Magyar Polgár, 1883. október-december (17. évfolyam, 226-299. szám)
1883-11-08 / 257. szám
1883 nov. 8. A zavargásokról a Nordd. Alig. Ztg. azt írja, hogy a szerb kormány, ha a felkelés szeleme ellenében gyengeséget tanúsítana, teljes életrevalótlanságát bizonyítaná be. Mutassa meg a kormány, hogy Belgrádban a tetterő és a következetesség politikája győzött. A mozgalomról még a következő részleteket jelentik: A zmarekai, zajcsari, csitluki, boljevaczi és banjai határkerületekben abból az alkalomból, hogy a nemzeti milicziától a fegyvereket elszedték, mozgalmak támadtak. E mozgalmak elsősorban az innét kiinduló radikális üzelmeknek róhatók fel. Ehhez járult a hivatalnokok ügyetlensége is, kik az ott élő román lakosság nyelvében nem eléggé járatosak. Ez a körülmény is elősegítette a lakosság izgatottságát. A fennebb említett kerületekbe a közelfekvő helyőrségekből, Negotinból, Paracsinból, Alexináczból és Nisből 3000 ember küldetett Nikolics tábornok parancsnoksága alatt. Az eddig köztudomásra jutott jelentések konstatálják, hogy a mozgalom lokalizáltnak tekinthető s a lakosság mindeddig sehol sem szegült fegyverrel a rendszabályok ellen. Belgrádban, valamint Szerbia többi részeiben teljes nyugalom uralkodik. A sajtószabadság, az egyleti és gyülekezeti jog felfüggesztése nagy feltűnést okozott. A királyi ukázban, melylyel az alkotmány 38. és 56. czikkei alapján felfüggesztetnek a sajtószabadság, valamint az egyesülési és gyülekezési jog, ez intézkedés okaiul felsoroltatnak. Visszaélés a sajtószabadsággal, melyet államveszélyes elvek terjesztésére használtak; továbbá azokra, az államra veszedelmes állapotokra, melyek ennek következtében bekövetkezéssel fenyegettek. Behozatott az előleges cenzúra és minden újságszám, minden nyomtatvány csak a hatóság előleges engedelmével jelenhetik meg. Az egyesülési és gyülekezési jog felfüggesztése által minden pártbizottság és politikai egyesület működése megszűnik. Ignatieff gróf csillaga újra feltűnt az orosz politika egén. Újabb hírek szerint, Sándor czár magához rendelte Gazsinába Ignatieffet. E meghívást az orosz miniszteri állásokban tervezett nagyobb arányú változásokkal hozzák összeköttetésbe. Challemel-Lacour franczia külügyminiszter, hír szerint, nem fog leköszönni. Csak hosszabb szabadságidőt kap, minthogy egészsége csakugyan igen komolyan meg van támadva. Párisból jelentik e hó 5-ről. Az orleánisták állítólagos lépéseiről szóló hírek a trón visszaállítását illetőleg, s az a hír, hogy Németország egy erre vonatkozó kérdésre elutasítólag válaszolt, itt bizonyos feltűnést okoztak, de határozottan állítják, hogy az utóbbi időkben az orleánisták ily lépést Berlinben egyáltalán nem tettek. Ezzel szemben azonban bizonyosnak tartják, hogy Németország ily lépésre elutasítólag válaszolna. Korábbi időkből az orbánisták előtt nem ismeretlen az a körülmény, hogy Németország semmi áron sem támogatná a köztársaság elleni üzelmeket. A biharmegyei szabadelvű párt, Nagyváradról írják a Nemzetnek: Biharvármegye közönsége okt. hó 31-én tartott rendkívüli közgyűlésében a legközelebb megtartandó általános tisztujitást 1. évi deczember hó 27-ikére s az ezt követő napokra tűzte ki. Minden arra mutat, hogy ez általános tisztujitás nagyon zajtalanul fog lefolyni. A megyei bizottsági tagok legközelebb végbement választása alkalmával szaporodott ugyan az ellenzéki pártokhoz tartozó bizottsági tagok száma vagy harminczczal, s úgy az itteni, mint a központi bizottsági tagok nem is készek ezt a szaporodásukat meglehetős nagy zajjal hirdetni, de meggondolva azt, hogy az ellenzéki értekezleten