Magyar Polgár, 1882. január-június (16. évfolyam, 1-126. szám)
1882-05-21 / 116. szám
évfolyam. SZERKESZTŐSÉG: féligOZÉPOTCZA 2. SZ. (HELFY-HÁZ.) gittel«1«16oltQldott költemények nem kötöltetnek. ,641« * * 1 * 0 ké,k.,okk«al adatnak tinik (3akk bérmentes tetelek fogadtatnak el. 116-dik szám. Kolozsvárt, 1882. vasárnap, május 21. KIADÓHIVATAL: BELROZEPOTCZA 2. SZ. (HELFY-HÁZ.) ELŐFIZETÉSI DÍJ: égés* évre ... 18 frt. I Ötnegyedre . 4 frt — kr félévre...................8 . Jegy béri . . 1 , 60 . Hirdetési dij: petitw ork 6 kr. — Bélyegilleték: minden.hírdetés után 80 kr. — Nyilttér: tora 80 kr. felsőházunk reorganisatiójáról — Br. Jósika Lajos. — III. e) Az államszövetségeul- ,uralis missója a népet az erkölcsiség pályáján megártani, melyet, ha elhagy, sülyedése menthetetlen. De a moral eszméjét az emberi észmedokoskodásai soha se tudják annyira generalizálni, hogy a közéletben egy belső meggyőződésre alapított kötelességérzet jellemével bírjon. Csakis egy, a természet nyílt terén felül álló hadron sugalmainak elismerése egyesítheti a társadalom különböző elemeinek irányát oda, hogy így legyen, mit mindegyike erénynek tart, egy, mit mindekik morális kötelezettségnek ismer. Ez a sogalom: a vallás. Erőhatalom, érdekek kecsegtetése oly eszközök, melyeket az állam a társadalmi szövetség biztosítására felhasználhat ugyan, de válságos perczekben aligha a tűzpróbát megállják, és ingadoznak akkor, mikor támaszokra legnagyobb szükség van , migyen, hol a vallásos érzet a nép kebelében gyökeret vert, ez, morális kötelezettségének érzetében az állambiztosságnak rendíthetetlen, oszlopa. Igaz, hogy mint minden, mihez a szenvedélyek befolyása férhet, a vallásosság is, indulatok játékszerévé fajulhat, de az állam conservativ elemének feladata arról is gondoskodni, hogy ily kinövései ne keletkezzenek és oda hatni, hogy a nép kebelében ápolt vallásos érzés az államélet biztossága, az emberiség áldása legyen. A vallásosság az erkölcsiség vezérfonala, ezt a nép kebelében fentartani az államéletnek nemcsak érdeke, hanem feladata is. Felsőházunk berendezése a vallásos érzelem igényeinek legbiztosabb támaszt juttathat azzal, ha oltalma szóvivőinek azokat fogadja be, kiknek feladata hitsorsosai kebelében a vallásos érzést ápolni és gyámolítani. Ily szempontból indultak ki elődeink is, midőn főpapjainknak a felsőházba tekintélyes állást és tanácskozására nyomatékos befolyást juttattak; ily szempontból helyeslem ma is, ha újra alakítandó felsőházunkba az egyháziak képviseletére illő tekintet lesz fordítva. Megjegyezve mindazonáltal, hogy az elv alkalmazása a változott vizonyokra és a haladó idő követeléseire tekintettel legyen. Szt. István király, alkotmányunk alapítója, a kereszténység magasztos eszméire fektette államéletünk fejlődésének alapköveit. A törzs hajtásai elágaztak azóta, de a gyökér ma is egy, mely minden ágazatnak, az erény és nemesebb érzések fejlődésének, előmozdítására nyújtja a táplálékot, s ha eleinte hazánkban csakis a catholicizmus repraesentálta a kereszténységet, akkor itt csakis ennek papjai lehettek hivatva a vallásos érdekek fentartásának és gyarapításának szóvivői lenni. De ma már, midőn más keresztény hitvallások felekezetei a katholikusokkal teljes egyenjogosultsággal bírnak, méltán megkívánhatják ezek is, hogy a magasztos feladatot ne csak egy egyoldalú támasz, hanem hazánkba honosult