi vegyes hírek. _ Fogadtatás a szultánnál. Gróf Zichy Ferencz nagykövet utazásából Konstantinápolyba visszatérve, a szultán által ötnegyed óráig tartó audienczián fogadtatott. A szultán ez alkalommal igen részletesen tudakozódott az északsarki expe­­diczió felől, melyről gróf Zichynek hosszabb elő­adást kellett tartania. Szóba kerültek a Konstan­tinápolyban oly gyakran dühöngő tűzvészek is ; a szultán kérdezősködött a budapesti tűzoltói in­tézmény berendezése felől, melyet előtte kitűnő­nek mondottak. Zichy gróf megadván a felvilágo­sításokat, kérdezősködés történt, váljon a buda­pesti tűzoltói intézmény parancsnoka, Széchenyi Ödön gróf nem hajlandó-e a konstantinápolyi tű­­­zoltói kart is berendezni ? — Mint utólagosan je­lentik, gróf Széchenyi Ödön a konstantinápolyi osztrák-magyar követség útján a török kormány által felszólíttatott, Konstantinápolyban, illetőleg valamennyi nagyobb városban a tűzoltói kar szer­vezésére.­­ Armin gróf elfogatn­a roppant feltű­nést keltett s a hirlapi czikkek egész özönét idéz­te elő, melyek többnyire Armin javára emelnek szót. Armin gróf előbb az északnémet szövetség nagykövete volt a curiánál , a zsinat idején igen kiváló szerepet játszott, a nagy háború után pe­dig a német császárságot a franczia köztársaság­nál képviselte s ezen minőségben mind a béke­alkudozásokban, mind a későbbi tárgyalásokban Bismarck herczegnek úgy­szólván jobb keze volt. Azóta a jó viszony a birodalmi kanczellár s Ar­min úr között teljesen megszakadt; a zsinat-ügy­ben igen éles hirlapi polémia fejlődött ki a két államférfin közt a Ármin grófnak, kit a hivatalos lapok azóta minden alkalommal igen hevesen meg szoktak támadni, vissza kelle vonulnia a diploma­­tiai pályáról. A gróf többi hónapon át mint ma­gán­ember élt birtokán s vasárnap délben Nas- Bau-Haider kastélyában elfogatott s börtönbe vite­tett. Ugyanez időben itt s a gróf berlini palotá­jában, valamint Armin Boitzenburg gróf lakásán Berlinben házmotozás tartatott be eredménytele­nül. A„Nordd. Zigu a gróf elfogatásának okául a következőket adja elő: Hohenlohe­rg. a párisi né­met követség politikai levéltárát hiányosnak talál­ta. — Nagymennyiségű — politikailag fontos —ok­mányt nem lehetett megtalálni. Gr. Armin, — meg­­intés folytán — a keresett irományok egy kis ré­szét kézbesíté a külügyi hivatalnak; azt azonban tagadá, hogy a hiányzó okmányokról tudomással bir; több okmányról pedig azt állitá, hogy azok magántulajdont képeznek, — visszatartván a je­lentékenyebb irományokat, vonakodott figyelembe venni a külügyi hivatal kibocsátványait. — A „Spen. Ztg” szerint a hiányzó okmányok száma 40, melynek visszaadása iránt már hónapok óta folynak Armin gróffal a tárgyalások. I HIRHAHANtJ. Kolozsvárit, október 8-án, kezdve minta és eladásra szánt raktárt tart K vártt. A legtöbb ember elsuhan a kirakat elött ^ nem tudja, nem érti hogy mit láthat o^1 legtöbb ember azt hiszi, hogy egyszerű tányéré/ 4 fali csecse­becsék, melyeket milliószámra szét a cseh és német gyárak; pedig — hogy e tudós véleményét idézzük (Nend­wichét)°— Mór készítményei nem is tekintendők nyokcnak, azok minden egyes darabja valóság ? ^ m e k m­ű, melyet az ember ugyanazon kedvvehT ** nyérrel néz, mint egy Murillo vagy Van Dyk peit, vagy egy Ben Venuto Cellini műveit* t vélekedés helyes. A herendi gyár készítik ■ tökéletesség olyan fokán állanak, mely alapítója nevét halhatatlanná téve a­z ipar történetkönyvében. Az 1867-ki párisi ki'­­litáson Mans B. Ducon­t, a hires műbiráló a h rendi gyár készítményeit „minden fogalmat­­eit mulók'-nak jelentette ki. És ime, mi alig ^ ■ ' észrevenni, — talán azért mert a miénk !p hogy olvasóinknak még bővebb fogalmuk let, ' a herendi gyár műdarabjairól, ime közöljük m?