Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)

1875-05-04 / 101. szám

X.1. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre................................16 ft. — kr. Félévre .....................................— » Egy negyedre........................... f ~ » Egy hónapra ...................... in 60» 101-dik szám. ■áv\f­t Kolozsvárit, kedd, 1875. május 4. POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyom­dában. II.lad.a Silvata.1 . A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-hiz. .ff* ^ HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasáboson garmond sor­ára, vagy­­ Minden hirdetés után SO kr. bélyegilleték Nagy hirdetéseknél kedvezmények: annak területe 6 kr. külön számittatik. ff* 4 NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 26 kr. Reclámok: hirfüzérbe soronként 1 frt. KOLOZSVÁR, MÁJUS 3. A kormány vasut-politikája. A szabadelvű kormány egész erejéből dolgozik a vasut-ügyek rendezésén és azt hiszszük, hogy ellenfelei is teljes elismeréssel fognak viseltetni azon három irányban va­ló működése iránt, melyben már eddig ered­ményt mutatott fel. E három irány a követ­kező: legyenek a vasutak magyar vasutak, a kezelés legkissebb ágában is; másodszor le­gyenek képesek és akarjanak is a belföldi és nemzetközi forgalmunk minden igényének ele­get tenni; harmadszor konsolidálódjanak, vagyis tisztázzák pénz- és hitelviszonyaikat úgy az állam, mint mások irányában. Műkö­dik a kormány még egy negyedik irányban is — ez a csoportosítás és a nemzetközi vo­nalak kiépítése, de minthogy e tekintetben még eredményt fel nem mutathat, erre most nem reflektálunk, csak azt jegyezzük meg, hogy ennek sikere nagyrészben függ attól, hogy a fentebbi feladatok czélszerűen legye­nek megoldva. A nyelvkérdésben Péchy rendelete egész forradalmat szült, itthon sokan megvannak ijedve, a Lajthán túl pedig egész razzia van a miatt. De a rendelet mindenek daczára egész szigorral fog végrehajtatni, mert azt az egyszerű dolgot követeli az, hogy a magyar­­országi vaspályák személyzete tudja a magyar nyelvet, a­mi nemcsak állami és nemzeti jog, de a forgalom érdekében is szükséges, mert a közönségre nézve nagy hátrány­yal, az üzletvezetésre nézve sok késedelemmel jár az, hogy ha a kezelő személyzet nem érti a nyelvet. Péchg e tekintetben feltárta az igaz­ságot, jelezte a haladást, mely abban mutat­kozik, hogy öt vaspálya kezelése egészen ma­gyar, de másfelől kimutatá azt is, hogy e té­ren még mekkora feladat vár reá, midőn a tisza-vidéki pályánál 79, a vágvölgyinél 50, az első erdélyinél 27 és a keletinél is 14 százaléka a személyzetnek nem tud magyarul. A vaspályák forgalmi képessége érdeké­ben az új kormány két intézkedést tett. Első volt az, hogy ellensúlyozta a bajor és osztrák pályák kartell szerződését, a­mennyiben az a magyar gabna ro­v­ás­ára nyújtott kedvez­ményeket az orosz gabnának. Másodszor a pályák és különösen a felső magyarországi vasutak forgalmi és üzleti tőkéjét akarja nö­velni. Mert most vaspályáink oly szegényesen vannak ellátva forgalmi eszközökkel, hogy nyert terményeink a raktárakban vagy több­nyire a szabad ég alatt hónapokig hevernek úgy, hogy sem a kedvező piac­i viszonyok fel nem használtatnak, sem a gazda kö­zönség szükségein kedvező időben segítve nincs. A kormány terve e tekintetben az, hogy a vasutaknak megengedi, hogy újabb kötvé­nyeket bocsássanak ki és ezek kamatozhatá­­sát biztosítja az által, hogy mértföldenként biztosított kamatjukat 2­6 ezer forinttal fel­emeli, legnagyobb mértékben épen az első erdélyiét 46-ról 53 ezerre, a keleti vasutét, melynek garantiája 46 ezerről 48 ezerre emel­tetnék. így, ha a tervezett hitel teljes mértékben igénybe lesz véve, az állam kamat­­garantia-terhe egy millió forinttal fog növekedni. Ennek fejében a vasutak hitel­ké­pessége nő, uzsorás kölcsöneiktől megszaba­dulnak és a forgalomnak képesebbek lesznek