Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)

1875-01-19 / 14. szám

hát egész hajóraj, összesen 50 ágyú és több mint 10,000 főnyi legénység.“ — Poroszországban, a lefolyt évben, mint a berlini ultramontán „Germania“ írja, 1460 katholikus pap ítéltetett fogságra, vagy pénzbírságra, mi az államnak nem megvetendő jövedelmi forrást nyitott. — Krupp, a hires esseni vasgyár és ágyúöntöde tulajdonosa, a múlt év decz. 23-án nyilatkozatot intézett munkásaihoz, melyben tudtukra adja, hogy azon kívül, hogy a rosz üzletek miatt a munkások egy részét már elbocsátotta, a megmaradók bérét is leszállítani kénytelen. Jelentését azon kategorikus megjegyzéssel végzi, hogy az elégedetlenség minden nyilatkozatát a munkások részéről felmondásnak fogja tekinteni. A világhírű gyár ez eljárása világos bizonyítéka a német ipar és kereskedelem pangásának. — „XII Alfonzodnak, midőn Párist elhagyá, hogy Spanyolországba utazzék, fejére tenni a rég óhajtott koronát, egy franczia államférfi, mint gyanítják, Broglie herczeg, következő szellemi útra valót adott: „A legszigorúbban óvakodjék a frázisoktól.“ „Minő frázisoktól?“ kérdé a fiatal sportman. „A következőkhez hasonló frázisoktól: A császárság: béke.“ „Olaszország szabad lesz az Apenninektől az Adriáig*. „Sem egy hüvelyknyit területünkből, sem egy követ elődeinkből föl nem adunk“. „A bordeauxi egyezmény: a pártok közötti fegyverszünet* stb. Mert ha egyszer elkövette az ember az oktalanságot, hogy ilyes frázist kimondott, minden áron ragaszkodni akar hozzá és ezért hibát hibára tetéz; vagy ha hűtlen lesz a kimondott szavakhoz, akkor csalónak és esküszegőnek nevezik. Tehát semmi frázis, sire, semmi frázis! Ez a legjobb tanács, melyet adhatok.“ Bécsi hírek. — Botrány cseh színházban. E hó 12- én adták a prágai cseh nemzeti színpadon „Rabagas“-t, melyben egy színész az ifjú cseh lap: „Narodni Listy“ egyik munkatársát maszkírozta. Már előadás előtt hire ment, hogy az ócsehek ezen darab előadását az ifjú csehek elleni demonstrációkra fogják fölhasználni. Úgy az ifjú, mint az ócsehek készültek tehát a harczra. Midőn az illető színész a színpad deszkáin megjelent maszkírozva az ifjú cseh hírlapírót, az ócsehek zajos tapsokban törtek ki, a karzatról pedig egy óriási szalmakoszorú papírszalagokkal ellátva repült a színpadra. Erre irtóztató zaj, pokoli lárma, pisszegés, füty egyfelől, helyeslés, éljenzés másfelől. Szóval rémítő zaj. A darab előadását nem lehetett folytatni. A színházi orvos, dr Schindelarz kissé igen hangosan azt találván mondani, hogy „ehez hasonló botrány csak egy cseh színházban történhetik“, azt nyerte vele, hogy midőn távozni akart s föltette kalapját, beütötték cylinderét. Végre megjelent a színpadon egy cs. k. rendőrbiztos és a törvény nevében fölkérte a cseh publikumot, hogy compescálja kissé magát. Erre lecsendesült a zaj, kivált miután a rendőrség öt embert bekísért. Most hevesen foly a polémia a két párt lapjai között. Az ifjú csehek azt mondják: gyalázat ! A „Rabagas” nem egyéb, mint a demokratia arczulütése s e darabot felhasználták az ócsehek pláne.Thalia templomában, a nemzeti színpadon arra, hogy tüntessenek vele a a szabadelvű párt ellen. Az ócsehek meg azt vetik az ifjú cseheknek szemükre, hogy ezeket nagyon is boszszántja az, hogy „Rabagas“-ban, a színpadon felmutatott tükörben önmagukra ismertek. — Ily „csehül” állnak Prágában a pártviszonyok. Nyilt levél Békéssy Károly úrhoz, a „Kelet” szerkesztőjéhez. Tisztelt szerkesztő úr! A „Magyar Polgár“ ez idei 10-ik számában „Korbuly Bogdán intendáns és a kolozsvári nemzeti színház jövője“ czim alatt nevem aláírásával egy czikkemet közöltem, melyben azon meleg óhajtásomnak adtam kifejezést: „vajha Korbuly úr továbbra is megmaradna intendánsnak, mert olyan emberre van szüksége a társulatnak, ki a múlt bajait ismeri,s azokból tanult is valamit.