Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)
1879-12-03 / 277. szám
XIII. évfolyam. 277 dik szám. Kolozsvárt, széria, 1879. deczember 3. POLITIKA.napilap. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre......................................16 frt. — Félévre..............................................8 frt. — Évnegyedre...................................4 frt. — Egy hóra........................................1 frt 50. HIRDETÉSI DIJAK: ötuOr hMthonott gwmuudaor, wmgy t.i41clto.k kik . ki. H*g y HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZNÉNYEK Hindoo hirdrtdi utálla ki. Ml/ogUlttik kaid. .idmltutlk. kVILTTÉR: Sorunktól, iui .au.k halj. as ki. HECLddlOK: __________HKchknogb.o «oroukOnt 1 fit. * „Magyar Polgár'1 ikauinkk kn . ki. SZERKESZTŐSÉGI IRODA : s Lfeeee-Bfeediltaa NOvtaltall bekUlddtl tfilouiOafSk kom ktzMtomoU, loaitraHok (borik • lap bmUoidI rfaa* OWtft kOaUaaterak btéMaMk.) ká*k.) 1 |M1 bérmatatoa Imién arai («jaittatuk «1. KIADÓHIVATAL: HaUkáianan ktziratok aam adataik nőnk. A Lyperta-arvdiAn klip—ti InxtA-tábam, fétér Qr. Tatok! P—afcia-fcá* (kora MeUttMién pfeaak, UmtoMaak, a/UMArlovikká* takémmdbk.) Valódi feladatunk. ' Publicistikánk kifogyhatatlan a panaszban, a nemzetnél észlelhető politikai közöny miatt. Rész kormányzásban, szegénységben, reménytelenségben, az önérzet kiveszésében, és a hazafi érzés eltompulásában keresik ennek okát, és keresik a gyógyszert az állami élet rideg központosításában ép úgy, mint a helyhatósági önkormányzat alapjainak kiszélesítésében; az általános szavazatjogban ép úgy, mint a parlament tagjainak számszerinti apasztásában; a pénzügyek függetlenítésében ép úgy, mint a nekemanczipatiójában. Felfogásom szerint tévedés van az okok meghatározásában és tévedés a gyógyszerek megnevezésében. Ily dolgok kutatásánál az exact tudományok két legkiválóbbika: a természettudomány és a statistika adja kezünkbe a helyes kulcsot. E két tudomány rohanás és alapos — mert inductor — fejlődése, immár kétségtelen világításba helyezte, hogy a népek élete egy,séges, mint akármely orga-i Q is m us. Ez organismusnak ép úgy meg vannak életfeltételei, mint akár a fának vagy akár az egyénnek, és meg vannak idült és acat betegségei egyiránt. Az 1848 — 49-ki események lázrohamai voltak e testnek. Az utána jövő kornak ki kell pótolni pihenés által azt az erőveszteséget, melyet a test önmagának előlegezett a vész pillanatában. Innen az általános apathia , mert nemcsak nálunk van ez így, hanem az egész continensen. A láz után bekövetkezett reactió még mindig tart; gyakori főfájás ágyhoz tart kötve, az általános zsibbadás megfoszt a kellő tevékenységtől. Reconvalescensek vagyunk Nézetem szerint tehát korunk bádgyadt érlüktetése nem betegségi symptoma, hanem üdülési állapot: erőgyűjtés, helyesebben mondva: erőkiegyenlítés. így lévén, nem segít ez állapoton semmiféle politikai intézmény vagy intézkedés. E nagy apathiának épen mint a nagy szenvedéseknek gyógyszere: az idő. Nem lehet azt meggyógyítani sem Verhovay-féle bombasztokkal sem Pestinaplóféle jámbus-vezérczikkekkel. A közönség egy része elolvassa ugyan, s temperamentuma szerint vagy azt mondja, hogy igaz, vagy azt mondja, hogy mosolyog, de vére nem kap gyorsabb lüktetést, s véleménye sem boszankodásban, sem lelkesülésben nem nyilvánul. Mi következik ebből ? Az, hogy zsurnalisztikánk oly téren fejtse ki munkásságát, mely iránt a közönség nem közönyös, melyet még nem rontottak meg a kormányok, s melyet még nem járatott le az ellenzék. Értem a társadalmi tért. A nemzet legnagyobb zöme e téren majdnem teljesen tájékozatlan; sajtónk sem részesítette semmi nevelésben; nem alakult e téren sem határozott irány, sem erős meggyőződés. Közéletünknek a társadalmi kérdésekben még csak kételyei sem igen vannak ; most már maga a kétely is eredmény : eredménye