eleget tenni, tehát az ország anyagi érdekei is nyernek. Ez az egy millió forint egy átaljában nem tényleges teher, csak eleinte, míg a papírok kamatoztatására a vasutak képesek nem lesznek, fog igénybe vétetni és épen a forgalmi képesség növekedése fogja lehetővé tenni a jövedelem növekedését és így nem csak az új, de a régi kamatgarantia nélkülö­zését is. Vasutaink hasonlítnak ahoz az em­berhez, ki előtt anyagi szempontból szép jövő van, mert jó befektetései vannak , de meg van szorulva, ha ilyenkor, már létező adósságai miatt hitelre nem talál , tönkre fog jutni; de ha most kisegítik, régi adósságait is rövi­­debb idő alatt lesz képes megfizetni. A harmadik feladat, melyet a kormány rövid időn meg akar oldani, a vasutaknak a kormány ellenében támasztott különböző kö­veteléseinek tisztázása. E követelések rontják úgy a vasutak, mint az állam hitelét, mert oly bizonytalan öszszegek, melyeket az, ki kölcsön ad az államnak a legnagyobbra, és ki kölcsönt ad a vasutaknak a legkisebbre vesz fel és igy árt azok függőben léte minde­­nik félnek. E követelések közül a magyar­­gácsországi és az északkeleti pályáké tisztáz­va van, de a többié nem. Ezek tisztázására és a mennyiben az intézkedés halaszt­­hatlan lenne, a végleges intézkedésre kér a kormány felhatalmazást. Ez szükséges, hogy a vasutak szabaduljanak bizonytalan pénzügyi helyzetükből, hogy a csoportosítás művelete foganatba vétethessék, hogy a kormány sza­baduljon a jogtalan követelésektől, melyek csak az ország hitelét rontják és a dolog ter­mészete hozza magával, hogy sokkal jobban és gyorsabban elintézheti egy teljes felhatal­mazással bíró kormány mint az, mely csak előleges alkut köthet. Mi a kormány e működéseiben öntuda­tos erélyt és tervszerű haladást látunk, azért üdvözöljük azt. H. S. — A magyar vasutaknak öszszes befek­tetett s még szükséges beruházásait külön táblá­zatos kimutatásban összeállítá a pénzügyi és köz­lekedési minisztérium. Itt közöljük a két főrova­tot, melyek elseje a forgalmi eszközök, anyagszer és pénztári javadalmazás és egyéb beruházásokra szükséges összeget az időközi kamatokkal, máso­­dika a tényleges befektetést tünteti fel. A vasút megnevezése mért­szükséges tényleg fő­Öszszesen: 380,79­­4.472,1745,866,528 A kormány a tényleg kiadott összegből az első erdélyi vasútnak 520,000, az észak-keletinek 300,000 frtot adott kölcsönképen. Feltéve, hogy a pénzszükséglet beszerzésére kamatok és törlesztés fejében évi 1.000.000 főt szükségeltetnek, ezen összeg következőleg oszlanék meg az egyes társulatok közt: földren­deztetett Első erdélyi 88.2 4.134,1992.463,436 Alföld fiumei 51.71 1.052,766 540,827 Pécs-barcsi 8.93 159,810 34,215 M.-keleti 79.73 2.087,723 234,659 Kassa oderbergi 40.04 2 189,354 1.434,587 Északkeleti 64.12 8 046,550 719,500 Nyiregyház-unghvári 12.37 278,883 121,446 Magyar-nyugati 40.18 971,641 128,976 Első m.­gácsországi 16.82 327,600 163,883 Eperjes-tarnovi 7.78 50,000 8,693 Duna-drávai 21.91 173,657 16,404 Az új be­ruházá­sok utáni Vasút Az évi 1.000,000 a Jelenleg biz­biztosító­forintból esik tosított ÖSZ-si összeg szeg mért­földenként mértföl­denkint Első erdélyi 286.665 46.361 63,832 Alföldi 72.743 36.500 87.906 Pécs-barcsi 11.042 39.193 40.430 M.-Keleti 14. 257 46.720 48.539 Kassa-oderbergi 151.280 60.112 63.890 M.-északkeleti 210.510 37.100 40.388 Nyíregyház ungvári 19.270 20.000 21.567 M. nyugoti 67.138 36.400 38.070 Duna-drávai 11.999 26.460 26.997 Eperjes-b­luchowi 3.454 45.900 46.344 Első mo­gácsországi 22.636 40.000 41.430 TÁRCZA. Beszkes herczegnö. (Dumas S. 8 felvonásos drámája.) Pri­mile Cornelia asszony jutalomjátékául ma Dumas Sándor .Georges herczegné* czi­­mű 3 felvonásos drámáját adták elő Fordította N. N. Miután e darab nemcsak nálunk, de a fővá­ros közönsége előtt is ismeretlen, elmondjuk alap­eszméjét. Birac (Georges) herczegnő a legnemesebb ér­zelmekkel, de egyszersmind