Magyar Polgár, 1883. április-június (17. évfolyam, 74-148. szám)
1883-05-23 / 117. szám
Tizenhetedik évfolyam. 117. szám. Kolozsvár, 1883. szerda, május 23. Előfizetési díj : Egész évre 16 frt. — Félévre 8 frt. — Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 60 kr. HIRDETÉSI DÍJ: Petit sora 6 kr. — Bélyegilleték: minden hirdetés után 30 kr.— Nyílttér: sora 26 kr. ,Szerkesztőség és .Kiadóhivatal „Magyar Polgár“ könyvnyomdája Belközépatoza u. az.) Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivételével. Használhatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KO LOZS VA R, M ÁJ US •_«■». Vármegye dolga. Napirenden levő országos belügyeink között bizonyára legnagyobb fontosságú vármegyéink folyamatban levő szervezkedése. Megyéink évi dotatiója országos törvény által emelve és állandósítva lett. S ezen kívül joguk is biztosítva van, hogy fontosabb érdekeik kielégítésére pótadóikat emelhessék. Hogy volt-e szükség a közigazgatás javítására lépéseket tenni? — e kérdés taglalását egészen mellőzhetjük, mert az ez irányban tett intézkedések megfeleltek reá. Megfeleltek egyfelől a megyei segély emelése, másfelől a tisztviselők minősítésének törvénybe igtatása által. Ezekből nemcsak azt látjuk, hogy a közigazgatás javítására volt, hanem egyúttal azt is, hogy mily irányban volt szükség. Képesekké kellett tenni a megyéket arra, hogy a mai kor követelményei szerint való közigazgatásnak megfelelhessenek. Erre nézve nagyon keveset tettünk eddig. A világ, s ezzel hazánk is fejlett, haladt; a teendők szaporodtak, az igények emelkedtek, a közigazgatás komplikáltabbá vált. Törvényhozásunk, az alkotmány visszaállítása után, azon igyekezett, hogy az előhaladt kor kívánalmainak megfeleljen, s egymásra alkotta az újabb meg újabb törvényeket, s ezáltal komplikálta, terhelte a közigazgatást. És csodálatos ezzel szemben a megyéket, a közigazgatás e legfontosabb szerveit, hagyta ott, hol a szabadságharcz viharai, s később az abszolutizmus lassú mérge megviselték. A terhekből napról-napra többet raktak vállaira, de ezzel arányban nem gondoskodtunk arról, hogy e terheknek megfelelő viselhetése is biztosítva legyen. És nemcsak a dolgok természetes logikájából kifolyólag nevezzük e következetlen eljárást csodálatosnak, hanem azért is, mert mi a megyei intézményt a nemzet múltjával, természetével, aspirációival annyira összeforrottnak, elválaszthatlannak tartjuk, hogy valóban csodálnunk kell , miként bírt erről eddig megfeledkezni; hogy nem volt mindjárt ez az első, mit önuralma visszanyerésével ápolás alá vegyen? E csodálkozásunk még fokozódik, midőn látjuk, hogy az itt elmondottak teljesítése helyett, sokan arra vállalkoznak, hogy azt az élő kapcsot, mely a nemzet és a megyei intézmény között változatlanul fennáll, ketté vágják, s ezáltal alkotmányunkat egyik legtáplálóbb gyökerétől megfoszszák. Mert a megye nemcsak közigazgatási kerék, hanem alkotmányunk egyik legsarkalatosabb tényezője is. Hasztalan és hálátlan munka itt minden szobabölcselkedés, idegen példákra hivatkozás, doktrinárkodés. Ezeréves institutiókat nem lehet egy nemzet organizmusából hamis logikák bonézésével egyszerűen kimetszeni. Egész múltúnk történelme a megyék mellett tanúskodik, s ha ma emelkedett is jogos panasz azok ellen, azok is csak közigazgatási tekintetben, s nem annyira ellene, mint mindnyájunk ellen fordulnak, kiknek kötelességünk lett volna az újabb követelmények arányában kifejtenünk képességeit. Egy intézmény nem marad egyforma állapotban kezdettől végig, hanem a különböző idők követelései szerint, megfelelő átalakításokon megy keresztül, így megyéink is sok változást állottak ki Szt.István kora óta mostanig, de azért alapjukban mindig ugyanazok maradtak. Tehát régebben is nem eltörültek, hanem átalakították a megyéket, s az a legnagyobb bizonyítéka életképességüknek, hogy a kor kívánalmai szerint fejleszthetők. Ma nem felelhettek meg a követelményeknek, mert szemben egyfelől a megnehezedett állami és helyi közigazgatás nehézségeivel, másfelől a keleli követelmények sokféleségével, anyagi és szellemi erőiben aránytalanul korlátolt volt. Népnevelést, köz- és állategészségügyet, közlekedés, szegény és közgazdasági ügyeket stb. stb. hiányosan és felületesen vezetett, mert hiányzott a pénz, s a tiszti karok kellő képzettsége. Ezeknek