“ »Igyekezzék a választmány megnyerni Korbuly urat, még áldozatok árán is. Ha valaki képes leszoperánkat is megmenteni) az egyedül ő, ki mb.címe t. szerkesztő úr, ezek szó szerinti idézetek czikkkemből, melyet becsületes intenziókkal teljesen félre magyarázni, vagy azoknak épen ellenkezőjét állítani nem lehet, ha csak olyan czimekre nem vágyakozik valaki, melyeket jobb kerülni mint viselni. Meglepetve olvastam tehát a „Kelet“ két utóbbi tárczaczikkét, melyben U. D. jegy alatt (állítólag Mátrai Béla) e czikkem minden tétele, hogy keményebb kifejezéssekkel ne éljek, a legvastagabb cinismussal ferdíttetik el, s átalában olyan értelmezést adnak soraimnak, melyek reám nézve — ha olyan túlságosan nevetségesek nem volnának — sértők is lehetnének. Az U. D. czikke átalában olyan modorban és annyira világos szándékkal van írva, hogy egészen felment engemet minden választól s teljes elégtételt fogok nyerni, ha a t. szerkesztő úr szives lesz e szándékos ferdítővel szemben czikkemet a „Keletiben közölni, hogy meggyőződjenek t. olvasói mennyire félrevezettettek. Sajnálom, hogy már másodízben vagyok kénytelen ilyen ügyben alkalmatlankodni, valóban erőszakkal kényszerittetem reá. Az olvasóközönség mindenesetre nagy meglepetésben fog részesülni, ha megtudja, hogy a kolozsvári nemzeti színház drámai művezetője és az „ UD “ jegyű czikkek írója egy és ugyanazon személy! A t. szerkesztő úr lovagiasságától elvárom, hogy méltányos kérésemet megtagadni nem fogja. Tisztelettel kész hive K. Papp Miklós. HIRHARANG. Kolozsvárit, jan. 18-án. — Királyi kézirat. Vallás- és közoktatási magyar miniszterem előterjesztése folytán a budapesti és kolozsvári tudomány-egyetem jog- és államtudományi karánál tartandó tudori szigorlatokra nézve az elém terjesztett szabályzatot jóváhagyván, megengedem hogy ezen szabályzat, kihirdetése után, a 25. §-ban foglalt engedménynyel azonnal hatályba lépjen. Kelt Budapesten, 1875. évi január hó 5-én. Ferencz József, s. k. Trefort Ágoston, 8. k. Lapunk egyik közelebbi számában egy czikket közöltünk, mely színházunk legtekintélyesebb tagjainak nézetét képviseli sok tekintetben. E czikk ildomos, komoly hangon van tartva s nagyrészét teljesen osztjuk mi is. A „Kelet” legközelebbi számában erre válaszul egy czikk jelent meg, mégpedig olyan szerencsés stylus és humorral, hogy azonnal Mátrai Béla úr magvas tollára lehetett reá ismerni. Közönségünk igen kellemesen van meglepetve városszerte, hogy színházunk ilyen jeles tollú, könnyen érthető irányú, komoly gondolkodású, nyomós érvekkel cáfoló drámai művezetővel rendelkezik. Aki komoly ügyben így tud gondolkozni, attól méltán lehet várni, hogy mint drámai művezető virágzásra emeli színházunkat, megnyeri pályatársai szeretetét és becsülését, szóval biztosítani tudja állása fölényét, tekintélyét. Ilyen körülmények között valóban nem csodálkozhatunk, ha E. Kovács Gyula, mint drámai művezető mellőztetett s reá jött az igazgatóság, hogy