a legvérmesebb számítással is csak 117- ben állapították meg az ellenzéki bizottsági tagok számát, ha ehhez a 30 szaporulatot hozzávesszük is, még mindig nem lesznek az ellenzéki bizottsági tagok 150-en s igy 600 bizottsági tagnak több, mint háromnegyed része tartozik a szabadelvű párthoz. E nagy többségnek tudatában s az ebből folyó erkölcsi felelősség érzetében szükségesnek tartotta a szabadelvű párt végrehajtó bizottsága azt, hogy a párt tagjai állapítsák meg a közelgő általános tisztválasztás alkalmával követendő vezérelveket s e czélból a végrehajtó bizottság október hó 30-ára pártközgyűlést hivott össze, mely igen számos párttagból álló közgyűlés határozatai a következő jegyzőkönyvben foglaltattak össze: Jegyzőkönyv. Felvétetett Biharmegye szabadelvű párt-tagjainak 1883. évi október 30 án Nagyváradon tartott közgyűléséből. Elnök Beőzy Andor üdvözölvén az igen nagy számban összegyűlt párttagokat, a közgyűlést megnyitja. Előterjesztetik a szabadelvű párt végrehajtó bizottságának javaslata a folyó év végével tartandó megyei általános tisztújításnál követendő elvek megállapítására nézve. A végrehajtó bizottság javaslata elfogadtatván, a bihar megyei szabadelvű párt azon elvi pontokat, melyeket a 1. év végével tartandó megyei általános tisztújításnál irányadóul kíván tekinteni, következőkben állapítja meg: 1- e1. Mindenekelőtt kimondja a párt, miszerint tisztviselői állásokba csak oly egyéneket választ, kik feddhetetlen jellemmel, s az illető állással egybekötött, teendők helyes és pontos betöltésére teljes jóakarattal és értelmi képességgel bírnak. 2-or. A biharmegyei szabadelvű párt politikai pártállását a legmélyebb megfontolásból merített, tiszta meggyőződésre alapítván, pártállásának fentartása és erősbítése érdekében elhatározza, hogy erejét a közelgő tisztújítás alkalmával is érvényesíteni fogja; miből kifolyólag mindazon tisztviselőket, kik a párthoz tartoznak s jelenleg elfoglalt állásaikban tiszti kötelességeiket híven és pontosan betöltötték, ezen állásaik elnyerésében támogatni erkölcsi kötelességének tekinti. 3- ot. Azon esetben, ha egyes tiszti állásokra pártbeli és ellenpártbeli pályázók jelentkeznek olyanok, kik az illető állással járó kötelmek betöltésére minden tekintetben egyenlő képesítvénynyel bírnak, a párt saját tagjait tartja kötelességének támogatni, még azon esetben is, ha az ellenpártbeli jelentkezők az illető állásokban jelenleg is alkalmazva volnának. 4- et. A megyerendezési törvény rendelkezése folytán több tiszti állás megszüntethetvén, kijelenti a párt, hogy azon tisztviselőket, kik eddigi alkalmazásaikban hivatalos kötelességeiket híven és pontosan betöltötték, s az általuk jelenleg elfoglalt állások, a tiszti létszám kevesbítése következtében megszüntettettek, azokat a fennebb kifejtettek épségben tartása mellett, az üresedésbe jövő tiszti állások elnyerésében segíteni elsősorban fogja. 5- öt. Miután a tisztviselői állásokra jelentkező pályázók erkölcsi jellemének s képzettségének mérlegelése a nagyközönség előtt nemcsak igen nagy nehézséggel van összekötve, de az egyéni becsületesség kifogásolhatatlan létezése mellett is a hivatalviselési képesség megbírálása kérdésénél gyakran épen az emberi természet egyik főékességét képező gyöngédségi érzelem maga képez legyőzhetlen akadályt, a méltán alkalmazható igazságos szigor nyilvánításában, miután a törvény által alakítani rendelt kijelölő választmánynak képezi egyetlen igen fontos feladatát megbírálni: váljon a tiszti állásokra jelentkezők bírnak-e képességgel az illető állások teljes betöltésére, és a kijelölést saját