Magyar Polgár, 1883. április-június (17. évfolyam, 74-148. szám)

1883-05-23 / 117. szám

Tizenhetedik évfolyam. 117. szám. Kolozsvár, 1883. szerda, május 23. Előfizetési díj : Egész évre 16 frt. — Félévre 8 frt. — Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 60 kr. HIRDETÉSI DÍJ: Petit sora 6 kr. — Bélyegilleték: minden hirdetés után 30 kr.— Nyíl­ttér: sora 26 kr. ,Szerkesztőség és .Kiadóhivatal „Magyar Polgár“ könyvnyomdája Belközép­atoza u. az.) Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivételével. Használhatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KO LOZS VA R, M ÁJ US •_«■». Vármegye dolga. N­apirenden levő országos bel­­ü­gyeink között bizonyára legnagyobb fontosságú vármegyéink folyamat­ban levő szervezkedése. M­egyéink évi dotatiója országos tör­vény által emelve és állandósítva lett. S ezen kívül joguk is biztosítva van, hogy fontosabb érdekeik kielégítésére pótadóikat emelhessék. H­ogy volt-e szükség a közigazga­tás javítására lépéseket tenni? — e kér­dés taglalását egészen mellőzhetjük, mert az ez irányban tett intézkedések meg­feleltek reá. Megfeleltek egyfelől a me­gyei segély emelése, másfelől a tisztvi­selők minősítésének törvénybe igtatása által. Ezekből nemcsak azt látjuk, hogy a közigazgatás javítására volt,­­ ha­nem egyúttal azt is, hogy mily irány­ban volt szükség. K­épesekké kellett tenni a megyé­ket arra, hogy a mai kor követelmé­nyei szerint való közigazgatásnak meg­felelhessenek. Erre nézve nagyon keve­set tettünk eddig. A világ, s ezzel ha­zánk is fejlett, haladt; a teendők sza­porodtak, az igények emelkedtek, a köz­­igazgatás komplikáltabbá vált. Törvény­­hozásunk, az alkotmány visszaállítása után, azon igyekezett, hogy az előha­ladt kor kívánalmainak megfeleljen, s egymásra alkotta az újabb meg újabb törvényeket, s ezáltal komplikálta, ter­helte a közigazgatást. És csodálatos­ ezzel szemben a megyéket, a közigaz­gatás e legfontosabb szerveit, hagyta ott, hol a szabadságharcz viharai, s később az abszolutizmus lassú mérge megvisel­ték. A terhekből napról-napra többet raktak vállaira, de ezzel arányban nem gondoskodtunk arról, hogy e terheknek megfelelő viselhetése is biztosítva legyen. É­s nemcsak a dolgok természetes logikájából kifolyólag nevezzük e kö­vetkezetlen eljárást csodálatosnak, ha­nem azért is, mert mi a megyei intéz­ményt a nemzet múltjával, természeté­vel, aspirác­ióival annyira összeforrott­­nak, elválaszthatlannak tartjuk, hogy valóban csodálnunk kell , miként bírt erről eddig megfeledkezni; hogy nem volt mindjárt ez az első, mit önuralma visszanyerésével ápolás alá vegyen? E csodálkozásunk még fokozódik, midőn látjuk, hogy az itt elmondottak teljesítése helyett, sokan arra vállalkoz­nak, hogy azt az élő kapcsot, mely a nemzet és a megyei intézmény között változatlanul fennáll, ketté vágják, s ez­által alkotmányunkat egyik legtáplá­lóbb gyökerétől megfoszszák. Mert a megye nemcsak közigazgatási kerék, ha­nem alkotmányunk egyik legsarkalato­sabb tényezője is. H­asztalan és hálátlan munka itt minden szobabölcselkedés, idegen pél­dákra hivatkozás, doktrinárkodés. Ezer­éves institutiókat nem lehet egy nem­zet organizmusából hamis logikák bonéz­­­ésével egyszerűen kimetszeni. Egész múltúnk történelme a megyék mellett tanúskodik, s ha ma emelkedett is jo­gos panasz azok ellen, azok is csak köz­­igazgatási tekintetben, s nem annyira ellene, mint mindnyájunk ellen fordul­nak, kiknek kötelességünk lett volna az újabb követelmények arányában ki­fejtenünk képességeit. Egy intézmény nem marad egyforma állapotban kez­dettől végig, hanem a különböző idők követelései szerint, megfelelő átalakítá­sokon megy keresztül, így megyéink is sok változást állottak ki Szt.