Magyar Polgár, 1880. július-december (14. évfolyam, 149-303. szám)
1880-10-20 / 243. szám
Másnap délelőtti a nemzeti múzeumba mennek, hol Pulsztey igazgató az öszszes osztályokba fogja kalauzolni, innen a vámházba indulnak, hol Horváth Ignácz műegyetemi tanár kőerőpróbát fog tartani, innen gyalog a Dunasor megtekintésére mennek, majd az akadémiába, innen pedig hajóval a Margitszigetre, hol a sziget megtekintése után villásreggeli lesz, s mintegy órai pihenés után a császárfürdőnél a budai partra szállnak a királyi várlak s a budai rész látnivalóságainak megtekintésére. Ha az idő engedi, innen a Lipótmezőre vagy pedig az óbudai amfitheatrum megtekintésére. Délután öt órakor a Szikszay-féle vendéglő éttermében szűkebb körű ebéd lesz; 7 órakor a népszínházba mennek, hol tiszteletükre díszelőadás rendeztetik, Blahéné felléptével.“ Hermann Ottó is ott volt, s elég tapintatlanul : politikai beszédet tartott saját szélsőbaloldali elvei mellett agitálva. A fiatalság persze megéljenezte, de a higgadtan gondolkozók csak fájlalják, hogy Budapesten már minden ifjúsági mozgalom széldali áramba kerül. Van ennek egy nagy oka, s ez nem más, minthogy a többi pártok nem tartják érdemesnek az ily apró alkalmakat arra, hogy saját czéljaikra kizsákmányolják. Pedig mikor a radikálisok nem vonakodnak az ifjúság közé való elegyedéstől, úgy a többi pártoknak is kellene tenniük valamit a szélsőbaloldali áramlat ellensúlyozására. KIÁLLÍTÁSI TUDNIVALÓK. A pápavidéki kertészeti egylet okt. hó 9-én tartott kiállítása alkalmával határozatba ment, hogy ámbár a fagy azon vidéken érzékeny kárt tett és így a tárlatsem sikerülhetett egészen, mégis a rokon egyletek közötti collegialitás elvénél fogva legalább mutatványaival lesz képviselve a kolozsvári kiállításon, minélfogva küldeményét már útnak is indította. Az alföld (Kecskemét) gyümölcsén kívül tehát Veszprém megye terméke is szerepelni fog és remélhetőleg a magyar haza más jelesebb vidékei sem fognak elmaradni. A bíráló bizottság megalakítása a kertészeti szakosztály okt. 17 -én tartott ülésén ment végbe. Mindenekelőtt sajnos tudomásul szolgált a küküllőmegyei társegylet azon nyilatkozata, hogy kebeléből bírálókat nem küldhet; másrészt megütközéssel lett konstatálva, hogy a székásmenti gazdasági egylet (az ismételt sürgető felkérés daczára) még nem is válaszolt . Az erdélyi szász gazdasági egylettől — mint az ülés befejezte után érkezett magántudósításból kitűnik — a képviseltetés iránti intézkedés legközelebb várható. A szolnok-dobokamegyei és torda-aranyosi gazdasági egyletek által felkért bírálók örömmel sorakoztak be az őket megillető csoportokba. A Királyhágón túlról meghívott szaktekintélyek közül öt — u. m. Miklós Gyula borászati kormánybiztos; Lukácsi Sándor, gyümölcsészeti kormánybiztos; Gobóczi Károly, biharmegyei gazd. egyleti titkár; Villási Pál és Bíró Pál, kertésztanárok — megjelenését biztos kilátásba helyezte; miglen Gábor József és Molnár István vinczellérképezdei igazgatók közreműködhetése kétes. Többen részint bokros elfoglaltsággal, részint azből használtad az erdélyi czimezést, hanem azért a kedves kifejezést újra hallanod kell. És igy megy ez folytonosan. Magános ember vagy, nincs senki melletted rokonaid s jóbarátaid közül. Háziasszonyod szívességére vagy egészen utalva. Egy pohár vizre, egy darab szappangra, egy kefére, vagy egyébre van szükséged. Megkéred, hogy küldje fel neked a kivánt tárgyat. Dehogy küldi, — ő maga hozza fel személyesen — Azt hiszem, ez jó lesz, — mondja, felmutatva az egyszerű tárgyat szemeid előtt. — Az efféle itt olyan drága. Tetszik tudni ? — végzé be szavait. Véletlenül nem tetted elő azonnal pénztárczádat, és a „Tetszik tudni?