legjobb meggyőződése szerint függetlenül eszközölvén, azért, hogy a tiszti állásokra csak minden tekintetben alkalmas egyének választassanak, az erkölcsi felelősség egész súlya ezen kijelölő választmányra nehezedik, mert még csak nem is neheztelhető, ha a választásnál a nagyközönség a képesség bírálatára törvény értelmében kizárólag illetékes kijelölő választmány részéről, a kijelölés által képesnek nyilvánított pályázók közül szavazatát arra adja, kihez baráti vagy családi kötelékek fűzik, tekintetbe véve, hogy épen ezen indokok szerint a kijelölő választmánynak jogát és hivatását képezi a pályázók képesítésének mérlegelése, s viszont erkölcsi feladata ezen jogát kötelességszerűen úgy gyakorolni, hogy az emberi gyengeségekre visszavezethető választási kinövések elháríttassanak; ez okokból elhatározza a párt, hogy a kijelölő választmányba a megye részéről választandó 3 tagot saját kebeléből választja, s azoknak utasításul adja, hogy szem előtt tartva a fent kifejtett indokokat, a helyes és jó közigazgatás létesítése czéljából, a választás helyes alkalmazásának s ez után a megyei élet legsarkalatosabb jogának, a tisztviselők választhatásának jövőbeni biztosíthatása érdekében, a tiszti állásokra csak oly egyéneket jelöljenek ki, kik az illető állások pontos és jó betöltésére úgy erkölcsi és értelmi, mint általában minden tekintetben teljes képességgel bírnak. Egyszersmind felkérni határozza főispán ur ő méltóságát, hogy a párt ezen, a közjó érdekében elfoglalt álláspontját magáévá tenni s a kijelölő válaszmányba általa kinevezendő tagokat szintén ily szellemben buzdítani váéltóztassék. Indítvány létetett, hogy alkalom nyújtassék, miszerint a tisztújítást megelőzőleg, minden egyes szolgabirói járás bizottsági tagjai kifejezést adhassanak azon óhajaiknak, hogy a járásaik administratiojának vezetésére hivatott tisztviselők il személyenként kiket óhajtanának megválasztatni. Az indítvány helyesléssel fogadtatván, az alább megnevezettt párttagok felkéretnek, hogy az illető járásban levő s a szabadelvű párthoz tartozó bizottsági tagokat közös értekezletre összehívni, — itt arra nézve, hogy kizárólag azon járásban működési hatáskörrel bíró tisztviselőkül, nevezetesen szolgabiróul, segédszolgabiróul, járásutl biztosul és járásorvosul személyenként kiket óhajtanának ? a párt tagjainak nyilatkozatát kivenni, s ezen nyilatkozatot 1. évi november hó 24-ig Beöthy Andor pártelnökhöz beküldeni szíveskedjenek. Ezen eljárás eszközlésére felkéretnek: A központi járásban: Ertsey Géza. — Szalárdi járásban: Tóth László. — Margittai járásban: Bartoschik Gotfried. — Érmihályfalvai járásban: Szabó Márton. — Székelyhídi járásban: Balogh Lajos. — Derecskei járásban: Éder János. — B.-ujfalui járásban: Tardy Sándor. — Bárándi járásban: Szabó József. — M.-keresztesi járásban: Torma Lajos. — Cséffai járásban: Markovics Károly. — Szalontai járásban: Ercsey Sándor. — Tenkei járásban: Markovics Kálmán. — Beési járásban: Gyurcsák Ferencz. — Me-csékei járásban : Bartók Kálmán. — Belényesi járásban : Véghső Gellért. — Vaskói járásban : Jancsó Dezső. — Elesdi járásban: Flatz Károly. Megjegyeztetik, hogy a bizottsági tagok meghívásánál, az illető járások területe az új rendezés szerint lesz tekintendő. Indítvány létetett, hogy ámbár az egyes tiszti állások betöltésére nézve a személyekben! megállapodás ez alkalommal nem vétetik is tárgyalás alá, mindazonáltal, miután azon férfiú személyére nézve, kit a párt a megyei közkormányzat élén látni kíván, a pártnak egymástól legeltérőbb nézetű tagjai is óhajaikban az együttérzés legvilágosabb jeleivel