Magyar Polgár, 1881. július-december (15. évfolyam, 147-298. szám)
1881-09-11 / 206. szám
IV. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG: 101T 0 B , A-UT C Z A, NYOMDAÉPÜLET. déftelen a) bekflldfktt költemények nem kötöltetnek. B.,»níUh»el*n ké«iratok nem adatnak viaaaa. Csak bél-mente« levelek fogadtatnak el. 20 Mik szám. Kolozsvárt, vasárnap, 1881. szeptember 11 KIADÓHIVATAL: KÜLTORDA-UTCZA, NYOMDAÉPÜLET ELŐFIZETÉSI DÍJ: egéac évre . . . 16 frt. 1 évnegyedre , 4 frt — fél félévre...................8 . J egy héra . . 1 , 50 . Hirdetési díj: petit lóra 6 kr.—Bélyegletek: minden’hirdetés után 80 kr. — Nyílttéri aora 35 kr. A szélsőbalról. Budapest, szept. 9. Hiába titkolják, a szélbal válság elfitt áll. Válságát épen az a körülmény lojjs előidézni, amiben erősbülését Okt. i. különböző politikai múltú és ellentétes ellemek összetoborzásában ,csak azért, hogy legyen jelölt (miben az intelligentia visszavonulása miatt a szélbal mindig nagy hiányt érzett) és kortes. Nagyon érdekes lenne a szélbal minden egyes candidatiójának titkos históriáját megírni. Kitűnnek e históriából, hogy az „elvilivek“ nagyon is hajlandók az elvek és eszközök feletti alkudozásra, csak hogy embert fogjanak maguknak, akár jelöltképen, akár kortesnek, akár választónak. Sehol azelvekkel mereven ki nem rukkoltak, mielőtt a helyzetet és a hangulatot ki nem puhatolták , és akkor aztán az elvekből olyan dasist, a szenvedélyből és frázisból akkora mértékkel vettek, amennyit épen szükségesnek és elégségesnek tartottak „ad captandam benevolentiam.“ Még a megválasztottak között is vannak többen, kik határozottan kikötötték, hogy a Verhovay vagy a Csanády nótáját el nem látják ám, no meg a külügyekre vagy hadüügyekre, többeknek pedig általában a közös ügyekkel szemben követendő magatartásra nézve megtartották saját nézeteiket, melyeket — ha ugyan komoly férfiak — nem fognak Verhovay és Csanády terrorizmusa előtt feladni. De legelőször is azt kell megmagyaráznom, hogy miért említem csak Verhovayt és Csanádyt és nem beszélek a párt vezéreiről, pl. Mocsáryról, Simonyiról, Helfyról, Eötvösről. Ennek egyszerű oka az, hogy a szélbal őseredeti típusa, intransigens politikájának és változatlan, monoton jelszavainak képviselője csakugyan Verhovay és Csanády; igaz ugyan, hogy csak egy pár év előtt előbbi, Csanádyt kakaspulykához hasonlíta,na de azóta annál hivebb követőjévé lön. De a szélbal fentebb említett vezérei és általában a miveltség magasabb fokán álló része, úgy az országházban és sajtóban, mint azon kívül, egyátalában nincsenek e két patriarchalia felfogásumokra bölcsességével, különösen pedig tapintatával megelégedve, és ha eddig fel nem támadtak ellenök és le nem rázták nyakukról, ennek egyszerű oka az, mert féltek szájuktól, illetőleg tolluktól, mert e jakobinusok valóságos terroristiót tartanak fenn abban a pártban, mely minduntalan veri mellét: a függetlenség tanaival. De most a mérsékelt elemek a szélbalban megszaporodtak és Verhovay csillaga gyors hanyatlásnak esett, amit bizonyít az is, hogy a közelebbi választáskor nemcsak hogy több helyen meg nem választották, de a szélbal táborkara el volt készülve arra, hogy ha valamelyik vezér a választások alkalmával kiesik, az utoljára hagyott Czegléden