“ kifejezés eszedbe juttatja e mulasztásodat. Fizetsz, és háziasszonyod most már meg van veled elégedve. Azt mondja rólad : értelmes ember vagy ! Jó kedved van, valahogy — daczára üres zsebeidnek — bejutsz egy női társaságba. Meghallgatják szavaidat. Ha jókat mondassz, kedves embernek tartanak. A szép ajkak mosolyra nyílnak és úgy elnevetnek a társaság tagjai tréfás megjegyzéseid felett. Kezdesz önhitt lenni. Még utoljára beléd szeret valamelyik ábrándos teremtést? Vérmes reményeid vannak. Te csak az unalmas perczeket űzöd el, ne számíts egyéb előnyökre. Aki nevet bohóságaid felett, az még nem szeret beléd. A szívnek nincs mindig köze a kedélyhez. Mert a nevetés a kedély szülöttel — Ön igazán jól mulattatott bennünket. Ezt nem minden ember képes tenni. Tetszik tudni? Most szép nő ajkairól hallod azt a megunt kifejezést és szíved kezd már nem remélni. Nem találod olyan szépnek azt, aki szintén használja rózsás ajkain azt az egyszerű „Tetszik tudni?“ kérdést. Csakhamar elmenekülsz ebből a körből is. Szükséged van valamire, betérsz egy kereskedésbe. A boros üvegek szépen sorjába állítva, feléd kacsintanak, kedved jön, és vásárolni akarsz egy üveggel. Szívesen szolgálnak. — Történetesen épen runti bort kértél. A segéd, amint átveszi a pénzt s átadja az üveget, elkezd neked beszélni a runti idei bortermésről, ilyen formán: — Ott jó bor terem. Sajnos, a mostani szüret gyengén ütött ki. Ahol tavaly 50—60 hectolitert szüreteltek, ott most egy egész hectoliter sem termett. A muskotályból, mely évenként 1000 hectolitert szokott adni, épen semmit sem szűrtek. Tetszik tudni ? ! Dehogy tudod ! Az a segéd nagy nemzetgazdász. Hisz az nem volna baj, csak ne függesztené oda a „Tetszik tudni ?“-t. Kirohansz az üzletből, de ekkor meg egy újságíróba botlasz. Ez egy ember, aki nem fog kísérteni téged a „Tetszik tudni ?“ kifejezéssel. Olyan jól esik, hogy végre akadtál egy emberre, aki megért tégedet, s aki nem kérdezi tőled: „Tetszik tudni !“ Elbeszélgetsz vele a napi eseményekről, az irodalomról. Megkérdezi tőled, hogy mit akarsz látni ? Elvezet mindenhová, még a német színházba is. Na de erről ne beszéljünk a „Tetszik tudni?“ tárczában. Hagyjuk ezt jövőre. Aigner Ferencz utazást akadályozó betegséggel mentvén ki magukat, szívélyes soraikban köszönetet mondottak a szakosztály figyelméért, miglen Balog Ágost, Girókuti P. Ferencz és Móricz István uraktól válasz nem érkezett. Mindezeknek tekintetbevételével a bíráló bizottság a következő szakegyénekből lett összeállítva : Elnök : Tisza László, alelnök Miklós Gyula. — csoportjuryk: alma és körte részére : Berde Áron, Brassai József, Gellner Gottfried, dr. Kemény János, Kovács Sámuel, Lukácsy Sándor, Villási Pál és Wolff Gábor. Szőlő és vegyes gyümölcs: Budaker Gottlieb, Dengel István, Fekete Pál, Gotthárd József, Lengyel Ádám, Molnár István és Zonda László. Vetemény és főzelék: Gobóczy Károly, Kilin Miklós, Rosenberger Mátyás, Szabó József, Tóth István, Velics Ödön és Voith János. Szobakertészet: dr. Bánffy Ádám, Biró Pál, Fűzi Sándor, Horváth Bertalan, dr. Nagy József, Reinbold Olivér és Werlein Ernő. Végre a kerti eszközök bírálatára: gr. Kornis Viktor, Puhl Ignácz, Suchan Venczel és Tauffer Ferencz. — A kertészeti szakosztály eljárásában szigorúan ragaszkodott azon egyedüli elvhez, miszerint a bíráló semmi szín alatt és semmiféle osztályban nem versenyezhet a maga kiállítmányával, hogy a részrehajlatlan bírálat ezáltal is minél inkább biztosítva legyen. Az erdélyi szász