a kolozsvári nemzeti színházat csak a „proportió“ meg a „vándorlás“ menti meg. A kérdéses czikket legelső sorban a Korbuly úr figyelmébe ajánljuk. Semmi kétségünk, hogy nagy örömmel fogja látni , milyen eszélyes, a körülményeket jól megfontoló, mindenekelőtt gyakorlati művezetője van. Még egy pár ilyen szerencsés czikk, s a művezető úr tekintélye örök időkre megvan alapítva! # Losonczi és bűntársának végtárgyalása megkezdetett nagyszámú hallgatóság jelenlétében. Mindkét vádlott tagadásban és korábbi vallomásaikkal szemben ellentmondásokban vannak. Azt állítják, hogy midőn az öngyilkosság elhatározó percze eljött, s a két ifjú egymást akarta pisztolylyal meglőni s a leány kezébe tört adtak, hogy ő azzal végezze ki magát, a leány megragadta a Losonczi kezét s e pillanatban sült el a pisztoly, mely a szerencsétlen szép ifjú leány halálát okozta. Lapunk lezártával a tárgyalás még foly, s alkalmasint csak holnap lesz ítélet mondva. A tárgyalás részleteit rendes tudósítónk fogja közölni. &r A „Kelet“ ifjú szerkesztősége egy hete már, hogy folytonosan azon a palotán lovagol, melyet Bartha Miklós adott alájuk. 4*r „Gróf Mikó Imre ” exellentiájáról úgy beszél a „Magyar Polgár“, mintha a lyceuminyomda kerékhajtója volna.* Ezt írja a „Kelet“ egyik közelebbi vezéralakunkról. A kérdéses czikkben szó és betűhűséggel ezek állanak: „E sorok írója gr. Mikó őexcájában a magánembert, a közügyek iránt érdeklődő hazafit őszintén tisztelte és tiszteli ma is.“ „Mi épen gróf Mikó őexellenitájában keressük a nemzeti színház legbuzgóbb apostolát, s ő tőle várjuk, hogy a jó példával elől járjon, s buzdítsa azon osztályt (ha lehet e kifejezést használni) mely lassanként elmaradozik az intézet pártfogói sorából stb.“ — íme, ilyen hangon beszéltünk. Most már azt kérdezzük Békessy úrtól: tisztességes eljárásnak tartja-e egész hasábokat szentelni lapjában a legotrombább ferdítéseknek ? Szeretjük hinni, hogy az ilyen modorú czikkek nem mennek keresztül a szerkesztő revisióján, s a „Kelet“ megnagyobbított hasábjai olyannokká lettek, mint a Csáki szalmája, boldog-boldogtalan használja. Ha van a „Kelet“ szerkesztőjében csak egy mustármagnyi igazságérzet, úgy nem fog késni, hogy a kérdéses elferdített czikket szintén egész terjedelmében közölje. Ezt kívánja a méltányosság. A helybeli kereskedő-ifjúság jótékonyczélű tánczvigalma szombaton f. hó 16-tín tartatott meg a városi vigazdában. A jelen volt nem nagy számú de szép közönség a rendező bizottság ízléséhez és a bálelnöknek képességéhez kötött reményeit beváltva találta, mert mind a terem díszítésénél mind pedig az összrendezésnél kifejtett buzgalom méltó elismerésben részesült. A t. bálanya Tisza Lászlóné, kit a rendbizottság figyelme egy értékes ezüst foglalványu szép bokrétával tisztelt meg — bájos leánya Tisza Ilonával már 9 órakor megjelentek. 10 óra tájban csakhamar népesülni kezdett a terem, s nemsoká egy szép virágos kert volt az egész, melynek legtöbbjét aristokratiánk szép hölgyei szolgáltaták. A kereskedő és iparos polgárság feltűnő gyéren volt képviselve, s ez volt leginkább oka annak, hogy a jelenvolt hölgyek általán sokat, de a nagyszámú ifjúság keveset tánczolhatott. A tiszta jövedelem mint értesülünk 120 frt, melyben benfoglaltatik a bálanya mnga által ajándékozott 100 frt. A zenét Salamon János kedvelt népszenészünk szolgáltatta, kire az a megjegyzésünk, hogy