minden keresztény hitfelekezet közreműködése gyámolítsa. Ha a keresztény hitvallás minden közöttünk honosult felekezetét felsőházunkban képviselve kívánom látni, ily megbízással csakis a keresztény hitvallás elöljáróságait ruházom fel. Igaz, hogy államinstitutiónk szabadelvű fejlődése minden polgárt, társadalmi állás, nemzetiség és valláskülönbség nélkül, a közéletben egyenjogúsítja, de ezen egyenjogúság csakis személyi jogot jelenthet, és annak utat nem nyithat, hogy hazánkba beférkőzött új elemek a törvényhozás terén testületileg oly állást foglaljanak, melyben terjeszkedve, a haza törzsének ivadékait, államéletünk alaptételeit képező állásokból úgy, mint a régi mesében , a tövisdisznó a borzot szorgalommal épített és gonddal ellátott hajlékából kiszoríthassa. Ma is hazánk minden rendű eredeti lakosainak maradékai, mondhatni, általánosan a keresztény hit hívei, kiknek igen jelentékeny száma féltékenységgel és bizalmatlansággal tekintenék azon elemeknek a közéletre való törvényesített testületi befolyását, melyek hatalmának terjeszkedése bánthatja azt, mihez népünk ragaszkodott, sértheti azt, mi előtte szent. Van ok arra, melynél fogva ily elemeknek a felsőházba való testületi beléptetésével lehessen ilyesmitől tartani ? Ennek fejtegetésébe most nem bocsátkozom, de elég az, hogy ily aggodalomra a nép között, — még pedig nagy mértékben — találunk. A parlamentáris életben pedig a törvényhozásnak a nép aggodalmait ignorálni nem szabad. Nincs is miért oly ideák életbeléptetését sürgetné, melyek ma mérges és veszélyes súrlódásokra adhatnak alkalmat; migyen, ha életképesek, az idő odaérlelheti, hogy alkalmazásuk ellenszenvet nem gerjeszt Minden időkornak meg vannak saját felfogásai. Ezektől azonban valódi államférfi magát elragadtatni nem engedi , de hol általános megnyugvást kell eszközölni, ott a számításból ki nem hagyhatja így ma nagyon elterjedett felfogás az, hogy az egyháziak polgári ügyekben való befolyása állambiztosság úgy, mint a polgári szabadság veszélye. Államélet és polgári szabadság biztosságát veszélyeztetheti az államfőtől kezdve a néptömeg hatalmáig minden befolyás, ha más factorainak ellensúlya illő korlátok között nem tartja. De abból nem tudom következtetni, hogy az államélet bármelyik szükség tényezőjét a közélet terén való közreműködéstől teljesen el kellessen zárni. Felsőházunk reorganisatiójával gondoskodni kell tehát arról, hogy itt az egyháziak képviselete fennálljon, de úgy, hogy a ház más osztályait képező elemek felett piacpruderantiával ne bírjon, mi fentarthatja a közéletben a vallásosság és az ebből kifolyó morál garantiáját, — de fentartja úgy, hogy az egyházi személyek tekintélyének túlsúlya a polgári szabadságot fenyegető hatalomra ne emelkedhessél A szerb püspöki zsinat tárgyalásai hosszabb ideig fognak tartani, miután néhány felette fontos szervezési javaslat kidolgozásába kell fognia. A püspökválasztások eredménye felől most még csak hozzávetőleg lehet ugyan szólani, de nagyon valószínű, hogy püspökké Petrovics, az újvidéki püspökség mostani administrátora, és Brankovic, a szabadkai proto, fognak megválasztani. Habarék és a szélsőbal. Lezajlott már három nap a bosnyák vitában. A két első napot, mely részben kiállhatatlanul unalmas és szellemszegény, részben pedig a Helfy és Németh Albert provocácziói által izgatott és zajos volt, a szélbal