gazdasági egyletnek netán kinevezendő képviselői újólag fognak az illető csoportokba beosztatni. KÜLFÖLD: Raguzából október 1- ről írják hogy Rz a pasa Bed ri bej hadvezérét a montenegrói fejedelemhez küldötte, kérje őt fel, hogy küldjön ki egy főtisztviselőt a szándékolt török-montenegrói katonai konvenczió megkötése végett, és hívja őt meg, hogy a konvenczió megkötése a Dulcigno előtt horgonyzó török hadihajók egyikén menjen végbe. A montenegrói fejedelem engedett a meghívásnak s hadsegédére bízta e missiót. Hedri bej ezredes, kit a török kormány kiküldött, hogy beszélje meg Montenegróval a Dulcignó átadására vonatkozó módozatokat. 16 án Rijekába érkezett, honnan levélben felhívást intézett a montenegrói kormányhoz, hogy a tárgyalások megkezdése végett küldje meg bízottjait Rijekába. A „W. A. Z.“ jelenti: A porta csetinyei meghatalmazottja ide váratik, hogy a Dulcigno átadása iránti feltételét megállapítsák. Minthogy a Riza pasa és Bono Petrovich közti tárgyalások nem vezettek végregállapodásra, Seymour altengernagy indítványozta, hogy a tárgyalások Kattaróban vétessenek fel újra, minthogy ottan a hajóhad egyesülése könnyebb. Ez most a főnehézség. Montenegró Dulcigno átadását egyszerűen elégtelennek találja s a háborútlan birtoklás iránti garancziákat akar az albánok elleni hadüzenet nélkül, kiket a török átpártolók megerősítenek. Az angol és olasz miniszter residensei is részt vesznek a tárgyalásokban. A márcziusi rendeletek végrehajtása fölött a szabadelvű franczia lapok megelégedésüket fejezik ki, míg a klerikálisok dühöngenek, nevezetesen aGalois“, mely kijelenti, hogy Grévyt, Constant s egyáltalán az egész köztársaságot exkommunikálni kell. A rendeletek végrehajtásáról a vidéken a következő hírek érkeztek : Montpellierben a karmeliták kiutasítása 2 órakor reggel következett be. Minthogy a papok nem akarták kinyitni a konventet, egy lakatos nyitotta ki. A papok tiltakoztak, a nép közt viszályok támadtak klerikálisok és köztársaságiak közt, melyek azonban elfogatás nélkül folytak le. Az aktus után a montpellieri püspök teljes orcálusban a prefektushoz ment és kiátkozta őt, amit ez köszönettel fogadott. Toulouseban a legitimista notabilitások 7 elűzött karmelitával járták be az utczákat, kiabálva : „Éljenek a számüzöttek !“ A nép közönyös maradt, ellenben Belcaster exszenátor, ki a népet fellovalta, kifütyöltetett. Midőn a karmeliták kiléptek a házból, egy hang kiáltott: „Térdre!“ A tömeg egy része azonnal letérdelt, melyet a prior megáldott míg mások kiabáltak : „Éljenek a rendeletek! Éljen Constans!“ Beziersben a bírák misére mentek. A kiutasítás után a ferenczrendiek főnöke a végrehajtással megbízott hivatalnokoknak bejelentette, hogy mindnyájan ki vannak átkozva. Carcassonneban a tömeg kiabálta: „Éljen a köztársaság!* Toulouseban a jezsuitákat másodszor űzték ki. A biztos kényszerítve volt az egyes osztályokba behatolni. Mindenütt lobogókat talált ily feliratú vörös kereszttel: „En avant! Dieu leveut!“ A jezsuiták csak az erőszaknak akartak engedni, az inspektor fenyegettetett és neve után kérdezősködtek, méltóan felelt, de brutálisan rámozdultak. Erre a fiatal embereket szigorúan felszólította, maradjanak csendesen, ami nem tévesztette el hatását. Petőfi szülőházának átvétele. Vasárnap reggel kilencz óra előtt Kis-Körösön sokféle küldöttségek és pedig a város részéről Safáry ügyvéd, az egyházak részéről Duray kurátor és Rubinstein rabbi, Vadkert község részéről Paksy jegyző, Keczel község részéről Vosztri jegyző, mint a kaszinó képviselője Salamon elnök, a, iparosok Zostyik elnökük és Halas