hallottuk őt már szebben is jobban is játszani mint ez este. A közönség 5 óra tájban oszlott szét. — Beküldetett. A következő sorok közlésére kérettünk fel: Mátrai Béla ura „Kelet“ legutóbbi számában azt írja, hogy a nemzeti színház jelene és jövője biztosítására a közönségen kívül magának a színésznek is hozzá kell járulnia némi áldozattal. —Ez ellen semmi kifogásunk, de ha nem csalódunk, két év előtt midőn a színház sokkal válságosabb viszonyok közt volt mint most, épen Mátrai úr volt az elsők egyike, ki azért mert az igazgatóság fizetési igényeinek nem tudott eleget tenni, potom pár forint differentiáért fölbontá szerződését. — Különben a szentírás mondja: „A prófétáknak ne cselekedeit, hanem szavait vizsgáljátok.“ — Lövészestély. A lövészegylet választmánya márczius elején lövészestélyt rendez a városi redoutban, melyen Kolozsvár hölgyei által az egyletnek ajándékozott gyönyörű zászló is be fog mutattatni. Az estély érdekét emelni fogja a lotteria is, melyen több százra menő értékes tárgy fog kisorsoltatni, mely czélra a választmány tagjai már is nagyszámú s nagy részben igen értékes tárgyakat ajánlottak föl. A rendező bizottság elnökéül legifj. gr. Bethlen Sándor ur kéretett fel, ki nyeremény tárgyakat az ügy nevében elfogad- Az estély jövedelme a közelgő tavaszon megtartandó zászlószentelési ünnepély alkalmával rendkívüli lőjutalmakra fog fordittatni. „** A hunyadmegyei főispánt egy érzékeny lélek következőkép compromittálja a „Keletben.“ Déva, 1875. január 15-én. A hét folytán egy éretlen életelkedő előbb az „Üstökösben“ és a „Közérdekben“, tegnap a „Magyar Polgárban“ és igy három irányú lapban, egy már 4 hónapos dolgot felfrissítvén, egyenesen közszeretetben lévő főispánunk Barcsai László ellen van irányozva!! kigunyolni kívánván őt azért, hogy József főherczegnek Dévára érkezte alkalmával szeptember elején, ő felsége kocsija bakjára felkapaszkodva hajtatott be a városba. — Igen is, megtette, hanem alkalmasint olyan intenzióból melyet, az éretlen czikkezőről fel nem lehet tenni azaz, mert a főispán kocsija lévén előbb előhajtatva, rendelete ellenére, természetesen abla kelle ő felségét ültetnie, de tudván, hogy lovai gyakran makranczoskodnak a 75 éves úr éppen mint a király személyese, nem engedhette, hogy a király közeli rokona valami veszélynek legyen kitéve, és így megtette azt, amit fiatal embertől igen is, de oly öreg úrtól alig lehetett várni. Egyébiránt furcsa, hogy 4 hónap után, csak most, azaz a követválasztási munkálatok megkezdése alkalmával említtetik fel, hanem hát: „grosse Ereignisse werfen ihre Schatten voraus.“ a—b. — Világos, hogy baloldali kortesfogás az egész, még a telivér kormánypárti „közérdek“ részéről is. A luiiosus védelemre, melyért a főispán úr nem nagyon lekötelezve érezheti magát a—b iránt, csak azt jegyezzük meg, hogy ha adandó alkalommal József főherczeg ő felsége „valami veszély“ ellen ismét a 74 éves főispán oltalmára szorulna, foglaljon Barcsay úr, ki Barcsay is, főispán is, benn a kocsiban helyet s na kapaszkodjék a bakra, mint valami ordonancz vagy Leibhuszár. Egyébiránt óvja meg az ég jövőre oly védelmezőktől, minőnek ab is bemutatta magát. „A falu roszsza“ pénteken adatott először a pesti nemzeti színpadon s fényes fogadtatásban részesült. Szerzői többször viharosan kitapsolták, ki egy oly sikerhez gratulálhat magának, minővel újabb népszinműkróink közül még