a contemplatiónak és a kutatásnak. De mi még a kutatásnál sem vagyunk. A nevelés, az ipar, a társulás, a család, a művészet, az irodalom, a szegényügy, a hygiénia, a lelenezkérdés, a társasélet, az árvaügy, sajtónk részéről nem részesül kellő méltánylásban. Napirenden van az öngyilkosság, a párbaj, a nők prostituálása és a társadalomnak egyéb nagy betegségei — — és a hírlapirodalom megelégszik ezeknek egyszerű registrálásával az újdonsági rovat szűk keretében. Pedig épen az az idő, melyet az élénken tapasztalható politikai közöny gyógyszereként fönnebb kijelöltem, volna alkalmas arra, hogy az elhanyagolt társadalmi kérdések a napi sajtó által fölkaroltassanak. Aki figyelemmel kisérte a hatást, melyet Sámi Lászlónak e lapok terén megjelent tanulmánya a „házasság“-ról előidézett, az nem vonhatja kétségbe, hogy e térnek művelése a közönségre nézve tanulságos, az íróra nézve háládatos teend. Előre tehát Zongor. Az országgyési szabadelvű párt közelebbi értekezletét Vizsonyi Gusztáv elnök megnyitván, — előterjeszti a candidáló bizottság által a delegatióba kijelölt tagok névsorát. — E szerint rendes tagokká kijelöltettek: Andaházy Pál, Apáthy István, Bánffy Béla gr., Baross Gábor, Bausznern Guido, Bohus Zsigmond, Boros Bálint, Dániel Ernő, Éla Nándor, Éles Henrik, Fáik Miksa, Gidófalvy Albert, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, Ivánka Imre, Karácsonyi Guidó gr., Kármán Lajos, Kemény Kálmán br., Márkus István, Prileszky Tádé, Poór Antal, Prónay József, Ráday Gedeon gr., ifj. Rudics József b., Sváb Károly, Szirvaay Ödön, Szögény László, Tisza Lajos, Tisza László, Wahrmann Mór, Wodianer Albert, b. — Horvátok: Horváth Péter, Kussevics Szvetozár, Mihajlovics Károly, Voncilla Mihály. Póttagok: Andrása Mihály, Hofgráff János, Kazy János, Szász György, Matuska Péter, Rikovszky Géza, Rihonczy Gedeon, Szeberényi Andor, Teleki Domokos gr. Horvátok: Kotur Bazil. Az értekezlet a névsort elfogadta. Elnök ezután előterjeszti, hogy a pártonkivüliek részéről Szily László, az egyesült ellenzék részéről Apponyi Albert gróf, Bánhidy Béla báró, Molnár Aladar és Szilágyi Dezső jelöltettek ki a delegatióba Fálk Miksa kérdést intéz a keresk. miniszterhez aziránt, hogy azon esetre, ha 1880- ban az autonóm tarifák életbe lépnek, nem lehet-e attól tartani, hogy Németország részéről a monarchia irányában retorsionális tarifák alkalmaztatnak. Kemény Gábor b. miniszter kijelenti, hogy a kormány figyelmét ezen eshetőség nem kerülte el és hogy jelenleg ugyan választ nem adhat, mert a tárgyalások eziránt folyamatban vannak, de reméli, hogy a kérdésre már a legközelebbi napokban határozott választ adhat. TÁRCZA. kóborlások a plevnai csatamezőn. Eredeti tárczaközlemények I^ATFALUDY ISTVÁNTÓL. Mikor a plevnai győzelem hire befutotta a világot, bizony igen sokan voltunk odahaza, kik rokonszenvünknek majdnem kéz^8‘fogható módon adtunk kifejezést. Mintha őst is látnám azt a kis kört a Demján bolti,8 előtt, mely a járókelő ismerősöket elfog°*ta, útját állotta, hogy meggyőződjék arról, hajon ők is tudják-e már a valóban megle* *_ ,8 nálunk igazán örvendetes hírt Ozmán győzelméről. Legalább egy hétig úgy üdvözöltük egykai,«"C3.ak ja5”»-“ Ittunk és ettünk a törő« dicsőítésére, világítás, fáklyás menet — bj egy nincs,“ mind meg annyi czáfolhatlan zonyitéka volt a legőszintébb sympathiának, melyet egyéb hiányában török testvéremn az élet-halál harczban biztattuk, láth izi 6 *ett önn0*1 *s~ még Pehő előteret. *a8 végzetteljesen szomorú testvéreinkben- e' Lassankint feledésbe megy minkáh«a hatalra,s hullámok, melyeket e véres és » 8 szemlélö Európa közhangulatában is w'm elegebben őrző keblek kedélyében elő* mz, annyira lecsendesedtek már, hogy ijy a fodros utórezgések is elsimultak. Az Qa,j 8 Plevnai oroszlánról keringő hírek, Zimánnak nymbusát is már annyira