találkoznak, a megye elválasztandó első tisztviselője, alispánja már ez alkalommal jelöltessék ki. Az indítvány elfogadtatván, a szabadelvű párt általános lelkesedéssel kijelenti, hogy az alispán állásra ismét azon férfiút óhajtja, ki több, mint egy évtized óta a megye kormányzatának élén áll. Azon férfiút, kit megszokot a párt a megyei élet minden mozzanatában, a minden jó és nemesért elől küzdők soraiban legelsőnek látni, ki mint tisztviselő az ellenfelek részéről is elismert, sőt hangoztatott feddhetlen tiszta jelleme, értelmi fölénye s pártatlan igazságszeretete által, az egész megye osztatlan elismerését vivta ki, akinek hosszas kormányzata alatt Bihar megye az emelkedés minden terén a legkívánatosabb előhaladást tette, s mindazon nagy számú igen fontos intézkedések, melyek több, mint évtizedes kormányzata alatt a közjó érdekében e megyénél életet nyertek, elválaszthatatlanul fűződnek nevéhez, s emelnek érdemeinek Biharmegye közönségében örökre élő emlékoszlopot. A ki mint pártember a párt összetartásának s ebben hatalma és erejének éltető lelkéül tekinthető, azon férfiút, ki mint magánembert, a megye közönségének minden rétege a tiszta szeretet és odaadó ragaszkodás őszinte érzetével övez körül, Beöthy Andort, lelkesült iljenek között Biharmegye alispánjának kijelöli. Ezen határozat a párt tagjainak megküldetik, s a párt közlönyében közhírré tétetik. Orley Kálmán a biharmegyei szabadelvű párt jegyzője. Helyes! Nagyon méltányos! Hadd menjen a fejedelem a maga feleségéhez s tudassa vele, hogy micsoda örömnap virradt fel ma késő este Bukarestre! Megfogták a lábait, felemelték, vitték a palota lépcsőin. Ott tették le a fejedelemnő lakosztályának az ajtajában. — Furcsa lesz ebből nagyon. — gondola magában a direktor. Neki is voltak ábrándjai a felől, hogy mi drága pillanat lehet a fejedelem helyét elfoglalni, az idegen emberi szemtől soha nem látott tündér szépség mellett, hanem ilyen helyzetet nem képzelt a fantáziája soha. Elvégre is: a nép kívánja igy. S a nép szava szent! Menni kellett. Egyik ajtó a másik után következett. Utoljára az is kinyílt, mely a fejedelemnő szobájába vezetett. A fejedelemnő pedig az ablaka függönyei mögül mindent látott és hallott, ami a palota előtt történt. Hallotta a rettenetes homágium megtagadást, a hűbérjog felmondását a fejedelem ajkáról a magas porta ellenében. Ki pedig egy török hadvezérnek a leánya volt a szerály politikai cselszövényei közepette felnövekedve : büszke, uralkodni vágyó és indulatos. A ki előtt mindennapi megszokott állapot volt a néplázadás, janicsárzendülés, szultánok letevése, becsukása újra felemelése, lenyakazása. És a mellett fanatikus prophamedán. Gyakran kívánta a direktor színről-szinte látni Unnahár fejedelemnőt, már csak visszatolásból is , miután a fejedelem olyan mindennapos volt az „ő“ Unnaharjánál, most tehát teljesült a kívánsága. Ámde jól mondja a német poéta, hogy „ne kisértse az ember az isteneket!“ — A beteljesült kívánság nem vált semmi örömére. Akarta látni ezeket a tűzkerék szemeket ! Na hát meglátta. Meg ami azokon túl van, asszonyi szépség, egész a rózsás körmökig. No hát megérezte! Mint a vad oroszlán, úgy rohant rá a szép fenevad, furiai dühében, a megragadta a torkát a két kezével, elkezdte rázni kegyetlenül, hogy a fejedelmi süveg csak úgy kalimpált a fején s a közben tajtékozó ajakkal kiabált rá rikácsoló szókat, a mikből ő nem értett semmit sem. Csak annyit tudott kivenni, hogy görög nyelven szidják. Diák korában ő is tanult görögül, de már egyébre nem emlékszik a gyakorlatokból, mint arra, hogy „Krátesz kai Piogenesz pene tesz é z á n.