község Sas Károly vezetése alatt külön tisztelegtek a Petőfi társaság kiküldött bizottságánál. Jókai hatásosan felelt külön-külön minden küldöttségnek. A Petőfi háza dr. Magyaré mellett diadal kapuval volt ellátva s lombozatokkal ékítve. Az udvaron emelvény volt. A ház szobái díszítés nélküli lakóhelyek. A piaczon az iskola előtt Izsó 1861-ből való Petőfi szobra fel volt koszoruzva s lobogokkal körül tűzdelve. Az. ünneplés 10 órakor kezdődött, sok nő s több ezernyi tömeg jelenlétében, mely részben az országos vásárról gyűlt ide. Az udvaron az ajtó előtti emelvénytől oldalt a nők foglaltak helyet, a fővárosiak négyszögben álltak körül. Kemény János evangélikus lelkész, a műveltség fontosságát fejtegetve, a nemzetek életében, az irodalom és művészet képviselőit az ég remekeinek mondja Nemzetünket — úgymond — megáldotta az ég. Petőfi a nagy költő személyes ismerőse volt, mind a mellett nem akarja működését vázolni. Örömét fejezi ki az írók és művészek kegyeletes ténye fölött, mert kegyeletes tény az, hogy a házat, melyben a költő először látott napvilágot, a nemzet birtokába akarják venni, hogy a kié ő volt, azé legyen a ház. Üdvözli a küldötteket, kik közt sok kitűnőség. Élénk éljenzés kísérte beszédét. Ezután Jókai Mór lépett az emelvényre több perczig tartó éljenzés között, s a következő beszédet tartotta : Üdvözlégy emlékezetes hajlék, a ki Petőfit születni láttad. Uj gazdád, a magyar irodalom nevében üdvözöllek. Mint a költőnek egykorú pályatársa, a magyar írói és művészi kör számára birtokba veszem Petőfi születése házát. Engedjétek meg Ti, kik ez ünnepélyes ténynek tanúi vagytok, hogy a vén pályatárs, a régi jó barát elmondja, a mik e ház köszöbén belül lelke elé tódulnak. Ifjú koromban mint költőt mindig magam előtt láttam Petőfit, mint jó barátot mindig mellettem , — azóta hosszú idő múlt el, de a költő még most is mindig előttem repül, a jó barát most is mellettem áll. ő volt az, ki engem az irodalmi pályára buzdított, melyet még akkor életpályának nem neveztek a melynek vándorait szüleik megsiratták, megtagadták. De a pálya végén álltak eszményképeink, a „nemzet“ és a „szabadság“. De akkor azokat még keresni kellett. A nemzet szolgája volt az idegennek, a nép szolgája volt az urainak s a szellem szolgája az anyagi erőszaknak. A szabad szó bilincsbe volt verve; de ha járnia nem lehetett, voltak szárnyai, tudott repülni. E szárnycsatogást, keverve a láncz csörgéssel, halljátok Petőfi költeményeiben. A gunyhónak, a pusztának, a népnek jogát — a zöldasztalnál és a fényes olympon vitatták a dalok. A mit hatalmassá akart tenni, előbb ragyogóvá tette, s a mit előbb elismert az olymp, elismerte utóbb az ország — a népet, a gunyhót, a pusztát, mint hatalmat. ő mindazt, mit maga elé tűzött, ki is vívta, kivívta a nép szabadságát, kivívta a szellem felszabadulását. Senki segítsége nélkül, egyedül lángszelleme által. Még magasabbra vágyott, még merészebb czélok után tört, s ahol nem volt elég a lant, felvette a kardot, s amiről dalolt, amit dicsőített, azért meg is tudott halni. Utolsó dala kardcsattogás volt. Minő rövid idő alatt, milyen hosszú életpályát futott át ! Irigylésreméltó volt az élete, irigylésreméltó a meghalása, irigylésreméltó a halhatatlanná léte. Élt, kora ifjúságától kezdve abban a teljes tudatban, hogy amit teremt, az őt halhatatlanná fogja tenni, azért őt áldani fogják, és annak az előérzetében, hogy a szent eszmékért, amik felhevítik, ifjan fog meghalni. És meghalt úgy, hogy örökké ifjú maradt. S még halva sem hagyta magát egy szűk sírba összeszorítani: eltűnt, mint Romulus, mint