­gának a nagy Humboldt Sándornak 1857-ben ok' 12-éről Potsdamból keltezett levelét, Fischer Mór­hoz. , * » . , Örömmel elmondom, hogy 22 koromban Klapproth nagy vegyész­zel együtt a br­lini királyi porczellángyár művegyészi üzleténél voltam alkalmazva, s hogy még kísérletet tettél az úgynevezett porczellángörd­ítéssel. Régi baráton Brogniard Sándor, a sevresi gyár igazgatója, szer­­tette velem azon jelentőséget, melyet az ön ter­ményei iránt nyilvánuló átalános érdek érdemel magasztos munkában, az alakok enyhe vékonyá­gában, a régi festvények színezésében és izlésé­ben soha hasonnemű tökéletest nem láttam ahoz a mit ön herendi intézetében létrehoz­ó“ Íme­­gy nyilatkozik a világ legnagyobb tudósainak egyike, Humboldt. A kolozsvári minta­raktárt Fischer egyik fia személyesen kezeli. A­kik az üzletet megláto­­gatják, azoknak készséggel mutat meg mindent, s a­kik a szépben gyönyörködni tudnak, azok nem bánják meg, ha e gyár készítményeivel megismer­kednek, melyek aránylag jelenleg igen jutányosak Olvasóink tudják hogy a herendi gyár újabb idők­ben fizetési zavarokba jött, s már attól lehetett félni, hogy a magyar rauipar véghetetlen kárán végkép meg fog szűnni. Mint legújabban érte­sülünk, a veszély minden oldalról el van hárítva, s a herendi gyár továbbra is egyik büszkesége lesz Magyarországnak. Lesz még alkalmunk e gyár­ról szólani, miután bővebb ismertetését határoz­tuk el. — Az ipariskolák, melyek hiányát oly rég érezzük, még ehó folytán városunkban is meg­nyitnak . Ez alkalomból a helybeli kereskedelmi és iparkamara a következő „Felhívás*-t bocsátotta ki Kolozsvár iparosaihoz a melyet midőn egész ter­jedelmében közzéteszünk, a legmelegebben ajánl­juk ez iskolák felkarolását érdekelt pályatársaink figyelmébe. A felhívás így hangzik: Az ipar egész­séges fejlődésének egyik alapfeltétele a gyakorlat­tal párosult elméleti oktatás. Általánosan ismert sajnos körülmény, hogy nálunk az iparos tanon­­czok több mint fele része a legszükségesebb elemi ismeretekkel sem bír, a másik felének meg nemci alkalma az iskolában szerzett ismereteit alkalmas módon gyarapítani. E hiányon segítendő, alálirt ke­reskedelmi és iparkamarának régi törekvése Ko­lozsvárit az iparosok számára rendszeri esti és vasárnapi iskolákat állítani. A mai kereskedelmi minisztérium kérésünkre kegye­­l e czélra 1600 frt évi segélyt nyújtani, s a ka­mara a­­rtóssággal kezet fogva az ipar­iskolád 1. évi október hó folytán megnyithatni remi Midőn erről Kolozsvár iparosait előre iz­er­tesíteni kívánjuk, tesszük ezt azon reménybvr hogy minden iparos örömmel fogja üdvözölni ez intézkedést, a­mely óhajtott alkalmat nyújt az ipari­­segédmunkások elméleti oktatására, mert be fogja látni, hogy értelmes segédmunkásokat ^ ipar gyakorlati fogásaira is könnyebb megtan­t,Dl^ az ilyenektböl sikeresebb munkát, több szor£aD^ és rendszeretetet várhatni; a közérdekű czel sie^ pontjából reméljük s hisszük továbbá, hogy den iparosmester ez iskolák ügyét tehetsége mint elő fogja, mozdítani a jelesen tan0“^ segédeit nemcsak el nem ártja azok * ^ tásától, de az előadások szorgalma« ^ tos hallgatásira s a tanulásra rászorítja gül ki kell jelentenünk, hogy a m- m'Dl^ riumtól, a városi