sajátította ki magának. A basibozukok rendetlen lovasságának harcza volt ez, inkább előcsatározás a bosnyák politikai csetepatéban, minden avatottság és talentum nélkül. Végre aztán előlépett harmadik napon Szilágyi Dezső személyében a Kabarékpárt is — magasabb színvonalon álló készültséggel és a harezmodor qualifikáltabb eszközeivel, fogásaival és támadásaival. De ha már most azt kérdjük, hogy mi tehát e nagyfontosságú kérdésben a különbség a szélsőbal és a habarék között, azt fogjuk látni, hogy az eredményre nézve betűrni. A szélsőbal megtagadja a rendkívüli hitelnek Magyarországra eső quptáját, s a habarék is ezt hirdeti. A szélsőbal követeli, hogy a monarchia vonja ki a közös csapatokat a megszállt tartományokból; a habarék is ezt követeli — azon különbséggel, hogy míg a szélsőbal nyíltan követeli a „kivonulást“ Boszniából, a habarék-féle hat javaslat mielőbbi „kibontakozást“ sürget. De csak meg kell olvasni a habarék főközlönynek, a Pesti Naplónak, csütörtöki vezérczikkét, mely hasábokon keresztül megmagyarázza azoknak, akikben ez iránt talán kétely támadhatott volna, hogy Szilágyi Dezső „kibontakozása“ alatt azt kell érteni, amit a szélbali „kivonulás“ alatt. Vegyük ehez azt, hogy az idei államköltségvetést ép úgy nem szavazta meg a szélsőbal, mint a „mérsékelt ellenzékinek mondott habarékpárt; hogy nagyfontosságú kérdésekben, mint pl. a vámterület kérdése, a habarékpárt többsége az önálló vámterület hive s így azonos ösvényen halad a szélsőballal; hogy a vámtarifajavaslatot is a habarékpárt ép úgy elvetette, mint a szélsőbal s csupán Apponyi gróf harmadnegyed magával vonta ki magát e szövetségből: világosan fog előttünk állni az, hogy sokkal több az érintkezési és találkozási pont (nagyfontosságú kérdésekben) , mint a differenczia a kabarék és szélsőbal között. Más szavakkal : a habarék igazolja a szélsőbalt, vagy identifikálja magát a függetlenségi párttal, avagy a mérsékelt ellenzék majd minden kiválóbb és főbb fontosságú kérdésben és alkalommal hajtja a vizet a szélső ellenzék politikájának malmára. Hogy e magatartással a mérsékelt ellenzék csak a szélbal javára dolgozik, azt igazolta a múlt és — tiszta meggyőződésünk szerint — még csattanósabban fogja igazolni a jövő. Természetes. Egy irányban haladó pártoknál mindig a mérsékeltebb fogja húzni a rövidebbet, mert túllicitálja a szélsőbb, a radikálisabb s a választó úgy okoskodik, hogy ha már ellenzékit akar és kell választania, inkább választ szélbal mint habarékot, mert az legalább nyíltan kimondja, mit akar. Az a Boszniából való azonnali kivonulást a maga nevén nevezi s nem hiuier-hámoz, mint a habarék Így állván a dolgok, minden jogosultsága elesik azon oktalan vádnak, hogy a kormány a parlamenti választásoknál a szélbalt protegálja (!) s azért gyérülnek meg a habarék sorai. Gyérülnek s gyérülni fognak bizony a maguk hibájából, mert beásnak konkurrencziát csinálni a szélbalnak, de aztán nem győzik úgy szuszszál, mint ez. Mai lapunkhoz egy fáliv hirdetés és a „SorolániLJ^ido8itóM^ TARCZA. Hétről-hétre. (A „Magyar Polgár* eredeti tárczija.) Imádkoztak és boszankodtuok. Az ellentétek hete volt. Találtunk benne egy csomó ünnepet, melyek alatt még a fekete ördög is fehér angyallá imádkozhatta magát. Nem akarunk vallásfelekezeti súrlódásokat fölidézni, csak minden utógondolat nélkül említjük meg, hogy míg a katholikusoknak három , addig a reformátusoknak csak egy ünnepnapot nyújtott e hét. Talán azt jelenti ez, hogy előbbieknek több a leimádkozni valójuk? Vagy azt, hogy utóbbiak közt kevesebben szeretnek ünnep ürügye alatt szabadulni a munkától ? Mit tudom én ! Azt hiszem, hogy mindkét részen vannak elegek, kik akár egész héten hordozhatnák a keresztet. Különben hát, az még bizonyosabb, hogy az ember egész életén át nem tesz egyebet, mind keresztet hordoz, tehát bölcsőtől koporsójáig szakadatlan keresztjáró napjai vannak. A Calvaria reá nézve: a megszabadulás, a boldogság küszöbe. Ez után áhítoztak azok is, kiket e héten imakönyvekkel láttunk. Még pedig már korán reggel, mikor a lélek teljes nyugalomban van, mert nem zavarták föl a mindennapi viszontagságok törődései. Nők, kik máskor e korai órákban még tudtak, most áhitatos arczczal szokták keblükre az aranyvágású kis könyvet, mely a vigasz forrását rejti magában. Aztán egyszerű, szerény öltözetben, melyre sok kemény megjegyzést tehetne egy divatlap, oda térdelnek a koldus mellé, mert tudják, hogy ahol ez hullatja könyeit, ott közelebb az isten . . . Arany vágású imakönyv! Mikor kis gyerek korunkban odahaza láttuk, koránt se gondoltuk, hogy annak oly nagy szerepe van az életben. Már rendesen confirmatio, vagy bérmálás után kapja a lány , vagy ha ekkor még nem, bizonyosan meglepi vele jegyese, vagy fiatal férje, így aztán nemcsak a vallásosság köti hozzá, hanem egyéb édes emlék is. Ezek jeléül, a családban a legelső helyet foglalja el. Már gyerek korunk óta mindig, és mindenütt ott látjuk a házi asszony kasztepjének felső fiókjában. Ha meg akarod tudni, milyen a házi asszony, nézz be e felső fiókba. Azt mondják: „madarat tolláról, embert barátjáról.* Bátran hozzá tehetjük: „és házi asszonyt kasztene felső fiókjáról.* Nos, valahányat láttunk, az mi maga a megtestesült rendetlenség volt. Aki idealizálni akarja a rendetlenséget, az csak egy ily fiókot tegyen vászonra. A menydörögős menykő is eltévedne bennne. Ebből is látszik az, mit regény- és színműírók, valamint a szerelem bolondjai Ádám óta hirdetnek, hogy a nők mind egyenlők. Tehát ide van a szó szoros értelmében elrejtve az imakönyv, mely a háziasszony leány korában legyezőül szolgált neki, mely mögül pillantásokat lopott ki a diákokra , mely később egy külön kötet könyvet spórólt meg, hová a gyerekek neveit időrendben beigtassák ; lévén minden ily imakönyv többé-kevésbé bő a kivonata az anyakönyveknek; és végül: mely viharos napokban villámhárító a családban, a házinő öreg korában pedig , szövegével : a vigasz forrása; beleszáritott virágszálaival: forróbb napok édes emlékeinek tárháza. Nos, ilyen imakönyvek kerültek a tavaszi levegőre e héten. Hogy az elősorolt szerepek közül melyik melyiket teljesítette: fájdalom, erről nem számolhatunk be a kiváncsi olvasónak. Pedig megérdemelné előlegül azért az unalmas utért, melyre most kérjük föl. Mert a boszankodás rovata itt kezdődik igazán. A lapok örömmel hirdették, hogy e hó 17-én napfogyatkozás lesz. Mint mindig, mikor valami „csodát* jelezhetnek. A napfogyatkozás pedig a legtöbb olvasóra nézve máig is csoda. Nos, aki várta, ugyan megkaptál Nálunk már egy hét óta tart. Legalább is ennyi ideje, hogy nem látjuk a napot. Állandóan szürke, lucskos az ég, nem is mint a Petőfi bakancsos köpenyege, hanem mint az a köpenyeg, melylyel a czegény baka valahol a boszniai