Éliás, a felhők közé temetkezett. S amint nő az idő, úgy nő vele együtt szellemalakja. Minél jobban távozik, annál magasabb lesz. Ez a halhatatlanság jelvénye. Míg élt, az egész hazát besugárzotta fényével, holta után körülragyogja az egész földet, s lánglelke sugárainál melegszenek a kerek világ minden népei. Petőfit, a magyar költőt, s általa a magyar nevet, ismerik a kevély népek úgy, mint az alázatosak. A büszkén emelkedő főváros utczát, piaczot avat fel nevével, a nemzet érez szobrot emel emlékének; elsőrendű művészek versenyeznek munkái feldíszítésében, s mindenütt otthon vannak azok az urhölgy mozaik asztalán, s a földműves mestergerendáján. E megörökítő emlékek közé sorozzuk ezt a hajlékot is. Az uj gazda, aki azt birtokába veszi, a magyar irodalom és művészet, maga sem halandó. Élni fog az, míg csak magyar nemzet él, Magyarország áll, az pedig élni és állni fog, mig ez a föld s ez az ég lesz. S ez uj gazdának gondja lesz az időtlen időkig, hogy az a hajlóképen fenmaradjon, ha roskadoz, újra helyreálljon, soha el ne múljon ; hogy ha a nagy szellem vissza-vissza vágyik, bekalandozva a kerek világot s az egek csillagképleteit ebbe a csendes kis otthonba, mindig megtalálja azt a helyet, ahol most is visszazöng még az elnyugtató ból csodál: „cserebogár, sárga cserebogár.“ Tudni fogunk így egy helyet, ahol vele holta után találkozunk. Sírját úgy sem találjuk fel. Hamvait szétszórták a szelek. Annál jobb, így mindenikünknek, minden magyarnak jut belőle egy porszem. Legyen e megosztott porszemek temetője szivünk. S az örökbe jutott porszem tanutson bennünket úgy szeretni nemzetünket, ahogy ő szerette, úgy hinni a jövőben, a hogy ő hitt, oly igaznak lenni, a milyen igaz volt a költő. Áldás legyen rajtad emlékezetes hajlék , légy megtelve a dicső szellemével örökké ! Isten keze takarjon be minden részek elől, s vezessen küszöbödre minden boldogságot. Petőfi szülőhajléka alatt múló szava legyen a fájdalomnak, tartós az örömnek, futó vendég legyen benne a baj, rendes szálló az áldás. A beszédet több helyen megéljenezték, sokan kényeztek. Erre Komócsy József hatásosan szavalta el alkalmi költeményét, melyet lapunk tározójában közlünk. Ezután a fővárosiak a házba mentek, hol Jókai intézkedett az emlékkönyv tárgyában, egyúttal a volt tulajdonosnak Martinovicsnak utasításokat adott a rendtartásra vonatkozólag. A jelenvoltak a koszorúból emléket vittek. Kijövet Jókai záró szóban a kis-körösieknek a ház fenmaradását szivökre kötötte, a mi iránt a város nevében a főbíró ígéretet tett. Innen a Petőfi szoborhoz indult meg a menet, amelyen új nagy vörös selyem koszorú volt e felirattal: „Kiskőrösi hölgyek Petőfi emlékének.“ A szobor előtt a közönség magától indíttatva elénekelte a „Szózat“-ot Ezzel az ünneplés véget ért. A bankettet száz személyre az iskola épületben az intelligenczia rendezte Előkelő nők főatak, fiatal emberek szolgáltak fel. Jókai és Komócsy ovácziók tárgyai. Jókai többek közt megemlékezett Gaáriról, kinél a forradalom után Nyáryval bujdosott. Toasztoztak Salamon, Királyi, Safáry, Magyar, Paksy, Mihályfi és mások Jókait továbbá Komócsyt Kemény lelkész többször, valamint mások is felköszöntötték. Bem-szobor bizottságnak üdvözlő távirat küldetett. A távollevők közül Kossuthról és Teleki Sándorról történt megemlékezés viharos éjenzés közt. A zene folytonosan szólt s Petőfi több dalát hangoztatta A terem közepén Petőfi arczképe volt felkoszorúzva. Földváry Pest megye alispánja a következő táviratot küldte Jókai Mórnak: „A legnagyobb nemzeti költő emlékét kegyelettel ünneplőkkel együtt érezek s a születési