Verhovayt általa megbuktatják. A Degré-féle kísérlet ennek az elhatározásnak volt egy elkésett és ügyetlen alkalmazása. Ezen előzményekhez vegyük még azt, hogy a szélbal azon árnyalata, mely az értelmiséget és a konzervatív erdélyi birtokos osztályt szerette volna megnyerni, csinált egy külön programmot, nem annyira 1848-at, mint 1791-et hangoztatta; elmosódva beszélt a függetlenség és önállás magyarázatáról, nevezetesen a külügyek elkülönítését lehetőleg kerülte, a közösügyek megoldását pedig sok átmenetes intézkedésekkel kívánta megközelíteni . Így már a hadseregre nézve is megelégedtek egyelőre azzal, ha a területi rendszer keresztülvitetik és a tisztikarban a magyar elem szaporíttatik; valamint ha egy katonai akadémia állíttatik fel; azt pedig határozottan hangsúlyozza, hogy a delegáczióba be kell menni, mert az ellenzék csak úgy teljesítheti lelkiismeretesen kötelességét. Most már rövid időn itt lesz az alkalom, hogy szavakat beváltsák, ki fog tűnni, hogy komoly férfiakkal volt az országnak dolga, vagy pedig csak komédiásokkal, kik a közönség gusztusa szerint képesek különböző szerepekre vállalkozni. Ha szépen megadják magukat Verhovaynak és Csanádynak, akkor a közönség egészen el fog tőlük fordulni, mint akarat és őszinteség nélküli közönséges izgatóktól, különösen az értelmiség és az erdélyi közönség fog felettük gúnyos nevetésben kitörni. Ha pedig azt nem teszik , akkor a szélbal felbomlik. Azt mondják, hogy nem helyes taktika tőlünk effélét most fejtegetni. Miért ? Hiszen egyik, vagy másik eset okvetlen bekövetkezik, és bármelyik következzék be, mi azt nyugalommal várhatjuk, egyiktől sem félünk, sőt mind a kettő az országra nézve csak jó eredményű lesz — a kiábrándítás tekintetében. TÁRCZA. Kisk’erdei Andor: Megesküvök Virág Anna A juhász-bojtárnak. Sir a legény künn az erdőn, — Be vig tánczot járnak ! .Virág Anna, Virág Anna, Hogy elfölödnélek ! . . . “ —Hozzad igyre, jobban Lányi ! Ez ám a gyöngy-élet !“ .Virág Anna! tudod igyszer Ösküvél is néköml ..." — „Járjad, járjad vigan édes Kicsi feleségöm!“ „Virág Anna, fölödnélek, De nem lehet immán ! . . .“ — „Hátha kincsem, a városi Bandát ide hinnám 1 — “ „Virág Anna, de megöltöd A szüvemet, látod. . . .“ — „Akkor busulj éden rózsám, Ha közél halálod !“ „Virág Anna keserves lesz Ma éjjel fenékted ! . . .“ — „Lakodalmad napján kincsem — Hej, mi lesz ma téged?“ Beszakadt a kunyhófödél, Verik a harangot. — Kisk’erdei Andar immán Jó messze harangolt. . . . figött falak beomlanak, Nogy a vész haragja, Kásán kondul közbe-közbe Éjfélnek harangja. .Andar Andar oda égött Vőlegény, menyasszon; Megérdemled, hogy ezért a Törvény felakasszon 1* ~ »Ugyan édes biró uram, Megkérem aláson . . . • ' • Mindenkinek keresztül kell Menni a haláloa. . . . Tegnap este lakodalmat Velem kellett vona. . . • • . LátomI — látom engemet A lakodalomba ! . . . Jöjjetek el . . . jöjjetek el . . . — Mit is ér az élet ? — Holnap reggel, Virág Anna, Megesküszöm véled I . * Nyári estén, őszi estén — Zug az erdő lombja — Szegény legény, árva legény Banui a kunyhóra. — Talán nem is a kunyhóra, Inkább a romjára------- — Keresgél a hamu között, Mit annyiszor megöntözött Felhőviz módjára. . . . Györffy József. Hamis színek alatt. — Elbeszélés. — Angol