sziklák vizes sarába feküdt. Megérkezett a városi ember gyötrelme : az eső. Nem olyan jelentéktelen dolog ez, hogy hallgatással mellőzhetnék. Sokkal nagyobb befolyása van az élet különböző nyilvánulásaiba és viszonyaiba, semhogy pusztán csak esőernyőnkre bízhatnék, hogy bánjék el vele. Vegyük csak a legtőbbet: az egészséget. A mi orvosaink már nyugodtan lehetnek : megállapították azt már régen mások, hogy esős időben minden városi nőnek migrainje van, a férfiaknak pedig hiányzik az étvágya. Sőt megmagyarázták mindezeknek az okait is. Ha a halat kiteszik a szárazra, nem él sokáig. Épen így van a nővel is, ha a szobába zárják. Annak élete a vizeknek pedig a levegő. Csakhogy a városi nő elsősorban hiúságból keresi föl a külső természetet Készen van az új ruha, nem lehet vele kimenni: van e ennél valami rettenetesebb? Hisz’n mily gyorsan változik a divat, mire ez az átkozott eső eláll, addig ettől a divattól is elállhatnak, a pénzt sárba dobva. Nem láthatják, és ő se láthat. Hanem e helyett ott kell ülnie, mint egy rabnak, siró gyermekek, és apró házi bajok között, mik elől eddig üde lombok alá menekült. Ha még e rabság se okozna migraint, akkor ez nem is léteznék a világon. Bezzeg a férfiak e tekintetben is jobban vannak. Ha egy egésséges sétában nem is frissíthetik fel magukat sorvasztó napi munkájuk után , de legalább elmehetnek a „körbe“, vagy a boros asztal mellé, mindkét hely többféle szórakozás nyújt: embere válogatja, hogy melyiket hogy vegye igénybe. Hanem a nő, az lalánczolt rab. Mert ha saját házától el is megy barátnőjéhez, ez csak annyi, mint ha tömlőcze egyik szobájából a másikba menne: saját foghelye unalmai helyett, a máséit látja ! De legyünk igazságosak és ne feledjük, hogy a férj keservesen megfizeti a fenti előnyt. Mert a Krisztus kínszenvedése csak olyan lehetett egy unatkozó, és migraines nejű férj házi élete mellett, mint bolhacsípés a fogfájás mellett. Hanem hallgassunk a családoknak tartós eső által megingatott békéjéről, nehogy azzal vádoltassunk, hogy e hétről érzékeny sebeket szakgatunk föl. Csak egy tévedést akaruék itt helyreigazítani. Tarlós eső alatt rendesen a rendőrséget szokták interpellálni: — Te policzia, parancsolj az időnek ! Mi azt hiszszük, hogy miután ez ily idő, a fennebbiek szerint, elsősorban szögességnek árt: a közegésségügyi bizottság volna hivatva a baj okainak elhárításáról tanácskozni. Ettől aztán, a rendes csatornákon keresztül, valami végrehajtani való leszállhat a rendőrséghez is. Azt is szentül hiszszük, hogy az eső megszüntetésére legjobb volna e bizottság összeülése. Mert amíg ez tanácskozni szokott, az alatt a baj rendesen elmúlt. Tehát nem kéne egyéb, mint hogy a tagok nejei, mint legfőbb érdekeltek, parancsoljanak férjeikre, hogy üljenek össze. Most vesszük észre, hogy oly kegyetlenül tréfálunk ez időjárás felett, mintha fiatalság nem is volna a világon. Ha a családos emberek meg vannak verve, úgy a fiatalság meg van ölve az ilyen idő által. Ne menjünk messzebb : vegyük csak a legegyszerűbb dolgot. Az ifjú egy bizalmas szót akar lányának mondani. Hisz’erre van joga még a halálraítéltnek is! Hogy tehesse ezt ? Télen ott volt a bál, s ennek része, a táncz, ez a nagyszerű találmány, mely által, ha egy perezre ír, magunkénak mondhatjuk azt, ki nem a mienk, hanem a másé, vagy még a senkié. De hát most, nyáron ? A szobában nem lehet, mert