eddig egyetlen egy sem dicsekedhetik. A budgettárgyalás általános vitája valószínűleg jövő csütörtökön veszi kezdetét, Ghyrzy expozéja után az első napon — mint hírlik — Tisza Kálmán, a második napon Sennyey, szombaton Lónyay tartandják beszédeiket. — A hivatalos lapból. A kir. igazságügy miniszter Graur Lajos magyarláposi járásbírósági írnokot a beszterczei járásbírósághoz helyezte át. A kir. igazságügyminiszter Sylvester Dénes sepsi-szentgyörgyi törvényszéki joggyakornokot a sepsi-szent-györgyi járásbírósághoz írnokká nevezte ki. — A kir. igazságügy miniszter ,Wolff Vilmos nagyszebeni törvényszéki segéd-telekkönyvvezetőt, ugyanazon törvényszékhez telekkönyvvezetővé nevezte ki. *** Kolozs megye bizottsága két felterjesztést tett a képviselőházhoz: a bukovinai magyarok hazatelepítése és az apahida-szászrégeni utokmnalra a költségvetésben fölvett 60,000 frt mgtartása iránt. E fölterjesztéseket Perczel elnök a ház szombati ülésén mutatta be. **„ Csipkés Lajos aranyosszéki képviselő elnöke Tombaton 1.h/Tx 4*”,a hozatott hivatalosan az elnökség tudomására hogy Csipkés Lajos képviselő elmebetegségbe esvén őrülési rohamai oly mértékben nyivánultak, hogy a községi elöljáróságnak és rokonainak előterjesztésére közbiztonsági tekintetből is a nagyszebeni kórházba szállíttatott Amint elnök e hivatalos tudósítást megkapta az illető hatóságot azonnal felszóllította, hogy a nevezett képviselő egészségi állapotáról terjesszen be orvosi jelentést. Ezen beterjesztés pénteken megtörtént és pedig két rendbeli orvosi jelentés érkezett be, mely a nevezett képviselőnek elmebetegséget constatálja. Ennek folytán elnök a házhoz azon kérést intézi, hogy a nevezett képviselőnek ápolása tekintetéből egyelőre bizonytalan időre szabadságidő engedélyeztessék, másrészről pedig az elnökség megbizassék, hogy ezen képviselőnek egészségi állapotáról időközönkint orvosi jelentést kívánjon be. Az elnök e két indítványát a ház magáévá tette. Elek Gábor a nyírbogdányi kerület orsz. képviselője e napokban meghalt Budepesten 76 éves korában. Az elhunyt a balközép tagja volt. A nagyenyedi önkéntes tűzoltóegylet saját pénztára javára 1875. évi február hó 6-án a városház nagytermében zártkörű tánczvrgalmat rendez. Kezdete estéli 8 órakor. Belépti dij személyenként 1 frt. Belépti jegyek, a meghívó előmutatása mellett, előre válthatók Ungerpek Miklós kereskedésében. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. A rendező-bizottmány. *** A középpárt múlt csütörtöki értekezletén Oláh Gyula indítványát, hogy szövetkezzenek a balközéppel, elvetés azt határozta, hogy „érett megfontolás után elfoglalt politikai állását nem hagyja el.“ — Hogy mi legyen voltakép ez a „politikai állás”, azt még mind titokban tartják. A megyék kikerekítésére vonatkozó s a belügyminiszter által módosítás végett visszavett törvényjavaslat újonan módosított alakjában már legközelebb a miniszteri tanács elé kerül. A közérdek megjegyzi, hogy Árva, Thurócz, Liptómegyék, úgy Hunyad és Zaránd egyesítése, valamint a déli megyék szaporítása, a székelység izolásával együtt végleg elejtetett. — A katonai elszállásolás ügyének végleges megoldása, mint a ,P. N.