pedig nem a megyék, hanem országos viszonyaink voltak okai. Az országos segély emelésével segítve lesz az anyagi, a qualifikationális törvénynyel a szellemi hiányokon, s a két kapcsolatos intézkedés együttesen azt fogja eredményezni, hogy a megyék utolérik a kort, s lépést tarthatnak haladásának újabb meg újabb követelményeivel. Jelenleg a segély emelése következtében vált szükségessé a megyék országos szervezkedése. E szervezkedés alatt a költségvetések, s ezek kapcsán a helyi viszonyok szerint való programmok megállapítása, szolgabirói járások rendezése, esetleg szaporítása, s a tisztviselők fizetéseinek revideálása értendők. E kérdések megoldásával a megyék ujjakká alakíttatnak, s elmaradt állapotukból a mai viszonyok közé illesztetnek. Ez általános fejtegetéseknek nem lehet czéljuk egyes megyék lefolyt, vagy most folyó szervezkedési közgyűléseinek speciális taglalása. E tekintetben is az általánosság terén kell maradnunk, hol különösen a járások rendezése és szaporításával, s a tiszti fizetések emelésével találkozunk, mint amelyek a legtöbb helyen, talán mindenütt előfordultak. Majd, ha a mai szervezkedéssel, s a qualifikáczionális törvény alapján bekerülő más tisztviselői nemzedékekkel a mostani átalakulásoknak gyümölcseit élvezzük; majd, ha az emberek közvetlen előnyökből fognak meggyőződni arról, hogy az a megye, mely hajdan annyi szolgálatot tett, ma újból feltámadt, s nemcsak zaklat, nemcsak terhel, hanem előnyökhöz is képes juttatni, majd csak akkor lesz érezhető ismét az a vonzerő, mely egykor életre hívta és pezsgővé tette a most régóta szunnyadó érdeklődést és önkormányzati tevékenységet. Tárcza. A tud. akadémia közülése. A magyar tud. akadémia vasárnap tartotta 43-ik közülését. Az elnöki asztalnál gr. Lónyay Menyhért és Pauler Tivadar elnökök, Fraknói Vilmos fő- és Gyulai Pál osztálytitkár foglaltak helyet. Az akadémikusok között ott voltak: dr Haynald bibornok, Trefort miniszter, K. Vay Miklós koronaőr, Perczel Béla kúriai alelnök, Tóth Lőrincz, Szász Károly, Than Károly, Hunfalvy János, Zichy Antal, gr. Zichy Ágost, Szilágyi Sándor, Pulszky Ferencz, Lenhossék József, Jendrassik Jenő, Szilády Áron, Arany László, Kautz Gyula, Fáik Miksa, Kápolnai Pauer István honvéd alezredes, Beöthy Zsolt, Barsi József, Bogisich Mihály stb. tagok és Károlyi Sándor gróf. Lónyay Menyhért gróf elnök megnyitó beszéde rövid visszapillantás volt az utolsó előtti elnökválasztás óta lefolyt dolgokra. Beszédéből a következő részleteket veszszük ki: „Az elmúlt 3 évről elmondhatjuk, hogy az akadémia belélete az években is rendszeresen fejlődött. Az osztályok, bizottságok folyton munkáltak, az igazgatótanács is híven ápolta a magyar hazafiak által gondjaira bízott vagyont; az akadémiával a legszebb egyetértésben állapíták meg az évi költségvetéseket, az anyagi erő gyarapodásához képest évről-évre emelvén a tisztán tudományos czélokra szánt kiadásokat. Ugyanis 1880-ban 64,200 frt volt a kiadás tudományos czélokra, 1882-ben 68,800 forintra emelkedett.“ „A nemzet ragaszkodása és kegyelete akadémiánk iránt ma is oly élénk, mint volt az alapítás korában és ama lelkes napokban, midőn nagyérdemű elődöm gróf Dessewffy Emil felszólítására egy milliót meghaladó összeg gyűlt össze a nemzetiség és tudomány oltárára. Az utolsó 3 év alatt a hagyományok és adományok összege majdnem harmadfélszázezer frtot tesz. Legyen szabad a főadományozó és hagyományozókat, név szerint is megemlítenem. Feledhetlen társunk Lukács Móricz t. t. 20,000 frtot hagyományozott. Bük László 10,000 frt értékű ingatlant adományozott az akadémiának. A Román Ferencz által hagyományozott 25,000 frt értékű vagyon imént jutott az akadémia tulajdonába. Pacséri Szucsics Lajos összes vagyonát, mintegy 60,000 frt értékű ingatlant hagyott reánk . Gorove István 11,000 frtot hagyományozott. Hammernyik János váczi lakos pedig 65,000 frtot. Fogadják a még élők szives köszönetünket, virasszon a holtak felett hálás emlékezetünk! A bizalmi nyilatkozatok minden formái között bizonyára a legőszintébb és legmeggyőzőbb az önmegadóztatás, az áldozatkészség nyilvánulása.