mindig sarkukban a mama, vagy a nagymama, vagy a jó é; tudja, hányadik rokon, (mert egy szegény fiatal leány fölött annyi mindenkinek is van joga , csak önmagának nincs !) Kénytelenek a szabadban keresni menedéket. Óh, csak nektek szabad igazán a szabad ! . . . Mikor a mama, öreg barátnéja társaságában, egy bizonyos kimért distancziára hátramarad, s az ifjú pár boldogan suttoghat előttük! Eszünkbe jut a czérnára kötött madár, melyet szintén igy bocsátnak ki, a meddig a czérnából tart. Kimért szabadság lesz’ ez, de elég arra, hogy a ki ügyes, és életrevaló, nagyobbat vivjon ki általa. Nem mondjuk, hogy a czóma erőszakos elszakításával, hanem az ebből való kibontakozással. Egyszerű sétánál még jobb alkalom : a zöld farsang. Mikor majálisok lombsátra alatt, pezsgő kedv, és víg zene mellett, a szív többet kiszalaszt, s talán többet is nyer. De hol vannak most mindezek ? Még csak egy sétára se lehet kimenni, nemhogy majálisról gondolkozhatnánk. Egy párt máris elmosott a kitűzött időről az eső. Ha mindegy, még inkább megapad a különben is gyér házasságok száma. Aztán nem elég az eső, hanem még hideg is járul hozzá. Jól mondják, hogy a nyomorúság nem jár magára. Vékony nyári ruháink visszakerültek előbbi rejtekükbe, honnan alig szellőztek ki, s vastag kabátjainkat ismét előszedtük, még a moly nem is érkezett beléjük harapni. Ablakainkat, melyeken jótékony napsugarak hatoltak szobáinkba, gondosan bezártuk, mint télen, s a fűtést, napsugár helyett, megint kandallónk pótolja. Talán megbánta az idő, hogy oly sebesen neki iramodott, s most egyszerre visszavonulót tart. Az igaz, hogy szél van elég, mi a takaródét fújja ! Fecskéink, melyek már egészen rendbe jöttek az uj szálláson, egyszerre megijedtek, hogy tán utat tévesztettek. És a nyári színház, melyben oly szépen megeredt volt már a csicsergés, és szárnypróbálgatás, egyszerre elnémult. Most már ismét a téli színházban küzdenek az álommal azok, kik a nyáriban meg nem fagytak. Szerencsére, még idejekorán észrevették volt, hogy szibériai légvonalban nem lehet egy ingesen játszani, és karton ruhában előadást nézni. Elég, ha már jöttek elő szinészik csapos bajuszokkal, a karzatra pedig mentek föl kofák lábmelegítő szenes fazékkal. Mi ugyan egyiket se láttuk,csak hallottuk, de mind a kettőt valószínűnek tartjuk. Ily időben legnagyobb ar a fiakeres, az esernyőt foltozó zsidó. De hát nem is volna igazság, hogy ez iparágakon éhen haljanak az emberek. Illő, hogy ezeknek ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 19-én. Elnök : Péchy Tamás Elnök az ülést 10 órakor megnyitván a múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása után Csanády Sándor azt tartja, hogy a jegyzőkönyv nem felel meg a ház határozatának. Nevezetesen az indítvány az ülésnek 3 óráig való tartására nézve úgy volt megtéve, hogy a mai naptól kezdve, ezután folyton 3 óráig fognak tartatni. Felkérem tehát a házat, a jegyzőkönyvet az indítvány értelmében igazítsa ki. Vizsolyi Gusztáv: T. házi Én a múlt alkalommal azon indítványt voltam bátor előterjeszteni, hogy az ülések a szőnyegen levő törvényjavasat befejeztéig tartassanak délután 3 óráig. Ha tehát a jegyzőkönyv e szerint van szerkesztve, ez a tényálásnak megfelel. (Helyeslés) Csanády Sándor: Kéri a gyorsírói feljegyzés olvasását. Elnök: Az indítvány úgy létetett, amint most az indítványozó képviselő úr azt