hatóságtól s e karnak ^ iskolák fentarására nyújtott segély csak szét fogván fedezni a szükséges kiadásokon , re számítunk, hogy az ipar­társulatokon kivet­é sek is — mint már előlegesen is történt, hétségükhez mért pénzáldozattal fogják meg­­ ez intézetet, a­mely kizárólag városunk fejlesztése érdekében indul meg és lesz fc” ^ Erre pedig annyival inkább kell számi1®11 ^ mert a m. minisztérium évi segélye attól van tételezve, hogy Kolozsvár iparosai felfog' 1 ügy fontosságát, az ipariskolákat a m­ég ‘ j költséggel segélyezni és azok sikerét bű-­ készek lesznek. , \ — Aradi gyászönnepély. Arad o^’^ J meghatóan nagy nap emlékéhez méltó imporon­télylyel ülte meg Arad a vértanuk évfordulójét­ ^ 6 órakor riadó ébrasztett fel bennünket; 8 a városligetből indult meg az útközben 0 ^ növekedett menet a minorita-templomba, w & Egy aradi emlék 1849-ből. Lapunk egyik barátja, kit balsorsa az aradi vértanúkkal egy fedél alatt tartott fogságban, egy imát adott át, melyet Damjanits október 5 és 6-ika közötti éjjel irt. Miután a halálos ítélet ki volt mondva, s a végrehajtás ideje közelgetett, a végrehajtó parancs­nok minden elitélt ajtaja elé egy szalmacsóvát tétetett. Ez az őrök részére is jel gyanánt szolgált, hogy azon szobák foglyaira legjobban vigyázzanak,­­ hozzájuk senkit be ne bocsássanak. Damjanits álmatlanul tölte az éjt, szobájában bált a bakó is. Damjanits maga kérte túl reá. Ez álmatlan éjjel irta Damjanits nejének az alább következő imát német nyelven, s ha jól vagyunk értesülve gróf Teleki Sándort bizta meg az utolsó pillanatban annak átadásával. Ez imát, mely minden sorában megható, sok példányban másolták le. Olvasóink között bizonyosan sokan lesznek, kik nem ismerik e gyásznapok egyik leggyöngédebb emlékét. íme közöljük szóról-szóra, egy egykorú másolat után Teleki Sándor szívességéből: Arad. Ima kivégeztetésem előtt okt. 5—6-ka közt 1849. Világok ura, hozzád intézem könyörgésemet! Te megerősitél a nőmtől való válás borzasztó órá­jában. Adj erőt továbbra is, óh atyám ! hogy a ke­mény próbát, a megbecstelenítő iszonyú halált, erő­sen és mint férfi szenvedhessem. Hallgasd meg, végtelen jóságul forró kérésemet. Csatákban és ütközetekben vezettél, óh atyám, és életben ha­­gyál — sok kétes harczot sértetlenül engedél vé­­gigküzdenem, védő kezed alatt. Áldott legyen ne­ved mindörökké! Őrizd meg, mindenható! külön­ben is szerencsétlen hazámat a további szeren­csétlenségtől. Hangold szelidségre az uralkodó szi­vét hátramaradó balsorsosaim iránt, és bölcsessé­geddel irányozd annak akaratát a népek javára. Adj, óh atyám, vigaszt Emíliámnak, hogy nekem adott szavát, hogy sorsát hite segélyével türel­mesen viselni fogja, beválthassa. Áld meg Ara­­dot, áld meg a szegény, szerencsétlen Magyaror­szágot. Te ismered, óh uram, szívemet, és minden lépésem tudva van előtted . Ítélj­e szerint fölöt­tem, s részesíts kegyelmes fölvételben a túlvilá­gon. Ámen. Emíliának vigaszul Damjanits. Arad, nov. 1849. ^ Benei Ausália kisasszonynyal tegnap tartotta meg esküvőjét Kullmann Károly ur, ki csak közelebbről lépett ki a császári hadseregből.­­ A remekművek barátainak. Sok­ba mernénk fogadni, hogy Kolozsvárt még ötszáz ember sem tudja 28 ezer lakosaából, hogy a bel­­magyar utczában, a szász templom közelében van egy raktár, melynek minden egyes darabja műre­mek, még pedig olyan, melynek hire régen túllépte Európa határait is. A herendi por­czellángyár készítményeiről szólunk. E gyár félévtől

Next