­István ko­ra óta mostanig, de azért alapjukban mindig ugyanazok maradtak. Tehát ré­gebben is nem eltörültek, hanem áta­lakították a megyéket, s az a legna­gyobb bizonyítéka életképességüknek, hogy a kor kívánalmai szerint fejleszt­hetők. M­a nem felelhettek meg a köve­telményeknek, mert szemben egyfelől a megnehezedett állami és helyi köz­­igazgatás nehézségeivel, másfelől a kele­­li követelmények sokféleségével, anyagi és szellemi erőiben aránytalanul korlá­tolt volt. Népnevelést, köz- és állat­­egészségügyet, közlekedés, szegény és közgazdasági ügyeket stb. stb. hiányo­san és felületesen vezetett, mert hi­ányzott a pénz, s a tiszti karok kellő képzettsége. Ezeknek pedig nem a me­gyék, hanem országos viszonyaink vol­tak okai. A­z országos segély emelésével se­gítve lesz az anyagi, a qualifikationális törvénynyel a szellemi hiányokon, s a két kapcsolatos intézkedés együttesen azt fogja eredményezni, hogy a megyék utolérik a kort, s lépést tarthatnak ha­ladásának újabb meg újabb követelmé­nyeivel. Jelenleg a segély emelése követ­keztében vált szükségessé a megyék or­szágos szervezkedése. E szervezkedés alatt a költségvetések, s ezek kapcsán a helyi viszonyok szerint való program­­mok megállapítása, szolgabirói járások rendezése, esetleg szaporítása, s a tiszt­viselők fizetéseinek revideálása értendők. E kérdések megoldásával a megyék uj­­jakká alakíttatnak, s elmaradt állapo­tukból a mai viszonyok közé illesztet­­nek. E­z általános fejtegetéseknek nem lehet czéljuk egyes megyék lefolyt, vagy most folyó szervezkedési közgyűléseinek spec­iális taglalása. E tekintetben is az általánosság terén kell maradnunk, hol különösen a járások rendezése és sza­porításával, s a tiszti fizetések emelé­sével találkozunk, mint a­melyek a legtöbb helyen, talán mindenütt előfor­dultak. M­ajd, ha a mai szervezkedéssel, s a qualifikáczionális törvény alapján be­kerülő más tisztviselői nemzedékekkel a mostani átalakulásoknak gyümölcseit élvezzük; majd, ha az emberek közvetlen előnyökből fognak meggyőződni arról, hogy az a megye, mely hajdan annyi szolgálatot tett, ma újból feltámadt, s nemcsak zaklat, nemcsak terhel, hanem előnyökhöz is képes juttatni, majd csak akkor lesz érezhető ismét az a vonz­erő, mely egykor életre hívta és pezs­gővé tette a most rég­óta szunnyadó érdeklődést és önkormányzati tevékeny­séget. Tárcza. A tud. akadémia közülése. A magyar tud. akadémia vasárnap tar­totta 43-ik közülését. Az elnöki asztalnál gr. Lónyay Meny­hért és Pauler Tivadar elnökök, Fraknói Vil­mos fő- és Gyulai Pál osztálytitkár foglaltak helyet. Az akadémikusok között ott voltak: dr Haynald bibornok, Trefort miniszter, K. Vay Miklós koronaőr, Perczel Béla kúriai al­­elnök, Tóth Lőrincz, Szász Károly, Than Ká­roly, Hunfalvy János, Zichy Antal, gr. Zichy Ágost, Szilágyi Sándor, Pulszky Ferencz, Len­­hossék József, Jendrassik