előadta, s azon értelemben hozatott is a határozat. (Élénk helyeslés.) .Minthogy a jegyzőkönyv igy szól, ennélfogva helyes és igy hitelesíttetnek jelentem ki. (Helyeslés.) Ezután bemutatja a beérkezett kérvényeket, melyek a kérvényi bizottsághoz utasiztatnak. Wahrmann Mór előadó benyújtja a pénzügyi bizottság jelentését az 1881. XLII. t. sz. pótlásáról szóló 196. számú törvényjavaslat tárgyában. Annak idejében az osztályok mellőzésével napirendre tűzetik. Rakovszky István előadó benyújtja a pénzügyi bizottság jelentését a fennállott kikindai kerülethez tartozott községek határában fekvő kincstári, úgynevezett „Überland“ földeknek megváltásáról szóló törvényjavaslat tángjában. E jelentéssel kapcsolatban egyúttal bemutatja a pénzügyi bizottság a törvényjavaslat alapját képező tíz szerződésnek egyik mintáját, hogy a ház annál részletesebben bírálhassa meg a szerződéseké . Annak idején az osztályok mellőzésével napirendre fog tűzetni. A jelentéssel kapcsolatosan bemutatott, szeződési minta a ház irodájába letétetik, hogy azt a t. képviselők megtekinthessék. Joannovics István előadó: Benyújtja a mentelmi bizottságnak jelentését az Ugron Gábor áll roeotelmi jogának állítólagos megsértése tárgyában a házhoz benyújtott paraszlevelét illetőleg. Annak idejében napirendre tűzetik. Hajósi Pál: A napirend előtt indítványozza, hogy miután a házban a levegő igen fülledt már két óra felé, az ülések holnaptól kezdve csak 2 óráig tartassanak. A ház felállás által szavazással ez indítványt elveti s megmarad előbbi határozata mellett, s igy az ülések e tárgyalás végéig délután 3 óráig fognak tartani. Ezután változatlanul elfogadja a ház a gazdasági bizottság május havi költségvetéséről szóló jelentését. Következett a napirend: az 1882. évi 21.700.000 frtnyi rendkívüli hadi költségekből a magyar korona országaira eső rész fedezéséről szóló tvjavaslat tárgyalásának folytatása. Turgonyi Lajos kötelességének tartja a jelen fontos javaslat tárgyalásánál szavazatát indokolni. Szóló nem szavazhatja meg e törvényjavaslatot, mert súlyosnak tartja azt a nemzetre nézve. De nemcsak ő és pártja, de a szabadelvű pártból is többen tiltakoztak az occupatió s ennek költségei megszavazása ellen választóik előtt programmbeszédeikben különösnek tartja azt, hogy ma a 19 század utolsó felében egy magát műveltnek tartó nemzet tűzzel vassal pusztít egy nemzetet, melynek az a hibája, hogy szabad nép akar maradni, nem más állam rabszolgája, ez szintén barbár vandalizmus Ám foglalja el ama tartományokat az osztrák, pazarolja el pénzét, mi nem irigyeljük e kedvtelést, de mi ily kalandos politikába bele nem egyezünk, mert erre millióinkat nem adjuk, mert nemzeti intencziónkkal ütközik össze e politika. Belügyeink rendezésére kellene fordítanunk ez összeget, mert már ez adó is sok, s így az ország előbb utóbb tönkre megy. Ez okból párolja a kissebbség, az Eötvös által beadott határozati javaslatot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon) Jókai Mór (Halljuk ! Halljuk!) Turgonyinak Fáy András meséit ajánlja elolvasásra, különösen azt a regét, mely a fecskéről és a verébről szól, s abban meg fogja találni a választ. (Helyeslés jobbie- 161.) Áttér ezután a monarchia keleti politikájának fejtegetésére. A török-orosz háború kezdetét Boszniából vette. A török kormány azonban nem fektetett nagy súlyt e mozgalmakra. _______________