a legféltékenyebben szereti férjét, ki egy haszontalan kéjencz, s egé­szen rabja Terremonde grófnőnek, ki valóban a legközönségesebb ,kaczérnők egyike, soha senkit sem szeretett, férjét, ki az őrülésig szereti s min­denét elpazarolta szeszélyeiért, megcsalja ma egy holnap a másik hódoló kedvéért, kiket azonban csak addig fogad el, mig szeszélyeinek, pazarlásai­nak áldozatokat tudnak hozni. Georges herczegnőt egy névtelen levélben figyelmeztetik, hogy férjének kedvese van s ez nem más, mint Terremonde grófné, kivel az éjjel egy szomszédos városban ta­lálkozni fog. A herczegnő hű komornáját megbíz­za, hogy kövesse titokban férjét s tegyen őszinte jelentést arról a mit megtud. A komorna vissza­érkezik s elbeszéli, hogy a herczeg valóban talál­kozott a grófnéval, egy szállodába szállottak, sőt a vendégkönyvben úgy irta be a herczeg álnevüket mint férj és nő. Jelenti egyszersmind, hogy a reggeli vonattal visszaérkeztek s a herczeg al­kalmasint rögtön itthon lesz. A herczegné anyja eközben megérkezik s leánya lelkének egész fájdalmával panaszolja el hogy fér­je megcsalja. Perignyné asszony (Philippovicsné) habár meglepettnek látszik az események által, de mégis menti magát leánya előtt, hogy ez ösz­­szeköttetés előtt nem sejthette a herczeg viszo­nyát s emellett a herczegné igazi vonzalomból ra­gaszkodott hozzá, ő tehát nem oka e szomorú helyzetnek. Reméli hogy a dolgok jobb fordula­tot vesznek s megnyugtatni törekszik leányát, ki valóban szenved s túláradt szive keserű panaszok­ban tör ki E pillanatban belép Gálánson (Szent­­györgyi) ki a herczegné családjának régi meghitt ügyvédje s kezeli a herczegné vagyonát is, mely 1 milliót ér meg. Gálánson első­sorban arról akar meggyőződni, ha várjon a hűnő most is érvényben kívánja tartatni a házassági szerződés azon pont­ját, mely a vagyonközösséget biztosítja a herczeg számára, mert a herczeg a vagyonból egyszerre 2 milliót akar felvenni, hogy mi czélra azt nem tudja, mert még vele, ügyvédjével nem közölte, hogy e nevezetes összeget minő után akarja gyü­­mölcsöztetni. A herczegnő a leggyöngédebben nyi­latkozik, kijelenti hogy férje függetlenül rendelkez­hetik vagyonával, s megnyugszik abban a mit tesz, ez ügylet előtt tehát semmi akadály nincsen. A hgnő anyjával távozik, mert férje érkeztét jelen­tik. A herczeg (E. Kovács Gyula) valóban jön, s Galánson tudatja vele, hogy a hűnő jóváhagyásával a pénz rendelkezésére áll, azonban mint a család régi meghitt ügyvéde bátorságot vesz magának megkérdezni: hová szándékozik a herczeg e te­kintélyes összeget fordítani? A herczeg kitérőleg felel. Galanson gyanakodni kezd, elhatározza hogy figyelemmel fogja kisérni, s távozik a felhatalma­zó iratokkal E pillanatban a hg komornyikja Vic­tor (Mátrai) — ki közbevetőleg legyen mondva egy semmirekellő ficzkó, ki folytonosan kémkedik gazdája és úrnője után — kihallgatást kér a hgtól, s figyelmezteti, hogy a hgnő alkalmasint többet tud a mult éjjeli kalandról mint kellene, mert komornája az éjjel nem volt otthon s nagy gyanúja van, hogy a hg után leselkedett. A hg. meg akar győződni s hivat­ja Rózát a komornát, (Szőllősy Hermin) ez azonban, hogy úrnőjét el ne árulja,azt jü­lenti,hogy igaz hogy az éjjel távol volt s vasúton elutazott, de csak kedvesét ment meglátogatni, ki egy vasúti hivatalnok. Ez utat titokban kellett hogy megtegye, mert a hűnő szigorú erkölcsbiró, a ha megtudná e viszonyát, elűzné szolgálatából. A herczeg megnyugszik e hazugsá­gon , pénzt ad a komorna hallgatásáért. E pilla­natban lép be Georges herczegné, a komorna ti­tokban int felé, hogy semmit sem árult el. A her­czegnő természetesen nem tartozik azon közönsé­ges lények közé, kik hazudni is tudnak. Megmond mindent a herczegnek, szemére hányja a nemte­len viszonyt s egészen túláradt szívvel könyörög férje előtt, hogy ne csalja meg őt továbbra is azért a nőért, ki nem méltó hozzá. A herczeg