“ (Kratesz és Diogenes szegények voltak.) De olyan szegények mégsem voltak,mint ebben a pillanatban. Halottá, érezte, hogy őt most, valamiért, kegyetlenül szidják, de nem tudta miért. Csak azt tudta, hogy rossz fát tett a tűzre Hejde megbánta, hogy oláh fejedelemmé lett. Hejde szeretett volna inkább otthon lenni, Páliné ifjasszony mellett s nyugodtan pipázni, amig az a juhtúrós puliszkát elkészíti! A teremben félhomályosság volt, csak orry lobogó mécses hányta-vetette a tétova világot egyik falra meg a másikra kiugratva BKV-egy aranyos szentet a rámájából: a csalódás tökéletes lehetett. Páli úr megkísértett BBV-ecv szót kiejteni a mentségére, de a nyelve a szájpadlásához ragadt, azé az asszonyé raeg úgy pergett, mint a kereplő. Egyszer aztán egy almáriomból Annahár asszony egy selyemzsinórt rántott elő s azt odaprezentálta a vélt fejedelemnek félreérthetetlen mozdulatokkal tolmácsolva, hogy az most semmi okosabbat nem tehet, mint ha magát arra felakasztja. — De már ebből nem kérek! Akkor a fejedelemnő egy poharat vett elő, vizet töltött bele s abba valami gyanús port kevert, azzal kínálta meg az elrémült pseudo-fejedelmet. Ez természetesen méregital. Ettől meg már aztán annyira elsavanyodott a kedve Páli uramnak, hogy megfordult, kifutott a szobából, a dühös fejedelemasszony markában hagyva a fejedelmi kaftánjának a fél ujját. Azzal rohant ki a palotából, le a lépcsőkön, lélekszakadva. A hetairisták, amint azt látták, azt hitték a hősi lelkesedés ragadja magával: rohan az ellenségre, megint felkapták, kezénél, lábánál fogva, felültették a paripára s nagy zendülés között tuszkálták előre. Bánta is Pált, akárhová, csak a rettenetes fejedelemasszonytól minél távolabbra! * * * De még a trupp sem játszta ám végig a „Mihály vajdát!“ ! Hanem a mint a ribillió kiütött, szaladt minden ember a színpadról, lemosni az arczáról a festéket, levetni a harczi ruhát, nehogy valami vitéznek nézzék, s azzal sebtén összepakolták a ládákat, szekereket kerítettek s akkor aztán „se kocsi, se ló, sem ostor nem a tied!“ vágtattak ki a városból az általános zűrzavar közepett. Nem tartóztatta fel őket senki; látták, hogy komédiások. Hadd fussanak. János vajda pedig ott kuksolt közöttük, a direktor bő porköpenyegébe burkolva a társzekér hátuljában. Csak mikor a városon kívül voltak s megállapodtak, számbavenni, hogy nem hiányzik-e valaki a társaságból? akkor vette észre Páliné, hogy az igazi ura, a direktor nincsen sehol. — Ő szentül azt hitte, hogy az hátul maradt, szokása szerint az utolsó szekéren, ahol a pénztárnok jön a kasszával. Ő szokott annak a fedezete tenni. Ezúttal egymaga jött a kasszikus a kétkerekű leptikán, a mire a direktor saját mokánylova volt befogva. — Hát az uramat hol hagyta, kasszikus úr ? kérdezé a direktorné ? — Azt kiz elvitték a rebellisták a hospodár helyett a fejedelmi ornátusban. — Jézus Mária! sivalkodék a direktorné. Akkor megyek vissza kiszabadítani. Az uramat csak nem hagyom itt nekik hospodárnak! — Csitt! Ne lármázzon az ifjasszony! rángatta őt vissza János vajda. Nem sietős annak a dolga! Ha letörli a képéről a maszkot, mindjárt ráismernek, hogy nem ő a hospodár s majd kiadják az útját; utánunk talál az! De ha kilármázza az ifjasszony, hogy én vagyok itt az ő ruhájában, ő meg az egyikben, mind a hármunkat lenyakaznak. Siessünk, innen lóhalálában s hátra se nézzünk, amig a határon túl nem vagyunk. De az igazgatóné csak vigasztalhatatlan maradt s az egész után sirva sirt; akárhogyan kapaczitálták, hogy legokosabb most a futás; a visszatérés volna legnagyobb veszedelem. (Folyt. köv.)