ház átvételére leutazott bizottságot melegen üdvözlöm. Földváry M. alispán:“ Jókainak reggel dr. Magyar kis leánya Erzsike koszorút nyújtott át. A bankett véget ért 4 órakor A fővárosi küldöttség 5 után indult vissza a fővárosba. kiméletlenül megróvtuk akkor a visszaéléseket, most ép oly készséggel fejezzük ki elismerésünket a postahivatal vezetőjével szemben, kinek még érdeméül akarjuk betudni azt is, hogy — bár születésére szász — mégis nemcsak ő maga igyekszik nyelvünket elsajátítani, hanem gyermekeit taníttatja magyarul. Levelező tisztemből kifolyólag nem hagyhatom említés nélkül városunk csinosítására tett lépéseket sem. Múlt alkalommal egyszer említettem volt, miszerint a város főbb utczáinak, tereinek befásítása, csinosítása minő szépen halad, most már hozzátehetem azt is, miszerint a főpiac rendezése is a kezdet stádiumán túl van. Igaz, hogy erre már régebben szükség lett volna, ámde jobb bár későbben, mint soha. A piaczot most planírozzák s kövezik is egyúttal. Miután azonban a rendes kövezés nagyon sokba került volna, sokkal jutányosabb s állítólag tartósabb módhoz folyamodtak. Ugyanis bizonyos mélységre beássák és elhordják a földet, s ennek helyébe legalul darabos köveket, erre apróbb s legfelül még apróbb kavicsot hintenek el jó vastagon. Minden kavicsréteget jól lehengereznek. Ez — miként a mult évben tett kisérletből kitűnt — utoljára egy massiv egészet képez és állandóbb, mint a kövezés, de emellett jutányosabb is, mert míg a kövezés 25—30 ezer forintba került volna, ez alig kerül többe 10 ezernél. Schimann városi mérnök személyesen vezeti e munkálatokat, s amenynyiben az elkészült részből meg lehet ítélni, valóban praktikus is ezen eljárás. A közönség szomorúan készül a szüretre. Máskor ilyen tájban egyebet sem lehetett itten látni, mint hordókkal, szüretelő kádakkal megrakott szekereket haladva a szőlők felé, most alig egy-egy szekér vánszorog lassan, könnyen czipelvén azt az egy-két hordócskát, mit a gazda jó remény fejében a szekérre felrakott. Ki tudja megtelnek-e azok is vagy sem? — Mert hát az idén alig lesz a mult évi bortermésnek egy harmada, az is savanyu, eczethez hasonó, melyet majd sokáig kell kúrálni, mig iható bor válik belőle. Különben, ám a szüret f. hó 22 -én megtörténik, majd tudatni fogom szerkesztő urat is a must mennyisége és minémüségéről. r. I. a kuruczok lennének Marosujvírt, t. bonotok Vizaknán és vidékén, ujjal történne a migod javaslata és eszméjek fogadása után Vízakna és vidékével lgjón a kuruczok megengednék e a W. ezoknak, de még Vízakna és vidék/ kosainak is, hogy Marosujvárról eőt / irsanak? Hidje el migs tanácsos ur nem ; mert még a bibliában ia u gység elől egyetmás elzárolására ullo, pedig az már szent könyv. — Holofermiden Bethulia városát ostrom alá észrevevé, hogy a viz a városon kívüli fárásból csatornákon megy be a városbi csatornákat elvágatta s a várost a hjdolásra szomjúság által akarta készíteni. 4) Hogy 1553-ban is minő sorsim,c tak a törökök által megszállott hely Ferdinándnak Haller Péterhez itlostiója eléggé bizonyítja. Vagy azt méltóztat tanácsos mondani, hogy azon esetben újból atanák a bezárt és felhagyott vizüsi bányát ! Kedves olvasói a mint tudjuk, a kőtermelést beszüntetik, a sópkaáruvagy betömik és mindent eladnak ■ vagy nem tömik és nem adnak el alau Ha betömik, egyes épületeket se/ ilyet eladnak, újból ott sóüzemet inn , roppant költségbe fog kerülni; de, adott épületeket sokszor még vissza lehet kapni ; sőt miután a sónknál, a természete, hogy nem mivelések, beomlásoknak is vannak kitéve, a temelésnek újból megkezdése