Jenő, Szilády Áron, Arany László, Kautz Gyula, Fáik Miksa, Ká­polnai Pauer István honvéd alezredes, Beöthy Zsolt, Barsi József, Bogisich Mihály stb. ta­gok és Károlyi Sándor gróf. Lónyay Menyhért gróf elnök megnyi­tó beszéde rövid visszapillantás volt az utolsó előtti elnökválasztás óta lefolyt dol­gokra. Beszédéből a következő részleteket veszszük ki: „Az elmúlt 3 évről elmondhatjuk, hogy az akadémia belélete az években is rendsze­resen fejlődött. Az osztályok, bizottságok foly­ton munkáltak, az igazgató­tanács is híven ápolta a magyar hazafiak által gondjaira bí­zott vagyont; az akadémiával a legszebb egyet­értésben állapíták meg az évi költségvetése­ket, az anyagi erő gyarapodásához képest év­­ről-évre emelvén a tisztán tudományos czé­­lokra szánt kiadásokat. Ugyanis 1880-ban 64,200 frt volt a kiadás tudományos czélok­­ra, 1882-ben 68,800 forintra emelkedett.“ „A nemzet ragaszkodása és kegyelete akadémiánk iránt ma is oly élénk, mint volt az alapítás korában és ama lelkes napokban, midőn nagyérdemű elődöm gróf Dessewffy Emil felszólítására egy milliót meghaladó összeg gyűlt össze a nemzetiség és tudomány oltárá­ra. Az utolsó 3 év alatt a hagyományok és adományok összege majdnem harmadfélszáz­­ezer frtot tesz. Legyen szabad a főadományo­zó és hagyományozókat, név szerint is megem­lítenem. Feledhetlen társunk Lukács Móricz t. t. 20,000 frtot hagyományozott. Bük László 10,000 frt értékű ingatlant adományozott az akadémiának. A Román Ferencz által hagyo­mányozott 25,000 frt értékű vagyon imént jutott az akadémia tulajdonába. Pacséri Szu­­csics Lajos összes vagyonát, mintegy 60,000 frt értékű ingatlant hagyott reánk . Gorove István 11,000 frtot hagyományozott. Hammer­­nyik János váczi lakos pedig 65,000 frtot. Fo­gadják a még élők szives köszönetünket, vi­­rasszon a holtak felett hálás emlékezetünk! A bizalmi nyilatkozatok minden formái között bizonyára a legőszintébb és legmeggyőzőbb az önmegadóztatás, az áldozatkészség nyilvánu­­lása.“ „Nevezetes eseményektől, feltűnő jelen­ségektől ment csendes, munkás időszakot él­tünk. Fejlődtünk és gyarapodtunk minden irány­ban , mint az erőteljes és százados életre ren­delt tölgyön egyik évről a másik évre vál­tozás alig vehető észre, a fejlődés és gyara­podás alig tűnik fel, azon gyűrűt, melylyel törzse évenkint erősbült, az ágakat és lombo­kat, melyekkel minden új tavasz felruházta, alig láthatjuk, úgy akadémiánkban ki veszi észre a túlélt viharok után a csendes fejlődést, ki éli fel és tudja megmérni az ég felé nyúló koronáját, ki észleli annak folyton magasabb­ra emelkedését; azonban viruló életének és gyarapodásának számos jelei közt legneveze­tesebb, hogy koronája mindinkább terjeszti vé­dő karjait a hazai tudományosságnak körülre támadt viruló sarjai fölött. A buzgón teljesí­tett munka sikerével elmondhatjuk, hogy gya­rapodtunk és fejlődtünk s érezzük, hogy mind­inkább méltó tagjai leszünk azon népeknek, melyek az általános műveltség, a czivilizáczió terjesztése után ernyedetlen szorgalommal tö­rekednek , de a mellett nemzetiségünket, és sa­játságainkat megőrizzük és nemes irányban tovább fejlesztjük.