ellandéysitották, hogy bizony egy kissé haaz ő halhatatlansága. leg az , hogy s mint van a dolog jelen' 8 Plevnai harcz olyan esemény volt, mert a történet mint páratlant fog annak ideiben az utókor elé állítani. Ha egyéb nem, már e kis bevezetés isljesen elegendő abbeli állításom igazolását, ha azt mondom, hogy ne'm gyerekes ki- Iacsiság (ehez egy kissé öreg is lennék már) a nem élénk ismeretvágy és érdeklődés köt-i fel bennem azt az óhajt, hogy a plevnai sajatért láthassam. No de ismeretvágy és érdeklődés nem fég az üdvösségre, s bizony én is csak ezeket maradtam volna, ha egy jó barátom nem aszi lehetővé vágyaim valósulását. Daczára, hogy a 19-ik század annyira ikéletesedett, hogy még ál fogsorokat is kipnak az ember szájából, mégis Bulgáriában tazni most is egy kis nehézséggel jár, méret egyedül magam, tájékozatlanságomban alán nem is tudtam volna legyőzni, de mint mondám, hátam mögött volt az én jó baráom, (jobban mondva én voltami az ő háta lógott) s igy semmi sem volt lehetetlen. Az ige csakugyan testte len, s mi (t in és ő) egy gyönyörű, de forró vásárnál reggelen (juo. 23 án) a filaseti (deli) vndóázból kirobogtunk Giurgovonak, hogy innen ovább hajókázzunk. Erről a kis de annál érdekesebb kivánulásról akarok most fecsegni kedves szeresztő úr, és szíves felhívására adott szavalat beváltani. Korábbi közleményemben már említetem, hogy Giurgevo Bukaresttől egy jómacsa ugrás, e közelség egyfelől másfelől a sorsvonat villámsebessége igazán majdnem ■hetetlenné tevék, hogy e rövid vonalon vau, becsületeset láthassak, s ha valami ki is tűnt , az oly hamar le is tűnt a látatárról, hogy behatóbb benyomásról szó sem ahetett. ........ . Ehhez járul még az a körülmény is, egy nem lévén egyedül a coupéban csak az gyík oldalon lehetett a gyorsan változó paorámát nézni, mi voltaképen nem is erőlteti magát nagyon a változatosságban, amennyien a vonal majdnem egész egyenes irányban haladván a végtelen lapályban délfelé, raiidenütt egy és ugyanazon kép tárult fel szemeink előtt t. i. búza földek, melyek imitt amott egegy mocsáros nádassal cseréltek ; a mi pedig a zöld mezőket és kék eget illeti, no azok épen olyan szépek voltak mint nálunk otthon. Sok beszéd szegénység, s ezért minden hímezés hámozás nélkül be kell vallanom, hogy a Bukarest Giurgovói vonalról bizony ha akarnék sem tudnék sokkal többet írni, mint amit már fennbb említettem, ez pedig a legméltányosabb elnézés mellett is nagyon kevés. No de én, habár nagyon sajnálom erről nem tehetek. Ha nem lett volna oly meleg, hogy a forró napsugarak elől ne kellett volna a függönyökkel védekeznünk, ha nem ment volna oly boloodul az a gyorsvonat, s ha aztán igazán lett volna mit látni, az más lett volna, de minthogy ennyi „volna“ közt egy positiv „volt“ sem fordul elő, be kellett érnem azzal, hogy egy sarokba húzódva a jó meleg vörös bársony ülésen legyőztem magam egy „Neue freie Presse“-vel s alig vártam, hogy Giurgevoba érjünk. Daczára ennek a senem senem situatiónak, annyit azonban mégis észleltem, hogy a vonat egy oly sik lapályon halad a Duna völgy felé menedékesen, mely majdnem is szintesnek látszik, mígnem elérve a Duna mentén párhuzamban haladó hegylánczot — honnan Giurgevo és a hatalmas folyam szép panorámája már látszik — érezhetően lefelé fut, és egy pár percz alatt a Giurgevoi indóházban megáll. Ennyit erről, és most kezdjük meg a dolgot Giurgevonál. Nyolct és felet ütött az óra, mikor a vonat Bukarestből megindult, s körülbelül 11-kor érkeztünk meg Giurgevoba, melyet úgy kutya-futtában megnéztünk. Giurgevo egy igen élénk kereskedelmi város, mintegy 21 ezer lakossal, mely barátságos fásított főterével, csinos modern stylben épített igen sok új lakházaival nagyon jó benyomást tesz, mely legkevésbbé sem gyengül az által, hogy a háború alatt szenvedett lövöldöztetés bizony itt is — különösen