szöveg után: Sámi Lászlóné. Hárman voltunk : Julia, Janka és én. Rég ideje már, hogy az anyánk házától mindnyájan férjhez mentünk. Anyánk gyakran emlegeti, félig komolyan, félig tréfásan, hogy Julia rangért, Janka gazdagságért, de Róza, az az együgyű gyermek, már mint én — csak szerelemből, — egyedül csak szerelemből ment férjhez. De tudják meg kedves olvasóim, hogy az anyám fogalmai a rangról , gazdagságról nem voltak valami túlságosak. A Julia férje—Sir Febb Gedeonnak a harmadik fia volt. A báróságot nagyapja kapta volt jutalmul winklebeachi főbíró korában a kormánypárti választások körül tett érdemeiért. Az a vagyon, ami a Janka néném szivét megnyerte — a kedves öreg Dixton vagyona volt, — a jó Dixton bácsi jelenleg is folytatja üzletét Camden városban, fűszerkereskedése a legelsők közzé tartozik, máris tekintélyes vagyonra tett szert, s Comey villában — mi sajátja — kocsit tart. Az én Rolandom csak egy pénzváltó írnoka volt; ily szerény állás mellett anyám nem igen nagyíthatta indokainkat. De a jó anyánk dicsekvése csak félig felelt meg az igazságnak. Az ilyenféle dolgoknak rendesen két oldala van, ha az áll, hogy testvéreim rangért és vagyonért mentek férjhez — bizony azt sem lehet eltagadni, — hogy az én kedves sógoraim szintén édes vágyat éreztek az öreg Stebbing nagynénnk pénzére. Roland igazán szerelmes volt belém, s természetesen, ő soha sem gondolt a nőném vagyonára. Stebbing nőnénk (most már a sírban nyugszik szegény, s minden vagyonát, mi álmaink nyugalmát annyiszor megzavarta, a szegények házának , a kórodának hagyta) nagyon gazdag, nagyon fösvény és nagyon különös természetű volt. Anyánk nem volt gazdag, de az a nagy érdeme volt, hogy a Stebbing nagypénék sógorasszonyának nevezhette magát. A Stebbing néni vagyona, mint a nyári felhő, mindenfelé hullathatta áldását, tehát reánk is, mert mi húgai voltunk, s neki nem voltak gyermekei. Anyánk látszólag uriasan élt, azaz véghetetlen sok számítás, gázslódás és sokszor fáradságos küzdés után mutatósan élt. Mert mi nagyon sokat adtunk a látszatra. Egy egyfogatos kocsit tartottunk, egy lovat béreltünk, s János a kocsis egyúttal kertészünk és legényünk is volt. Claphamban laktunk, egy villában, lakásunk kicsi volt az igaz, de csinos, a ház előtt levő piczinyke kis téren két zöld cseberben két gondosan ápolt borostyán növény volt; ezekről villánkat Borostyánlaknak neveztük , mert ha valaki lakásunkat kérdezte, olyan uriasan hangzott Borostyánlaknak mondani. Anyám gyakran tett látogatásokat az ő egyfogatu kocsijában, mert gyalog járni a legszebb időben nem fért össze urias fogalmaival; Ismerősei aztán két lovas kocsijukban adták vissza a látogatást délelőttönként a Borostyáalakba s szerényebb sorsú szomszédaink előtt ez által nagyon felmagasztaltak. Anyánk néha estélyeket is adott, a két, kissé szűkecske nappali szobából táncztermeket csináltunk, az ajtókat levéve sarkaikból s a nélkülözhető bútorokat kihordva ; a táncz egy hárfa és hegedű mellett történt, a két muzsikust a szegény megboldogult atyánk dolgozó szobájába, helyesebben mondva fülkéjébe szorítottuk; étkező termünk, hol a vacsorát adtuk, a nagy konyhánk volt, még ezt volt ám a baj tisztességesen átalakítani ! Ilyenkor — különben — mi tűréstagadás, anyánk