“ Ezek után előadta, hogy az akadémia külön hadtudományi bizottságot alakított, ha­­sonlag új klasszika-filológiait is, míg a nem­zetgazdaságit újjá alakította, áttér a tegnap megejtett elnökválasztásra és saját 40 éves közpályájának rövid szemléjére, háláját fejez­ve ki az akadémiának azért, hogy bizalma ismét ő feléje fordult. Fraknói Vilmos főtitkár jelentésé­ből a következőket emeljük ki: Örvendetes­nek találja azon a nagy szellemi mozgalmat, melyet Vámbéry Ármin tag „A magyarok ere­detéről“ irt munkája keltett, mely mozgalom­ban nyelvészetünk s általában a tudomány színvonalának emelkedését látja. Előadja, hogy az úttörők egyike iránt most készül leróni adóját az akadémia, midőn Körösi Csom­a Sándor angol nyelven megjelent, dolgozatait kiadni készül, Duka Tivadar 1. t. által sajtó alá rendezve. A Régi magyar költők társából a IV. kötet bocsáttatott közre. Túlnyomó részét 11­ losvay munkái foglalják el, melyek a szerkesz­tőnek, Szilády Áron r. tagnak, alkalmat szol­gáltattak, hogy a magyar történeti monda legnépszerűbb alakját „a híres, nevezetes vi­téz Toldi Miklóst“ nyomozásai tárgyává te­gye. Újra föltette az irodalomtörténetünkben ismételve megvitatott kérdéseket: hogy men­nyi benne a történet s mi a mese? ha tör­ténet, melyik korból való? ha mese vagy mythosz, honnan eredt, és hogyan fejlett ? A történeti emlékek szétszórt töredékeinek sze­rencsés egybegyűjtése és összeállítása jelenté­keny eredményekre vezető. Ezentúl nem fog­ják többé Toldit a magyar őskor mythoszi ködében keresni, sem a franczia vagy német mondából kölcsönözöttnek tartani. Csakugyan Nagy Lajos korában élt, a­mint Illosvay ének­li, és ez oklevelekből kideríthető, pályája — pozs­onyi alispánsága, olaszországi táborozása — olyan, hogy az évekbeli hős élete azzal kön­nyen megegyeztethető. Mindez érdekesen vi­lágítja meg a történet és monda viszonyát , egyúttal a költői lángelmék tulajdonát képe­ző, azt a div­­áczióval határos tehetségét, mely­lyel Arany János, midőn a Toldi-trilógiát meg­alkotta, Illosvay krónikaszerű elbeszélés helyett, csodás jellemképet és korrajzot nyújtva, a monda és források hézagait úgy pótolta ki, hogy a költőt a későbbi történetbuvár is iga­zolja. Midőn az akadémia Kazinczynak szelle­mi emléket készül állítani, levelezései, naplói közrebocsátásával s méltó életrajzának meg­b­ízatásával, nem feledkezik meg az intézet nagy alapítójáról, Széchenyi István grófról sem, ki­nek naplóit bő kivonatban Zichy Antal által szándékozva kiadatni, egyúttal iratainak uj és korrekt kiadásáról fog gondoskodni. A különböző kiadványok sorából csak Dante „Divina comoediá“-jának jövő évre tér- M­i hiszünk ez idő közeli eljövete­lében, mert egyfelől helyeseljük a mos­tani átalakulási lépéseket, másfelől pe­dig erős meggyőződésünk, hogy még ez­után is nagy missio áll megyéink előtt, melyek különben még ez idő szerint is csak az őszi tisztújítások után végzik be teljesen szervezkedésüket. A magyar-horvát tárgyalások eredmé­nyéről a Nemzet az alábbi felvilágosításokat közli, melyek részben helyreigazításul szolgál­nak az ellenzéki lapok által e tárgyban ho­zott alaptalan hírekre. A horvát­ tartományi kormányzat túlsá­gosnak találta a terheket, melyeket a horvát községekre az adóbehajtás és adókezelés hárít, s azzal az igénynyel lépett föl, hogy a behajtás és kezelés ne a községek terhére, hanem állami közegek által eszközöltessék. A magyar kormány e kívánattal szemben nem

Next