roppant kézségekbe ütköznék. Ha pedig be nem tömik s az tizeket el nem adják, akkor ott feligjtkét kell tartani, s egy tisztviselőt ílására minden quartálisban ki kell irni a rang szerint 40—50, sőt sokszor 100 forint költséggel is, mint ez tor* 1852—72-ig a kolozai sóbányánál; a nem kevés költségébe kerülne az állatt De a vízaknai sóbánya bassal tettetnék, ott a pénzügyőröket i kellene szaporítani; mert a geológiai hiányok Vízaknán olyanok, hogy akkor ki csempészetek iszonyúak lennének. Mely sok kiadást összevéve, g» összegre menne fel, a mi bizonnyal fedj ne a jelenleg művelés alatt levő ram sóbányánál levő fő és altisztek fet, mely oly csekély, milyennek párjai egész monarchiában akadat nem lenni Aztán, még azt sem kell a szírből kifelednünk, hogy a sóbányáiként szüntetésével az államnak a tisztelni, kellene gondoskodni, mi ismét pénze kerülne az államnak. Háborús időben még az is megtténik, hogy a vasúti sínek hogy a közlekedés az ellenséggel megakittassék. De ne vegyünk haborul számításunknál, hanem csak hogy ez, nagy esőzések és vízáradások, s csúszások történjenek a vasutaknál, tlyen kedves méltóságon ül! meg Imiré akadályoztatni M.Újvár ekkorijai lekedés megakadását az oly sokat halitett vasúton!? váljon nem forte el ama szomorú helyzet, a milyen volthiban, midőn a m.újvári vasúti hídffl kutatott, a midőn más helyeken isitt lekedés fennakadt !? Akkor ha a mil sóbányaüzem be lett volna szüntetve, történt volna Vízaknával, Szebennel, vidékével, sőt még oly helyekkel is, ilyek az előtt egyebünnen szállítottak goknak sót!? ... 3) A marosujvári olcsóbb sókiáll, csak látszólagos valami sokaknál, és által behozott divatféle állit is, a nemidőn ma ha felkarolnak, de bokrokosabban gondolkodva elvetnek. Kedves tanácsos ur! szüntessük a vízaknai sóbányaüzemet! Akkor juki nyi só Vízaknán termeltetett, annyit ! Újvárt termelni kell. Ennek pedig telésére annyi sóvágóval M.Ujvárt több óta mennyi ezen quantumot Vitákulak vágta. E szerint a munkás személyin meggazdálkodni az államkincstár r® nem lenne, hanem csak a fó és alt.» nél, ha tekintetbe nem vennék is fennebb mondottakat! De ne vegyük ezt is tekintetbe,k nem számítsuk ki, mennyi jelenleg Vi»nán a fő- és altisztek rendes fizetést Ez kedves olvasó 3—4000 forintnál többre alig megy fel, mi a más egyéb rendkívüli költségekből, M.-Ujvárt megvannak, de a mik Viakna nem divatosak, a legbővebben Ugyanis, kedves olvasói a Vízakna termelt 30,000 méter mása só, ha Mf. várt termeltetik pl. 8 kr. meter mi** véve 2,400 frt csomaglási költséget ven igénybe; hát az a sok rendkirt** mennyibe nem kerülnek, a melyből 30,ámezer mázsára eső rész ezerbe kerülne! Tehát, mélyen tisztelt tanácsos es kár a semmiért, vagy egy pár krajo*^ a haza, a nemzet kárára igen sokaa érdeket tönkre tenni; s egy igen magyar város szebb jövőjét a sóbányáit* beszüntetésével megsemmisíteni! (Folyt. ,köv.) LEVELEZEK Medgyes, 1880. október 18. Tekintetes szerkesztő ur ! A sajtónak egyik legszebb hivatása nemcsak abban kulminál, hogy a visszaéléseket ostorozza, azok megszüntetését sürgeti, hanem abban is, hogy az erényt elismerésben részesíti. Ha jól emlékszem, éppen e becses lapok hasábjain történt több ízben felszólamlás az itteni postahivatal rendetlen eljárásai ellen. Ezen felszólamlásokra a postaigazgatóság intézkedett is, hogy azok többé elő ne forduljanak. Miként azonban később kiderült, s a példa is bizonyítja, ezen visszaélések nem voltak közvetlenül a postamester személyére visszavezethetők, hanem egyik alárendelt kiadóját terhelték elsősorban. E felszólamlásokra nem sok idő múlva az