bizony, mint mondani szokta, gyermekei érdekéért, minden képzelhető alkalmat felhasznált, hogy az ő kedves, de kissé különc*. Stebbing nénjét felemlítse, ki véghetetlenül szeret bennünket, bár ritkán jön látogatásunkra; s mi leányok elég gonoszok voltunk anyánk példáját követni s tánozásunkkal csevegve, csudálkoztunk a „kedves“ nőnénk távollétén, nevettünk a „drága lélek“ sajátságain, mintha ismertük volna azokat, ami pedig teljességgel nem állott. Estélyeinkre mindig nagyon sok vendéget hívtunk, a fényes vendégkoszorúval dicsekedhettünk, mert legalább a számban soha sem volt hiány, s ennek meg volt az a haszna, hogy mi is számos meghívásokat kaptunk. Megtörtént néha, hogy estélyeinken oly sokan voltak a vendégek, hogy étkezés alatt az urak szívesek voltak a lépcsőkön foglalni helyet. Ámbár soha sem volt szokásunk gondolatainkat kicsacsogni, de azért mindnyájan tudtuk és éreztük, (legalább én igen) hogy daczára saját elvitathatatlan vonzó érdemeinknek, (mert nővéreim nagyon szép leányok voltak, én pedig hozzájuk hasonlítottam,) de azért a hiúság vásárjának házassági piaczán a Stebbing néni pénzének a fénye vetett reánk világot s emelte bájainkat. Tudtuk, hogy a borostyániak estélyeinek ez volt az igazi mágnese, nem a három gráczia. De az anyánk édes boldogságát soha sem zavartuk meg, megsúgva neki, hogy mit tudunk mi. Nem mondtuk meg anyánknak, hogy voltak olyan neveletlen emberek, kik a grácziákat „libáknak”, díszes villánkat „ketrecz nek“, fényes estélyeinket „gőzfürdőknek* nevezték, minket pedig egymás között „jó fogásnak“ neveztek, nem saját érdemeinkért, hanem a zsugori vén asszony pénzeszacskójáért. Ezt én részemről nagyon éreztem, szégyeltem és megaláztatásnak vettem. Egyszer, midőn a pattantyúsok báljában voltunk, két fiatal tiszt között furcsa párbeszédet volt szerencsém végig hallgatni. Hopp százados reám mutatva, azt kérdezte Sholtó őrnagytól: — Ki az a szép kis leány ? — Az a barna ? — volt a nevetve adott válasz — hát nem ismered ? hiszen az a legkisebbik Grayling, tudod, a híres Claphams Grayling. Szépnek elég szép ez is, amint láthatod, de roppant henczegek mind oly szegények, mint a templom egere. De tudod pajtás, ennek a kis barnának is van egy fényes érdeme, mert a chealseai vén Stebbingnek az unokahuga, tehát nem tartozik az „utolsó fogások” közé az olyan szegény legény előtt, aki nem válogatós. Hogy pirultam ! Majd a föld alá sülyedtem szégyenletemben! — De hogy is van az, hogy az ember sohasem hall magáról valami kellemes dolgokat? Chealsea Stebbing! furcsá, hiszen nőnémet Anna Máriának hívják — az igaz, hogy Chealseaben lakott. Nem is képzeltem, hogy öreg nénémet ilyen sok úriember ösmerje . . . valóban bámulatos, mennyien ösmerik — mégpedig mind a „szine-java“, a fiatal tiszturak, az előkelő társaság legelső ifjai, mind olyan mosolyogva beszéltek Chealsea Stebbingről. A Somerset ifjak, s általában a „nagy világhoz* tartozó ifjú urak közül — kikkel találkozánk — igen sokan ösmerték nénénket. * mosolyogva egész bizalmasan Chealsea Stabbingnak nevezték. Sokat törtem a fejemet rajta, hogy ez ifjak hogy és honnan ösmerik nénémet, minő összeköttetésben vannak e csudálatos vén asszonysággal, akit a saját rokonai is ritkán láttak, én pedig sohasem