a Duna közelében sok épületet romba döntött, melyek némelyike mai napig sem bírta kiheverni a sérülést, lévén a gazdájának kevés a pénze. Daczára ennek, mondom, az öszbenyomás igen kedvező, legalább reám nézve, már csak abból az egyetlen okból is, hogy a Duna mellett fekszik. Az a város, melynek ily vize van, csúf nem lehet. A folytonos érintkezés a nagy világgal úgy a Dunán, mint a bukaresti oldalon vasúton, Giurgevó belvilágát és kereskedését igen élénkké teszi, s minthogy Giurgevó mintegy kiegészítő részét képezi Bukarestnek, e két város közötti közlekedés is szakadatlan, mert a szállítás könnyebbsége és olcsóságánál fogva majdnem minden áru Giurgevón át kerül Bukarestbe. Tervben van jelenleg ugyan a Dimbovicza s illetőleg az Argis szabályozása, miáltal Bukarest és a Duna között a közvetlen érintkezést akarják islyreállítani, de ez egy oly pium desiderium felfogásom szerint, hogy alig hiszem valósulását, mert hát hiába szabályoztatik és kotortatik ki a meder, ha víz nincs, csatorna sem lehet, a románok azonban oly szerelmesek ez ideáiba és pedig nem ok nélkül, hogy szentül hiszik, hogy Bukarestet egykor tengeri hajókon fogják látogatni ad normám die grosse Seestadt Leipzig. A felfelé haladó hajó 12 */a órakor hagyja el giurgevoi partot s igy nem sok idő állott rendelkezsünkre a szemlélésre, annál kevésbé, mert ebből a kis időből is kellett valamit szakítani, hogy az ottani oszt.-magy. viceconsulnál bekopogtassunk. Ezt nemcsak a „Vorschrift” hanem az illem is parancsolja, hogy az illető alattvaló saját ügynökénél jelentkezzék. E rövidke látogatás bármennyire futólagos, ép annyira kellemes és érdekes volt, nemcsak azért, mert pompás szilvonium- és ........ ■■ — ......~1 czigarettel felszolgáltak, (egyebet nem acceptáltunk, miután úgy is várt reánk a hajón a table d’hote), hanem azért is, mert rendkívül szíves házigazdánk áldott jó humorú modorában egy pár pikkáns episodot mesélt el a legutóbbi háborúból, melyeket — legalább magam — roppant érdeklődéssel hallgattam. — A háború magában véve borzasztóan szomorú állapot, de azért nincs kizárva lehetősége annak, hogy tréfás dolgok elő ne adják magukat a komoly zűrzavarban, melyiken az ember persze utólagosan igen jóízűen nevethet. „Házasodj meg csak nyúl, tudom, hogy nem futsz!“ mondja a közmondás, s így nagy valószínűséggel elfogadhatom ama föltevésemet, hogy in facte loci talán komolyabban viseltem volna magam. No de post festa — mint mondom — bizony sok dolog tréfásnak tűnt föl előttem. Giurgevónak bombardirozása magában is igen kedélyesen történt, mely ha bármint mondják is, a bukaresti légkört megreszkettető, mégis a lakosság nagy hálájára — roppant nagy pusztításokat nem okozott, lévén az egész inkább látszólagosan viscenirozva, mennyiben a röppentyűk csak fényes nappal szerepeltek s a közlekedés éjjelre be lett szüntetve. Ez egy oly humánus intézkedés volt, mely följegyzésre méltó, s mely inkább lőpor, mint „idegen tulajdonnak gonoszságbeli” pusztítására volt szánva, miután hadászati szempontból az ütegek éjjel is dolgozhattak volna, lévén Guligevó egy nem mozgó és oly tisztességes czélpont, melybe úgy találomra még a sötétben is beüthetni. A bombardement voltaképen egy impozáns látványt nyújtott inkább, melynek megtekintésére, mint hallám, Bukarestből is sokan át , vagy jobban mondva lerándultak. No de minthogy én nem akarom s nem is vagyok hivatott az orosz török háború történetét megírni, vegyünk búcsút szívélyes consulunktól s lássunk dolgunk után. A consulatustól a kikötőig, mely volt aképen csak természetes partja a Dunának. Parlamenti má tóság. Nincs semmi a világon, amit oly féltékenyen kellene megőrizni, mint egy parlamentnek a maga méltóságát és tekintélyét. A legkisebb folt is szennyet vet reá — és amit mint törvényhozás képvisel, csak addig marad felséges és érínthetlen — amig maga illő súlyt tud adni működésének, amig nagy és legkomolyabb példaként áll a polgárok előtt. Egy parlament, mely léha botrányok színhelye, veszélyesebb ellensége lehet az alkotmányos és népképviseleti eszméknek, mint bármi zsarnokság. A franczia kamara scandalumai nyújtottak legtöbb reményt a kisebbségnek, hogy megbuktatják a köztársaságot. A magyar képviselőházban is fordulnak elő koronként jelenetek, melyek nem tüzelnének a falusi korcsmákban. Képzelhető, hogy a törvényhozói működés ilyetén nyilvánulásai milyen hatással vannak, leginkább a laikus népre. A miállandó parlamenti botrány csínálónk és bohóczunk Csanády Sándor. Nincs olyan felszólalása, mely egy kis csorbát ne ejtene a parlamenti tárgyalások komolyságán, s a párton, melynek tagja A parlamentnek tűrnie kell a derék képviselő úr scénáit, de nem így a szélsőbalodalnak, mely a saját jól felfogott érdekében már régen meg kellett volna hogy tagadja Csanádytól a párt formáját Mert Csanády elsősorban ezt is kompromittálja. A szélsőbal kevés olyan ellenséggel bir a házban, mint épen Csanády Sándor. Íme a legújabb szereplés, melylyel scandalizálta és komikussá tette a szélsőbal fellépését. A képviselőház hétfőn tárgyalta az indemnity-javaslatot. Hegedűs, dr. Simonyi és Simonyi Ernő után felszólalt Csanády Sándor. Kijelenti, hogy vizsgálat alá kell vennie a kormányt. Nem szándékozom ezúttal — így szól — különösen Tisza Kálmán (Nagy derültség.) miniszterelnök úrnak a magánéletben viselt dolgaival foglalkozni, (Mozgás. Zaj.) mert hiszen már magában mielőtt a miniszteri székbe belépett volna, elegendő okot adott arra, hogy a nemzet megvetéssel forduljon el tőle . (Nagy mozgás. Felkiáltások a jobboldalon : Rendre ! Rendre! Halljuk az elnököt!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, szíveskedjék jobban megválasztani szavait. (Helyeslés.) Csanády Sándor :... hanem itt kötelességem bírálat alá venni azon tetteit, melyeket mint miniszterelnök követett el. Elmondja ezután, mint szegte meg a miniszterelnök ígéreteit s mint juttatta koldusbotra az országot. Nem viseltetik iránta senki ezen országban bizodalommal, mert tökre tette az országot és koldusbotra juttatta. Debreczen város lelkes és hazafias polgárai elkergették a miniszterelnököt saját köréből. (Zaj.) Elnök: Másodszor kérem a t. képviselő urat, métóztassék az itt használt szavakat megválasztani. Alig hiszem, hogy a parlamenthez méltó kifejezés volna. Elkergetésről itt nem lehet szó. (Helyeslés jobbról.) Csanády Sándor : Hát száműzték. Elnök: „Nem választották meg* ez az illő kifejezés. Csanády Sándor: Tehát nem választották meg. (Élénk derültség.) Elnök: Azt hiszem a közt nagy különbség van Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy kétszer emlékeztettem; ha ezt harmadszor is kénytelen volnék tenni, el fognám vonni tőle a szót. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Csanády Sándor: Hogy mennyire elvesztette a miniszterelnök úr azon bizalmat, melylyel bírt, csak a jelenlegi országgyűlés kezdetén is, kitűnik onnan, miként az Országgyűlés kezdetén 300 szavazattal rendelkezett, kitűnik azon körülményből, miszerint többen a képviselő urak közül, kik a miniszterelnök úr nézeteit, elveit osztották, nem mondom ki, illetőleg nem akarom kimondani az okát miért, mert attól tartok, hogy az igen. elnök úr el fogja tőlem venni a szót (Derültség). Végül kijelenti, hogy nem viseltethetvén bizalommal a kormány iránt, nem fogadja el a törvényjavaslatot. A miniszterelnök beszéde után, ki Csanádyt egy szó megjegyzésre sem méltatta, ismét. Csanády Sándor, szavainak félreérthetése tekintetéből kér szót. (Nagy derültség.) Kijelenti, hogy midőn a miniszterelnök magaéletéről szólott*.Politikai működését értette, melyet mint képviselő követett. És ez a hétfői „scéna“ még a legszelídebbek és legtisztességesebbek közü