látva, hogy neje mindent tud, igyekszik őt megnyugtatni. Nem tudatja a kalandot, de állítja, hogy az egy koráb­bi ismeretség befejező jelenete volt, ő szakított ama nővel, visszavette leveleit tőle, ennyi az egész találkozás. Hogy szavai igazságáról meggyőz­ze, azt ajánlja, hogy három nap múlva utazzanak el. A herczegnő hisz férjének s egészen boldog ama gondolatban, hogy e kínos helyzetnek vége fog szakadni. A herczegnek azonban egy feltétele is van : azt kívánja, hogy ama nőt , Terremon­­de grófnőt, a­kit maga a hgnő már korábban mára vendégéül meghívott, fogadja el még ez egyszer, hogy minden feltűnést kikerüljenek, úgy is utol­jára fog vele találkozni. A legnő azon boldogság örö­mében, hogy férjét kiszabadítá a kaczérnő körmei közül, bele­nyugszik ebbe is. ígéri, hogy le fogja küz­deni ellenszenve­s megvetését e nő iránt, s nem fog­ja egyetlen szóval sem elárulni, hogy mindent tud. Alig­ távozik, neje egyedül marad , e pillanat­ban ismét visszatér gyanúja, melynek éle Mivébe tört már. Eszébe jut, hogy, hátha most is csak ámitja férje? Ha mind igaz a mit mentségére fel­hozott, mire való akkor az utazás, de mire való volt az, hogy ama kalandornőt nejeként adta ki? E visszatért gyanú felveri szivét, — de mégis sze­reti, imádja a herczeget. Itt végződik az első felvonás. A másodikban a hg.nőnél vendégek vannak. Egy női társaság Baudremontné (Boér Emma) egy pikáns báróné (Mátrainé) Berta (Beczkeinél olyan társalgást folytatnak, melyből a hg.nő anyja megta­­nulhatja, hogy Terremonde grófnőnek a herczeg­­geli viszonya nem titok. A grófné tönkre tette már férjét, ki megérkezett, s épen abban fára­dozik, hogy megterhelt jószágaira uj kölcsönt ve­gyen föl. Azonban nincsen a kitől pénzt kapjon. Pérignyné asszonynak kezd a szeme felnyílni, ■ látja, hogy mire vette fel a hg.­­ 2 milliót. E közben megjelenik Terremonde gróf is, a hg. fel­ajánlja neki a kívánt háromszázezer frank kölcsönt, azon reményben, hogy a grófné most könnyebben tudja lerázni nyakáról a haza rész időben érke­zett férjet A grófné Sylvanie is jelen van. Georges herczegné figyelemmel kiséri folytonosan férjét és a grófnét, látja, hogy beszélgetnek együtt. A grófné megsúgja a hg nek, hogy az éjjel férje távozta után találkozhatnak, s megmondja, hogy oda künt kö­penye zsebében egy levél van. A hg. átveszi a le­velet s tudatja, hogy válaszát szintén a köpenybe rejté. A hg. visszavonul ügyvéde és a gróffal, hogy a kölcsön ügyét rendbe hozzák, ezalatt a hg. le­velét a köpeny zsebéből kiveszik, s átadják a her­­czegnőnek. Azon éjjel szökni akartak a levél ta­núsága szerint. Ez felbőszíti a herczegnőt, kétség­­beesett fájdalommal­ négyszemközt megtámadja a még folyton nála levő grófnőt , határozottan ki- Angol vélemény erdélyi bo­raink felett. (Vége.) A Som-ból a legkitűnőbb példányt Gerendi István küldötte, mely különösen lágy és finom izü, szép szalma színű, kristálytiszta és finom za­­matú, az erdélyi osztályban ez a legkitűnőbb pél­dányok egyike volt és kiállítója érdem­érmet nyert vele. A Paget János által beküldött példányok kö­zött voltak szőkefalvi szőlőjéből Leányka, több Riesling, egy Welsch Riesling 1869-ből, mely Pas­teur rendszere szerint forraltatott és egy tökéle­tesen érett bor minden sajátságaival birt és egy Muscat Croquant 1866-ból, elegendő és finom za­mattal. A muskotályok különben úgy a magyar mint az erdélyi osztályban egyformán túlnyomóak voltak. Volt a Paget gyűjteményben többek között néhány könnyű és tiszta izű­máslás, egy nagyon zamatos, a champagnei-hez hasonló fehér bor, egy Lauterne, mely bízvást származhatott volna a gi­rondei Ciron völgyből, és mindenek felett egy 1668-ks veres bor, Carbonet szőlőből, mely vete­kedik a Haut Médoc némely legjobb terményével. Az említett példányoknak gyönyörű színe, zamat­ja és finomsága volt, csak ereje túlságos, mert 22 fok szeszt mutat; ezen Carbonet-et lehetett­­ ki.

Next