láttam. A férje gazdag ember volt, ez alapította meg özvegyének hirét. Akárhogy sem legyen a dolog, anynyi bizonyos, hogy a nének hirneve csinálta a miénket, s félek rajta, hogy mi ezt a szerencsés körülményt a lehetőségig igyekeztünk a saját előnyünkre kiaknázni. A Stebbing néne pénze vérmes reményeket ébresztett és mi semmit sem tevénk annak lehűtésére, sőt ellenkezőleg. Nénénk a mi figyelmünket s szives megemlékezésünket rendesen nagyon rövid s gyakran a gorombaságig éles sorral vette tudomásul, de azért mi soha sem nehezteltünk, sőt annál inkább hízelegtünk a jártunk utána. Vele —■ magunkkal — és általában A vallás- és közoktatásügyi minisztérium jövő évi költségvetése már megállapittatott. E tárca költségvetése, mely a folyó évre négy millió és hétszázezer forintot tett ki, a jövő évre, mintegy 330,000 frtnyi emelkedést tüntet fel. Az érintett többlet túlnyomó része a rendes kiadásokra esik, mégpedig körülbelül 300,000 írttal, mely összeg részben a központi létszámban eszközlendő némi személyszaporításra, ezenkívül pedig 3 tanfelügyelői, 9 segédtanfelügyelői és 2 tollnoki állomás rendszeresítésére fog a tanügy fejlesztése érdekében elkerülhetlenül szükséges átalánosabb felügyelet elérhetése érdekében fordíttatni. A képviselőház kor szerint megalakított tisztikara a .Függetlenség szerint következőleg lesz összeállítva: Elnök : Boér Antal; jegyzők : gr. Andrássy Tivadar, ifj. Blasioi Domokos, Bölönyi Sándor, Fenyvessy Ferencz, Hentaller Lajos és dr. Prónay Gábor. A delegácziók elé juttatandó előterjesztések s különösen a közös költségvetés, a jelen hónap második felében, ő felsége elnöklete alatt Budán tartandó miniszteri tanácsokban fognak megállapíttatni. Előre annyit lehet mondani a költségvetésről, hogy a hadügyminiszter — a Napló szerint — jelentékeny (?) többletet tervez erősítésekre. A delegácziók valószínűleg novemberre hivatnak össze Bécsben. A hadi költségvetések nemcsak minket nyomnak oly súlyosan, de Európa szerte minden államot, mi némi vigasztalásul szolgálhat nekünk. Németország békelétszáma 450,000 ember (közte 18,000 tiszt) évenként 206 millió forintba kerül. Francziaország a 472,000 béke bakájára 786 és fél millió frankot költ (315 millió frt). Oroszországnak most 600,000 embere van fegyver alatt és 309 millió frtot költ rájuk. Olaszország 210 000 embere békében 83 millióba kerül, s Anglia 100,000 embere 168 millót emészt föl. A mi hadseregünkre, melynek békeállománya 268 ezer ember, 105 millió forintot költünk évi eltartásul, ide nem számítva azon nyugdíjakat, miket a penzionált és rokkant tisztikar hoz. A mérsékelt ellenzék végrehajtó bizottsága csütörtökön Bittó István lakásán s elnöklete alatt értekezletet tartott. Szilágyi Dezsőt atyja halála, Pulszky Ágostot betegség tarta vissza a megjelenéstől; a többi tag az értekezleten jelen volt. Az értekezlet kizárólag a választási ügyekkel foglalkozott. Megbeszélte a kijelöléseket a párt egy megüresedett kerületében, valamint a kettős választásokat. Ezzel kapcsolatban elhatároztatott, hogy a pártból megválasztott országos képviselők felhivatnak, imák be neveket a párt helyiségeiben kitett klub könyvbe, ahol a végrehajtó bizottság tagjai már beiratkoztak. Politikai kérdéseket az értekezlet nem tárgyalt. Erre