“ irja, valószínűleg hosszabb időt veend igénybe. Oly differenciák merültek föl, melyeknek kiegyenlítése új, hosszabb tanulmányokat tesz szükségessé, minthogy a dolog egyszerűen úgy áll, hogy Ausztriában van meglehetősen sok laktanya, ha nem is elég, nálunk azonban nincs. Ez a kérdés megoldását meglehetősen megnehezíti. Azon viszásságokon azonban, melyeket a katonai elszállásolás előidéz, minél előbb segíteni kell. Amint most értesülünk, készül is a honvédelmi minisztériumban törvényjavaslat, mely ezen ügy ideiglenes rendezését célozza. A javaslat azon alispáni értekezlet véleményezése alapján készül, mely értekezlet a múlt őszszel a honvédelmi minisztérium kebelében tartatott. Az elszállásolásnál a legnagyobb baj az, hogy egyes vidékek és falvak túl vannak terhelve a többiek rovására. Az említett törvényjavaslat értelmében ezen annyiban lesz segítve, hogy a törvényhatóságok föl lesznek hatalmazva az elszállásolási költségeket az összes lakosoktól egy bizonyos arány szerint beszedni, miáltal a teher egyenletesebben lesz elosztva és így igazságosabb is lesz. Ezen törvényjavaslat nemsokára az országgyűlés elé fog terjesztetni és óhajtandó, hogy minél előbb életbe léptettessék. — Mézeskalácsos kard, mint életmentő. Felka XVI. szepesi város és a Máriássy család közt még a múlt század közepe óta egy legeltetési szerződés áll fenn, a melynek értelmében nevezett város a Máriássy-családnak köteles bér fejében hat darab szinaranyat és egy darab mézeskalácsot az év első napján fizetni. A mézeskalács megvétele az év utolsó tanácsülésében a város pénztárnokára bizatik és ennek ára évenként a községi költségvetésben a kiadások közt szerepel. Mivel a bérösszeg a mai viszonyokhoz képest jelentéktelen, a város polgármestere gondosan őrködik, hogy a hat arany és a mézeskalács átküldésében felmerülhető hanyagság a bérlet felmondására ürügyet ne adjon. Az év utolsó napján a városi hajdú a parancsot vette, hogy szokásos módon korán hajnalban az uj díszruhában az aranyokat és a mézeskalácsot, a mely ez alkalomkor egy disz®* kardból állott, a Máriássykastélyba vigye át. A hajdú korán reggel elindult és midőn pár száz lépésnyire a vámtól haladt, egyszerre két fekete alakot látott maga felé közeledni, a melyekről nemsokára meggyőződött, hogy két jó nagy farkas. E pillanatban nagyon szerette volna, ha a város polgármestere visszaparancsolja. Mivel fegyvere nem volt, hogy könnyebben szaladhasson, bundáját egy karóra felakasztván, futni kezdett. A csel sikerült, mert a farkasok a bundának rontottak és azt pár percz alatt széttépték. A hajdú már jó közel volt a városhoz, midőn pár lépésnyire maga mögött ismét a farkasokat érezte. Nem maradt más menekvése, mint a mézeskalácsból való kard. Ezt apró darabokra törvén, maga mögé dobta, minek folytán a farkasok az egyes darabok után kapkodva, hátra maradtak és igy a hajdú a legelső házba menekülhetett. A mézeskalácsból készült kard ez alkalomkor olyan hasznosnak bizonyult, mint valamely damascusi él. Midőn e hajdú az esti órákban a nyugtával elő nem állott, a polgármester utána kérdezősködvén, azon hírt vette, hogy egész nap az ágyban fekszik. Helyette a felesége jött a kard siralmas végét elmondani és férje nevében a lemondást benyújtani, mivel ezt többé a város érdekében nem akarja a farkasok veszélyének kitenni. A városban pedig másnap nagy volt a feltűnés, midőn hallották, hogy a legeltetési dij száz év óta először pontosan nem fizettetett. Ez, mint a „Közérdek“ írja, történt a Gerlachfalvi csúcs alján Zsedényi választókerületében. _____ Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő K. PAPP MIKLÓS.