“ „Nevezetes eseményektől, feltűnő jelenségektől ment csendes, munkás időszakot éltünk. Fejlődtünk és gyarapodtunk minden irányban , mint az erőteljes és százados életre rendelt tölgyön egyik évről a másik évre változás alig vehető észre, a fejlődés és gyarapodás alig tűnik fel, azon gyűrűt, melylyel törzse évenkint erősbült, az ágakat és lombokat, melyekkel minden új tavasz felruházta, alig láthatjuk, úgy akadémiánkban ki veszi észre a túlélt viharok után a csendes fejlődést, ki éli fel és tudja megmérni az ég felé nyúló koronáját, ki észleli annak folyton magasabbra emelkedését; azonban viruló életének és gyarapodásának számos jelei közt legnevezetesebb, hogy koronája mindinkább terjeszti védő karjait a hazai tudományosságnak körülre támadt viruló sarjai fölött. A buzgón teljesített munka sikerével elmondhatjuk, hogy gyarapodtunk és fejlődtünk s érezzük, hogy mindinkább méltó tagjai leszünk azon népeknek, melyek az általános műveltség, a czivilizáczió terjesztése után ernyedetlen szorgalommal törekednek , de a mellett nemzetiségünket, és sajátságainkat megőrizzük és nemes irányban tovább fejlesztjük.“ Ezek után előadta, hogy az akadémia külön hadtudományi bizottságot alakított, hasonlag új klasszika-filológiait is, míg a nemzetgazdaságit újjá alakította, áttér a tegnap megejtett elnökválasztásra és saját 40 éves közpályájának rövid szemléjére, háláját fejezve ki az akadémiának azért, hogy bizalma ismét ő feléje fordult. Fraknói Vilmos főtitkár jelentéséből a következőket emeljük ki: Örvendetesnek találja azon a nagy szellemi mozgalmat, melyet Vámbéry Ármin tag „A magyarok eredetéről“ irt munkája keltett, mely mozgalomban nyelvészetünk s általában a tudomány színvonalának emelkedését látja. Előadja, hogy az úttörők egyike iránt most készül leróni adóját az akadémia, midőn Körösi Csoma Sándor angol nyelven megjelent, dolgozatait kiadni készül, Duka Tivadar 1. t. által sajtó alá rendezve. A Régi magyar költők társából a IV. kötet bocsáttatott közre. Túlnyomó részét 11 losvay munkái foglalják el, melyek a szerkesztőnek, Szilády Áron r. tagnak, alkalmat szolgáltattak, hogy a magyar történeti monda legnépszerűbb alakját „a híres, nevezetes vitéz Toldi Miklóst“ nyomozásai tárgyává tegye. Újra föltette az irodalomtörténetünkben ismételve megvitatott kérdéseket: hogy mennyi benne a történet s mi a mese? ha történet, melyik korból való? ha mese vagy mythosz, honnan eredt, és hogyan fejlett ? A történeti emlékek szétszórt töredékeinek szerencsés egybegyűjtése és összeállítása jelentékeny eredményekre vezető. Ezentúl nem fogják többé Toldit a magyar őskor mythoszi ködében keresni, sem a franczia vagy német mondából kölcsönözöttnek tartani. Csakugyan Nagy Lajos korában élt, amint Illosvay énekli, és ez oklevelekből kideríthető, pályája — pozsonyi alispánsága, olaszországi táborozása — olyan, hogy az évekbeli hős élete azzal könnyen megegyeztethető. Mindez érdekesen világítja meg a történet és monda viszonyát , egyúttal a költői lángelmék tulajdonát képező, azt a diváczióval határos tehetségét, melylyel Arany János, midőn a Toldi-trilógiát megalkotta, Illosvay krónikaszerű elbeszélés helyett, csodás jellemképet és korrajzot nyújtva, a monda és források hézagait úgy pótolta ki, hogy a költőt a későbbi történetbuvár is igazolja. Midőn az akadémia Kazinczynak szellemi emléket készül állítani, levelezései, naplói közrebocsátásával s méltó életrajzának megbízatásával, nem feledkezik meg az intézet nagy alapítójáról, Széchenyi István grófról sem, kinek naplóit bő kivonatban Zichy Antal által szándékozva kiadatni, egyúttal iratainak uj és korrekt kiadásáról fog gondoskodni. A különböző kiadványok sorából csak Dante „Divina comoediá“-jának jövő évre tér- Mi hiszünk ez idő közeli eljövetelében, mert egyfelől helyeseljük a mostani átalakulási lépéseket, másfelől pedig erős meggyőződésünk, hogy még ezután is nagy missio áll megyéink előtt, melyek különben még ez idő szerint is csak az őszi tisztújítások után végzik be teljesen szervezkedésüket. A magyar-horvát tárgyalások eredményéről a Nemzet az alábbi felvilágosításokat közli, melyek részben helyreigazításul szolgálnak az ellenzéki lapok által e tárgyban hozott alaptalan hírekre. A horvát tartományi kormányzat túlságosnak találta a terheket, melyeket a horvát községekre az adóbehajtás és adókezelés hárít, s azzal az igénynyel lépett föl, hogy a behajtás és kezelés ne a községek terhére, hanem állami közegek által eszközöltessék. A magyar kormány e kívánattal szemben nem