e tanácskozmány nem volt bizatva, s az czélszerűtlennek is látszott, minthogy rövid idő múlva, az országgyűlés megnyitásakor, úgy is együtt lesznek Budapesten a párt tagjai,s a trónbeszédre adandó válaszfelirat alkalmat fog szolgáltatni a párt nézeteinek kifejtésére. Jóban Romániához tartozik — továbbá a térkép oldaldíszítéseit képező országos és városi czimerek között ott ékeskednek Erdélyország, Bukovina és Mármaros, valamint több magyar város czimerei is. A beírt eljárás, annális inkább, miután a térkép hivatalos iskolai használatra adatott ki, egyáltalában nem tisztességes, mert a román iskolákban működő dascal urak bárminő ürügyet hoznak is föl a hivatalos körök, e térkép folytán egészen hamis adatokról győzik be a román fiatalságot, minek folytán egy egész generácziója Romániának azon hittel és meggyőződéssel lesz telve, hogy Magyarországnak és Gácsországnak egy tekintélyes része tulajdonképen Romániát illeti. Háborús hírek. ii. Előző czikkünk megírása óta érkezett hírek teljesen igazolják azon feltevésünket, hogy az orosz és német uralkodók találkozása épen nem tekinthető a mai békés viszonyok megzavarását c célre, vagy — amint különösen a hazai ellenzéki sajtó feltüntette — monarchiánk ellen irányuló tüntetésnek, hanem mint a béke megszilárdítására irányzott törekvés a politikai világ által feltétlenül helyeselendő. Amióta Ignatieve „nagy ravasz“ került az orosz birodalmi politika vezetői állására, azóta a német politikusok bizonyos tartózkodó, s úgyszólva figyelmező állást foglaltak el, s igyekeztek a német kormány figyelmét felhívni azokra — a nyílt czélzatokkal épen nem bíró — politikai üzelmekre, melyeket Ignatien folytat, s amelyeknek végeredménye iránt a politikai világ — minden nagy fejtörés mellett — sem tudott soha tisztába jőni. Mint megbízható források állítják maga a német császár sajátkezű levélben figyelmeztette a czárt az Ignatiev által Szerbiában és Magyarországon folytatott politikai üzelmekre, s hogy a czár közvetlenül e közlések folytán határozta magát a találkozásra, hogy a német császárt illetőleg a politikai világot meggyőzze arról, hogy az Ignatien állambölcsesége által kigondolt üzelmek a békés viszonyok megzavarására épen nem vezethetnek, s hogy esetleg ő maga is igyekezni fog e mindig fondorkodó állambölcstől mielőbb megszabadulni. Hogy a czár csakugyan a politikai világ és illetőleg a többi társhatalmasságok megnyugtatása s nem holmi háborús czélzatok által vezetteti magát a találkozásnál kitűnik abból is hogy sem Ignatiev, sem más, az ő politikai elveit valló államférfiút nem vitt magával, mit bizonyára megtesz, ha olynemű hadi actió megbeszélése ösztönözte volna a találkozásra, amely államférfiak közbejötte nélkül nem intézhető el. Minden körülmény a mellett bizonyít, hogy eme legújabb császár találkozásnak csak is a béke szilárdítása és a jó viszonyoknak fenntartása lehet egyedüli következménye, a e szempontból csak megnyugvással vehetünk tudomást a két szomszéd birodalom uralkodóinak azon elhatározásról, hogy a béke megóvása érdekében találkozásra határozták magukat. Ezeken kívül az is bizonyít a találkozás békés célzatai mellett, hogy a német császár mielőtt az orosz czár felhívására felelt volna, uralkodónkat is értesítette, s