illető postakiadó innen eltávozván, azóta az ügymenet egészen megvátozott. Sokaktól dicsekedve hallottam emlegetni, hogy mostan a legegyszerűbb levelek, levelező lapok is pontosan és gyorsan jutnak czímzettjeik kezéhez, míg azelőtt ajánlott levelek hevertek ott hétszámra, levelek, hirlapok, értékes csomagok cseréltettek ki s tévedtek el. A mily ROMÁN LAPOKBÓL A nagyszebeni „Telegraful roman“ 116-ik számában megcáfolja azon hírt, amely szerint az erdélyi románok a legközelebbi napokban politikai conferencziát szándékoznának Nagyszebenben tartani . Hogy egy tartandó conferenczia szüksége éreztetik, az tény, mindamellett eddig ez irányban semmi sem létetett. Ez alkalmat a „Telegraful“ felhasználja a románok buzdítására, s utalva a küszöbön álló választásokra, inti a befolyásos embereket, hogy idejekorán szervezkedjenek, hogy a román nép mint politikai factor szerepelhessen a legközelebbi választásoknál. A „Farul Constantiei“ írja, hogy Fogaras vidékéből 32 család érkezett Dobrudsába, és hogy még igen sok család útban van és őszig oda fognak érni. A román kormány ingyen szolgáltatja a faanyagot házak építésére. Az uj gyarmat „Új Fogaras“ nevü községnek alapját fogja venni. VÍZAKNA CÉszrevételek mélt : Dr. Motel Antal nyatanácsos ur „Marosujvárdra“.) (Folytatás.) 1.) Hogy a marosujvári só Vízaknára és a vidékre szállítva olcsóbb lenne, mint a jelenleg Vízaknán termelt só, megbocsát igen tisztelt tanácsos úr, ha székely őszinteséggel kereken és azerte kimondom, hogy nem áll ! Mint egykori tisztviselő, méltóztat tudomással bírni arról, hogy egy méter mázsa sónak Vízaknán mi a kertiköltsége. Mit tudva, tegyünk csak ketten az egész világ előtt egy kis számítást 10,000 kilogrammot számítva egy vagyonba. Köztudomás szerint Vízaknán egy mázsa só, vagyis 100 kilogram kertiköltsége 45 kt, mely szerint 10,000 kilogrammé 45 frt. Marosújvártól Vízaknáig egy vagyon pedig 53 frt. Miből lehúzva, a 45 frtot, azonnal kitűnik mindenki előtt, — hogy ha ingyen adnák is a Marosujvári sót, — már maga az elhozatal miatt is 8 egész forinttal lenne drágább a marosujvári só minden 10,000 kilogrammnál. E szerint, a migs tanácsos úr javaslata és eszméjére, meg lehet győződve, hogy Vízaknán már a fennírt szempontból se mondanak áldást, annál kevésbbé Szebenben, még annál kevésbbé Fogarason s az egész vidéken, mert mennél tovább szállíttatik a só, annál drágább. Ezt alapul véve, a mégs tanácsos úr szerint felállítandó sóárudák se adnák olcsóbban a sót, mert a szállítási költséget nekik is számítani kellene; aztán igen tisztelt migs ur , miután a sóárudáknak a kincstár semmi procentet nem enged — köztünk maradt szó legyen — még a hasa not is azok reá számítanák, a mivel a marosujvári hó még 10 írttal is drágábbra menne fel 10,000 kilogrammot véve, mint a Vízaknán előállított só. *) 2.) De mlgs tanácsos ur tekintsük az ügyet komolyan meg más oldalról is. Ha egy háborús világ lesz — mitől a Hadúr, a hadak szent Istene őrizzen meg. 3) Vizaknán még olcsóbba kerekednék a sóelőállitás, ha épen a beszüntetési eszme miatt a mlgs tanácsos ur szolgálati ideje alatt meglehetős mostoha sorsban nem részesült volna a vízaknai séüzem, miáltal most több üzem és kezelési kiadások váltak szükségessé. bá- ‘s Judith, k. VII. kelti-ünnepély helyen. A bankett az ünnepélyességek után 1.10 órakor az ünnepélyen rászívott *tüigek, notabilitások a Transilvaniaben tartandott bankerre gyűltek .J A helyek azonban jó esete foglalva, úgy, hogy maga Maros-» - - ^ polgármestere sem kapott helyet a tálnál. Ugy látszik, több jegyet »»'V., mint a mennyi teríték volt. A leD •