csak ennek beleegyező nyilatkozata után adott határozott választ. Ilyen körülmények között csakugyan nehéz e találkozásnak olyan jelentőséget tulajdonítani, mintha az orosz czár az ellenünk indítandó hadjárat érdekében és a siker nagyobb biztosítása végett indult volna a német császár felkeresésére — sőt épen ellenkezőleg, egész határozottsággal meg lehet állapítani, hogy a czárnak német területen való megjelenése nem tekinthető egyébnek ama nyughatatlanságok elenyésztetésére szolgáló törekvésnél, amelyeket az Ignatiev fondorlatai, s a pánszláv politika érdekében folytatott üzelmek keltettek fel, nem csak a német, de egyáltalán az európai politikai közvéleményben. A czár e találkozás által bizonyságot akar tenni a felől, hogy azok a pánszláv politikai törekvések, melyek jelenlegi miniszerelnökének tetteit jellemzik — elsősorban az orosz birodalomra nézve veszélyesek, s hogy ily nemű törekvések Oroszország mai politikai helyzetében nem csak a sikert nem biztosíthatnák, hanem az eddigi törekvések által elért sikereket is kockáztathatják, amennyiben olyan vállalatokra kényszeríthetnék, amelyek a mai viszonyok között könnyen végzetessé válhatnának. A két uralkodónak ilyen célzatokkal való találkozása kétségkívül befolyással lesz arra, hogy a valódi ok a Román Chauvinismus. Annak a román térképnek a híre, melyről mi még a múlt évben említést tettünk, szerencsésen eljutott Budapestre is, a legújabb lapok ezeket írják a dologról: A nagyzoló dákorománok nevetséges aspirácziói gyakran botrányos módon nyilvánulnak. Közelebb egy román térkép adatott ki, mely földrajzi és politikai felosztásánál fogva ugyancsak megérdemli a figyelmet. E térkép következő felirattal van dekorálva : , A modern Dacia és román tartományok térképe, városi és vidéki elemi tanulók használatára.“ E térkép igen sajtságos módon magyarázza meg a legifjabb királyság tulajdonképeni terjedelmét. A magyarázat, melyet nagyon is jellemez a dákorománok bizarr okoskodása, megérdemelné, hogy kormányunk komoly figyelemre méltassa s elejét venné a bosszantó törekvéseknek, melyek bár nevetségeseknek látszanak, azoknak káros következményeit elvitatni nem lehet. A jelzett térkép szerint a modern (tehát nem is jövendőbeli) Dacia határai sem többet, sem kevesebbet nem foglaltak el a magyar és gácsországi területekből, mint egész Erdélyt, Mármaros megyét, Bukovinát, továbbá az úgynevezett Pocutiát, Bolomen környékét és Litaniszlaut, a magyar alföld legnagyobb részét a Tiszáig, végre a Bánságot és katonai határőrvidéket. Ezenkívül befoglaltatok a modern Dacia határai közé egész Besszarábia, valamint a berlini béke folytán visz bocsátott alsó dunai kerület is. Ilyen az új térkép. Azon ürügy, hogy e térkép csupán a román nemzet elterjedésének etnographiai előadása, illetőleg magyarázata, igen könnyen elesik, mert a térkép maga raegcáfolja ezen szokásos kifogást, ugyanis a térképhez csatolt rajzmagyarázatok szerint a birodalom határaiként jelzett vonalak túlterjednek az előbb említett területek határvonalain, míg a birdalmi határokon belől ezektől eltérő vonalakkal jelzett kerületek úgy tüntették elő, hogy tudásvágyó ifjúsága a román elemi iskoláknak pillanatra sem kételkedik az iránt, miszerint mindaz, mit a térképen lát, va